2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir

„Csak azt tudom, hogy ő még csak most 14”

2017. február 13. - Városi Kurir

tini7-crop.jpg

"Basszus! – ezt nem így kellett volna! Tudhattam volna előre, hogy elszúrom, de mégis….!"Szívre a kezet! - ez a két felszisszenés mindannyiunk száját elhagyta már. Néha súlyos, néha kevésbé nagy gondot, problémát,  hagyott maga után, de szerencsénkre minimális százalékban végleges, egész életünkre, családunkra kiható borzalmat.

Minden élethelyzetben embert próbáló a felelősség, amikor a sorsunkat meghatározó dologról kell döntenünk, maradéktalanul megfelelnünk az előttünk tornyosulónak úgy, ahogy valakik valamiért elvárják tőlünk. Különösen érvényes az előző mondat, amikor az embergyerek tizennégy éves, tele a tinikor eredendően meglévő kihívásaival, testi-lelki változásainak feldolgozásával, megértésével, elfogadásával, egyszóval a világ elfogadásával és elutasításával. Amikor egyként tombol a tesztoszteron és az ösztrogén, és elcsattan az első csók. Ez az a kor amikor kiderül, hogy az addig „mindenfelettinek” vélt szülők ellen lázadni indokolt és kell, – mert egyszer ezt is ki kell próbálni – amikor fontosabbnak tűnik egy-egy kitüremkedő pattanás eltüntetése, mint a globális felmelegedés problematikája.

tini11.jpeg

És ebben a szinte felfoghatatlanul zavaros időszakban kell – kellene – döntenie, komolyan vennie a szóban forgó tizenévesnek „életről – halálról”, vagyis arról, hogy a tanulás mindenek feletti-e ? Tini legyen a talpán, aki egy randi, vagy "lógás a haverokkal” helyett inkább még egyszer – vagy akár egyszer  is – átolvassa a holnapi penzumot.

Február van, ilyenkor kell határozni gyereknek – szülőnek vállvetve, hogy merre tovább az elemi elvégzését követően. Nagy dilemma, fontos, élethosszig tartó döntés. A következmény: „mi leszek, ha nagy leszek?”.

tini8-crop.jpg

Bevett gyakorlat, hogy a félévi bizonyítványt arra használják a pedagógusok, hogy hathatós figyelmeztetést küldjenek a nebulóknak és felmenőiknek. Ez a gyakorlat általában rendben lévő, de a nyolcadik osztályt taposó gyerekek esetében, akiknek a felvételihez beadásra szánt jelentkezési lapon fel kell tüntetniük a félévi osztályzataikat is, brutális jelentőségűvé változik az amúgy csak a figyelemfelkeltést szolgáló érdemjegy. Ugyanis, akinek a teljesítményét elégtelenre minősíti az igen tisztelt tantestület, azt eleve kizárja a továbbtanulás lehetőségéből, ugyanis a középiskolák a megbélyegzett tanulók jelentkezését semmisnek tekintik.

A Magyar Szülők Országos Egyesülete így fogalmaz ezügyben:

„A pedagógusok azt mondják, a félévi buktatás olyan pedagógiai eszköz, amely arra ösztönzi a lemaradó tanulókat, hogy a második félévben jobban tanuljanak!  A szülők pedig fogadjanak magántanárt gyermekeik mellé, mert a 16 óráig nyitva tartó általános iskolában „nincs elég idő” sem pedagóguslétszám a nehezebben teljesítő tanulók felzárkóztatására. Az iskola nem segít!”

Majd így folytatódik a közlemény:

„Az iskolákat nem érdekli, hogy milyen testi, lelki, érzelmi károkat okoznak a rájuk bízott tanulóknak a félévi buktatással, lényeg az, hogy leosztályozzák tárgyi tudásukat, fegyelmezzék őket és tudatlanul kísérletezzenek teherbíró képességükkel.”

A továbbtanulási lehetőségekkel kapcsolatban így fogalmaz a figyelemfelkeltés:

„Ha a megbuktatott tanuló beírja a félévi elégtelen osztályzatait a jelentkezési lapra, akkor tulajdonképpen kizárja magát a felvételből, hiába javítja ki osztályzatait a tanév végéig. Nincs olyan iskola, amelyik „kapkodna” a félévben megbuktatott tanulókért.”

„Furcsa ez a tanulóbarátnak nevezett köznevelési rendszer!”

Bizony egykor volt tanulótársak, akik mára szülőkké, nagyszülőkké lettünk! Nem lehetett egyszerű akkoriban velünk, de mint azt gondolom rajtam kívül sokan a fejünkhöz vágták végső elkeseredésükben, miután úgy ítélték meg a helyzetünket, hogy menthetetlenek vagyunk:

 „majd meglátod, amikor neked lesz gyereked!”

Ez az „amikor a "majd” hirtelen „most"-tá válik. Emlékezzünk akkor-volt önmagunkra, ne essünk abba a hibába, hogy elfelejtjük azokat a szörnyen-csodás éveinket, amikor az élet a tinik megformálását bízta ránk. Rengeteg figyelemmel, empátiával, nem nyomulós törődéssel egyengessük a háttérből kamaszodó leszármazottunkat, amit nem pótol a megkétszerezett zsebpénz ígérete.

Ne bízzunk jobban a tanárok véleményében, mint a gyerekünkben, akit „megszelídítettünk”, tehát felelősek vagyunk érte. Támogassuk lelki biztonságérzetüket, vértezzük fel őket azzal a bizonyossággal, hogy tehetnek bármit, mi mögöttük állunk, biztonságban vannak.

tini5_masolata.jpg

Bencze Tibor a „Titkos felnőtt bűnök” című munkájában így ír a félévi buktatással kapcsolatban:

„Mindez, ami az oktatási intézményekben elfogadottan történik a pedagógia szakterületén az fizikai, szellemi, érzelmi és lélektani bűncselekmény a gyermekek ellen”.

  Megfontolandó lenne, hogy az általános iskola végzőseinek ne az határozza meg a továbbtanulási lehetőségét, hogy milyen oktatót fogtak ki maguknak, hanem a biztonság, hogy egy ellébecolt pár hónap ebben a kritikus életkorban nem határozza meg egy életre a további lehetőségeket. Az oktatási tárca döntnökeinek sürgősen át kell gondolniuk álláspontjukat, ami remélhetőleg az lesz, hogy nyolcadik félévben nemkívánatossá teszik a buktatás rendszerét.

Mátrai Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://varosikurir.blog.hu/api/trackback/id/tr612254022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

úgyiselfelejtem 2017.02.14. 20:26:05

Szerintem is adjuk meg az ötöst minden nem tanuló kis nebulónak! Felesleges fájdítani a fejecskéjüket a sok lamúr mellett holmi tanulmányokkal. Az a sok stréber, aki meg tanulni mer a tudásért, jobb jegyért, az érezze csak magát rosszul, hát nem tudják, hogy az utolsó évben már nem kell tanulni?

2017.02.14. 21:23:41

Nyugi, érettségi előtt három hónappal is az megy még, hogy azért kapnak 1-est, mert nincs házi feladat, meg röpdogát iratnak és utólag közlik, hogy rendes jegynek írják be az eredményt és sorolhatnám a "nevelő célzatú" érdemjegyeket 18-19 éveseknek. Úgy, hogy már a 11-es év végi jegyek is a felvételit jelentik (gyakorlatilag a jövőjüket).
Nem ám a továbbtanulásra készítik fel őket, ahol majd vizsgára kell tanulni. Nem, még mindig dedó és móresre tanítás. Had szokja a gyerek a való világot. Szemétkedés mindhalálig.

Sunny Days 2017.02.14. 21:46:48

Olyan sokféle életpálya létezik, ahová nem kell minden tárgyból remekelni. Aki hülye a fizikához/kémiához, vagy nem megy neki a töri vagy a nyelvtan, még kiváló művelője lehet egy szakmának. Nem polihisztorokat kell nevelni azokból, akik nem azok. Tényleg kár a tanerőnek emberkedni és jól megbuktatni egy gyereket nyolcadik félévben.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.02.14. 22:14:08

Őszintén szólva, bárki, aki általános iskolában képes megbukni, az vagy olyan szinten retardált, hogy inkább tényleg ne tanuljon tovább, vagy - ami még sokkal rosszabb! - annyira beleszarik az egészbe, hogy a legkisebb részvétet sem bírom érezni iránta.
Ettől függetlenül van sok (rész)igazság a posztban...

2017.02.14. 22:27:06

Es miert is nem lehet mondjuk rendesen tanulni? Ha valaki komolyan gondolja a tovabbtanulast es a jovojet, akkor az ne nyolcadik osztaly feleveben, bukas kozeli eredmenyekkel akarjon atcsusszanni, mert az keves lesz. A tovabbtanulas az sok eves, folyamatos tanulas, magas szintu teljesites. Igen, akkor is ha az ember beteg, almos, rosszkedvu, tini stb. Vagy tovabb akar tanulni, es tesz is erte, vagy csak alibizik es nyafog, hogy nincs jo jegye. Kituno tanulo nem bukik, ennyire egyszeru a keplet. Kituno tanulot nem fognak egyessel fegyelmezni. Kituno tanulot versenyekre kuldenek a felvetelihez plusz pontokert es nem utovizsga bizottsag ele. Mindenki megteheti, hogy tanul. Ul a konyv folott, olvas, utananez, gyakorol. Igen: estenkent, hetvegen, szunetben, nathasan is. Mert ez a diak dolga. Ha nem teszi, magara vessen. A tovabbtanulas nem egy feleven mulik, hanem sok ev szorgalmas es kitarto munkajan. Aki nem ezt teszi, ne sirdogaljon, hogy jaj megbukott felevkor. Alkalmatlan. Felkeszuletlen. Nem kitarto. Nem erdemelte meg. Ennyi.

cso zsi 2017.02.14. 22:54:06

@úgyiselfelejtem: Megtették ezt 40 éve is.
@sunny_days: Simán elfűrészeli a gyerek életét. "mert csak"

2017.02.14. 22:59:32

@Kishableany: és a többiek.
Ezért nem változik semmi és csúszunk lefelé a lejtőn. Lásd pisa-teszt. És ezért bukik meg minden oktatásért küzdő mozgalom a maroknyi korszerűen gondolkodó pedagógussal. Mert arra szocializálódott mindenki az elmúlt 50 évben, hogy seggeljünk be mindent, amit elénk tesznek, gondolkodás nélkül magoltassunk a gyerekkel, mert akkor fogják "jó egyetemre" felvenni. A kompetencia, a logikus gondolkodás, a problémamegoldó képesség nem számít. A csapatmunkára való nevelésről, együtt gondolkodásról már nem is szólva. Jobbágyképzés és kész, az kell a magyarnak.

Skankhunt42 2017.02.15. 06:00:59

@Hortenz: amit te jobbágy képzésnek nevezel abban az időben jobban teljesítettek a diákok a Pisa teszten?

2017.02.15. 09:36:47

@Skankhunt42: (Sóhaj, mert látom nem érted) Jobbágyképzés most zajlik a hatalmas tananyaggal amit szó szerint kérnek vissza és nem tanítanak meg gondolkodni. Régen is a magolás ment, de közel sem ekkora mennyiségben.
süti beállítások módosítása