Történt ugyanis, hogy az év végi hajrában ötletszerűen felvetődő „ajándékot a nyugdíjasoknak” – akció lebonyolításának hevében nem tudtak a keményen dolgozó kis pártemberek odafigyelni minden csip-csup apróságra. A karácsonyi ünnepeket bearanyozó Erzsébet utalványokból ennek a minden részletre nem annyira odafigyelve, inkább a felülről – egészen a piramisjáték csúcsáról, Orbántól - érkező utasításra figyelmezve, és persze az egyenlő megítélés jegyében eljárva minden nyugdíjasként nyilvántartott magyar állampolgárnak feladták a miniszterelnöki levelet és mellesleg az utalványt tartalmazó borítékot is. Igen, így pontos a fontossági sorrend. 

Így eshetett meg az a furiság, hogy a külföldön élő időskorúaink, szám szerint 32.550 elszármazott nyugdíjas is megkapta a minden Magyarok atyuskája címében tündöklő első emberünk ajándékát. A tengerentúli címzetteknek persze légipostával adta fel a mindenre és mindenkire figyelmező apparátus a küldeményt, hogy még az ünnep előtt el tudja költeni! Ez a gesztus nekünk, itthon adót fizető állampolgároknak 52.2 millió adóforintunkba került. Hát újra csak azt tudom írni, hogy BRÁVÓ!

Az esetet felplankoló RTL híradójának megkeresésére a Kormányzati Tájékoztatási Központ frappánsan meg is indokolta a döntés miértjét:

„a kormánynak az volt a célja, hogy lakcímtől függetlenül mindenki megkapja az utalványt”

Ja, így már persze minden világos!

De nézzünk picit a mélyére ennek a nagyon firnyákos – vagy iszonyúan ostoba, otromba – ötletnek. Szerintem három eset lehetséges: az első variáns, hogy a nagy sietségben, amit Orbán ad hoc tett ígéretének megvalósítása rótt a hivatalnokaira, eszüket vesztve csak a leírtak alapján igyekeztek eljárni, és a józan észt felülírta a megfelelési kényszer. A második lehetőség, hogy dehogyis volt hirtelen gondolat a „nyugger-hülyítés”, ez esetben minden egyes mozzanat előre megírt forgatókönyv alapján történt, és szavazatmaximálás céljából, gesztusként üzent a regnáló, hogy

„látod nyugdíjas, bárhol élsz is, mi gondolunk rád, és persze egyszer majd mi is kérünk tőled valamit”.

A harmadik lehetőség, hogy a „Gyere haza fiatal” program folytatásaként új célcsoportot találta a Kárpát-medence géniusza, és így szeretné hazacsábítani ősz hajú, a hontól elszakadt honfitársaink. Ha nem is örökre – hiszen a nem épp saját lábán álló egészségügyi ellátóhálózatunk nincs felkészülve még pártízezer betegeskedőre – de legalábbis ennek a szép summának az elköltésére, hogy ezzel is növelje az amúgy is dübörgő nemzetgazdaságunkat. Hiszen minden fillér számít!

Már látom is magam előtt az értetlenül levelet bontogató hazánkfiát, aki Ausztráliai, vagy Los Angelesi postaládája előtt silabizálja a számára egyelőre érthetetlen elnöki jókívánságot és a pár ismeretlen utalványt.

Még jó, hogy Andy Vajna is biztosan kapott a megkülönböztetett figyelem eme papíralapú bizonyitékából, így kihasználva ismertségét, fel tudta fejteni a titkot, és azóta is bőszen terjeszti, hogy irány az utazási iroda, a jegyvásárlás Budapestre, és a dőzs!

Csak győzzük elszállásolni a rengeteg szépkorú turistát, akik az érintett 71 országból „hazaözönlenek”!

Bármelyik variáció is az igaz, minden tiszteletem a kormányunké. Egy kitételt tettek csupán, azt is csak így, utólag: ne legyen civil az illető hazatántorgó, mert nekik jelenleg nem a be-, hanem a kipaterolásuk zajlik!

Mátrai Anna

Ez mind szép és jó, de van egy kis bibi! Ugyanis már az év első munkanapján, azaz másodikán kiderült, hogy az országban kapható, kifejezetten a taxisoknak kifejlesztett pénztárgépek alkalmatlanok a feladat ellátására, holott az áruk igen csak borsos, 120.000.- Ft. Két típus tört be a magyar piacra, az egyik a Fiscat, a másik a Cashcub terméke. Több taxis cég megannyi dolgozója megütközve tapasztalta és osztotta meg velünk azt a már-már tragikomikus tényt, hogy például a speciálisan autós használatra ajánlott pénztárgépek nem bírják a rázkódást, pedig annak a magyar utakon – de bárhol a világban – igencsak ki vannak téve szegény párák. A gépek pár döccenés után  hisztis gyerek módjára „bedurciznak”, hibaüzenetet küldenek, letiltanak, és nem engedik magukat újraindítani. Ez a kis hiányosságuk valószínűleg kiderült volna, ha a törvényhozók a rendelet megalkotása előtt, közben, vagy után a sok jólfizetett tanácsadójuk egyikénél – másikánál megérdeklődték volna, hogy milyen gépet használnak külhonban erre a célra, és megbizonyosodtak volna arról, hogy a  beszerelésre kijelölt csókosuk képes- e kifejleszteni egy saját modellt, vagy a megfelelő mennyiséget beszerezni a kínálatból.

De nem! Ez esetben sem a hosszútávú megoldás volt a döntő szempont, hanem a gyors és egyhangú kormánydöntés, nemkülönben a sebes lenyúlás. Aztán, majd csak lesz valahogy! Hát van.

A fenti probléma persze nem meríti ki az újdonsült kassza-fajta hibáinak tárházát. Nem kis gond az sem, hogy a „féltégla” súlyú és méretű kütyüt a futó autók zömébe nem lehet beszerelni egyszerűen azért, mert nem férnek el anélkül, hogy vagy az utas, vagy a sofőr ne verné beléjük állandóan a lábát, kezét. Az első szélvédőre sem ajánlják a szervizek a beszerelést, mert azon kívül, hogy nehéz mögűle kilátni, félő, hogy a súlyától magával rántja, azaz beszakad a szélvédő.

Az sem kevésbé zavaró, hogy az előzetes információval ellentétben, miszerint 2-3 napot, vagy 200 tranzakciót képesek egyhuzamban, áram-kaja nélkül, egy feltöltéssel dolgozni a kasszák, a GPS-nek is köszönhetően - ami szintén beléjük van építve - mindössze, cirka 10-15 tranzakciót bírnak abszolválni., amit azzal a trükkel lehet picit meghosszabbítani, ha csak használatkor kapcsolja be a kezelője. Mivel az eladó prospektusából egyértelműen kiolvasható, hogy csak abban az esetben vállalja az esetleges garanciális javításokat, amennyiben kizárólag a tartozékként csomagolt töltővel használja a „kedves vevő”, így lehetetlen a menet közbeni töltés, mivel nem tartozék a mobil, az autó akkumulátoráról működő töltő. Ilyenkor vége az aznapi műszaknak, mivel haza kell sietnie sofőrünknek, hogy áramhoz juttassa kis kedvencét. Azt csak a pikantéria kedvéért jegyzem meg, hogy a sofőrök elmondása alapján a kis huncut nem jelzi a töltöttségi szintjét, és hangjelzéssel sem figyelmeztet, hogy "alváshoz készülődik".

Az sem tisztázott, hogy mivel az autókban eddig is volt pénztárgép, mindkettőt használni kell-e, és ha igen, akkor melyik slejfinje illeti meg az utast? Itt álljunk meg egy szóra, és gondoljunk bele: mennyire életszerű, hogy amikor amúgy is sietünk, mint utasok – mert különben minek ültünk volna be a taxiba – biztos, hogy van  időnk  megvárni, amíg a sofőr adminisztrál? Ja, és persze addig nem csak mi várunk, hanem sok esetben  az autó mögött feltorlódó kocsisor is, hiszen mindannyian ott szeretnénk kiszállni az utazás végén, ahová éppen menni akarunk, és mint jól tudjuk, nem mindenhol áll rendelkezésre ehhez megfelelő parkolóhely.

Az is érdekes mellékhatása az új „játékszernek”, hogy kikapcsolt állapotban is jelez a GPS része, tehát NAV-atyuska pontosan nyomon tudja követni, hogy a taxis merre jár attól teljesen függetlenül, hogy dolgozik-e, vagy magánéletet él. A nagytestvér őriz és véd, és persze figyel, ha kell, ha nem!

Mindezeken felül azt is érdemes tudni, – kormányunk döntnökei erről is elfelejtkeztek érdeklődni – hogy a taxisok zöme – mondjuk majdnem mind – KATA-s, tehát ettől a húzástól nem várható nagy gazdasági kiugrás és a gazdaság fehéredésének sem ez a hypója.

A NAV munkatársai, ha kaszálni akarnak, akkor nagy oddsal fogadható, hogy egy taxis ellenőrzését választják, hiszen jelenleg akkora a káosz, hogy borítékolható valamilyen szabálytalanság.

Mielőtt legyintene a nyájas olvasó, felidézve a bejáratott toposzt, miszerint megérdemli a taxis, mert úgyis mind mocskos csaló! - gondoljuk végig, hogy hány szakma képviselőjét bélyegezték már így meg az elmúlt évtizedek során  – pincér, fodrász, orvos, ápoló, a teljes „maszekság” – és ne általánosítsunk. Ne hagyjuk ösztönlénnyé silányítani magunkat csak azért, hogy egy vékony rétegnek, a hatalmon lévőknek könnyebb legyen vastagodni. Tévedés ne essék, ők és nem a taxisok, pincérek fodrászok, "kőfaragók és balett-táncosok" azok, akik miatt nem juthat egyről a kettőre  a "le-kisemberezett" magyar.

Mátrai Anna

Az ezerszer átkozott szocializmus idején a szovjet hírszerzésének köszönhetően összegyűlt temérdek, az avatatlannak felesleges ócskaságnak tűnő papírfecni, hírmorzsa, és egyéb félinformációk tárháza igencsak kivételes helyzetbe hozta minden oroszok legújabb kori atyuskáját. A volt KGB ezredes felismerte, hogy ezek alapozhatják meg az oly sok elődje fiaskójával zárult törekvést a világhatalomra. Az elmúlt 60 év besúgóhálózatainak ténykedése tehát Putyinnak pottyantott aranytojást.  

Minden ember gyarló, így mindenkinek van mit takargatnia. Különösen dugdosná ezt az, aki a hatalom közelébe kerül bárhol a világon. Az orosz diktátor pedig „nem fél használni”, élni és visszaélni lehetőségeivel. Mivel morális aggályok nem kötik, így bárkit képes megzsarolni, és teszi is, ki tudja mióta. A világ demokratikus része,  a mai napig nincs felkészülve az efféle harcmodorra. A balgák csak fegyverkeztek, hogy kordában tarthassák a fenyegetőnek vélteket, de nem számoltak az 5. 6. 7. és kitudja még hányadik hadoszlopokkal.

Legújabb nyilvánosságra kerülő információ, hogy Putyin utasítására orosz hekkerek beavatkozásának köszönhető Trump győzelme. Mivel Trumpról kompromittáló személyes adatok lehetnek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) birtokában, így az orosz diktátor joggal bízik benne, hogy az elkövetkező négy évben Amerika vígan táncol a csasztuska ütemére. Ha történetünk főhősének sikerült megbundázni az USA-t, ami ugye világelső, mit tehet a magyar miniszterelnökkel, ha „úri” – ja, az neki nincs – jókedve úgy tartja? Ebbe még bele gondolni is rossz.!

Azért mégis gondoljuk csak végig, mi mindent tett Magyarország hasonló babérokra törekvő első embere a nagy orosz medve érdekében - annak bundája zsebéből kikandikálva - amióta lehetősége van mindannyiunk jelenét és jövőjét alakítani. Még legkedvesebb volt szobatársát, a sokat próbált bajtársat, Simicska kollégát is beáldozta, pedig az ő tarsolyában is csoda adatok lehetnek az elmúlt harminc év jópofaságaiból, de mit tehetett, ha barátja kifejezetten oroszellenes nézeteit már nem tudta további kedvenc pávatáncával sem leplezni. Aztán persze bevállalta a közbeszerzés kiírása nélküli Paks II.-vel járó adóssághalmazt is, amit, és aminek kamatait, még unokáink is nyögni fogják, sűrűn emlegetve a nagyszülőket, akik hagyták, hogy ez történjen szeretett hazájukban. Érdemes visszaemlékezni, hogy is történt ez: Orbán egyszer csak fölkerekedett, és raportra ment a főnökhöz, ahogy elődei: Rákosi, majd  Kádár is az orosz fővárosba. A „munkalátogatásról” hazatérve pedig bejelentette, hogy elkötelezett minket egy indokolatlan és brutális összeget felemésztő atomerőmű felépítésére, és ott rögtön alá is írta, amit ezügyben kellett, felvállalva az Európai Unión belül – már nem először - ezzel a „feketebárány” szerepet. Bizony, ezt a megkülönböztetett ellenszenvet sokan a saját bőrükön érezhetik, ha földrészünk boldogabb, európaibb felére látogat.

A teljes mai vezérkar hetven százalékát kitaníttató Soros György sem úszta meg, – ha számítana egyáltalán bármit is a kisegér prüszkölése – Orbán és csapata teljes mellszélességgel ment neki a putyini eszme jegyében, miután az amerikai mágnás megpendítette, hogy köze lehet a migránsok vándorlásának Vlagyimír Vlagyimirovicshoz.

Napokban a DPI hírügynökség közölte azt a levelet, melyet kelet- és közép-európai politikusok írtak a megválasztott amerikai elnöknek, és amit a mi Viktorunk természetesen nem látott el szignójával.  A levél többek között az alábbiakat tartalmazta:

„Putyin nem akarja naggyá tenni Amerikát, irányítása alatt Oroszország militarizmussal, háborúkkal, fenyegetésekkel, megszegett szerződésekkel és hamis ígéretekkel Európát veszélyes hellyé változtatta"

Nagyot változott Magyarország jelenlegi első embere az elmúlt 25 évben, hiszen 1989-ben bőszen hazudta magáról, hogy felszólítására – Ruszkik haza! – vágta vigyázba magát a teljes szovjet hadsereg, és fülét-farkát behúzva vonult ki Magyarországról. Hatalmas mennyiségű vaj lehet a füle mögött, amiről egyelőre – amíg érdeke úgy kívánja – hallgat a "nagytestvér". Riadtan, de azért érdeklődve várjuk a fejleményeket!

Mátrai Anna

Az Országos Roma Önkormányzat volt az idei év első kegyeltje. Történt ugyanis, hogy miután se Orbán, se Lázár nem kívánta magát kompromittálni a messziről bűzlő, csalás-gyanús esettel, így rálőcsölték a náluk semmivel nem különb, ám a hierarchiában lényegesen alattuk álló, a Fidesz-atyuska nélkül még pártot sem alkotó KDNP-s Rétvárira a „tisztességet”, hogy közölhesse: – velünk, a néppel – pártunk és kormányunk átvállalja az ORÖ adósságának tetemesebb felét.

Mint közismert, a Farkas Flórián Fideszt képviselő miniszterelnöki cigány-ügyi megbízott által uralt Országos Roma Önkormányzat 1.600.000.000.-, azaz: ezerhatszáz-millió forint közpénzt – hiszen hiába az Európai Uniótól kapott támogatásról van szó, az közpénz, méghozzá az összes uniós állampolgár közpénze – vissza kell fizetnie, mert szabálytalanul, azaz csalással vertek a seggére. A támogatás célja, amelynek örve alatt a nem kevés  pénzt kicsalták az unótól a keresztségben a „Híd a munka világába” zengzetes nevet kapta és azt szolgálta volna, hogy a mélységesen, szinte behozhatatlannak látszó módon lemaradt cigányságot segítse abban, hogy tanulhasson, munkát vállalhasson, gyermekei előmenetelét biztosíthassa.

Orbán  Flórija nem először csatlakozott a vezére és barátja által diktált legújabb-kori nemzeti módihoz. A biztos úr tehát úgy gondolta, biztos tud sokkal jobb helyet is a váratlanul ölébe hulló pénznek, mint az eredetileg megjelölt célocska, "mert ugye ki nem szarja le, hogy mi lesz a purdékkal?". Nehogy már - gondolta-  kézen-közön elherdálódjék holmi fennkölt, zavaros liberális hókuszpókuszra, azt a kis pénzecske!.

Hozzá csaptak további 500.000.000.- milliócskát, mivel buzgó ténykedésük során elfelejtettek kifizetni néhány ügyvédi számlát, meg pár cég követelését, sőt, még a minisztériumok között is találtak hitelezőket, így érte el az ORÖ adóssága a bűvös kétmilliárd egyszáz-millió forintot.

Rétvári Bence államtitkár jó alattvalóhoz méltón, aki nem kérdez, de annál inkább cselekszik, a főnök parancsára újra felvette az ájtatos megmondó-arcot, ugyan azt, amivel néhány napja bejelentette, hogy a nagy hideg ellenére sem nyittatja ki a kormány a templomokat a hajléktalanok előtt  és rezzenéstelen, mimikától mentes képpel mondta bele minden Magyarok arcába, hogy

„Magyarország Kormánya 1,3 milliárd forint erejéig átvállalja az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) adósságát az önkormányzat működőképességének fenntartása érdekében. A Kormány 2010 óta több mint 1200 milliárd forint összegben vállalta át a települési önkormányzatok adósságát.”

Mit takarhat az a kifejezés ebben az esetben, hogy „működőképességének megtartása érdekében”? Kapjunk a fejünkhöz! – a dolog mindannyiunk bánatára nem működik! Illetve dehogy nem, az ORÖ Farkas irányítása alatt egy jó-, sőt, túlzottan is jól működő pénz-felélési, eltüntetési, lenyúlási központtá nőtte ki magát, A megbízott emberek ugyanis alkalmatlannak bizonyultak az eredeti feladat kezelésére! És mi köze van a 2010 óta az önkormányzatoktól átvállalt adósságnak a jelen esethez? Önkormányzat – önkormányzat?

A Rétvári nevű imádkozó bot-sáska azt is mondta még:

 „Az ORÖ a fennmaradó adósságát magasabb törlesztőrészlettel és fennálló ingatlanvagyonának fedezetével törleszti .Az ORÖ elnöke segítséget kért adósságrendezési szakértő bevonásához.”

Vagyis, a különbözetre részletfizetési lehetőséget kapott az eddig semmi érdemit felmutatni nem tudó tömörülés, mely részletekre Állambácsi mindannyiunk pénzéből vissza nem térítendően jól megtámogatta őket! Hát, brávó! Nem a koncepciótlanság, a kreativitás, de főleg az akarás, a szándék nem volt megfelelő, olyannyira rendben van minden, hogy azon egy cseppet sem kell változtatni. Még annyit sem vár el Magyarország kormánya, hogy foghegyről egy „bocsesz”-t odalökjön a végre leváltott Farkast követő Balogh – a név csak rokon – János, aki nem sokat vívódott, rögtön meg is jutalmazta magát – ahogy illik – a közgyűlés felhatalmazása nélkül a „szépen prosperáló” ORÖ számlájára egy Audi 4-essel.

Azt azért még érdemes megjegyezni, hogy az MTI mindannyiunktól teljesen független hírszolgáltató tudósítása szerint

 „Az összeget a Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozására fordítják majd.”

Az összehasonlítás kedvéért: a magyarországi civil szervezetek összesen 10 milliárd forint támogatásra számíthatnak, aminek az eddig tárgyalt fiaskó a legnagyobb tétele.

"A gép forog az alkotó pihen."  

Mi pedig kussolunk tovább?

Mátrai Anna