Mivel a bakákkal titoktartási szerződést írattak alá, így közérdekű adatigényléssel kellett fordulni az „illetékes elvtárshoz”, - jelen esetben a Magyar Honvédséghez - aki kitöltve a kéthetes türelmi időt, megküldte a kért adatokat a portálnak, íme:

„A harctéri életmentők több hónapos elméleti felkészítés után preparátumokon, modelleken gyakorolnak, és a kiképzés végén élőszövetes gyakorlaton sajátítják el a harctéri körülmények közötti harctéri sebesültellátás, életmentés fogásait” – közölte az MH, ami szerint „ennek pótolhatatlan tudásanyaga és készsége máshol nem szerezhető meg.”

Majd a folytatás:

„Az élőszövetes gyakorlás sertésen azért fontos, mert az emberi szövet szerkezetéhez hasonlóan reagál a külső sérülésekre, behatásokra”.

Nem vagyok katonaviselt, szerencsére semmilyen háborús zónában nem jártam harc idején, így csak ellenérzéseimnek tudok hangot adni az üggyel kapcsolatban. Nem gondolom, hogy a XXl. században ártatlanoknak kell - még ha sertés is az illető - életüket és vérüket adniuk ahhoz, hogy a hon védője szakszerűen teljesíthesse kiképzési feladatát.Törvény is van rá, hiszen a gerinces állatok bántalmazása Magyarországon törvényellenes, a honvédség szerint azonban

„hivatalos és engedélyezett eljárásról van szó”,

amire a MH Egészségügyi Központnak a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság adott engedélyt.

Gondoljuk csak el, milyen abszurd, hogy egy nap az MH Egészségügyi Központjának egy embere nyakába vette Táborfalva környékét, és addig ment a szegény pára, amíg nem talált egy gazdát, akinek az udvarán kellő mennyiségű – nyolcvanöt – disznó múlatta a napot. Hamar meg is egyeztek, persze a disznók őre azonnal elővette a számlatömbjét, hogy ledokumentálja az üzletet, és picit trágyás kezével leszámolta az állatok vételárát, a közel ötmillió forintot, és már terelhette is a jószágokat a haza védelmére!

Az, hogy konkrétan, hogy következett be a disznók számára elkerülhetetlen vég, nem derül ki a 444-nek átadott információkból, mindössze ennyit tartott a hivatalosság közölnivalónak ez ügyben:

„A beavatkozások során az altatásos érzéstelenítést állatorvos végzi, a beavatkozások a teljes sebészi tolerancia szakaszában történnek.( Jelentsen is ez bármit) A gyakorlat végén az állatorvos az állaton eutanáziát hajt végre.”

Többen is állítják, hogy ami Táborfalván történt, nem egyedi, kirívó eset hanem bevett gyakorlat. Bocs, de az én gyomrom nem veszi be!

BoMa

Ravi Iyer és Jonathan Haidt társadalomtudósok állítása szerint az alábbi 36 kérdést tartalmazó teszt rávilágít rohanó korunk erkölcsi változásaira, amelyek erősen befolyásolják a ma emberének legfontosabb döntéseit, a logikai folyamatainkat, politikai meggyőződésünket, választásainkat. Állításuk szerint a Theory elnevezésű tesztsor kiértékelése alapján kiderül, hogy mennyire elengedhetetlen elmagyarázni, hogy különbözőek vagyunk, eltérő véleményekkel és hitekkel, és a kirekesztés helyett beszélgetni, vitatkozni, érvelni kell megtanulnunk világnézetre való tekintet nélkül. A kutatás a társadalmi és politikai spektrum minden szegmenséből merített. A világ számos országában használják, így az Egyesült Államokban, Kelet Ázsiában és Európában egyaránt.

Néhány tesztkérdés a teljesség igénye nélkül:

1. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

2. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

3. Követelhetik-e a szülők az édességbolt tulajdonosától, hogy ne áruljon óriás csokoládét?

4. Rávághatja a gyerek az ajtót a szüleire, ha nem engedik el este bulizni?

5. Elhallgathatja-e a katona, ha tudomására jut, hogy az alakulatából valaki megöl egy civilt?

A teljes teszt a link alapján érhető el:

http://www.celebritytypes.com/morality/6/test.php

forrás: 444 

A minapi hírek a Gellérthegy átfazonírozásáról, fű-fa-virág kőre cserélésének tervéről, szóval Orbanizálásról szóltak, és láss csudát! Csak párat kellett grandiózus tervek nélkül aludnunk és máris itt az új! Varga igazgató úr úgy nyilatkozott, hogy még nincs kiforrott elképzelése  a teljes „reformról”, ehhez várja is az ötleteket, mert reform az tuti lesz, úgyhogy Nemzetünk Múzeuma még pár évig biztosan a mai állapotában látogatható. De, hogy addig is történjen valami, biztos, ami biztos, kivágnak „néhány” fát.

Fejlesztések indulnak a múzeum körül. Először is a kertben. Az ötletpályázat elbírálása a nyáron megtörténik, majd el kell készíteni a kiviteli terveket. A múzeum és a kertje a XIX. században Budapest és az ország szimbiózisát fejezte ki. A múzeumépület úgy emelkedett ki a kertből, mint Budapest az országból. Ma a nagy fák eltakarják. Szeretnénk visszaállítani a kertnek a történetihez közelítő állapotát. Azt is figyelembe véve, hogy ki kell bírnia évente két nagy rendezvényt, a Múzeumok Majálisát és március 15-ét.

Az idézetből kiderül, hogy az elöljáró tervei, mint összeillő puzzle, esetleg Legó-darab, vagy, hogy a helyszínhez jobban passzoljon, mint hátrafelé nyilazó lovas a lova nyergében, úgy illik a vezér ízlés- és véleményvilágába. Halkan jegyzem meg, hogy a március 15-i kormányrendezvény miatt nem kell sok növényt elpusztítani, a 2016-os megemlékezésen – a mindent eltakaró kordon-paraván takarása mögött – csak a fizetett hergelhetők kis csoportja éljenzett, a csak úgy arra járó érdeklődők nem nyertek bebocsátást. Legfeljebb 2017-ben kevesebbe kerül majd az “ünneplő tömeg” beszerzése.

De említett nagyon méltányolhatót is tervei közül a frissiben felkent, amikor arról nyilatkozott, hogy mi a terve  a kertet  parkolónak használó autókkal:

Ez volt az első, amit megszüntettem: a parkolást a kertben. A múzeum saját autói beálltak a belső udvarba, a többi autónak másutt kell helyet keresnie.

A hírek szerint a rádió régi, sokat megélt épületét is hozzácsapják a Nemzeti Múzeumhoz, amiről ezek jutottak a debütáló direktor eszébe:

Az biztos, hogy a rádió Márványtermét meg szeretnénk őrizni zenei központnak, és én magam pártolnám, ha több barokk zene szólna benne. Úgy hallottam, van a rádiónak egy bunkere a hidegháború idejéből. Ha ez így van, be kell mutatni, mert az szenzáció.

A múzeum szerepvállalásáról, amit a kultúra terjesztésében szeretne képviselni, vagyis a valódi szakmai munkáról Varga igazgató az alábbi "nesze semmi, fogd meg jól" lapos közhelyet bírta mondani :

A múzeumnak egyre inkább a látogató felé kell fordulnia, közösségi alkotásnak kell lennie. A legváltozatosabb végzettségű, hátterű emberek alkotnak meg egy-egy kiállítást, és ők itt a múzeumban rendelkezésre is állnak. Ezt fogom kihasználni, a következő hetekben beszélgetni fogok velük. Olyan tárlatokat szeretnék, amelyek nem csak a legmagasabban művelt rétegeknek szólnak.

Ha jól értem, az újdonsült vezető annak érdekében, hogy az egykor oly sokat emlegetett “kisember” se érezze kirekesztettnek magát, kikéri a véleményét arról, hogy mit is szeretnének látni, mitől éreznék jobban magukat. Ennyit a szakmaiságról.  Az igazgató gyorsan megértette a kor szellemét,  ez az elgondolás jól passzol az oktatás orbáni tendenciájához, hisz manapság nem sikk a hatalom szemében, ha valaki tanulni, gondolkodni, kérdezni szeretne.  

Jegyzi: a Nol mentén Mátrai Anna

Tudom, hogy nem illő dolog más pénztárcájában matatni, de az országgyűlési szavazógombnyomók mindegyikének csupán három napi fizetéséről, a kormánytagok egy napi hivatalos jövedelméről, a bankszféra felső-vezetőinek fél napi juttatásáról, az ország gázszerelőjének párperces munka (?) díjáról, a film- és kaszinócézárunk „tán észre sem venné, ha elveszítené” kategóriájú összegéről, nemzetünk Anonimusának percdíjáról, amit persze nem kap a kormánytól, nóném celebjeink egy este nagyobb cehhéről, amit egy-egy szórakozóhelyen fogyasztanak, és még hosszan folytathatnám a sort, hogy kinek mennyire lenne érezhető, ha a zsebébe kellene nyúlnia ahhoz, hogy a magyar gyermekotthonok foci-válogatottja kijuthasson a számukra rendezett VB-re.

A tavalyi évben az ominózus csapat hatodik helyezést ért el a nekik életre-hívott világbajnokságon. 2016-ban, amikor már hatodik éve röpködnek a milliárdok a vezér kedvenc sportjára, amit mindannyian saját zsebünkből, zokszó nélkül dotálunk, nem jut nyolcvanezer forint – az, hogy miért csak ennyire lenne szükségük, egy bekezdéssel lejjebb világlik ki - arra, hogy ezek az amúgy is nehéz helyzetben lévő gyerekek kiutazhassanak, és megmérettessék felkészültségüket. A jelenlegi rezsim szólamokért nem megy a szomszédba, blikfangos tirádákat fúj minden megszólalójuk, – fejtől egészen a potrohig – hogy mennyire iszonyatosan fontos nekik, és persze az országnak az, hogy a nép sportoljon, meg, hogy baromira kell az utánpótlás is, és államunk azon polgára, aki nem fordít kellő figyelmet az egészségére, nem átall egy (pfúj) multinál néha-napján egy hamburgert bekapni, az nem jó állampolgár, hiszen helyette a friss levegőn – amiből, nagyrészt a kegyetlen budapesti fa-fű-virágírtás miatt egyre kevesebb van – kellene sportosan tevékenykednie a haza üdvére. A tehetséges gyerekekből álló, elhivatott srácokra nem jut nyolcvanezer forint, pedig, hogy is mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2014-ben, alig két éve a felújított ceglédi uszoda átadásán:

 Az unió 28 tagállamából a négy legkevesebbet sportoló ország közé tartozik Magyarország, és a fiataloknak csak a 38 százaléka mozog rendszeresen. Orbán arról is szólt, hogy támogatni kell a közösségi, a verseny- és a tömegsportot egyaránt.

Külön tiszteletreméltó a „válogatott gyerek-válogatott” tagjaitól, hogy nem várták tátott szájjal a teljesen megérdemelt támogatást, hanem világbajnokságukra való kijutásuk összegét – még egyszer: háromszázhetven ezer forintot - megpróbálták összekalapozni. A mai napon lezárult a gyűjtésük és még mindig hibádzik nyolcvanezer kemény magyar forint, pedig nem különrepülővel akartak utazni, ahogy az manapság már-már evidencia annak, aki "számít".

Csak egyet lehet érteni a Párbeszéd Magyarországért nyilatkozatával:

 A párt felszólítja Szabó Tünde sportért felelős államtitkárt, hogy saját keretéből azonnal utalja át a hiányzó összeget az árva gyerekek csapatának!

Orbán előtt hatalmas a lehetőség: ebben az esetben úgy támogathatná szemellenzője fókuszában álló sportját, hogy – megkockáztatom – egy ember sem lenne e-hazában, aki ne elismeréssel szólna tettéről. A kurzus bármilyen elvakultan hiszi is, hogy  nincs szüksége szimpatikus tettekre, arra, hogy megmutassa, némi emberi érzés, még ha foltokban is, de maradt benne, téved! Kéretlen, és messze nem szimpátiámból fakadó véleményem szerint, ez minden „kedves vezetőre” ráfér.

A cikk leadása után érkezett a hír, hogy:

Örömmel tudatjuk, kedves olvasóinkkal, hogy a gyermekotthonok fociválogatottja állami segítségnyújtás nélkül is el tud utazni a VB-re!

A gyermekek, igazgatójukkal, a holnapi nap folyamán indulhatnak Varsóba, a világversenyre, köszönhetően az adományozók segítségének. Hazaérkezésük várható időpontja: egy hét múlva.

Strényi Veronika, a gyűjtés szervezője és lebonyolítója ezúton is köszönetét nyilvánítja az adományozók felé.

BoMiMa

Évek óta érkeznek jelzések, hogy a brazil járványhelyzet enyhén szólva is tragikus és ezek a hírek az olimpia közeledtével nemcsak egyre hangosabbak, de egyre drámaibbak is. Brazília - legalábbis európai szemmel - a fertőzések tárháza, és ezek közül a legveszélyesebbek azok, amik ellen szinte még védekezni sem lehet.

Persze, akiknek bármilyen, a legcsekélyebb  anyagi érdekeltségük is  fűződik az óriási sportrendezvényhez, nyugtatgatnak mindenkit és igyekeznek elkenni az odalátogatókra leselkedő a veszélyt. 

My name Zika, Zika Vírus

A brazil Zika-helyzet - mint cseppben a tenger - jól mutatja, hogy miért olyan veszélyes hely az olimpia országa.

A vírus a nevét az ugandai Zika-erdőről kapta, ugye, mára mennyire összetöpörödött az egykor oly órásinak vélt bolygónk? Most egy afrikai eredetű betegségtől  rettegünk az amerikai kontinensen. Ennyit azoknak, akik vitatják a globalizáció tényszerű lényegét, és azt, hogy csak összefogás segíthet, nem pedig a bezárkózás, hiszen az ilyen, az egész bolygót érintő ügyekben csakis a közös fellépés segíthet megőrizni önmagunkat és fajunkat a jövőnek. A kis kitérő végén idézzük ide a Római Klub jelmondatát: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

Vissza a Zikához! A kórt szúnyogok terjesztik, de más módon, például nemi érintkezés útján is „beszerezhető”, márpedig a brazil lányok gyönyörűek. A betegség aránylag enyhe lefolyású, a felismerését azonban nehezíti, hogy tünetegyüttese nagyon hasonlít több más kóréhoz, így például a sárgalázhoz, vagy az agyvelőgyulladáshoz is. Az esetek jelentős részében tehát, könnyen kezelhető kórról beszélünk, de nem akkor, ha terhes asszony válik fertőzötté, mivel ezeknek a terhességekének jelentős része nagyon komoly magzati károsodással jár, amelynek következtében - közismert néven - kórós kisfejültségben, mikrokefáliában szenvedő gyermek születik.

„ A mikrokefáliát okozhatják különböző genetikai és környezeti tényezők, emellett pedig az utóbbi időben világszerte aggodalmat okozó Zika-vírus is. A kisfejűséggel született gyermekeknél fennáll a fejlődési rendellenesség kockázata. A mikrokefáliára nincs kimondott kezelési lehetőség, ám a korai terápiák, beszéd- és egyéb fejlesztő foglalkozások segítenek a gyermek fejlődésében és az életminősége javításában.” (forrás: webbeteg.hu/)

A Zikával fertőzött és egyszer már kisfejű gyermeket szült nőknél a veszély a szülést követően sem szűnik meg, mivel a lappangó Zika befolyásolhatja egy távoli jövőben bekövetkező terhesség kimenetelét is.

Ennyit a Zikáról, amely pillanatnyilag a legtöbbször emlegetett, de sajnos közel sem egyedüli fertőzés, ami a nyári játékok versenyzőire, látogatóira leselkedik.

Közbiztonság?

Brazíliában sajnos a fenti szóösszetétel mellé mindig oda kell tenni a kérdőjelet, hiszen az elmúlt évtizedekben végbemenő hatalmas „ugrás”, amit az ország végrehajtott, milliókat hagyott az út szélén, méghozzá a szó szoros értelmében. Miközben a nagyvárosok egyes negyedeiben egymást érik a világmárkák felfoghatatlanul drága üzleteinek portáljai, alig néhány sarokkal odébb bádogvárosok és nyomornegyedek ontják a bűnözőket, a kis zsebesektől a drogdílereken át a gyilkosokig, akiknek a száma és eltökéltsége az olimpia közeledtével egyre nő.

Ne feledjük: a sötét zóna, az alvilág, ugyanúgy egy soha vissza nem térő üzleti lehetőséget lát a világ legnagyobb sportrendezvényében, mint az ország legális gazdaságának képviselői.

Mit tehet a turista? - 8 jó tanács, amit érdemes megfogadni!

• Már indulás előtt tájékozódójuk útikönyvek, honlapok segítségével, hogy melyek azok a veszélyes helyek, negyedek, amiket kerülni kell.

• Nem árt odafigyelni a rablók lelkivilágára sem, minek hergelni őket azzal, hogy nincs nálunk pénz, tehát kevés pénz legyen a zsebben, amit azonnal át lehet adni, valamivel több mondjuk egy kisméretű hasi-tasiban, de szigorúan az ing, blúz alatt, hogy ne tudják egyetlen mozdulattal leszakítani.

• Soha ne hordjon értékes láncot, ékszert ruhán kívül, mert letéphetik.

• Ne viseljen nagy, feltűnő fülbevalót, mert azt is könnyen kitéphetik

• Drága fényképezőgépén - ha a nyakában tartja, ami nem ajánlott - legalább mindig legyen rajta a keze.

• Kerülje az „örömárusok” látszólag kedvező árú ajánlatait, mert soha nem tudhatja, mit tartalmaz a szer, a nő, vagy a pasi, sokszor ugyanis a „kis öröm, nagy baj” szabálya érvényesül.

• Brazíliában nagyon kevesen beszélnek idegen nyelveket, ezért - biztonság kedvéért - nem árt néhány fontos szót: segítség, eltévedtem stb. megtanulni portugálul

• Ha lehet, ne térképet használjon, hanem GPS-t, mert az nem hívja fel a figyelmet arra, hogy kiszolgáltatott turista. 

Ha mindezek ellenére kicsit óvatosan, vagy akár kalandvágyból mégis nekiindul, vagy már ott is van  Brazíliában,  akkor sok sikert! - térjen vissza épségben és sok valóban szép emlékkel!

A Uber minapi kivonulásának híre felveti a kérdést, hogy a rezsim szánt szándékkal űzte-e ki az országból a tárgyalásos megegyezésre törekvés szikrája nélkül a közkedvelt szolgáltatót,a minden híreszteléssel ellentétben rendes adózót, vagy - tőle teljesen szokatlanul és nem jellemző módon - csak csodálkozva tudomásul vette a tényt.

Karsai Katalin, a Magyar Taxisok Szakszervezetének ügyvivője szerint, akit szókimondó radikalizmusa miatt a Fónagy-féle minisztérium meg sem hív a tárgyalásokra:

Hónapok óta halljuk ezt a zuhany-híradóban terjedő pletykát, eleinte nem hittük el, de sajnos az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ha egy hír ilyen hosszan tarja magát, az előbb-utóbb valóra is válik, és most egyre több helyről halljuk, hogy mindaz a megmagyarázhatatlan és indokolatlan vegzálás, törvénytelenség, a taxisok ellehetetlenítése egyetlen célt szolgál, azt, hogy a főváros megcsinálhassa végre a saját fuvarszervező irodáját. Ezt támasztotta alá már 2015 tavasza is, amikor a fővárosi közgyűléshez benyújtottak egy előterjesztés az ügyben, hogy Budapest saját taxistársaságot hozzon létre."

Az egyik meghatározó középméretű szolgáltató prominense szerint:

 "Már a hatósági ár bevezetése is csak a két legnagyobb cégnek: a City-nek és a Főtaxinak volt jó, senki másnak. A taxisok persze nagyon örülnek neki, mert elhiszik, hogy többet keresnek, de ez nem így van. Alacsonyabb díjszabás esetén sokkal több fuvar lenne. A másik árulkodó jel a várható monopolizálás, vagy ha úgy jobban tetszik „államosítás” bizonyítására az indirekt létszámcsökkentés, amit mi sem bizonyít jobban, mint a taxisok állandó vegzálása, munkavégzésük ellehetetlenítése. Azt akarják, hogy 3800 főnél álljon meg a létszám, és ezt sokszor törvénytelen, de legalábbis szabálytalan eszközökkel próbálják minél előbb elérni. A vége az lesz, hogy két, maximum három társaság marad Budapesten, a már fent említett Főtaxii, a City és esetleg még valaki, aki befér a pixisbe. Amikor a fenti célt elérték, - szerintem - a főváros, vagy az állam létrehoz egy giga fuvarszervező céget, amihez minden, a palettán szereplő vállalkozásnak be kell csatlakozni.”

Egy jelenleg még az Uber berkein belül dolgozó véleménye szerint is másról szól a dolog, mint arról, hogy taxióra kontra applikáció:

 

„ A magyar hivatalosság mindentől irtózik, ami új, friss és arra késztetné, hogy huszadik századi módon gondolkozzon. Az állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy rácsavarodtak a Horthy korszakra, mert ahhoz már nincs elég szellemi kapacitás mögöttük, hogy kiépítsék a saját identitásuk alapjait. Mindezek tudatában nagyon jól jött nekik a taxisok tiltakozása, amit ahelyett, hogy mind a két féllel folytatott tárgyalással kezeltek volna, inkább a magukévá tettek, és e mögé bújva kicsináltak minket.

 

Ha megvalósul a jól kitervelt üzlet, azzal az utasok biztosan nem járnak jól, hiszen azon a piacon, ahol nincs konkurencia, ott nincs jó értelemben vett harc sem az ügyfélért. 

Érdemes lenne felismerni, hogy amikor az egészségügy, a nyugdíjak értékállósága, az oktatás és - esetünkben a messze nem ilyen kaliberű, de tendenciózussága miatt mégis ide tartozó - a taxizás lehetősége válik a hatalom monopóliumává, ott fű nem terem!  Jó lenne, ha egyre többen elgondolkodnánk azon, hogy egy-egy letarolt piaci szegmens hány vétlen ember, család életét lehetetleníti el pillanatok alatt. Gondolta már, hogy ha rezignáltan, szemrebbenés nélkül tudomásul veszi, hogy szomszédja, ismerőse, barátja önhibáján kívül áldozatává válhat az önkénynek, akkor előbb utóbb  Ön következik?

Ne feledjük, ez a kormány semmit nem tesz "csak úgy", mert  képzavarnak tűnik ugyan, de náluk mindig a hátsó szándék az első!

BÓMA

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint egyerűbb, letisztultabb szabályozás készül. Például kikerülhetnek az olyan „kiegészítő előírások” mint a „gépkocsik hatósági elszállításának feltételei” és további, a közlekedést nem közvetlenül befolyásoló rendelkezések. Persze ne gondolja senki, hogy bármi is szabályozatlanul marad, dehogy, amit nem szabályoz a KRESZ, azt szabályozzák majd az önkormányzatok.

A következmény? Várhatóan egyre jobban hasonlítunk majd Romániához, ahol nem mindegy, hogy az ország mely részén kerülünk szembe az elöljárósággal. Arról is szól a fáma, hogy a jelenleg 13 -féle korlátozás csökkenhet párral, és a sebességhatárok is változhatnak, méghozzá várhatóan gyorsabban gurulhatunk, na persze ha a dugó engedi.

Érdekes passzusa a tervezetnek, hogy az információs táblák kihelyezéséről az önkormányzatok dönthetnek, várhatóan – még nem egyértelmű a mód, de a következmény annál inkább – nem pénztárcánk-kímélő módon. A várakozási- és megállási szabályozás sem ússza meg, azt is megújítják. Gondolatkísérletünk szerint, amennyiben drágább és lehetetlenebb lesz a várakozás, akkor mennyivel drágítja ez a tény az érintett árut, szolgáltatást? Érdekes próbálkozása a regnálónak, hogy a szinte teljesen ellehetetlenített, kiürített önkormányzatokat némi cselekvési térhez és pénzhez juttassa – persze nem elhanyagolható, hogy mindannyiunk adózott jövedelméből.

jegyzi: BOBO