Már tavaly is gyanús volt, hogy mit keres a Pozsony Piknik a Duna-parton, és egyébként is, mi ez a rengeteg lehúzos giccs-áruda, a csattogó falepkétől a gazdagon díszített bizsukig, a színházak és más, a szó legnemesebb értelmében populáris művészeti attrakciók között.

Az idei évre már megtörtént az átfordulás, és giccs-falva lett az egész, itt-ott még megspékelve ugyan némi széppel, jóval, a színházi sátrak ismét kitettek magukért, a könyvesek sem kevésbé, volt tehát embernek való dolog is, de az egész átvitt értelemben is sokkal inkább lángos-, és halszagú, mint az tetszhetne annak, aki még emlékszik milyenek voltak anno, a Piknikek.

A barátaink ilyenkor ellepik a lakást, mint jobb falusi búcsúkon szokás, még mindig lelkesek voltak a séta közben, de a szemük valahogy nem csillogott már olyan szépen, mint alig két éve is. Mondjuk ki: a Pozsonyi Piknik sajnos beállt abba a csili-vili sorba, amelyet Vörösmarty téri Adventi vásár vezet.

Kinek jó ez a váltás? Kit zavart, hogy néhány ezren - na jó mondjuk néhány tízezren - egy napig jól éreztük magunkat együtt, miközben megcsodáltuk a balkon-színházat, vettük az olcsó jegyeket a színházakba, jöttünk-mentünk, beszélgettünk, ja és persze politizáltunk. Sokak szerint ez utóbbit vittük túlzásba, pedig isten látja lelkemet, nem volt az politizálás, sokkal inkább közéleti fecsegés, de még ha politizálás lett volna is, kinek ártottunk vele? Minek farizeus módon kérdezősködni: „tudjuk kinek?”.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Piknik új szervezőinek az a döntése, hogy betiltották - igen, jól látják a szót. Be-til-tot-ták a Klubrádió tervezett programját arra hivatkozva, hogy azzal Magyarország lassan egyetlen ellenzéki rádiója politizál. Igen, de mire számított a szervezőgárda, mit hoz magával ez a rádió, a „polgári ellenállás” egyik (tévesen ugyan) de vélt központjába? Magyarország, én így szeretlek-vetélkedőt, vagy 1956 új himnuszát a maga unásig ismételt „Magyarország halszagú” félreérhető felvételével, esetleg Van 1 perce? - híradót? Nem, ez a rádió azt akarta hozni, ami mindig is az erőssége volt, a rendszer bírálatát. A rádiósok licitet szerveztek volna többek között Iványi Gábor metodista lelkész, Haraszti Miklós, az ENSZ emberjogi jelentéstevője, és még sok ismert ember állami kitüntetésére, amelyektől a felajánlók azért akartak szabadulni, mert az állam legutóbb egy szélsőséges, fasiszta publicistát, akinek a nevét is snassz leírni - is kitüntetett. Az akció bevételét a földönfutóvá lett családok megsegítésére fordították volna, a szervezők kényes gyomra azonban nem bírta az akciót, ahogy az adomány  célcsoportjának gyomra is nehezen viseli nap, mint nap több más mellett a valódi  éhezést is.

Egy szó, mint száz: a Pozsonyi Piknik is belépett az ide-oda dülöngélő, ám igazából a rendszert kiszolgáló szervilis álságosok csoportjába,  akik nem vállalják fel meggyőződésüket, éppen ellenkezőleg, úgy tesznek mintha……, pedig dehogy.

Na szóval: viszlát Pozsonyi Piknik, illetve bocs, a soha viszont nem látás szomorúságával búcsúzik egy ős-piknikező.
Pálmai Tamás

 Most már örökre egybeforr a XX. század végének, és a XXI. század első néhány évének talán két legjelentősebb publicistájának: Fejtő Ferencnek, a Népszava örökös tiszteletbeli főszerkesztőjének,  és Andrassew Ivánnak, ugyan e lap tavaly januárjában elhunyt örökös publicisztikai rovatvezetőjének emléke. 

Ma - Fejtő születésének 107. évfordulóján - a Népszava szerkesztősége szervezésében nagyon sokan gyűltünk össze, meghallgattuk a kivételesen az alkalomhoz méltó fontos beszédeket, majd a jelenlevők emlékhellyé avatták azt a padot, amelyen legutóbb 2014-ben láthattuk Ivánt, már nagyon rossz állapotban, de szemében a csak rá jellemző bizakodás fényével. 

Fején, az agyműtét nyomait apró, fehér kötött sapka fedte,  botjával kezében  tiszteletet parancsoló látvány volt, akárcsak egy szelíd, de mégis -Radnótival  szólva a "nagyharagú próféták egyike" lett volna.  Az emlékezés padja éppen szemben Fejtő  Ferenc szobrával különösen fontos üzenetet közvetít a mának, annak a mának, amelyik olyan amilyen, és erről éppen ők és a hozzájuk hasonlók  tehetnek a legkevésbé. 

 Városi Kurír Press

Eddigi megszólalásai is erre determinálják, hisz miket is eresztett a médiaszél hátán világgá? Például azt, hogy „saját lábán áll” - és tessék megnézni: a képek tanulsága szerint mindkettő a sajátja.

Tőle származik az az örökbecsű is, hogy „ a Sziget fesztivált az teszi különlegessé, hogy egy fővárosban kerül megrendezésre..” - hát ez is tényszerű. Az a John F. Kennedy idézet, miszerint „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem, hogy mit tehetsz te a hazádért?” is azt hivatott bizonyítani, hogy nem csak önálló személyiséget tisztelhetünk a hölgyben, hanem magvas gondolatok ismerőjét, és helyén kezelőjét is - meg, hogy a szemüvegét is mindig magánál tartja, - ami nem kis feladat, én például rengetegszer elhagyom, - hogy biztosan ki tudja silabizálni a számára megírt  saját véleményét.

Picit beárnyékolja a róla festett képet, hogy nem alsós korában, hanem már sajátlábánállása idején  történt, hogy az apja által megihletett - hogy azt ne mondjam homlokon csókolt - Tyereskova kiállítás-megnyitójának emlékkönyvébe az alábbit firkantotta, a már emlegetett lábhoz méltó saját kezével:

Tehát, amennyiben elfogadjuk, hogy igaz, amit állít és csak a figyelmetlen bahreini diplomácia - ami biztosan fogad minden magyar turistát, aki kies országába látogat - vélte őt egy Európai Uniós ország miniszterelnök-nejének, aki a férje helyett egy fiatal pasi kíséretében - Oh, micsoda libsi feltételezés! - látogat hozzájuk, akkor felvetődik a kérdés: milyen érdekeltsége lehet a messzi Bahreinben, és mekkora olaj- és gázügyet feltételezhetünk egy húszas éveit taposó házaspárnak? Vagy felmenőiknek?

Könnyen ellenőrizhető, hogy semmi, hiszen szerencsénkre a családfő gránitnál szilárdabb (gondolom) vagyonnyilatkozata közszemlére kitett dokumentum, amiből feketén-fehéren kiolvasható, hogy épp, hogy enni futja belőle népes famíliájának. A pereputty többi szerencsés résztvevője ugyan nem nyilatkozott meg, hogy mit és mennyit aprít a tejbe, na de az olaj- és gáz bizniszben való részvétel nem fedezhető bérből és fizetésből élők forintjaiból. Tehát mindenki nyugodjon le, a gyerek nem hazudik, legfeljebb kiszínezi a valóságot!

Megerősíteni látszik ezt a tényt, Garamvölgyi Balázs, a tiszteletbeli bahreini követ bölcs, tisztségéhez méltó, kifejezetten a számára előírt kommentárja, amit az Index többszöri firtatására adott:

„Ez egy magánlátogatás volt, azon belül egy udvariassági vizittel.”

Aprónyit talán elvetette a sulykot mindannyiunk Ráhelje, amikor a temérdek méltatlannak vélt támadástól felindulva a sajtón keresztül vágta a bahreini politikai vezetés és mindannyiunk szemébe, hogy az a kép, amit szegény tudatlanok abban az alkotmányos monarchiában büszkén tettek közzé, hamis és aki mást állít, - tehát ők - az  hazudik. Csak remélni merhetjük, hogy az ott regnáló hatalom képviselői helyén kezelik az üzenetet, és nem ragadtatják magukat viszontválaszra.
A végére annyit: méltatlannak tartom, ha egy közszereplő hozzátartozóját nyüstöli a sajtó rokoni alapon, de szerintem ezt a bánásmódot a vezér lánya kivívta magának, mivel közszereplőként működik, tehát saját jogon harcolta ki magának a köz érdeklődését.
Mátrai Anna

Kissé elsikkadt a hírzajban, hogy a mindeneket megítélő Kúria kimondta: a mindannyiunk által – akarva – akaratlanul – pénzelt Fideszes kampány előtti plakát- és médiahenger nem a fenti szómagyarázat szerinti tényeken alapult, állításai tehát nem számítanak ténynek. Vagyis az Igazmondó és a körülötte hemzsegő lassan nagypapakorú fiatal demokrata (?) had ismét HAZUDOTT. A csupa nagybetű az internet nyelvén a kiabálást jelenti, Molnár Ferenc szerint pedig alighanem a kisember igazságát rejtő „nemecsekizmus” értelmében nem a jóembereknek kijáró „megtiszteltetés”, és ez egyik se jó nekünk, nagyon nem jó.
Tehát nem árt a fejekbe vésni: nem tényszerű az, hogy „Brüsszel egy városnyi menekültet akar Magyarországra telepíteni”, sem az, hogy „a párizsi merényleteket bevándorlók követték el” és így tovább. Mindent elmond a Kúria jogászi bikkfanyelven fogalmazott közleménye az MTI idézete nyomán:

"A bíróság szerint a kormány kampánykijelentéseinek direkt tartalmával szemben az Ab-határozatok nyomán támasztott alapjogi elvárások nem azonosak az objektív tényeken alapuló információkkal, ismeretekkel, adatokkal szemben támasztott köznapi követelményekkel. Ennek következtében a kormánynak a választási kampánya részeként elhangzó kijelentései legfeljebb orientálnak, de nem informálnak..”

Kicsit továbbgörgetve a gondolatot, akkor az is lehetséges, hogy népünk jelenlegi vezetője és hű csatlósai az előző plakátkampányaikban sem tényeket közöltek, hanem csak orientálni akarták (naná, hogy maguk, és nem a tőről metszett igazság felé) a népet? Vagyis az, hogy „Csak a FIDESZ” vagy „Magyarország jobban teljesít”, meg, hogy „A reformok működnek”, meg a „Rezsicsökkentés” sem az, aminek látszik? Lehet, hogy az ezzel bombázott sokadalomnak inkább kellett volna a józan eszére hallgatnia? Érdemes lett volna inkább a szemnek, mint a szív olykor nagyon is szirénhangokat kibocsátó húrjait pengető Farizeusoknak hinni?
Nehogy az elfogultság vádja érjen bennünket, megkerestük a kormányzópárt talán egyetlen igaz, valódi tényt közlő plakát-szlogenét is: „Folytatjuk! ” - és tényleg, ami tény az tény.
(BoBo)

Az sem pontosan érthető, hogy szegény fák - ellentétben a fent nevezett gyommal -  mivel vívták ki a nagyember ellenszenvét - biztosan ballib nézeteik tehették őket páriává, amit a kérgükről lehet leolvasni - mivel ezt a növényfélét írtózatos energiával írtatja országszerte. Mondhatnánk, hogy zöld - zöld, de azért mecsoda különbség!

Biztosan sokan emlékeznek még, 2009-ben, az akkor regnáló kormány lehetővé tette, hogy adóforintjaink 1 %-val e sokunk életét megnehezítő növény irtását támogassuk. Az az is tény sajnos.hogy az új, sorjában II. Orbán-kormény az így összegyűlt 1,1 milliárd forintnyi közpénzt, amit 177 000 ember adott össze, más célokra látta jónak felhasználni. Volt közte minden, mi szemnek és szájnak…: terepjáró, számítógép, cipőtisztító gép, benzinpénz, irodaszerek, és még sorolhatnám. Miután a parlagfű-gate napvilágot látott, a regnálók visszacsoportosítottak az 1.1milliárdból 642 milliócskát – mi az nekik, ha muszáj? – amiből 546 millió civilszervezetek kasszájába került, akik közül szégyen ide, szégyen oda, volt olyan is amely csupán 1 napot dolgozott a azt is a Sziget Fesztiválon történt parlagfű-ügyi észosztzással töltötte. .

Mára már magyarázkodásra, az adatok utólagos cicomázására sem fordít energiát a 2 millió ember mindennapjait megkeserítő felső vezetés, egyszerűen közlik, hogy ennyi jut! Indoklásul persze felsejlik némi Uniózás is, mondván, ők nem adnak erre pénzt, nekik nem vagytok fontosak!

Oláh Lajos, a DK ezügyi szakpolitikusa szerint az irtásra vonatkozó törvényeket még a nagy állami vállalatokkal sem tartatják be, már megint egy törvény, amit maguk hoztak, és maguk szegnek,  a kormány pedig még  arról sem hajlandó törvényt hozni, hogy parlagfűvel fertőzött területek után ne járjon földalapú támogatás. Részéről ez a lépés persze komilfó, hiszen jó sokan vannak közöttük az érintett földbirtokosok, akik nem szeretnének plusz költséget csakazért, mert néhányan tüsszögnek.

Hogy is mondta Jézus?

"Sokan vannak az elhívatottak, de kevesen a választottak."

Az általunk megszólaltatott érintettek egybehangzó véleménye:

„hapci,….psz…..orrfújás,…..és újra hapci….”

Minden ürömben van azonban öröm is, a leleményes túlélnipróbálók létrehoztak egy új divatcikket, melyet  a régi operettsláger "Új műsorhoz, új férfi kell.." után szabadon így reklámozhatnánk:

Mátrai Anna