Lám, nemzetünk - mi mindannyian - büszkén, megnyugodva dőlhet hátra ezen a borongós, őszt idéző napon, az „Igazmondó” ebben az esetben  is hű maradt  önmagához, hisz, amit ő kiejt a száján, az szóról szóra úgy is lesz!

Tessely – mint azt a jól működő új seprű tenni szokta – jól seper, hiszen már júniusban írásos javaslatot adott be a fensőbb hatalomnak, amiben erősen szorgalmazta a váli-völgyi – lánykori nevén: Felcsúti – „közösségi kisvasút összekötését a bicskei elővárosi csomóponttal”, amiről sebtiben egyeztetett is minden magyarok Lázárával. Az ügyben, ami a nem kicsit dagályosra sikeredett nevű „Pannónia szíve” program keretében lendítené majd fel Váli-völgy térségét, még nincs döntés, úgyhogy egy darabig még rághatjuk a körmünket izgalmunkban egyik lábunkról a másikra állva. Az sem tisztázott még, hogy közpénzeink melyik bugyrából fizettetik majd ki velünk, de ami késik ugye....!

A Miniszterelnökség formálisan egy laza mozdulattal rátolta a felelősséget az ott élőkre, mondván: a döntés azon múlik, hogy

a helyiek milyen minőségű fejlesztési tervet állítanak össze. Amennyiben az elképzeléseik valós és elérhető célokat tűznek maguk elé és ténylegesen hozzájárulnak az ott élők életminőségének javításához is, akkor eséllyel szállnak versenybe a fejlesztési forrásokért

olvashatjuk a magyarnarancs.hu-n.

Arra a kimutatásra szív-repesve és felettébb kíváncsian várunk, amelyik kimutatja, hogy az eddig megvalósult felcsúti pöfögde milyen mértékben javította az ottaniak életminőségét, de bármennyire részletesen kutattunk is, nem leltünk. rá. Egyelőre csak az publikus, hogy az elköltött 600 milliósra tehető közpénzből napi 25-30 utas vonatozgat fel-alá. A fent leírt nyomvonal -hosszabbítás az előzetes kalkuláció szerint cca. egymilliárd forintot venne el egy újabb stadion építésétől, úgyhogy még semmi sem biztos. Ja, de igen, az száz százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy vagy erre, vagy arra, de mindannyiunknak fizetni kell!

BAnna

A Miniszterelnökség távirati irodához eljuttatott közleménye szerint pályázatuk célja, olyan

 alternatíva kidolgozása a Gellérthegy revitalizációjára, amely építészeti, tájépítészeti, közlekedési, képzőművészeti eszközök használatával új tartalommal tölti meg a helyszínt, az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett”

Nem sajnálja rá a fent nevezett úr vezette bíráló bizottság a pénzt, hiszen 40 millió forint közpénzt szánnak arra, hogy

a helyszín vonzó környezetalakítással, releváns területhasználattal képes legyen nemcsak a turisták, hanem a város lakóinak igényeit is kielégíteni.

A kiválasztásnál különös figyelmet fordít a grémium arra, hogy az álom – ha megvalósul – illeszkedjen az jelenleg éppen meglehetősen átalakuló budapesti városképbe, tehát minden egyes fa helyét jó esetben egy-egy kőből faragott – hisz sajna nem kertészetet vezet a „dicső” rokona – faimitátum veszi át és néhol előbukkan majd pár erkély is, „hogy jobban lássalak!”. Az is hangsúlyosan számít a döntésnél, - tudatja a közlemény - hogy a kiötlő mennyire érez rá a helyszín szimbolikájára, esetleg új jelképes hely megteremtésében gondolkodik-e. Nem mellesleg fontos az is, hogy a természetbe jól beleillő épített elemeket is – legjobb, ha jókora stadiont – tartalmazzon az elképzelés. Egy-egy terv készítője minimum 300 ezer, maximum 8 millió magyar közpénzforinttal lesz gazdagabb.

Amennyiben sikeres és eredményes lesz a pályázat, ne legyen kétségünk, az a sok rendetlenül, össze-vissza növő „zöldség” - növényzet – megtanulja mi a „móres”, lesz ott rend! Az önfejűbbjének pedig annyi! - kedves tarhajúak védősorfala között végzi be.

jegyzi: BolNa