A minapi hírek a Gellérthegy átfazonírozásáról, fű-fa-virág kőre cserélésének tervéről, szóval Orbanizálásról szóltak, és láss csudát! Csak párat kellett grandiózus tervek nélkül aludnunk és máris itt az új! Varga igazgató úr úgy nyilatkozott, hogy még nincs kiforrott elképzelése  a teljes „reformról”, ehhez várja is az ötleteket, mert reform az tuti lesz, úgyhogy Nemzetünk Múzeuma még pár évig biztosan a mai állapotában látogatható. De, hogy addig is történjen valami, biztos, ami biztos, kivágnak „néhány” fát.

Fejlesztések indulnak a múzeum körül. Először is a kertben. Az ötletpályázat elbírálása a nyáron megtörténik, majd el kell készíteni a kiviteli terveket. A múzeum és a kertje a XIX. században Budapest és az ország szimbiózisát fejezte ki. A múzeumépület úgy emelkedett ki a kertből, mint Budapest az országból. Ma a nagy fák eltakarják. Szeretnénk visszaállítani a kertnek a történetihez közelítő állapotát. Azt is figyelembe véve, hogy ki kell bírnia évente két nagy rendezvényt, a Múzeumok Majálisát és március 15-ét.

Az idézetből kiderül, hogy az elöljáró tervei, mint összeillő puzzle, esetleg Legó-darab, vagy, hogy a helyszínhez jobban passzoljon, mint hátrafelé nyilazó lovas a lova nyergében, úgy illik a vezér ízlés- és véleményvilágába. Halkan jegyzem meg, hogy a március 15-i kormányrendezvény miatt nem kell sok növényt elpusztítani, a 2016-os megemlékezésen – a mindent eltakaró kordon-paraván takarása mögött – csak a fizetett hergelhetők kis csoportja éljenzett, a csak úgy arra járó érdeklődők nem nyertek bebocsátást. Legfeljebb 2017-ben kevesebbe kerül majd az “ünneplő tömeg” beszerzése.

De említett nagyon méltányolhatót is tervei közül a frissiben felkent, amikor arról nyilatkozott, hogy mi a terve  a kertet  parkolónak használó autókkal:

Ez volt az első, amit megszüntettem: a parkolást a kertben. A múzeum saját autói beálltak a belső udvarba, a többi autónak másutt kell helyet keresnie.

A hírek szerint a rádió régi, sokat megélt épületét is hozzácsapják a Nemzeti Múzeumhoz, amiről ezek jutottak a debütáló direktor eszébe:

Az biztos, hogy a rádió Márványtermét meg szeretnénk őrizni zenei központnak, és én magam pártolnám, ha több barokk zene szólna benne. Úgy hallottam, van a rádiónak egy bunkere a hidegháború idejéből. Ha ez így van, be kell mutatni, mert az szenzáció.

A múzeum szerepvállalásáról, amit a kultúra terjesztésében szeretne képviselni, vagyis a valódi szakmai munkáról Varga igazgató az alábbi "nesze semmi, fogd meg jól" lapos közhelyet bírta mondani :

A múzeumnak egyre inkább a látogató felé kell fordulnia, közösségi alkotásnak kell lennie. A legváltozatosabb végzettségű, hátterű emberek alkotnak meg egy-egy kiállítást, és ők itt a múzeumban rendelkezésre is állnak. Ezt fogom kihasználni, a következő hetekben beszélgetni fogok velük. Olyan tárlatokat szeretnék, amelyek nem csak a legmagasabban művelt rétegeknek szólnak.

Ha jól értem, az újdonsült vezető annak érdekében, hogy az egykor oly sokat emlegetett “kisember” se érezze kirekesztettnek magát, kikéri a véleményét arról, hogy mit is szeretnének látni, mitől éreznék jobban magukat. Ennyit a szakmaiságról.  Az igazgató gyorsan megértette a kor szellemét,  ez az elgondolás jól passzol az oktatás orbáni tendenciájához, hisz manapság nem sikk a hatalom szemében, ha valaki tanulni, gondolkodni, kérdezni szeretne.  

Jegyzi: a Nol mentén Mátrai Anna