Bizony, nagy oddsszal lehetett arra fogadni, hogy amennyiben a telefonbeszélgetésről szóló mende-monda igaz, melyben azt tudatta a kormányzati kommunikáció, hogy Amerika megválasztott elnöke és a mi, különböző praktikákkal szintén megválasztott első emberünk jót dumcsizott egymással, akkor – mint jó haverok –  Trump beiktatóbuliján folytatják tovább a megkezdett diskurzust.

Úgy tűnik, hiába vett új, még alig gyűrött öltönyt magának egész Magyarországon világhírű miniszterelnökünk, a várva várt invitáció, megfontolás, majd elvetés tárgyát képezte. Nagy kár, hogy így esett, mert  a magyar diplomácia készpénznek vette a meghívás tényét, és belső bugyraiban már megfogalmazta a kommunikációját a nép felé, hogy Donald Trump beiktatásának ünnepségén helye lesz Orbánnak. Ám a meghívott 120 állami vezető listáján nem szerepel a neve. Nagy pofára esés ez a mi kis diktátorunknak, hiszen mindent elkövetett azért, hogy beleférjen az első tíz-tucatba.

Szijjártó a Die Weltnek adott interjújában már kezdte a dolog élének finomítását:

„Orbán Viktor és Donald Trump telefonbeszélgetése során megállapodtak abban, hogy Washingtonban találkoznak, az időpontot pedig Trump hivatalba lépése után jelölik ki.”

Hát, eddig nem épp erről szólt a fáma, a fiúk biztosra vették: röpülünk Ámerikába! Az nem szúrt szemet egyik csavarosésznek sem, hogy Trump – ahogy az szokás – mindenkinél bejelentkezett és, hogy ez a gesztus nem jelent többet, mint az angolban szokásos: how do you do? – amire nem illik rárepülni, sem jelentőséget tulajdonítani neki.

Úgy tűnik, hiába volt a nagy tolongás, hiába állt ki Orbán első és egyetlen uniós kormányfőként az akkor még csak republikánus jelölt, Donald Trump mellett, mégis csak tévéből nézheti végig január 20-án a vágyott "ereszd el a hajamat". Hát így legyen az ember lojális!

Nem is lennék szívesen ennek a hebehurgya elnököcskének a helyében, mert mint az köztudott, a magyar nem felejt, - nem tanul - meg, amúgy is 2017-es, a lázadás éveként vonul be a történelembe, és még felderenghet Ludas Mátyás esete azzal a bizonyos Döbrögivel!

Pedig mennyire akarta a regnáló, hogy végre szeresse őt valaki, és, ha ez a valaki még az USA elnöke is, hát az már kész orgazmus lett volna, hiszen sokféle érzelem veheti körbe, de szeretet, hát az nem nagyon.  Arról nem is beszélve,  milyen büszkén állhatott a kis Viktor  a rettegett édesapja, Orbán Győző elé, és talán végre befejezte volna a bizonyítási kényszere szülte kanossza-járását is. Hát, ez nem jött össze!

Azért a fekete felhők mögött, mint tudjuk, ott kandikál a nap, nincs minden veszve, hiszen jövőre lehet esély arra, hogy összefuthasson a mi Orbánunk Trumppal valamelyik szállodai lobbiban, vagy a reggeli büféasztalnál! Külügyéreink gigászi munkával kiókumlálták, hogy februárban, Münchenben a szokásos biztonságpolitikai konferencián - amin valószínűsíthető Trump megjelenése is - lehet esély arra, hogy felkérik előadónak Orbánék Viktorát, így ha a csillagok is illiberálisan járnak, lehet, hogy kávézhatnak egy jó alaposat.

Szóval, be lehet akasztani a naftalinba az új ruhatárat, nehogy a moly megrágja, amíg aktuálissá válik felvenni őket. Itthonra bőven megfelel a kicsit gyűrött, kicsit szűk, nagyon ódivatú uniformis is, hiszen az olyan, amilyen, de legalább a mienk!

Mátrai Anna

Nem árt tisztában lenni azzal, hogy bármelyikünknél beüthet a krach, és akkor minden segítség életet menthet.

„Kígyózó sor várja a Blaha Lujza téri ételosztást. Ez a kép terjed minden karácsonykor a közösségi oldalakon. Amit a liberális média 2010 előtt a “jópofa” krisnások akciójának tartott, most az Orbán-kormány “szegényellenes” (igazából szegénység ellenes) politikáját hivatott igazolni. Megszokott dolog, hogy a liberálisok kiszolgáltatott emberek szívfacsaró képeivel akarják a felső 1% érdekét eladni. Sajnos még mindig van, akit sikerül ezzel beetetni.”  - írja itt-ott értelmezhetetlen mondatokkal Kiszelly, aki szemlátomást maga sem érti, miről prédikál.

Átlátom, hogy a fizetésért meg kell dolgozni, de lehetne ezt legalább a gerinc minimális megtartásával is. Nem nagy dicsőség a földön fekvőket és a sorsukon enyhíteni akarókat együtt alázni.

Egy másik helyen nem átallja a legcinikusabb, leggonoszabb mondatot se leírni:

 „A könnyzacskókat kell támadni! A recept persze egyáltalán nem új.”

Kicsit sem kedves Kiszelly úr! Ön szerint a nyugdíjasoknak közpénzből kiosztott alamizsna esete milyen kategória? Jó, persze tudom, hogy a fidesz-gépezet itt messze nem jótékonykodni vágyott, csupán egy utolsónak tűnő pénz-injekciót nyomatott, na nem a nyugdíjasoknak, á dehogy, még év vége előtt az utalványt kibocsátó Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-nek, – amely cég állami tulajdonban van. Köztudott, hogy a cég mérlegadatai alapján az Erzsébet-utalványok után 7% körüli érték jut vissza a kibocsájtó zsebébe. Ezzel a kétfenekű dobra hajazó újabb ördögi terv beteljesülésének lehettünk tanúi, hiszen a Dr. Guller Zoltán miniszteri biztos által üzemeltetett cég igencsak szép karácsonyi ajándékkal lett gazdagabb, ráadásul a komoly választói réteg egy részét is meg lehetett vele szólítani.

A továbbiakban  persze belerúg a szöveg a nagyon elmúlt baloldali kormányokba is, összemosva őket a Kádár-rendszerrel:

„A Kádár-rendszer és az 1990 utáni balliberális kormányok “lefele” nivelláltak, azaz a felső- és középső rétegektől vettek el pénzt, életesélyt, erőforrást, és azt lefele osztották vissza. Az eredmény ismert: A szegényeket nem sikerült tartósan felemelni, miközben a teherviselő rétegek igazságtalannak érezték a terhek megosztását.”

Adni – persze a sajátból, nem a közéből, legyen az Magyar állampolgár, vagy Európai Uniós – mindig jó dolog. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Nehogy azt gondolja a szösszenet írója, hogy az a rengeteg ember, aki sorban állt és áll egy tál meleg ételért, vagy a csomagokért, kevesebbet ér nála, vagy ostobább és megérdemli a sorsát. Egyszerűen ilyen a pillanatnyi élethelyzetük. Nem tudok annál szívszorítóbb érzést elképzelni, amikor a gyereknek azt kell mondani, hogy „nincs mit enni”, és így van ez még akkor is, ha Kiszelly, ez a sötét fidesznyik úgy is gondolja erről a mondatról, hogy nem más ez, mint a „könnyzacskók támadása”.

Ki kellene próbálnia, – és nem csak neki, hanem a többi tettestársának  is – hogy milyen érzés az, amikor korog a gyomor, de nem telik betevőre!

Ha már a magyar kormány nem tesz semmit, akkor különösen felháborító, hogy bértollnokaival még azokat is megtámadtatja, igyekszik lejáratni, akik helyette a saját adózott jövedelmükből pénzt, időt, törődést fordítanak a rászorulók sajnos egyre növekvő tömegeire.

2016 decemberében a Fidesz-igyekezet ellenére sem maradt érzéketlen a magyar nép nagy része, a BBM aktivistáin keresztül az általános iskolások és a sokszor utált multik is beszálltak melléjük segíteni, így „silányultak” mind „liberálissá” – legalábbis a fidesz-szócső olvasatában.

Kiszeli, így zárja szégyenletes sorait:

A kijózanító végszó után az jutott eszembe, hogy megérdemelne – ha kicsit megkésve is -  egy szépen becsomagolt Értelmező kéziszótárt a karácsonyfája alá, igazi könyv formában, hátha felüti az alfabetikus iránymutatót – ha tudja használni – és kibetűzi a „liberális” szó jelentését, akkor talán a továbbiakban tartózkodik majd az efféle ostoba irkafirkáktól.

Mátrai Anna

Úgy látszik, vannak olyan témák, kinyilatkoztatások, amik már a minden korrektséget zsigerből elvető vezér sem szeretne csak úgy, nyersen  az ország, és főleg a világ képébe vágni, így áthangszerelteti azokat „civiljei” hangjára. Mivel tudjuk, hogy van az a pénz, amiért a szájba adott vélemény annyira át tud járni némelyeket, hogy szinte már a sajátjuknak érzik, így természetesen sorbaállás van erre a nemes szerepre. A mai választott a mindig elvtelenül hű „Honfoglalás 2000” mélyen civil egyesület, akik fontosnak tartották megosztani a közzel nézeteiket Hosszú Katinka ügyben.

Szilvásy György - aki nem azonos Gyurcsány egykori titokminiszterével - a fent említett civilek szószólója.  Szilvási a Fidesz-retorika értelmében, sutba dobva minden tárgyilagosságnak még a látszatát is – először is igyekszik „lekaraktergyilkolni” 2016 legeredményesebb úszónőéjt, aki nem mellesleg – persze csupán a kiszúrás okán – nem átall magyar színekben indulni a versenyeken, és aki miatt oly sokszor kell végighallgatni a világ sportot kedvelő millióival egyetemben Szilvásynak is a himnuszunkat. Szegény Katinka nem tudhatta, amikor úszni kezdett, hogy egyszer nem lesz komilfo, jó hírünket terjeszteni, méghozzá Orbántól nemcsak függetlenül, de ne adj isten éppen ellenére.

 „Hosszú Katinka remekül szerepelt a rövidpályás világbajnokságon, igaz, az NB II színvonalú versenyen a sportág legjobbjai nem indultak.”

 áll az egész Magyarországon világhírű Honfoglalás 2000 MTI-hez eljuttatott közleményében.

Érdekes állítás ez a ma Magyarországán, ahol nemrég eufórikus hangulat söpört végig az országon, amikor a nemzeti 11 három nem túl sikeres mérkőzést követően végleg búcsút inthetett egy időre a sok-milliárddal megtámogatott fociálomnak. Nem beszélve a stadion-őrületről, amit leginkább – más híján – harmad- negyedosztályú fűkoptatók kapnak ajcsiba a szotyiköpködés nagymesterétől.

Az orbáni retorika szabályait követve a Honfoglalás 200 frontembere összeesküvéselmélettel folytatja közleményét:

„Mr. Tusup jól tudja, ha zavart kelt a sportágban, s a jövő évi budapesti világbajnokságon gondok akadnak, akkor Los Angelesnek jelentősen megnőnek az esélyei a 2024-es Olimpia megrendezésére. Az agresszív amerikai politika most már a sporton keresztül is támadja Magyarországot, Európát.”

Hurrá! Feltámadt halottaiból Rákosi elvtárs Szabad nép című országos propagandalapja, mert ilyen fogalmazás a coca-cola mámorban fetrengő, mocskos, rothadt amerikai imperialistákról, és az ő piszkos finánctőkéjükről legutóbb ott volt olvadható. Úgy van, elvtársak, „Tovább a lenini úton!”. Emberek! Újabb harcolni való a láthatáron! Lovat nyergelj, szablyát fenj, irány Amerika! Minden magyarok várba tartó vezére újabb ellenséget talált ki a benne-, a neki hívőknek!

Ha csak rájuk vonatkozna ez az őrület, akkor semmi bajom nem lenne, küzdjön, akinek ez életcél, de sajna minket, többieket is vonszolnak magukkal, hiszen bármennyire is kettészakadt ez a kis ország, jogilag egy egységnek számít, így amit a mini(szter)elnök tesz, mindannyiunkra árnyékot vet.

A közlemény végére tartogatja Szilvásy a kioktató-elrettentő konklúziót:

„Jó lenne, ha úszóink belátnák - és átlátnának a szitán - hogy a felfordulás nekik árthat a legjobban. Vágyuk, hogy magyar közönség előtt versenyezhessenek elúszhat, elmaradhat a siker, s vele együtt minden követelésük. A versenyzők működjenek együtt a szövetség vezetőivel, a budapesti VB sikere érdekében! Aki pedig erre nem hajlandó: elmehet például Amerikába, ott is versenyezhet magyar színekben - nem tartjuk vissza!"

Vagyis, akinek nem tetszik a Fidesz-droid vezetők által kijelölt út, az legyen bármennyire sikeres, öregbítse bármilyen módon a magyarság hírét a nagyvilágban, fel is út, le is út! Mehet világgá, egy szó, mint száz: Brezsnyev elvtárs visszajött, így lett a „Tovarisi konyecből” alig negyed század alatt Tovarisi drásztvujtye!

Mátrai Anna

Az ünnep előtti bejelentés-dömpingből tudható, hogy a mindannyiunkról példásan gondoskodó – ha bele döglünk is! – kormányunk, élén Orbán-atyuskával, nem kényszerít minket még arra sem, hogy ne adj Isten, gondolkodnunk kelljen azon, hogy miként tromfolhatunk rá az eddig is csúcsra járatott gyűlölködésre, kijelöli számunkra az utat és az irányt is.

Állami lőteret a Magyarnak! – ez az új terep, ahol minden fogékony honpolgár kiélheti agresszív hajlamát. Azért, hogy ne kelljen sokat utazgatni, minden – azaz 175 helyen – magyar járásban „házhoz megy” a lőtér, na, nem a szólás obszcén folytatása okán, hanem mint azt az avatott értőtől, Simicskó fő-honvédőtől megtudhattuk azért, hogy kedvezően szolgálja az egészségünk megőrzéséért vívott harcot, – mi mást? – és, hogy szokjuk a puskaropogás diadalittas hangját.

Még szerencse, hogy az MNB briliáns működésének hála a kamara mélyén ott lapult pár elfeledett milliárdocska, vagy ha nem is ott, de az Európai Unió (különben pfújjjj!) frissiben, még ebben az évben biztosan nem erre átutalt euróiból lecsippentve sikerült több más égetően fontos dolog mellett – helyett - erre az egészség-megőrző programra is átcsoportosítani 27.000.000.000.-, azaz huszonhétezer milliárd forintnyi közpénz. Kár lenne ennyi pénzt csak úgy, mondjuk oktatásra, egészségügyre, vagy ne adj isten a gyermekéhezés felszámolására elbarmolni, amikor ki lehet dobni az ablakon irányítottan, a főnök kedve szerint is. A gyűlöletkampány folytatásaként – hogy migráns híján nehogy kihűljön az állatias ösztön – lődözzön csak, ki merre lát. Jól jöhet ez a készség még minden keresztényi szeretet szellemében leledző igaz Magyarnak.

Ennek a temérdek pénznek a felelőtlen elherdálása zsigerszinten felháborító,  különösen akkor, ha belegondolunk, hogy így mindannyian duplán leszünk szegényebbek,hiszen nem a közjó érdekében használhatjuk fel, de amikor vissza kell fizetni, mert nem rendeltetésszerűen költötte el a kormány, akkor a bírságot is a mi zsebünk bánja majd. Amennyiben még erre is csak nyegle vállrándítás a hívő orbanisták válasza,  van még egy érvem: abban az országban, ahol ilyen fokon lobog a feltüzelt gyűlölet és gyakran egy véletlenül kiejtett szó miatt is verekedésig fajulnak az indulatok, ahol nyugdíjasok vernek parancsszóra demokratikus jogával élő „mástgondolót”, ott közel sem biztos, hogy  az UZI-kultusz  a legcélravezetőbb dolog.

A mérhetetlenül gőgös, felelőtlen, ostoba, gonosz  kitalálónak egy percre sem lenne szabad elfelejteni, hogy azért, mert eddig mázlija volt és tudta Dzsinit irányítani, nincs garanciája arra, hogy  a mutatvány a jövőben is sikerül. Elképzelhető, hogy egy szikra nyomán általa sem lesz irányítható a felgerjesztett indulat, és akkor neki és családjának is futni kell.

Legyünk a pillanatnyi társadalmi hierarchiában akár fent, vagy lent, ha elfogadjuk, belenyugszunk, eltűrjük, hogy az erőszak legitim elintézési forma ügyeink rendezéséhez, érdekeink érvényesítéséhez, vitáink eldöntéséhez, akkor valóban felesleges az oktatáspolitikával bíbelni, vagy az egészségügy reformján agyalni. Akkor tényleg a legjobb út magunkat szögesdróttal körül venni, mert nekünk végünk!

Mátrai Anna