Azt gondolom, hogy a hidegháború lezárulása óta nem volt ekkora biztonságpolitikai válság Európában, mint most - kezdi Tarjányi.  A menekültválság semmi, ehhez képest. Egyrészt mostanra lettek igazán fenyegetőek a hihetetlenül erősödő szélsőjobb mozgalmak, másrészt az olyan rejtett és lecsendesedett terrorszervezetek, mint az IRA visszaerősödése is várható.  A skótok leválási szándéka, Hollandia kilépési törekvése, az olyan politikusok gondolkodásmódja, akik eddig is - ilyen a magyar miniszterelnök agresszív kommunikációja is - kacérkodtak a kiválás gondolatával, fel fognak erősödni, és ezzel az egekbe repítik a biztonságpolitikai kockázatot.  

Mit tehetnek a mostanra megrogyott mag-országok Franciaország és Németország?

Az ő feladatuk kézben tartani az Uniót, mert például rengeteg kihelyezett pénz van olyan fejlesztésekben, ahol ezeket - ellentétben a nálunk megszokottal - nem lopták el, de ne legyünk igazságtalanok, itthon is van olyan projekt, ami megvalósult és megvalósul, tehát előre lendítheti az unió országait. Ezeket a pénzeszközök ki vannak helyezve, nem hagyhatják őket elveszni.

Mi várható biztonságpolitikai területén?

Fontos, hogy megértsük, hogy sem Oroszországnak, sem az USA-nak nem érdeke egy erős, egységes Európai Egyesült Államok, ami felé a történelem terel bennünket. Képletesen szólva,

amikor kiderült, hogy Angliában győztek a kilépéspártiak, a Kremlben hangosan durrogtak a pezsgők, de úgy vélem, a Fehér Házban is elpukkantottak szép csendben néhány palackot.

Az orosz birodalom eddig is látványosan arra törekedett, hogy szétzilálja az Európai Uniót és lám, a hármas egység – Németország, Anglia, Franciaország - egyik alappillérét – mint egy háromlábú szék egyik lábát – most sikeresen kirúgták. Ez óriási biztonsági probléma, hiszen Oroszország bizonyítva látja, hogy működnek a szétzilálás érdekében tett hírszerzési lépései, és igenis, az EU-t sakkban lehet tartani. Azt gondolom, hogy Nagy- Britanniában sem a biztonságpolitikai következményeket, sem  a várható  erőszakhullám mértékét nem gondolták végig sem az elszakadáspárti politikusok, sem az erre szavazó állampolgárok.

Az eddigi megszólalók zöme gazdasági kérdésekről beszélt, csak elvétve lehetett társadalompolitikát firtató hangokat hallani.

Mindenki kamatlábakban, tőzsdékben gondolkodik és a terror, a háború – és higgye el, nem horrorizálok - biztonságpolitikai kérdéskörét egyáltalán nem vizsgálják. Ez pontosan azt mutatja, hogy az EU elsősorban gazdasági közösség, ezért elsődlegesen gazdasági folyamatokban gondolkodik, pedig ennél már jóval előrébb járunk, és az EU nem csak gazdasági közösség. Óriási kudarcnak gondolom a Britek kilépését, ez arculcsapása Európának. Állítom, hogy nem tudják, hogy miről szavaztak. A mai világban csupán kommunikációs eszközökkel is elő lehet idézni olyan biztonságpolitikai helyzetet, amit öt, vagy nyolc évvel ezelőtt nem gondoltuk volna.

Mi vár az Európai Unióra ezek után?

Ezt az elkövetkező hónapok, illetve egy év határozza meg, hiszen nem kisebb a tét, mint az, hogy megjelenik-e a következő tíz-tizenöt-húsz évben a bolygónkon egy hihetetlenül erős nagyhatalom, a fentebb már említett Európai Egyesült Államok, vagy nem. Ettől tartanak a jelenlegi nagyhatalmak, és ezért építettek fel az elmúlt években folyamatosan, szisztematikusan egy rendszer, amivel megpróbálták és megpróbálják – Nagy-Britannia kapcsán sajnos sikeresen – szétzilálni ezt a rendszert.

Ez mindenkinek fáj, és fájni is fog. Így igaz, hiszen

aki azt állítja, hogy a Britek milyen vagányak, az nincs tisztában a realitásokkal.

Lehet, hogy egy évben még nem jelent problémát a kiválás, de négy-öt éven belül biztosan, hiszen előrevetítheti és vetíti is egy katonai válságnak a rémképét. Ez nem vicc. Nem holnap szólalnak meg a légvédelmi szirénák, de elindulnak olyan folyamatok, amelyek ennek a lehetősége felé is mutatnak.  Sajnos a szélsőjobb nagyon hatékony, és mindezek mellett Nagy- Britanniában a konzervatív politikusok is - rövidtávú gondolkodásuk mentén- nagy butaságot követtek el. A döntés előkészítésbe a biztonságpolitikát, a katonapolitikát és a stratégiai megfontolásokat egyáltalán nem kalkulálták be. .  Ezt bizonyítja az is, hogy oda se figyeltek arra, hogy az Írek és a Skótok már a döntés előtt kijelentették, hogy amennyiben a kilépéspártiak győznek, ők nagyon komolyan elgondolkodnak azon, hogy kilépnek a Brit Nemzetközösségből. Abban a helyzetben, amikor az Íreknek egyáltalán felrémlik, hogy lehet szavazni, függetlenné válni Nagy Britanniától, olyan régi sebek tépődnek fel, amiket egyébként a szélsőséges gondolkodású kommunikáció erősíteni tud, mert ez olyan idea, amit leginkább az erdei gomba spórájához tudnék hasonlítani, ami állandóan jelen van, és ha elkezd esni az eső, pillanatok alatt tele lesz minden gombával. Ezzel egy időben majd felszínre tör a Brit birodalmi gondolkodás, miszerint a birodalmat egybe kell tartani, hiszen az egy több száz éves rémkép, hogy Skócia, vagy Írország függetlenné válhat, és, hogy akkor mi lesz, abba szinte nem is szabad belegondolni sem.

Aki a reggeli órákban könyvébe temetkezve olvasgatott, és nem figyelt fel rögtön, az csak a hangszóróból értesülhetett arról, hogy eltérítették a 4-es, 6-os villamost, ugyanis a Király utcai és a Nyugati téri megállók után ( ki merről utazott ) a Kammerer Zoltán tér következett.

Az ok, amiért virtuális kitérőt tett a kötöttpályás az volt, hogy 68 éve, 1948. június 23-a óta ezen a napon ünnepeljük világszerte az Olimpia napját. 1894. június 23-án Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összeült Párizsban a „Kongresszus az olimpiai játékok felújítására”, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését.

Ebből az alkalomból több eseménnyel köszönti hazánk is a magyar olimpikonokat és a 2024-es budapesti olimpiai pályázatot. A BKK azzal támogatta az Olimpia Napját, hogy villámcsődületet szervezett a reggeli órákban, melynek során a már korán is tikkasztó időben a már fent említett 4-es - 6-os vonalon egy-egy villamosszerelvényre fiatal sportolói csapatok, vízilabdások, bokszolók, birkózók, vívók szálltak fel, így tisztelegve a magyar olimpiai hősök teljesítménye előtt. Ezen a napon a 4-es és a 6-os villamos minden megállója új nevet kap, egy-egy olimpiai bajnokét, és a megállókban régi sportközvetítések hangját is hallhatják majd a várakozók.

Aki elég idős, emlékezhet a Ludas Matyi című egykori sikeres vicclap egyik 1961-es címlapára, amin a Harold Macmillan-arcú Brit oroszlán (ő volt akkor a konzervatív miniszterelnök) meghunyászkodva könyörög a peckesen álló, nem kis orr-szerkezetét még magasabbra tartava, mint egyébként, de Gaulle-küllemű francia Marianne-nek, hogy fogadja be az Európai Közösségbe. Most viszont itt a Brexit. A kilépés-pártiak érvkészlete szinte szóról szóra megegyezik a magyar miniszterelnökével, aki viszont egy fontos brit lapban egész oldalas hirdetésben kampányolt a bennmaradás mellett. A hirdetés természetesen kontra produktív lett, de ezt hagyjuk most. Elég, ha csendben csak azt kérdezzük, hogy hasonló esetben mit szólna a magyar kormány és bércsahosai, ha egy idegen kormányfő buzdítaná a magyarokat? Menne itt ezerrel a háttérhatalmazás, (ami jól tudjuk, nem más, mint szalonzsidózás) migráncsozás, stb.

Előzmények

A brit jelentkezést a francia elnök kétszer is megvétózta, először 1963-ban, majd másodszor pedig 1967-ben, amikor már a Harold Wilson, minden idők legszürkébb brit miniszterelnöke ismételte meg a kérést. A vétók oka röviden de Gaulle személyiségében és politikai filozófiájában keresendő, hiszen egy részt nem tudott túllépni a sok évszázada kriminálisan rossz francia-brit viszonyon, de ami egyes elemzők szerint még ennél is komolyabban esett latba az a tény volt, hogy féltette a franciák elképzelt európai vezető szerepét a Britektől, akik ráadásul az általa gyűlölt és megvetett USA-val szinte szimbiózisban működtek. Végezetül persze sok éves, eléggé megalázó sorbaállás után a brit oroszlán 1973-ban bebocsátást nyert a közösségbe.

„Kint is vagyok, bent is vagyok”

Európa és az angolok frigye azonban a megkötés pillanatától fogva viharos, elég itt a valuta unió megtagadására gondolni, de ezen kívül is számtalan kisebb-nagyobb összezördülés szegélyezi a közös utat.

Arra azonban, ami ma történik, még néhány éve is, mint lehetetlenre, nagy odds-ot adtak volna az országszerte virágzó fogadóirodák.

Nem tudom mi lesz az eredménye a mai népszavazásnak, de már létrejötte is felér egy kisebb attakkal az Európa Unió ellen. Mondhatják persze erre, hogy miért olyan nagy ügy ez, a Grexit is lezajlott, és nem kavart ekkora vihart. Erről csak annyit, hogy az államcsődbe merült görögök egyetlen, számukra és az unió számára fontos ügyben a valutauniós tagság kérdésében szavaztak, az angolok viszont magát az uniós alapelveket, és döntéshozatalt kérdőjelezik meg, annak ellenére, hogy országuk az egyik legfőbb oszlopa az EU-nak,  a mai napon.

Jelenődő

Minden eddiginél riasztóbb az a hangnem, ahogy a két párt: a kilépés támogatói és ellenzői kampányoltak. A magyar demokratikus oldal teljes joggal állandóan számon kéri a kormánypárt(ok)on a demagógiákat, amiket kormányzás helyett alkalmaznak. Jól látszik, hogy sajnos az egy főre eső demagógok arányában Anglia sem marad le kishazánktól, hiszen mintha csak Habony Árpád és csapata adná a tanácsot a témák földszintes exponálásokhoz.

Az egyik oldal legfőbb érvei: a kilépés bedönti a külkereskedelmet, City megszűnne a világkereskedelem és pénzügyek vezető ereje lenni, nem lennének új beruházások.

Az elszakadás hívei arról szónokolnak, hogy sokkal könnyebb lesz az élet az EU-s bürokraták nélkül, akik úgy döntenek az Angliát is érintő ügyekben, hogy nem ismerik az országot. Másik örökbecsűjük: meg kell védeni az országot a bevándorlóktól, és még hosszan sorolhatnánk az ezekhez hasonló, de csak a felszínt kapirgáló, ám jól hangzó kérdéseket. Egy szó, mint a száz: az igazság itt is félúton van, tehát tárgyalni kellene, még mielőtt a XX.-XXI. század legnagyobb, legfontosabb vívmánya, az Egységes Európa a semmibe hull.

Úgy látszik, és ez figyelmeztető jel kellene, hogy legyen Európa valamennyi felelősen gondolkozó polgárának, hogy egyre nagyobb a térhódítása a legmocskosabb, leghazugabb demagógiáknak, pedig a múltszázad harmincas- negyvenes évei már bebizonyították hova vezet ez az út.

Fontos lépés, hogy intézményesítsük a reinkarnáció folyamatát

- magyarázta a vallási ügyekben illetékes kínai hivatal tisztviselője közleményükben.

A törvényhozók igazi szándék arra irányult, hogy az hatvanöt éve Kína megszállása alatt álló Tibetben a dalai láma elveszítse befolyását. A himalájai országban élők őt tekintik politikai, spirituális és vallási vezetőjüknek, ám eddig is többször kinyilatkoztatta, hogy amíg országa kínai befolyás alatt áll, addig nem hajlandó ott újjászületni.

A vallási hagyományok értelmében a dalai láma lelke folyamatosan új testben reinkarnálódik, hogy ezzel is enyhítse hívei szenvedését. Mivel a törvény tiltja a Kínán kívül élő buddhisták legális újjászületését, a kínai hatóság kezébe került a jog, hogy kiválaszthassák a következő dalai lámát.

Az is előfordulhat tehát, hogy a következőkben két dalai láma lesz, - akárcsak anno a rom.kat. egyházban a pápák és az ellenpápák hosszú sora - az egyik, akit a buddhista szerzetesek találnak meg, a másik pedig, akit a kínai kormány ítél megfelelőnek a poszt betöltésére.

Hatalmas a pálya előttünk, még van hová (vissza) fejlődnünk!

(Boboca)

Csak semmi kapkodás!

Még mielőtt valaki délibábos álmokat kergetne, leszögezzük, hogy a technológia még kísérleti stádiumban van, és talán több mint egy évtized is beletelik, amíg rutineljárásként alkalmazhatják. Tény azonban, hogy már hazánkban, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészi Biotechnológia tanszékén is működik ilyen nyomtató.

Ma még, nagyon drága a technológia, ezért csak kisméretű szerveket „nyomtatnak”, ezek az apró májak, vesék, agyak leginkább a betegségek még tökéletesebb megismerését segítik, illetve komoly szerepük van a gyógyszerek fejlesztése terén is, hiszen az így nyert információkkal finomítják azok hatóanyagtartalmát, csökkentve adott esetben a mellékhatások hosszú sorát. Később azonban, már akár személyre szabott gyógyszerek is kikísérletezhetőek lesznek még a rákos betegeknek is. Gondoljunk csak bele akár laikus aggyal is: egyes betegeknél elég néhány nem túl drága kemoterápia, ami le tudja fedni és tökéletesen kiirtja a beteg sejteket, másoknál pedig nagyon drága immunterápiára van szükség. A jövőben nem egyen-kezelést kapnak a betegek, hanem mindenki azt, amire szüksége van. Egy másik megközelítés szerint, nem csak donorszervek kellenek, amiből kétségkívül kevés van, de nagyon sokszor, például sportsérülések esetén elég lenne, csak egy apró porc a térdízületbe, ennek a növesztése is nagyon fontos, és erre legalkalmasabb a szövetnyomtató.

 Hogy is van ez?

Fontos megérteni, hogy ha a sejteket - ahogy azt Hollywood a filmekben bemutatta - csak úgy magukban, egy Petri csészében tenyésztjük, akkor még a saját őssejtjeink is elvesztik képességüket a már említett porccá alakulásra.  Szükségük van a szoros sejt-sejt közötti kapcsolatra, a többi sejt támogatására, megfelelő számú sejt megfelelő mintázatban kell jelen legyen, mert csak ez esetben képes a sejthalmaz porcforma felvételére, a porccá alakulásra.

Olyan gélben történik a sok-sok sejt egymás mellé, mintára nyomtatása, - mondja kérdésünkre Dr. Pongrácz Judit professzor, a pécsi egyetem tanszékvezetője - amelyben azok ott maradnak, nem mászkálnak el, megtalálják, a kapcsolatot. Mi pedig ezen közben tápanyagokat adhatunk hozzájuk, ezzel biztosítva, hogy végig tudjanak menni a kívánt szervvé alakulás útján.  A nyomtatóban egyszerűen szólva, a „tinta” maga a sejt.  Először nagyon sok sejtre van szükség, utána lehet belőlük „tintát” formálni, amiből a hasonlatnál maradva, ebben az esetben is van piros, sárga, kék, zöld. Mi ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy egyénre szabott szövettenyészetek felhasználásával biztosítsuk az utat a betegség megértéséhez és a gyógyuláshoz.  

Őssejt-keringő

Az őssejtek önmagukban semmire sem jók, de az az előnyük, hogy bármilyen szövetté, szervé alakíthatók. Nem képesek mondjuk a levegő felvételt, vagy a méregkiválasztást segíteni, ám ha megfelelő környezetbe helyezzük őket, ahol, mondjuk a nyomtatóban a szomszédaik is megfelelő helyen vannak, nos, akkor lehet belőlük tüdő- vagy akár májszövet is, így segítve a levegő felvételt, vagy a méregtelenítést, mert az őssejt szinte mindig célhoz ér.

Fizikai behatásokra is szükség van, hogy a 3D-ben kinyomtatott anyag jól működő, funkcióképes szövetté alakuljon. A tüdőt sem elég egyszerűen csak kinyomtatni, hiszen akkor még nem képes gázcserére, hogy funkcionálni tudjon, szükség van arra is, hogy a nyomtatás befejeztével levegővel is érintkezzen. Más esetben ugyan ilyen fontos, hogy a létrehozott csontot, is megfelelő ideig nyomásnak tegyük ki, hiszen különben nem bírná el a beültetés után a test tömegét.

Epilógus

A technika egyik fontos előnye, hogy nem okoz etikai problémát, nem úgy, mint olykor még ma is a szervátültetés, különösen halott donorból, arról nem is beszélve, hogy a „nyomtatott” szövet élettartama is sokkal hosszabb, mint a halott, vagy az élő donorból kiemelté.

A szervnyomtatás lehetőségei mai gondolkodásunk szerint határtalanok.