Azt gondolom, hogy a hidegháború lezárulása óta nem volt ekkora biztonságpolitikai válság Európában, mint most - kezdi Tarjányi.  A menekültválság semmi, ehhez képest. Egyrészt mostanra lettek igazán fenyegetőek a hihetetlenül erősödő szélsőjobb mozgalmak, másrészt az olyan rejtett és lecsendesedett terrorszervezetek, mint az IRA visszaerősödése is várható.  A skótok leválási szándéka, Hollandia kilépési törekvése, az olyan politikusok gondolkodásmódja, akik eddig is - ilyen a magyar miniszterelnök agresszív kommunikációja is - kacérkodtak a kiválás gondolatával, fel fognak erősödni, és ezzel az egekbe repítik a biztonságpolitikai kockázatot.  

Mit tehetnek a mostanra megrogyott mag-országok Franciaország és Németország?

Az ő feladatuk kézben tartani az Uniót, mert például rengeteg kihelyezett pénz van olyan fejlesztésekben, ahol ezeket - ellentétben a nálunk megszokottal - nem lopták el, de ne legyünk igazságtalanok, itthon is van olyan projekt, ami megvalósult és megvalósul, tehát előre lendítheti az unió országait. Ezeket a pénzeszközök ki vannak helyezve, nem hagyhatják őket elveszni.

Mi várható biztonságpolitikai területén?

Fontos, hogy megértsük, hogy sem Oroszországnak, sem az USA-nak nem érdeke egy erős, egységes Európai Egyesült Államok, ami felé a történelem terel bennünket. Képletesen szólva,

amikor kiderült, hogy Angliában győztek a kilépéspártiak, a Kremlben hangosan durrogtak a pezsgők, de úgy vélem, a Fehér Házban is elpukkantottak szép csendben néhány palackot.

Az orosz birodalom eddig is látványosan arra törekedett, hogy szétzilálja az Európai Uniót és lám, a hármas egység – Németország, Anglia, Franciaország - egyik alappillérét – mint egy háromlábú szék egyik lábát – most sikeresen kirúgták. Ez óriási biztonsági probléma, hiszen Oroszország bizonyítva látja, hogy működnek a szétzilálás érdekében tett hírszerzési lépései, és igenis, az EU-t sakkban lehet tartani. Azt gondolom, hogy Nagy- Britanniában sem a biztonságpolitikai következményeket, sem  a várható  erőszakhullám mértékét nem gondolták végig sem az elszakadáspárti politikusok, sem az erre szavazó állampolgárok.

Az eddigi megszólalók zöme gazdasági kérdésekről beszélt, csak elvétve lehetett társadalompolitikát firtató hangokat hallani.

Mindenki kamatlábakban, tőzsdékben gondolkodik és a terror, a háború – és higgye el, nem horrorizálok - biztonságpolitikai kérdéskörét egyáltalán nem vizsgálják. Ez pontosan azt mutatja, hogy az EU elsősorban gazdasági közösség, ezért elsődlegesen gazdasági folyamatokban gondolkodik, pedig ennél már jóval előrébb járunk, és az EU nem csak gazdasági közösség. Óriási kudarcnak gondolom a Britek kilépését, ez arculcsapása Európának. Állítom, hogy nem tudják, hogy miről szavaztak. A mai világban csupán kommunikációs eszközökkel is elő lehet idézni olyan biztonságpolitikai helyzetet, amit öt, vagy nyolc évvel ezelőtt nem gondoltuk volna.

Mi vár az Európai Unióra ezek után?

Ezt az elkövetkező hónapok, illetve egy év határozza meg, hiszen nem kisebb a tét, mint az, hogy megjelenik-e a következő tíz-tizenöt-húsz évben a bolygónkon egy hihetetlenül erős nagyhatalom, a fentebb már említett Európai Egyesült Államok, vagy nem. Ettől tartanak a jelenlegi nagyhatalmak, és ezért építettek fel az elmúlt években folyamatosan, szisztematikusan egy rendszer, amivel megpróbálták és megpróbálják – Nagy-Britannia kapcsán sajnos sikeresen – szétzilálni ezt a rendszert.

Ez mindenkinek fáj, és fájni is fog. Így igaz, hiszen

aki azt állítja, hogy a Britek milyen vagányak, az nincs tisztában a realitásokkal.

Lehet, hogy egy évben még nem jelent problémát a kiválás, de négy-öt éven belül biztosan, hiszen előrevetítheti és vetíti is egy katonai válságnak a rémképét. Ez nem vicc. Nem holnap szólalnak meg a légvédelmi szirénák, de elindulnak olyan folyamatok, amelyek ennek a lehetősége felé is mutatnak.  Sajnos a szélsőjobb nagyon hatékony, és mindezek mellett Nagy- Britanniában a konzervatív politikusok is - rövidtávú gondolkodásuk mentén- nagy butaságot követtek el. A döntés előkészítésbe a biztonságpolitikát, a katonapolitikát és a stratégiai megfontolásokat egyáltalán nem kalkulálták be. .  Ezt bizonyítja az is, hogy oda se figyeltek arra, hogy az Írek és a Skótok már a döntés előtt kijelentették, hogy amennyiben a kilépéspártiak győznek, ők nagyon komolyan elgondolkodnak azon, hogy kilépnek a Brit Nemzetközösségből. Abban a helyzetben, amikor az Íreknek egyáltalán felrémlik, hogy lehet szavazni, függetlenné válni Nagy Britanniától, olyan régi sebek tépődnek fel, amiket egyébként a szélsőséges gondolkodású kommunikáció erősíteni tud, mert ez olyan idea, amit leginkább az erdei gomba spórájához tudnék hasonlítani, ami állandóan jelen van, és ha elkezd esni az eső, pillanatok alatt tele lesz minden gombával. Ezzel egy időben majd felszínre tör a Brit birodalmi gondolkodás, miszerint a birodalmat egybe kell tartani, hiszen az egy több száz éves rémkép, hogy Skócia, vagy Írország függetlenné válhat, és, hogy akkor mi lesz, abba szinte nem is szabad belegondolni sem.