Egyre jobb befektetésnek tűnik a sármelléki reptér, miután Széles Gábor sok más környékbeli lehetősége mellett bevásárolta magát a légikikötőbe is. Most már csak attól kell tartanunk, nehogy az élet - mi más - így aktualizálja a jól ismert népdal szövegét: "Széles(é) a Balaton vize, keskeny a híd(ja) rajta".
Elmondása szerint az egész úgy kezdődött, hogy ment, mendegélt az országban, és egyszer csak elérkezett a kies Zalacsányra, ahol a kocsmában – mint minden információ tárházában – érdeklődött: van-e erre eladó kúria. És volt! Sebtiben meg is vette, és hipp-hopp ****-os szállodává varázsolta csakúgy, mint a közeli Batthyány Kastélyszállót is. Mint tudjuk, „evés közben jön meg az étvágy” – ha már volt két szállodája, arra gondolt, hogy ne csak lébecoljanak ott a pihenni vágyók, vett hozzá egy lerobbant golfpályát is, aminek akkora sikere lett, hogy a múlt évben már 5000-en ütögették a labdát a szintén újjávarázsolt hektárokon. A nemvárt érdeklődés nyomán a patinás klubház mellé felhúz még 55 luxusminőségű apartmant, penthouse lakást is, hiszen aki sportol, annak pihegnie is kell valahol.
Itt jön be a képbe a sármelléki – egykori orosz - reptér, ami – mit ad Isten – a közelben van, és ha már a több-milliárd „befektetődött”, valamiből élni is kell, amire biztos forrásnak ígérkezik az 5 milliárdos, majd ezt kicsit megtoldva, 6,6 milliárd forintos állami támogatás, amit a mi – vagy a többi Uniós kisemberek – pénzünkből kap a repülőtér és a környék, amit eddig emberbarátságból Széles vállalt magára:
"És ne feledjük, én a reptérbe csak invesztáltam eddig"
Amíg az állami igérvény teljes valójában beteljesül, addig sem jár rosszul a kormányközeli nagyvállalkozó, hiszen az évi bő 100 milliós állami támogatással működő reptér-üzemeltető 36 milliós bérleti díjat is fizet neki. Erről így vélekedik:
"Ilyen hozamért azért nem fektetnék be ekkora összeget, tíz év alatt sem jönne vissza a pénzem"
Kérem a hozzám hasonló "ehhez kisembert" ne háborodjon fel, mindenkinek megvan a maga gondja. Kinek a napi vacsi, kinek más, emlékezünk csak: hányszor, de hányszor izzadt át szegény jó Jockey Ewing hátán a zakó rongyos néhány milla miatt. Hősünknek most az okoz kisebb fejfájást, hogy a tőkéje le van kötve a már említett Zalacsány és környéki projektjeiben, de úgy tűnik, a világmindenség és az UFO-k segítenek, és eljött végre az ő ideje, ha a gravitáció kikapcsolása még nem is megy tökéletesen, legalább ezt a gondját megoldják a csillaglények, mert:
"a kormányzati beruházási tervek szinkronba kerülhetnek a különböző magántőkére épülő fejlesztési tervekkel."
Tehát nyugodjon meg mindenki, lesz itt pénz!
Amikor a Népszava újságírója arról kérdezte az igen-nagy vállalkozót, hogy szerinte van-e - és ha igen, milyen – szerepe annak az el nem nem hanyagolható ténynek a sok-ezer milliós kormányzati támogatáshoz, hogy éppen Ő jelent meg a térségben így reagált:
“Hülyeségeket lehet mondani, de a valóság más”
és, hogy
“központi kormányzattól senkivel” nem tárgyalt ezügyben.
Ja, persze! Biztosan ez történhetett!
Most már csak attól kell tartanunk, nehogy az élet - mi más - így aktualizálja a jól ismert népdal szövegét: "Széles(é) a Balaton vize, keskeny a híd(ja) rajta".
Mátrai Anna