2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir


A kormány “nemi diszkriminál”?

Kormányzati hímsovinizmus ellentételezése?

2019. február 17. - Városi Kurir

Először is nem értem, hogy az a hímsovinizmus ellentételezése, vagy csak a kormány feminista befolyásolásának eredménye, hogy a családok helyett a nőket támogatják hangsúlyosabban. Természetesen nem azzal van bajom, hogy a nőket támogatják, inkább azzal, hogy a férfiakat a biológiai felépítésük miatt nemileg diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik – írja levelében Apák az Igazságért Egyesület 5 gyermekes édesapja, Adamecz Zoltán.

baby-2616673_640.jpg

Tisztelt Döntéshozók!

A részletek ismerete nélkül – lehet, hogy még korán – de bízva abban, hogy a kormánynak is fel fog tűnni, hogy az egyébként üdvözlendő családtámogatási rendszerükkel nem a családokat támogatják. Legalábbis nem azt a fajta hagyományos családmodellt, amelyet egyébként egy átlag Fidesz szavazó támogatásra érdemesnek tart.

Először is nem értem, hogy az a hímsovinizmus ellentételezése, vagy csak a kormány feminista befolyásolásának eredménye, hogy a családok helyett a nőket támogatják hangsúlyosabban.

Természetesen nem azzal van bajom, hogy a nőket támogatják, inkább azzal, hogy a férfiakat a biológiai felépítésük miatt nemileg diszkriminálják, hátrányosan megkülönböztetik. (Igaz ez már 40 éves munkaviszony utáni nyugdíj lehetőségénél is kibontakozott)

Két intézkedésből ez hangsúlyosan kiviláglik

1. „Minden 40 év alatti nő az első házassága esetén 10 millió forintos kedvezményes kölcsönben részesülhet.”

És a fiúk? Ők örüljenek, hogy megkapják a leányt? Visszafizetniük közösen kell majd? Vagy házassági szerződést köthetnek, és az első lakásukhoz a fiatalok úgy jutnak, hogy a nőnek nem kell önrész a férfi beteszi a 10 milliót és fele-fele lesz a lakás, ha elválnak? Vagy a pár női tagja kedvezményes, a férfi tagja pedig piaci kamatozású hitelt vesz fel? Én azt gondolom, hogy egy fiatal pár arra fog felkészülni, hogy minél olcsóbban megússzák, így a nő nevén fogják felvenni a felvehető maximumot, amely problémák sokaságát fogja okozni minden téren. Persze az is igaz, hogy jó eséllyel a bank nem fog megelégedni a leány jövedelmével és a házastársát is bevonja legalább kezesként. Így, ha bukik a dolog, akkor a férj is benne lesz, ha nem, akkor meg csak a nőé a nyereség amennyiben korábban rendelkeztek vagyoni jogaikról.

2. „Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek életük végéig mentesülnek az szja-fizetés alól.”

Az bizonyos, hogy ha egy pár szeretné kihasználni a lehetőségeit, akkor azon is el fognak gondolkodni, hogy ezt követően a férj vajon osztalékot vegyen fel a cégéből vagy fizesse ki az asszonynak jövedelemként. Ha nekem lenne lehetőségem, minden cégemnél az asszony lenne a munkavállalóm, hisz költségben nincs nagy különbség, viszont erre jár táppénz, nyugdíj, GYED, stb. SZÁMÁRA! Az asszonyt felfuttatjuk, aztán majd meglátjuk mi lesz ennek a vége váláskor. Persze a cégeknek is jól jön a költség, így ellenérdekű fél sincs. Ezzel az állam is nagyon rosszul fog járni, mert az „okosan” megnövelt nyugdíjú hölgyek előre láthatólag jóval tovább fogják élvezni a magas nyugdíjat hála a 40 éves munkaviszonyhoz kötött nyugdíjba vonulási lehetőségnek, és a nők magasabb átlag életkorának.

Aztán azon is elgondolkodtam,

vajon most mit érez az az apuka, akinek negyedik gyermeke születése közben meghalt a felesége, és a sírba vitte az adókedvezményüket is. Nem elég azoknak a gyermekeknek, hogy elvesztették az édesanyjukat, még az állam is kiszúr velük…

Aztán azokról az anyákról se feledkezzünk meg,

akik a férjükre hagyják a gyermekeiket, és míg az kínlódik a gyerekekkel, fizeti az adót, az anyuka önmegvalósíthatja magát az adómentességben valahol a máshol… Ha az anyjukat nem érdeklik a gyerekek, akkor az állam se segítse őket csak azért, mert az apjuk neveli fel őket? Ráadásul az a szerencsétlen apa hiába hoz egy új asszonyt a házhoz, az sem jelent semmit, hisz nem ő szülte.

Aztán azt is tudjuk,

hogy a tudomány mai állása szerint már nem kell férfi a gyermeknemzéshez, de már itt a jövő, amikor a férfi is képes lehet szülni (A neten már fellelhető a sikeres méh átültetés híre). No az lesz ám az igazán érdekes. De addig is a béranya programban a béranyákat fogjuk honorálni a gyermekeket nevelő párok vagy személyek helyett. (Jó, tudom én, hogy a béranyaság nálunk még nem engedélyezett hivatalosan.) Persze így is növekszik a lakosság, és úgy tűnik teljesen mindegy a kormánynak, hogy ki szül, csak emelkedjenek a születésszámok. De ez nem a családok támogatása.

És a fiúk lelkével, jövőjével foglalkozik-e ez a kormány?

Ugyanis én azt gondoltam eddig, hogy a magyar kormány alapvetően a nő-férfi házasságát tartja családnak. Még ha elcsépelt és múltba révedő is, én alapvetően ezzel értettem egyet. De ha a férfi semmit sem kap azért, hogy gyermeket nemzett, a nő pedig igen, akkor miképp lesz ez egyenjogú felek által létrehozott életközösség, amely maga a család? Már a család is úgy indul, hogy a férfi csak drága hitelt tud hozni a közösbe.

Arról nem is beszélve, hogy a férfi hitele akkor sem csökken, ha 100 gyermeket fognak közösen világra hozni. Aztán ha beüt a krach – már pedig általában beüt -, akkor a jól agyonadóztatott fizetéséből még a gyermektartást is fizetheti amellett, hogy küzdelmet folytathat a gyermekei láthatásáért is. Hisz ezeket a kérdéseket a család támogató intézkedések nem érintik.

Vagy a kormány ezzel akarja a férfiakat a hűségre kötelezni a nőket pedig felszabadítani?

Maradnak vajon férfiak, akik hajlandóak lesznek családot vállalni? És mindezeknek a férfira nehezedő pszichés terhelését meg sem említettem, pedig ez is lényeges kérdés a családi légkör és a család fenntartásához. Eddig azért küzdöttünk, hogy ugyanabban a pozícióban, munkakörben lévő nő vagy férfi ugyanakkora jövedelemre tegyen szert. Azt halljuk folyamatosan, hogy a nő attól lesz kiszolgáltatottabb, mert férfinak magasabb a jövedelme. Most akkor átesünk a ló túloldalára, és a végre ugyanannyit kereső szülők közül a nőt nem adóztatjuk csak a férfit? Vagy a férfinek nem feladata a gyerekek nevelése? A négy (vagy több) gyermek felnevelése – mind anyagilag, mind fizikailag – a törvény szerint csak a nő feladata lesz, ezért csak neki jár a kedvezmény?

Csak kérdezem

Mielőtt bárki mosolyog naivságaimon, el kell áruljam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a kormány a „gyermekből élőket” nem akarja támogatni, így a többi honfitársamhoz hasonlóan én is tudom miről van szó és egyet is értek vele, igaz velük együtt én sem írom le, de erre nem ez a megoldás, amelyet itt látunk.

Jó dolog az adókedvezmény, de nem a nemi megkülönböztetés erősítése árán

Akinek van gyermeke tudja, hogy két-három gyermek felnevelése is hatalmas kihívás, sok lemondás a szülők részéről mind anyagi, mind fizikai értelemben, annak minden szépsége ellenére. Négy vagy több közös gyermeket vállaló, és nevelő szülők esetén azonban méltánytalannak tartom az egyik szülő – nemi alapon történő – kiemelését a feladat ellátásáért járó honorálással.

Ennél már az is sokkal jobb megoldás lenne, ha a nőknek szánt kedvezményt megosztva adná a kormány a négy vagy több gyermekes szülőknek 50%-os SZJA kedvezménnyel. Sőt, ha a családok egységének a megőrzése lenne a cél, akkor csak négy édes testvér esetén adnám a kedvezményt, hiszen a bejelentés szövegből úgy tűnik az sem gond, ha gyermekek négy apától származnak csak egy anya szülje őket. A nagy családot egyben tartani képes nőknek már inkább elfogadhatónak tartanám az ilyen irányú jutalmazását. Ráadásul az így szűkített körben ugyanígy jutalmazható lenne a férfi is.

Most olyan érzésem van,

mint amikor a tavalyi választások előtt Széll Bernadettel (LMP) beszélgettem és elborzadtam, hogy úgy alakítják ki a családok támogatásáról az álláspontjukat, hogy egyetlen érdekelt családdal sem beszéltek soha…

Nem értem miért feledkeznek meg a férfiakról ezek az újítások. Nem csoda, hogy a fiatal férfiak menekülnek a családi terhek vállalásától, hiszen a kormány sem tekint rájuk nemhogy családfőként, de szülőként sem.

Adamecz Zoltán
5 gyermek édesapja

Apák az Igazságért Egyesület

Lejárató-kampány, mint Fidesz-stratégia

hajnal2.jpg

Teljesen mindegy, hogy szimpatizálok-e Hajnal Miklóssal, a nemrég párttá alakult Momentum Mozgalom Párt politikusával, vagy sem, zsigerből utálom, megvetem a nemtelen lejáratást, - amit  ne legyen kétség, bárkivel szemben, akár holnap Önnel is – alkalmaz a jelenlegi kurzus.

Az aljas kampányt az Origó névre hallgató pártszócsővé degradálódott interneten terjedő valami indította. Az origós Lenin-, pardon Orbán-fiúk, és verőemberek nem elégedett meg irományukban azzal, hogy Hajnal életében kutakodva előássanak ezt-azt, nem érezhették elég ütősnek, amit találtak, ezért kreáltak néhány elég szaftosnak ítéltet, ami már - legalábbis szerintük - olyan negatív színben tünteti fel a lejáratandót, amitől az elvakult hívő azonnal hátra hőköl. Tovább is van, mondjam még?  Az keretlegények odáig is elmerészkedtek, hogy a célszemély családjának múltját is - természetesen orbáni olvasatban - a „nagyérdemű” elé tárták.

hajnal4.jpg

Először a nemzeti irigységre apellálva már az „írás” címében is a "dúsgazdag" jelzővel igyekszik bemutatni az újdonsült politikust és persze az egész famíliáját. Hogy van az, hogy utálni kell Hajnalt, mert „dúsgazdag”, de imádni érdemes Orbánt, Rogánt, Szíjjártót, Lázárt, Vajnát, Mészárost, és a többi famulust, azokat, akik belőlünk lettek azzá? Csak én érzek itt disszonanciát?

A fizikus papáról „kiderítették”, hogy Németországban tanított – Mária, ne hagyj el! – meg, hogy az MTA-nál dolgozik, –  ne ba..!,ez egy tanult ember,félelmetes! – és, hogy „több helyen beszélt a teremtéstörténetről fizikusszemmel” – fizikusként fizikusszemmel? – micsoda impertinencia! – majd a végén a leggaládabb tette következik: a facebookon 444-es cikket osztott meg. Íme korunk új Josziv Visszarionovics Dzsugasvilije, népszerűbb nevén Sztálinja.

hajnal1.jpg

Gondolom, mindezen súlyos bűnökhöz képest az, hogy a miniszterelnök édesapja – a kiszivárgott értesülések alapján – jó alattvalóként volt MSZMP tag, és miután tehette, a köztől elsíbolt pénzen vált - emlékezzünk csak a 1993 májusában nyilvánosságra került  MDF-FIDESZ székházbotrányra -- kőbányatulajjá, aminek köszönhetően mára milliárdos vállalkozóvá „cseperedett”, és akinek a főbűne, hogy mindezt megelőzően addig vert és alázott meg egy gyereket, – nevezetesen a fiát, aki erről a Fekete Doboz interjújában beszámolt – míg az lett belőle, aki..

Visszatérve a hátán célkereszttel járkáló Hajnal-család tagjaihoz: a szennyirat természetesen foglalkozik az édesanya személyével is, aki szintén tanult ember, pszichológus, és mit ad Isten? – ő is élt és dolgozott Németországban – hiszen oda kötötte őket a férj munkája.

De menjünk tovább a gyalázkodás legújabb-kori magyar útján, azt is „vádpontként” említi a kézi-vezérelt orgánum, hogy hősünk a XIII. kerületben lakik, - ugye, jól tudjuk, kik tengetik ott az életüket!– ahol drága ám a négyzetméter! (A Cinege utcában és a Pasa parkban biztos sokkal jutányosabban lehet vásárolni, sőt az utóbbi olyan modern, hogy a falak a világegyetem példáját követve tágulni is képesek!) Kiderült, hogy Hajnal Miklós gyerekkora óta ott koptatja az aszfaltot, oda született a szerencsétlen, nem más kerületbe, más városba, vagy éppen másik faluba, így neki „nem kellett rácsodálkoznia a 4-6-os villamosra”, - nem úgy, mint a Pestre került koleszos szobatársaknak anno - mert megszokta a látványt. 

hajnal5.jpg

Azt is napvilágra hozta a lap Hajnalról, hogy  nem egyszerűen csak tanult fiatal, nem, Ő járt külföldi egyetemre is, így beszél nyelveket, gyakornokoskodott más országokban, különféle munkahelyeken, vagyis széles látókörű, gondolkodni képes fiúról van szó. Hát ez nem éppen az Orbán-rezsim kedvenc kreátuma. Itt jegyezném meg, hogy azt miért nem rójuk fel a ma Istenként tisztelt vezérkarának,hogy java részük a mára megutált és kiátkozott Soros pénzén tanultak, és hol? - hát persze, hogy külföldön. Akkor most mi is a baj? Az, hogy neki sikerült a saját- és családja erejéből az, amihez nekik  nagyvonalú segítségre volt szükségük? 

hajnal3.jpg

A folyamat és az üzenet egyértelmű: családjával együtt mindenkinek vesznie kell, aki nem Orbán-hívő. Ahhoz gyávák, és már elpuhultak a rendszer urai, hogy vitákban bizonyítsák „rátermettebbségüket” az ország vezetésére, tehát igyekeznek megsemmisíteni - és itt most egy régi-új, 70-es 80-as évekbeli fogalom következik - a "másként gondolkodókat". 

Már átéltünk - nem is egyszer - hasonló éveket, ugye emlékeznek még?

Mátrai Anna

„Csak azt tudom, hogy ő még csak most 14”

tini7-crop.jpg

"Basszus! – ezt nem így kellett volna! Tudhattam volna előre, hogy elszúrom, de mégis….!"Szívre a kezet! - ez a két felszisszenés mindannyiunk száját elhagyta már. Néha súlyos, néha kevésbé nagy gondot, problémát,  hagyott maga után, de szerencsénkre minimális százalékban végleges, egész életünkre, családunkra kiható borzalmat.

Minden élethelyzetben embert próbáló a felelősség, amikor a sorsunkat meghatározó dologról kell döntenünk, maradéktalanul megfelelnünk az előttünk tornyosulónak úgy, ahogy valakik valamiért elvárják tőlünk. Különösen érvényes az előző mondat, amikor az embergyerek tizennégy éves, tele a tinikor eredendően meglévő kihívásaival, testi-lelki változásainak feldolgozásával, megértésével, elfogadásával, egyszóval a világ elfogadásával és elutasításával. Amikor egyként tombol a tesztoszteron és az ösztrogén, és elcsattan az első csók. Ez az a kor amikor kiderül, hogy az addig „mindenfelettinek” vélt szülők ellen lázadni indokolt és kell, – mert egyszer ezt is ki kell próbálni – amikor fontosabbnak tűnik egy-egy kitüremkedő pattanás eltüntetése, mint a globális felmelegedés problematikája.

tini11.jpeg

És ebben a szinte felfoghatatlanul zavaros időszakban kell – kellene – döntenie, komolyan vennie a szóban forgó tizenévesnek „életről – halálról”, vagyis arról, hogy a tanulás mindenek feletti-e ? Tini legyen a talpán, aki egy randi, vagy "lógás a haverokkal” helyett inkább még egyszer – vagy akár egyszer  is – átolvassa a holnapi penzumot.

Február van, ilyenkor kell határozni gyereknek – szülőnek vállvetve, hogy merre tovább az elemi elvégzését követően. Nagy dilemma, fontos, élethosszig tartó döntés. A következmény: „mi leszek, ha nagy leszek?”.

tini8-crop.jpg

Bevett gyakorlat, hogy a félévi bizonyítványt arra használják a pedagógusok, hogy hathatós figyelmeztetést küldjenek a nebulóknak és felmenőiknek. Ez a gyakorlat általában rendben lévő, de a nyolcadik osztályt taposó gyerekek esetében, akiknek a felvételihez beadásra szánt jelentkezési lapon fel kell tüntetniük a félévi osztályzataikat is, brutális jelentőségűvé változik az amúgy csak a figyelemfelkeltést szolgáló érdemjegy. Ugyanis, akinek a teljesítményét elégtelenre minősíti az igen tisztelt tantestület, azt eleve kizárja a továbbtanulás lehetőségéből, ugyanis a középiskolák a megbélyegzett tanulók jelentkezését semmisnek tekintik.

A Magyar Szülők Országos Egyesülete így fogalmaz ezügyben:

„A pedagógusok azt mondják, a félévi buktatás olyan pedagógiai eszköz, amely arra ösztönzi a lemaradó tanulókat, hogy a második félévben jobban tanuljanak!  A szülők pedig fogadjanak magántanárt gyermekeik mellé, mert a 16 óráig nyitva tartó általános iskolában „nincs elég idő” sem pedagóguslétszám a nehezebben teljesítő tanulók felzárkóztatására. Az iskola nem segít!”

Majd így folytatódik a közlemény:

„Az iskolákat nem érdekli, hogy milyen testi, lelki, érzelmi károkat okoznak a rájuk bízott tanulóknak a félévi buktatással, lényeg az, hogy leosztályozzák tárgyi tudásukat, fegyelmezzék őket és tudatlanul kísérletezzenek teherbíró képességükkel.”

A továbbtanulási lehetőségekkel kapcsolatban így fogalmaz a figyelemfelkeltés:

„Ha a megbuktatott tanuló beírja a félévi elégtelen osztályzatait a jelentkezési lapra, akkor tulajdonképpen kizárja magát a felvételből, hiába javítja ki osztályzatait a tanév végéig. Nincs olyan iskola, amelyik „kapkodna” a félévben megbuktatott tanulókért.”

„Furcsa ez a tanulóbarátnak nevezett köznevelési rendszer!”

Bizony egykor volt tanulótársak, akik mára szülőkké, nagyszülőkké lettünk! Nem lehetett egyszerű akkoriban velünk, de mint azt gondolom rajtam kívül sokan a fejünkhöz vágták végső elkeseredésükben, miután úgy ítélték meg a helyzetünket, hogy menthetetlenek vagyunk:

 „majd meglátod, amikor neked lesz gyereked!”

Ez az „amikor a "majd” hirtelen „most"-tá válik. Emlékezzünk akkor-volt önmagunkra, ne essünk abba a hibába, hogy elfelejtjük azokat a szörnyen-csodás éveinket, amikor az élet a tinik megformálását bízta ránk. Rengeteg figyelemmel, empátiával, nem nyomulós törődéssel egyengessük a háttérből kamaszodó leszármazottunkat, amit nem pótol a megkétszerezett zsebpénz ígérete.

Ne bízzunk jobban a tanárok véleményében, mint a gyerekünkben, akit „megszelídítettünk”, tehát felelősek vagyunk érte. Támogassuk lelki biztonságérzetüket, vértezzük fel őket azzal a bizonyossággal, hogy tehetnek bármit, mi mögöttük állunk, biztonságban vannak.

tini5_masolata.jpg

Bencze Tibor a „Titkos felnőtt bűnök” című munkájában így ír a félévi buktatással kapcsolatban:

„Mindez, ami az oktatási intézményekben elfogadottan történik a pedagógia szakterületén az fizikai, szellemi, érzelmi és lélektani bűncselekmény a gyermekek ellen”.

  Megfontolandó lenne, hogy az általános iskola végzőseinek ne az határozza meg a továbbtanulási lehetőségét, hogy milyen oktatót fogtak ki maguknak, hanem a biztonság, hogy egy ellébecolt pár hónap ebben a kritikus életkorban nem határozza meg egy életre a további lehetőségeket. Az oktatási tárca döntnökeinek sürgősen át kell gondolniuk álláspontjukat, ami remélhetőleg az lesz, hogy nyolcadik félévben nemkívánatossá teszik a buktatás rendszerét.

Mátrai Anna

süti beállítások módosítása