A nagyon régmúltban szebb napokat látott Terry Black lelkiismerete valami csoda folytán – zsarolás?, pénz?, esetleg egy műsor ígérete? – a minap ébredt tudatára és egészen a Lokál nevű nyomtatott papírhoz űzte-hajtotta, hogy feltárja a sötét titkot, miszerint a  sok más fontos és szép tulajdomsága mellett homofób Vona Gábor, a Jobbik elnöke  2001 és 2003 között előszeretettel látogatott homoszexuális orgiákat.  Arról nem szól a fáma, hogy utána átnyergelt-e az úr, vagy csak Terry veszítette őt szem elől.

Nem akarok tudni senki szexuális szokásairól!

Ami ebben az ügyben érdekes lehet az az, hogy pont most ébredt öntudatra Terry Geréb Black, amikor Vona szembe ment a megkérdőjelezhetetlennel, minden magyarok első közszolgájával. Megy itt kérem a kérlelhetetlen megfélemlítés, a szocialista pártállami módszerek elbújhatnak az Orbán-daráló mellett! És ez az a pillanat, amikor kötelessége minden magára kicsit is adó demokratának – szégyen ide, szégyen oda – a kikezdett Jobbik-vezér mellé állni. Ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e igazságalapja a vádnak, vagy sem, ez magánügy. Csakis rá, a családjára, és, ha van, akkor a harmadik félre tartozik.

Gondolt ennek az ördögi tervnek a kitalálója arra, hogy ennek a férfinak felesége, gyerekei vannak, akiknek másnap ki kell menni az utcára, be kell ülni az iskolapadba? A betyárbecsület is ismeretlen fogalom ebben a bagázsban? Még a régi szép idők becsületben kinyiffant maffiózói is tiszteletben tartották a család szentségét!

Vonáné azzal próbálta meg kifogni Orbánék vitorlájából a szelet, hogy a közösségi portálon megírta levelét a regnáló klán vezére feleségének, Lévai Anikónak. Szerintem meddő próbálkozás lelket keresni abban a családban, ahol gondolkodás nélkül teszik ugyanezt bárkivel, ha érdekük úgy kívánja. Senki ne áltassa magát azzal, hogy szegény asszony, neki nincs beleszólása a dolgok folyásába, hiszen cselekvő résztvevője férje sumákságainak. Gondoljunk csak bele abba, hogy bármelyikünk párja tesz százezreket tönkre szemrebbenés nélkül hosszú évek óta folyamatosan, és mi azt játsszuk, hogy nem tudunk semmiről, vagy némán tűrünk, és meleg vacsorával várjuk otthon „mindenrosszak” okozóját. Nonszensz! Akit ez zavar, az elválik, de nem, a magyar „first” marad és teszi, amit tennie kell!

 Vonáné így próbál az anyához, a nőhöz szólni Lévainak címzett levelében:

"Természetesen megértem, hogy most nagy a zavar, a sértődöttség és a bosszúvágy, mert elbukott az Orbán Viktor által beterjesztett alaptörvény-módosítás. De bárhogyan is vélekedjenek a felek erről, egyetlen politikai ügy sem lehet indok arra, hogy egy családot megalázzanak, és minden alapot nélkülöző hazugságokkal, kitalált magánéleti karaktergyilkosságokkal igyekezzenek lejáratni a férjemet. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy miért nem elég a politikáját támadni, miért kell ilyen eszközökhöz nyúlni.

Miután más megoldást nem látok, feleségként, anyaként Önt kérem arra, hogy állítsa le a férjét. Nyilvánvaló, hogy a politikai színtereken nem lehet Orbán Viktorra hatni. Azt feltételezem, hogy Ön lehet az utolsó, akire talán még hallgat.

Biztos vagyok abban, hogy egyikünk sem szeretne egy ilyen országban élni, gyerekeket nevelni és unokázni. Ez nem lehet a polgári Magyarország. Ez egész egyszerűen méltatlan.

Nem csupán magunk miatt, hanem egy egész ország érdekében kérem Önt, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének feleségét, segítsen megállítani ezt az ámokfutást.”

Ebben az esetben Lévainál pattog a labda, döntenie kell: vagy leállítja a dühöngőt, vagy egy követ fúj vele, vagy elhagyja. Más megvilágításban: itt most a fekália, vagy a máj esetével állunk szemben.

MA

Bocsánat a világ bármely fővárosába költözőktől, akiknek nagy része viselkedésében alkalmazkodni vágyik a forgatagban edzett fővárosiakhoz, hiszen részben ezért is döntött úgy, hogy a csendes, nyugodt kisvárost, falvat, tanyát a nyüzsgő városi életre cseréli. Sokuk megőrzi lelkében az ízes otthoni miliőt, közvetlenséget, kedvességet, ami sajnos a városi életre nem mindíg jellemző.

Más a helyzet esetünkben, amikor a "versenyző" miniszterelnöknek áll! Ebben a pozícióban más követelmények vonatkoznak a delikvensre.  Jó, jó,  ne legyünk maximalisták, ezeket a protokoll-szabályokat nem neki kell töviről-hegyire ismerni, hiszen módjában áll, – kifizetjük neki – hogy Nemzeti Szakértő tudását vegye igénybe. Ehhez persze elsődleges lenne, hogy a felszármazott érezze, hol vannak hiányosságai, vagy legalább legyen körülötte egy valaki, aki kritikával mer élni az elvárható megjelenés, viselkedés hiányosságait illetően. Emberünk esetében – azt gondolom – akkora az ego, hogy erre egyáltalán nincs lehetőség .Tehát marad a folytonos megszégyenülés, a "vérciki".

Az elején, amikor még jóindulat övezte a „hatos villamosra tátott szájjal rácsodálkozót” itthon és a nagyvilágban, több politikustársa próbálta viccesen, aztán ironikusan felhívni a figyelmét, hogy nem komilfo az, ahogy, és amit, de mivel mindegyik megszólalásra dörgedelmes szóvivői, vagy külügyminiszteri expozé volt a válasz, hogy az ballibsi, meg Soros-, meg persze Gyurcsánybérenc, aki kritizál, akkor rájöttek, hogy ezzel az emberrel nincs mit kezdeni. Azóta, hagyják, had tegye, ami szerinte eurokonform, és elfordulva nevetik ki, néznek össze a háta mögött, vagy éppen a szeme előtt. És nem tanul egyikből sem. Azt gondolja, hogy neki ezt is lehet, nos végül is  minden közösségnek szüksége van egy házi „udvaribolondra” még ha olykor kínosan viselkedik is.

Az a gáz, hogy mint hazánk megválasztott miniszterelnöke, nem csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, hanem elkönyvelteti rólunk is a világban, hogy ez Hungaricum. Ez lehet, hogy jót tesz a turizmusnak, hiszen ismeretes, hogy sokan szeretik az extrém-turizmust, és mint ilyen, lehet, hogy tízezreket vonzhat a lehetőség, hogy Európa közepén van egy kis ország, amelyik azt hiszi magáról, hogy vagabund, ha magasról tesz a begyöpösödött normákra. Nekem – és gondolom nem vagyok egyszál magam – ez valahogy nem vonzó perspektíva.

A fentiek okán felhívom a velem egy véleményen lévőket, hogy követeljük egy Nemzeti Orbán Viktort Móresre Tanító tálca nélküli miniszteri poszt létrehozását, melynek betöltője büntetőjogi felelőségrevonás terhe mellett köteleztessék arra, hogy amennyiben van még Orbánra fogadóképes kereslet, úgy szabja át olyanra első számú közszolgánkat, hogy legalább a külcsine és viselkedése okán ne kelljen szégyenkeznünk miatta, legyen végre emberek közé ereszthető!  Persze, szükséges lenne - de ne legyünk telhetetlenek - olyan grémium felállítása is, amely a külcsín rendbehozatalán túl a belbeccsel is foglalatoskodik, mert azt sem árt kozmetikázni, amit mond.

Így lehetne egységes a ma még csak abszolút értéken működő országimázsunk!

Mihály Lili

Az Orbán nevével fémjelzett, és hátunk mögött hagyott hat évben kétszer állt sarkára a jogaiban sűrűn megkurtított köz, először, amikor bugyután az internetadó bevezetését lebegtette meg a rezsim, és napjainkban, amikor a Fidesz médiabirodalmához tartozó TV2 újabb, senkit sem érdeklő "fejlesztéseire" - Spíler TV, Chili TV, Kiwi TV,  Humor+ - akarta lecseréltetni a Telekom ügyfeleinél a FOX National Geographic Channel, National Geographic Wild, FOX, Baby TV, National Geographic Channel HD, National Geographic Wild HD, MTV Hits, FilmBox Premium adóit.  Nem jött be a számítás, a Telekom-népe fellázadt és szerződésbontással fenyegette be a szolgáltatót, nem engedve el, ami az övé.

A politikai reakciókat figyelőknek igencsak feladta a leckét a felháborodás mérhető foka, hiszen a szinte minden hétre jutó botrány-cunami, aminek egyes darabjai is kormánybukáshoz, de legalábbis miniszteri fők hullásához vezetne bárhol a világ boldogabbik felén, Magyarországon szinte érintetlenül hagyták, de semmiképpen nem lépték át  a lakosság zöménének ingerküszöbét. Ez a nép egyetlen vállrándítással tette túl magát  azon, ahogy lenyúlták az időskorra gondosan félrerakott magánnyugdíj-pénztári vagyonkáját, és az azóta eltelt öt évben sem tudja nyomon követni, hogy mi lett a pénzével, arról már szót sem ejtve, hogy nem háborodott fel azon sem, hogy amíg a pénztárakban fialtatott tőkéje évente ellenőrizhető módon gyarapodott, még örökölhető is volt.

Mindezt önként, dalolva adta át, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere arra költse, amire kénye-kedve diktálja, a lényeg, hogy ellenőrizetlenül. Szintén szó nélkül vette tudomásul, hogy gyerekét, unokáját – szóval mindannyiunk jövőjét – olyan oktatási rendszerbe kényszerítik, ami már harminc évvel ezelőtt is elavult volt. Az is csak nqagyon  keveseket sokkolt, hogy a kórházak, rendelők lerohadnak, hogy nem csak orvos, ápolónő, gyógyszer nincs elég, de a felszerelés és az épületek is romokban állnak. Akkor sem szólamoltak fel, amikor ahelyett, hogy a metrót tennék biztonságossá, stadionokat építettek és építenek a mai napig mindannyiunk pénzéből. Nem bántotta a nép szemét-szívét-lelkét, hogy olyan mély árkot ástak az egyes emberek közé, hogy nemzeti sporttá vált egymás utálata.

Szinte mindennapos semmiségként tesszük túl magunkat azon, hogy a szemünk előtt lopják szét a még meglévő országunkat, és bárgyún el akarjuk hinni, amivel utána hülyítenek, hogy ez mind „ballib-gyurcsány-soros” rágalom, hiszen ők nem hazudnak!

Szóval, tisztelt „néplélektudorok”! Ezt a furaságot tessenek megfejteni, ami nevezhető hungarikumnak is. Aki rájön a megoldásra, annak talán lesz lehetősége arra, hogy kivezesse Magyarországot – ha akarja, ha nem – ebből a történelmi mértékkel még csak rendes zsákutcának sem nevezhető Orbániádából, addig pedig hajrá! - csak kűzdjünk a szabad televíziónézés jogaiért, ha másra már nem telik a bátorságból. TV fotelra fel, pardon le!

Mátrai Anna

A választók elsöprő többsége nem ért egyet a kormány tékozlásával, és például az egészségügyre költenék ezt a sok-sok milliárd forintot.

Ezzel szemben Orbánék kommunikációja szerint a sportlétesítmények fejlesztése, megújítása a nemzet önbecsülésének helyreállítására, a nemzet nagyságának, erejének demonstrálására a legmegfelelőbb terület sportpályák csatamezeje, és ha ez kevés lenne, a sport és így a gigaberuházások egészségügyi prevenciós feladatokat is ellátnak.

Adódik a kérdés, hogy milyen egészségügyi megelőzésre gondolhat a kormánypropaganda, illetve a fideszes kommunikáció, hiszen szó sincs a tömegsport támogatásáról. Nem a civileknek épülnek ezek a létesítmények. Érdekes életkép lenne, ha egy baráti társaság, akik mondjuk eddig a Városligetbe jártak ki az aszfaltozott kis pályákra tönkretenni a lábukat, (az aszfalt a keménysége miatt kifejezetten egészségkárosító, nincs rugalmassága, és több ízületi, illetve izomsérülés mellett, csonthártyagyulladást idézhet elő, az esésekből adódó sérülések széles skálájáról már nem is beszélve) most felbuzdulva az orbáni ideológián, megjelenne mondjuk a Groupama aréna bejáratánál, hogy ők bizony jöttek focizni, hogy kíméljék az egészségbiztosítási pénztár büdzséjét. Úgy gondolom, mindannyian tudjuk, hogy milyen kimenetele lenne ennek a törekvésnek.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Az OTP Bank Liga 15. fordulója 2016. november 5.-én, szombaton negatív nézőcsúcsot hozott, ami átlagosan 2286 nézőt jelentett, azaz összesen a 6 mérkőzésen 13718 szurkoló biztatta az „arany lábúakat”. Az évad során már több hétvégén született negatív rekord, de úgy látszik, hogy mindig van lejjebb. Ez a 13718 stadionlátogató a már fentebb említett Groupama aréna befogadóképességét figyelembe véve, ami hazai bajnokin 23700, nemzetközi mérkőzés esetében 22000 néző befogadására alkalmas, alig több mint félházat eredményezne, és akkor a többi stadion pont üresen maradt volna.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Amennyiben végig sétálunk a most átadott Új Hidegkuti stadion vagy a Ferencváros pálya pórnép szeme elől elzárt kiszolgáló helyiségein, akkor ámulunk, és bámulunk. Az enteriőr, a dizájn egy másik, a választók döntő többségének elérhetetlen világba repít bennünket. Olyan fejlett nyugati létesítményben találjuk magunkat, amelyből arra következtethetnénk, hogy egy kimondottan jóléti társadalom sportólinak otthonában, országában vagyunk. Ezzel szemben azok a kevesek, akik még kijárnak a bajnoki mérkőzésekre, de még azok a szimpatizánsokat is, akik bár figyelemmel követik csapatuk vergődését, de már ilyen-olyan okokból nem látogatnak ki ezekbe a szentélyekbe, sokallják az új, valóban borsos belépődíjakat, amelyek mellett a vastag ceruzával írt büféárak várják a nagyérdeműt.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Végső konklúzióként eljutottunk azokhoz a személyekhez, akik haszonélvezői a lélegzetelállító luxusnak. A választói adókból épített rongyrázásnak, a közpénzekből fizetett, feltőkésített, meggazdagodott politikusok csatlósai, strómanjai, a slepp, barátok, rokonok így húzzak le az államot - azaz minket - vagyis ezeken a beruházásokon keresztül kapják néhányan a hálapénzt a támogatásukért.

A kormány tegyen közzé hiteles kimutatásokat, adatokkal támassza alá hazug ideológiáját az egészségügyi prevencióról.  A VIP vendégek ingyen étkeztetésére elherdált közpénzek, a habzsi-dőzsi  finanszírozása  ugyanis nehezen nevezhető olyan megtakarításnak, ami segíthet az egészségügyi, vagy a nyugdíjfolyósító gondjain.  Mit is mondana erre egy Matolcsy nevű kártékony lézengő: „blöff, blöff, blöff és blöff”

Ennyit a stadionok egészségügyi prevenciós szerepéről.

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)

Nem újdonság ez, hiszen már jó előre megalakultak az erre alkalmas „mindenközeli” stróman-gyanús vállalkozások Mészáros nevével fémjelezve. A rezsim úgy látszik, picit kezd jobban odafigyelni arra, hogy a még meglévő, maroknyi demokratikusan tényújságírást közlő  sajtóorgánum ne láthasson a korrupciós gödör melyére.  Az elhárító hadművelet során Seszták Miklósra esett a dicső feladat, hogy nevét adja pártja és kormánya védelmére és benyújtsa az „objektív” parlamenti döntnökök elé új törvényjavaslatát. Nem kell tövig rágni a körmét senkinek izgalmában, előre elárulom, mint puha vajon a forró kés, úgy megy majd át a parlamenten a beadvány.

A javaslat konkrétan azt tartalmazza, hogy legyenek titkosíthatók a közforgalmú vasúti járművek műszaki adatai, ami kétfenekű dobként nem csak ellehetetlenítené azt, hogy bármilyen adat kiszivároghasson például a metró állapotáról, amit naponta többszázezer budapesti használ bízva abban, hogy ha tényleg életveszélyes, akkor biztosan leállítják, hanem Pannónia legnagyobb úttörővasutasa is kedvére sajátítgathat ki terepet a játékához.

De kik is avatkoznának közbe? Akiknek az eddigi tapasztalatok alapján lényegesen fontosabb az emberi élet biztonságánál a politikai csatározás, vagy az önös érdek?

Jobbat találtak ki! Ha nem tud róla az igen tisztelt nép, akkor megnyugodhat, hogy a kedves Vezető biztosan gondoskodik a biztonságáról.Ha netán gubanc lenne, azt meg csak a „ballibszoccigyurcsánysorosbrüsszel”, vagy„azelmútnyocévmszpszdszdemszkyhorváth” okozhatja, úgyhogy: le velük!

Elő a jólbevált 0.9% százalék emeléssel „jólmegfizetett” vérmes  nyuggerekkel kiegészített papagájkommandót, akik „békeidőben”, amikor nincs kit nyilvánosan megsorozni, majd járnak szájról-szájra, és terjesztik a betanult mondatokat.

De, ha már törvényjavaslat, akkor beleszuszakoltak még, egy egész nemzetünket határon innen és túl mélységesen foglalkoztató probléma megoldását szolgáló passzust is. Konkrétan arra az impertinenciára gondolok, amivel néhány megveszekedett, radikális földtulajdonos nemtetszését fejezte ki, mikor hírét vette, hogy a giga-kisvasút (mert, mint tudjuk: törpében is hiába a kicsi a jó, azért a szovjet törpe volt a legnagyobb a világon) nyomvonala ippeg a nappaliját szeli majd ketté. Ennek elkerülése érdekében nem a lefüggönyözött Volga állt meg az udvara előtt, hanem Seszták miniszter szájába adták azt a kitételt, hogy a kormány rendeleti úton határozhassa meg a

"közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb 200 méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat",

ami magyarul azt jelenti, hogy Orbánisztánban a döntést minden ilyen jellegű ügyben politikai szintre emelik , amivel a helyiek tiltakozása lenullázható út-, vagy vasút építésekor. „Ahogyan ez itt szokás” már több, mint hat éve, amióta il a demokrácia, visszamenőlegesen is hatályos a tervezett törvény, hiszen a folyamatban lévő hatósági eljárásokra is vonatkozik majd, tehát például a felcsúti kisvasút meghosszabbításának ügyében is érvényes lenne.

Ha lúd, akkor legyen kövér! - egy szusszal a kisajátítások ellen tiltakozó tulajdonosok jogait is korlátoznák, hiszen pereskedés esetén is el lehet majdan kezdeni az építkezést, ha nincs épület a kiszemelt területen. Ezek után tehát az „egész Magyarországon világhírű” viheti, amit csak akar, és ha véletlenül van annyi pénze a szenvedő félnek, hogy ügyvédet tud fogadni és mersze is van, hogy beperelje az államot, és még meg is nyeri, akkor is fújhatja! - mert a telkén már régen vidáman, fütyörészve pöfög – ugyan üresen – a füstpöfögészeti tovalöködönc.

PtP