A választók elsöprő többsége nem ért egyet a kormány tékozlásával, és például az egészségügyre költenék ezt a sok-sok milliárd forintot.

Ezzel szemben Orbánék kommunikációja szerint a sportlétesítmények fejlesztése, megújítása a nemzet önbecsülésének helyreállítására, a nemzet nagyságának, erejének demonstrálására a legmegfelelőbb terület sportpályák csatamezeje, és ha ez kevés lenne, a sport és így a gigaberuházások egészségügyi prevenciós feladatokat is ellátnak.

Adódik a kérdés, hogy milyen egészségügyi megelőzésre gondolhat a kormánypropaganda, illetve a fideszes kommunikáció, hiszen szó sincs a tömegsport támogatásáról. Nem a civileknek épülnek ezek a létesítmények. Érdekes életkép lenne, ha egy baráti társaság, akik mondjuk eddig a Városligetbe jártak ki az aszfaltozott kis pályákra tönkretenni a lábukat, (az aszfalt a keménysége miatt kifejezetten egészségkárosító, nincs rugalmassága, és több ízületi, illetve izomsérülés mellett, csonthártyagyulladást idézhet elő, az esésekből adódó sérülések széles skálájáról már nem is beszélve) most felbuzdulva az orbáni ideológián, megjelenne mondjuk a Groupama aréna bejáratánál, hogy ők bizony jöttek focizni, hogy kíméljék az egészségbiztosítási pénztár büdzséjét. Úgy gondolom, mindannyian tudjuk, hogy milyen kimenetele lenne ennek a törekvésnek.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Az OTP Bank Liga 15. fordulója 2016. november 5.-én, szombaton negatív nézőcsúcsot hozott, ami átlagosan 2286 nézőt jelentett, azaz összesen a 6 mérkőzésen 13718 szurkoló biztatta az „arany lábúakat”. Az évad során már több hétvégén született negatív rekord, de úgy látszik, hogy mindig van lejjebb. Ez a 13718 stadionlátogató a már fentebb említett Groupama aréna befogadóképességét figyelembe véve, ami hazai bajnokin 23700, nemzetközi mérkőzés esetében 22000 néző befogadására alkalmas, alig több mint félházat eredményezne, és akkor a többi stadion pont üresen maradt volna.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Amennyiben végig sétálunk a most átadott Új Hidegkuti stadion vagy a Ferencváros pálya pórnép szeme elől elzárt kiszolgáló helyiségein, akkor ámulunk, és bámulunk. Az enteriőr, a dizájn egy másik, a választók döntő többségének elérhetetlen világba repít bennünket. Olyan fejlett nyugati létesítményben találjuk magunkat, amelyből arra következtethetnénk, hogy egy kimondottan jóléti társadalom sportólinak otthonában, országában vagyunk. Ezzel szemben azok a kevesek, akik még kijárnak a bajnoki mérkőzésekre, de még azok a szimpatizánsokat is, akik bár figyelemmel követik csapatuk vergődését, de már ilyen-olyan okokból nem látogatnak ki ezekbe a szentélyekbe, sokallják az új, valóban borsos belépődíjakat, amelyek mellett a vastag ceruzával írt büféárak várják a nagyérdeműt.

De akkor mégis, kinek épülnek a stadionok?

Végső konklúzióként eljutottunk azokhoz a személyekhez, akik haszonélvezői a lélegzetelállító luxusnak. A választói adókból épített rongyrázásnak, a közpénzekből fizetett, feltőkésített, meggazdagodott politikusok csatlósai, strómanjai, a slepp, barátok, rokonok így húzzak le az államot - azaz minket - vagyis ezeken a beruházásokon keresztül kapják néhányan a hálapénzt a támogatásukért.

A kormány tegyen közzé hiteles kimutatásokat, adatokkal támassza alá hazug ideológiáját az egészségügyi prevencióról.  A VIP vendégek ingyen étkeztetésére elherdált közpénzek, a habzsi-dőzsi  finanszírozása  ugyanis nehezen nevezhető olyan megtakarításnak, ami segíthet az egészségügyi, vagy a nyugdíjfolyósító gondjain.  Mit is mondana erre egy Matolcsy nevű kártékony lézengő: „blöff, blöff, blöff és blöff”

Ennyit a stadionok egészségügyi prevenciós szerepéről.

Ujlaki Tamás Péter (vendég szerző)