Pártai Lucia, aki az azóta már megszűnt Naptévé meteorológusa volt és párjával, a nem régen elhunyt Aigner Szilárddal közös cégéből, az EUMET-ből szállította az akkori reggelek sztárműsorának a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, már reggel 7 és 8 órakor is figyelmeztetett, hogy éppen a tűzijáték idejére, este 9 órára várható Budapest területére egy tomboló vihar.

Azt máig sem tudni, az OMSZ miért nem jelzett előre, de tény, hogy aki felelősen gondolkodott, az a Pártai-Aigner páros útján felkészülhetett, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a T- Mobil, az akkor is vezető mobilszolgáltató kommunikációs igazgatójának köszönő levele, amely ma is az EUMET honlapján díszeleg, és amiben a cég megköszöni a gyors tájékoztatást, melynek segítségével időben tudták értesíteni SMS-ben előfizetőiket a várható veszélyre.

Pártai aznap csodálkozva látta, hogy rajta kívül senki nem jelezte a vihart, ezért este fél kilenckor felhívta a ORFK Közlekedési Balesetmegelőző Bizottság elnökét, aki ugyan szabadságon volt, de értesítette a helyszíni rendőri vezetést, többek között ennek is köszönhető, hogy a rendőrök aránylag felkészülten várhatták a vihart, és segíthették a bajba került embereket. Nem véletlen, hogy az 5 halottból egy sem azért vesztette életét, mert agyontaposták, hanem mert például egy lezuhanó faág, vagy kidőlő fák alá szorultak. A Pártai-féle figyelmeztetés fontosságáról az említett ORFK vezető, Komáromi Endre a tragédia után két nappal maga számolt be a Magyar Hírlapban.

Arról, hogy annak idején ki hibázott, eltérnek még ma is a vélemények. Tény, ami tény, az MTV-n futó reggeli műsorban a kétszer is elhangzott figyelmeztetés után - még ha azt nem is az OMSZ, hanem egy magán cég jegyezte - ezer és egy lehetősége lett volna a szervezőknek a tragédia bekövetkeztét megakadályozni.

Játszunk csak el a gondolattal, hogy mi lett, illetve nem lett volna, ha egy ilyen tűpontos, már kora reggel elhangzó időbeni meghatározás után, lefújják a tűzijátékot, vagy ha azt nem merik megtenni, legalább azonnal riasztják a helyszín felé tartókat, az odaérkezőket pedig folyamatosan tájékoztatják arról, mi várható, majd közlik, hogy a tűzijáték nem 21 órakor, hanem 22 órakor kezdődik! Addig mindenki húzódjon fedél alá, majd óvatosan a kidőlt fák, lesodort cserepek között közelítse meg a helyszint, mindezt persze fokozott rendőri segédlettel! Nos, ebben az esetben az ünnep estéjén 5 halottal és 300 sebesülttel nem kellett volna elszámolni a családoknak.

De hát sajnos - kicsit elferdítve a közmondást - egy Pártai nem csinál nyarat, még akkor sem, ha meteorológus!

Pálmai Tamás

Miután a gordiuszi csomót - akárcsak Nagy Sándor -  kibogozni ők sem tudták, ezért akárcsak a nagy előd, átvágták, megadva a pofonegyszerűnek tűnő megoldás ötletét, áthárítódott a feladat ránk, mindannyiunkra, nosza, adjuk össze a lélegeztetésre valót! Nagy oddsal mernék fogadni, hogy a gyűjtés eredményes lesz, hiszen a polgár - egyes szám első személyben - nem az embertelenség magasságából nézi a nélkülözőt, hanem segít rajta, de az fránya többesszám harmadik személy, az”Ők” sokszor mást süvölt.  

Az „Én” mindig megérti, hogy bármikor bármelyikünk gyereke, unokája, rokona, ismerőse, barátja, sorstársa kerülhet olyan helyzetbe, hogy csak egy lélegeztető gép mentheti meg az életét. A Heim Pál gyermekkórház új intenzív osztályán egyelőre csak a felirat finanszírozására futotta pártunk és kormányunk vezetőinek a mi adóforintjainkból, a többit (IS) adjuk össze mi, és ők majd tapsikolnak és bevállalják az átadón való részvételt, ha egyáltalán  lesz kedvük. 

A mai lét véres valóságává vált demagógiája az alábbi felsorolás, mert lássuk csak néhány példán, mire is van itt pénz, ha már a gyerekek lélegeztetőgépére nem is fussa: gigantomán várba költözés: pipa;  stadionok: pipa; a senki által nem használt kisvasút: pipa; és a sort hosszan folytathatnánk, de nem tesszük, mert már így is látszik, hogy csak az fontos, ami nekik az, minden más fontatlan.

Mindegyik hatalomfinak van családja, gyereke, nekik miért nem ugrik be, hogy esetleg az egészségügy fejlesztésére is költeni kellene? Talán azért, mert nem járnak a pórnép ispotályaiba, hiszen ők meg tudnak fizetni minden kényelmet és szakértelmet, na meg soronkívüliséget. Persze az is előfordulhat, hogy létezik egy szupertitkos szuperintézmény, ahová csak Fidesz-igazolvánnyal lehet vizsgálatra, kezelésre menni. A másik alternatíva ugyanis, hogy olyan felfuvalkodottak, és oly mértékben elvesztették már a valóságérzetüket, ami a veszélyérzet megszűnését is magával hozza, hogy valóban hisznek saját sérthetetlenségükben, és hogy nemcsak uralkodni, de élni is örökké fognak. Nem feladatom felnyitni a szemüket, csak azért mondom, hogy szó ne érje a ház elejét: megfélemlített népük ne legyen példa e mindenhatóságukba vetett hitükre, nem uralnak mindent és mindenkit.

Visszatérve eredeti témámhoz: a Heim Pál Gyermekkórház évente több mint háromszáz súlyosan beteg lurkót kezel hatágyas intenzív osztályán, újszülött kortól egészen 18 éves korig. Többek között itt gondozzák a súlyos, életveszélyes állapotú légzőszervi, belgyógyászati, többszörösen sérült, valamint a koponya- és agysérült gyermekeket is, de a hatból csak négy ágyon tudnak ellátni lélegeztető gépre szoruló kisbeteget,

 „Ott fognak állni az ágyak és nem tudnak beteget kezelni rajta, mert a betegek többségét gép nélkül nem lehet intenzív osztályon ellátni” – mondta az RTL Klubnak Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztésért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki rengeteget dolgozott azért, hogy ez a korszerű gyermek intenzív osztály létrejöhessen.

A riportból az is kiderült, hogy nem csak lélegeztető gépet nem finanszíroz az erre hivatott minisztérium, de a személyi feltételek sem biztosítottak az osztályon, nincs elég aneszteziológus, így műtéteket kell későbbi időpontra áttenni, vagy elhalasztani.

Aki a Magyar Kormánnyal ellentétben segíteni szeretne, annak  álljon itt a kedvezményezett elérhetősége: Heim Pál Gyermekkorház Fejlesztéséért Alapítvány www.heimalap.hu

PYT

Azt vizionálta a főmufti, „Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el” hogy e titánokat igénylő tetthez nincs elég ereje pártunknak és kormányunknak, ezért kénytelen a hon polgáraihoz fordulni segítségért határon innen és túl. Na-na, álljunk meg egy szóra azért ne ilyen futva, az innen oké, de a túl, hát azt bontsuk csak ketté, személyesre, meg levelezősre!  Azért, hogy jobban a szívünkhöz szóljon, még „migráncsozott” is persze Balkéz János, no csak úgy szalonilag, ahogy az övéhez hasonló régi úri családokban az megengedett. Egy szó, mint száz: újra belendült a hadiállapot-feeling, megint harcban állunk, most éppen Európáért áldozzuk virtuális vérünket, mert szólít a kontinens minket, akik már Nándorfehérvárnál is megállítottuk a törököt, igaz nem úgy, és nem annyira, de azért mégiscsak.

Arról nem ejtett szót felhívásában a mi jó Jánosunk, hogy a betelepítésre kiszemelt „nem közülünk valókat” – akikre rászabadítana minden magyar hátrafelé-nyilazót, nehogy ezerpárszázan megrontsák ártatlanságunkat – teljes, mindenre kiterjedő vizsgálat alá vonta az Európai Unió erre hivatott cége, és, hogy biztos legyen, a magyar hatóság ide vonatkozó szervezete is, és kivétel nélkül mindannyiunkat makulátlannak találta.

A miniszter természetesen alaposan ki is oktatta a sok százmillió általunk megkeresett forintból ránk erőltetett népszavazást és az azt megelőző többhónapos intenzív kampányt elutasítókat. Lári-fári - mondta volna (ha ő nem ő lenne, de persze ő azért ő), mit nem értenek ezen, kell a cirkusz ahhoz, hogy újraválasztathassuk magunkat. A szószékéről számháborút hirdetett, melynek a győztesét is íziben megnevezte, majd kiprédikálta a magyarság jelentős részét, mondván, csak az a demokrata, aki velük szavaz.

Érdekes fogalmai vannak a miniszternek a demokráciáról, a demokratákról. Talán figyelnie kellett volna az iskolában, amikor erről magyarázott a tanára! Folytatva a ferdítésözönt, azt is kifejtette, hogy Magyarország azzal, hogy megállította a bevándorlást Európának nagy szívességet tett méghozzá úgy, - mert mi már csak ilyen törvénytisztelő népek volnánk - hogy betartotta az erre vonatkozó szabályokat. Valójában sem a bevándorlást nem állítottuk meg, - hiszen továbbra is jönnek Európába a menekültek - sem a szabályokat nem tartottuk be - hiszen több ezer ember jutott át Magyarországon regisztrálatlanul - de kit érdekel a valóság olykor unalmasan szürke, sokszor több mint ötven árnyalata,

A lényeg, ahogy azt a felcsúti bölcs is megmondta, mikor bukni látszott, és bukott is: „a haza nem lehet ellenzékben” és, hogy ki tartozik bele abba a hazába, azt ők mondják meg. Nemde bár? NEM!!!!

PTP

Szinte hallom a felháborodott, lekicsinylő, az intézményt és az egész amerikai földrészt földbe döngölő szólamokat, amivel a közeljövőben találkozhatunk majd Orbanisztáni regnálók részéről. Az Orbán-tv esti (híradós) meséjében - felteszem - már úgy hangzik el a hír, hogy a magyar embereket és a szabad demokrácia, valamint a szólásszabadság eszményét alázta meg az USA azzal, hogy köszöni, de nem kér a „magyar sámánból”. A még durvábban fogalmazó, szintén mindannyiunk pénzével kitömött kormánymédia biztosan megemlíti a Soros György által vezényelt háttérhatalom hadseregét: a szabadkőműveseket, és az illuminátusokat is, akik ezzel újabb támadást intéztek virágzó államunk boldog népe ellen.  Csodálkoznék, ha Gyurcsány neve nem kerülne elő, hisz az ő keze is biztosan benne van, nem beszélve a baloldali és a liberális eszmék csahosairól.

Holott egy épp ésszel gondolkodó, a demokráciát fontosnak tartó közösségben teljesen normális , hogy tartózkodik minden olyan eseménynek, megnyilvánulónak teret adni, ami veszélyeztetheti azt, amit fontosnak, alapvetőnek gondol. Így érthető, hogy a Wilson Központ döntnökei – ’56-os emlékév ide, ’56-os emlékév oda – inkább nem tesznek eleget a magyar kormány felkérésének, és nem rendeznek nemzetközi konferenciát a témában.  Ott, a nagyvízen túl ugyanis jól tudják, hogy a mai magyar vezetésnek - és hangsúlyozni kell: a vezetésnek, nem magának a magyar népnek - a forradalom igazsága olyan magas, mint hajdúnak a harangöntés, hogy nemzeti gerincű népiesch-eknek is kedvezzünk egy fél mondattal.  A megtisztelő felkérésnek valószínűleg azért nem tesznek eleget, hogy Orbán legalább George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Franklin D. Roosevelt, vagy, hogy néhány polgárjogi harcost is említsek: Booker T. Washington, Martin Luther King, Rosa Parks, stb. hazájában még véletlenül se szónokolhasson.  

A magyar diplomácia bohócügyi minisztere és egész minisztériuma blamálta magát, hiszen nem ez az első pofon, sőt ellentétben az Orbán által hazug, fellengzős módon hangoztatott Európának kiosztott sallerektől és kokiktól, ez az elutasítás egy glaszékesztyűs kézzel bevitt valódi gyomros volt.

Mondanám, hogy a hatalom fura urainak érdemes lenne elgondolkodni a történteken, de tudom, hogy ők semmiből nem tanulnak, és szinte bármiből képesek levonni a megfelelő hamis következtetéseket. Emlékezzünk: „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”  Éééérteeeeeddd?

A mű - Live in Vida Loca - szerzőjét, Desmond Child „dicséri”, akinek a magyar ’56 jól érzékelhetően semmit nem mondott, a zene szinte akármilyen szöveg alá megfelelne, ami prozódiailag illik hozzá. Ennél a dalnál nem is maga a mű, még csak nem is a neves előadógárda érdekes,  amely Nagy Ferótól, Péter Szabó Szivin át a jó öreg Sasiig, szinte mindenkit magába foglal, akinek köze van a szakmából ehhez a mai kocsmához, hanem Schmidt Mária sztárolása.

Mi köze a dalhoz a már szakmai életében is a B - oldalt pörgető dívának? A főnök rendelt, ő ellenőriz, vagy finanszíroz? Ki tudja? - tény, hogy a verk-változatban nincs egyetlen szereplő sem, akit annyit fotóztak volna, mint a mi, a fotózás során egyre vidámabb, mosolygósabb, és egyre lazább Mariskánkat, aki olykor-olykor teli szájjal nevet a „kancsalul festet egekbe”. Csak nem ő a producer, lehet, hogy ezt az alkalmat véli alkalmasnak a visszatérésre a közéletbe azután, hogy tragikusan leszerepelt rémképzete: a „Sorsok Háza”, amely azóta is ott áll félig kész mementóul a Ferencvárosi pályaudvarnál arra várva, hogy egyszer tán valaki megtölti végre méltó értelemmel, feldolgozásra váró érzelemmel. Valaki, aki tisztában van azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy egy népnek nem lehet a kiirtás a sorsa, így azután a „Sorsok Háza„ elnevezést Schmidték anno elfelejtették átgondolni, mert ha – amire gondolni sem akarok - igen, akkor ők a legcinikusabb emlékezni vágyók széles-e Európában.

Most még azonban sajnos más se jut nekünk, mint "gyönyörködni" Mariska, és az őt, és a hozzá hasonlókat ránk okádó rezsim ízléstelen ereszdelahajamat táncában.

 Pálmai Tamás

Amikor letettem a kagylót, gondolatban  visszatekertem a beszélgetést, mint egy televízióadást,  – ami a XXl. században ugye már nem kunszt, nem úgy, mint az, hogy az ingyenes alapoktatás feltételeinek bizrosítására KÖLCSÖNT kelljen felvenni – és újra "meghallgattam",a  nagyit, de nem, az előbb sem értettem félre semmit.

Orbán 2016-os „jobban teljesítünk”, meg „dübörög a gazdaság” országában egy banknak  sajnos érdemes lenne, és  fogadni mernék rá hamarosan meg is teszi, ilyen reklámot csinálni, mert ez a nonszensz sokakat érdekelhet, érinthet, hiszen sokunk kerülhet ilyen helyzetbe. Az is tény, hogy a bank ha kidolgoz ilyen kondíciót azért teszi, mert a dolgozó réteg – hiszen csak ők élhetnek ezzel a lehetőséggel – jelentős részének igénye lehet – van – rá, mert a nagy jobban-teljesítés közben le-ga-tyá-sod-tunk. 

Emlékszem, amikor én voltam a gyerek  – az átkosban, és senki ne higgye, hogy visszasírom az elmúltat - tizenkét éven át hallgattam – gondolom nemkevés társammal egyetemben – ilyentájt, vagyis augusztus idusától kezdve - hogy „olvasd el!”, „ismételd át!”, „rakd össze!”, „szedd elő!”. Láttam a gondterhelt szülői megnyilvánulásokat, amikből érzékelhető volt, hogy valami nincs rendben, gondban vannak a felmenők. Tüzetesebb odafigyeléssel kikövetkeztethető volt minden évben, hogy „szegény az eklézsia”, a Polgár-lányok sakktudása sem bizonyulna túl soknak ahhoz, hogy ezen a gordiuszi csomón picit lazíthassanak. Soha nem értettem, miért kell ebből az „iskola-cuccból” akkora ügyet csinálni, hiszen nem nagy dolog, ha nincs meg minden az első napon – héten, hónapban – majd csak lesz valahogy: kölcsönkérem, kidumálom, lemásolom, amire mindenképpen szükségem lesz. Egyszer szóvá is tettem az ősöknek, a reakciójukból arra következtettem,  nem tetszik nekik a  gondolatmenetem . Aztán persze minden évben, ahogy eljött a szeptember kisimultak a ráncok a homlokokon, elültek a fölöslegesen kavart hullámok, és elindulhatott a koromnak megfelelő osztályban az élet csakúgy, mint majdnem  mindenkor, és mindenhol. Nem hitelt vettek fel a szüleim, hanem „kigazdálkodtak”. Akkor. De hát az – mint hallom – rossz világ volt, de most, 2016-ban, amikor Magyarország a régióban az első, az EU tanulni jár hozzánk – és ez biztosan így van, mert bemondta az Orbántévé! – az EMBEREK meg állati jól élnek és már csak pár választás, és ha okosan – érted? – szavaz az ország, már ha lesz még szavazás, mert egyáltalán nem biztos, hogy szükség(ük) van rá akkor a Kánaán sem elérhetetlen.

Csak addig vegyen fel hitelt a család, ha azt akarja, hogy a csemete tudjon a Klikkesített csodarendszerben működni.

Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen 2018-ban választási év jön, és mint jól tudjuk olyankor minden fosztogatást osztogatás követ, úgyhogy két év múlva biztosan lesz plajbászravaló. Csak ne feledjük, ha újra bedőlünk, utána megint három, vagy ki tudja hány év fosztogatás következik!

Mátrai Anna

Legyen a külső munkatársunk!

Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: témajavaslat.

 Köszönjük: varosikurir@gmail.com