Hogy minden flottul mehessen – az tisztázatlan, hogy egy menetrendszerinti repülőjáraton, vagy a laktanyába felé vezető félúton, és az sem tudható, hogy mondjuk Szájer József által e témában bejáratott laptopot kölcsönkérve, esetleg lúdtollal, csak az a tény - a katonák saját kezükbe vették az alkotmányírás nyűgét.

A márciusban nyilvánosságra hozott tervezet bírálói szerint az új rendelkezéshalmaz bebetonozza a katonaság egyeduralmi pozícióját. Erről azonban csak a füstös kiskocsmák lefüggönyözött hátsótermeiben – ahogy ez nálunk is ismeretes volt anno – magukban pufoghattak, hiszen a messze földön híres demokratakatonák a szavazást megelőzően betiltották az ellenvélemények hangoztatását, nem beszélve a kampányszagú megnyilvánulásokról. Nagyon egyszerű módját választották annak, hogy egyértelmű legyen a nép egyszerű gyermekének is a tiltás: aki mást tartott az ország jövője szempontjából helyesnek, azt egyszerűen valótlanság terjesztésének vádjával gyanúsították meg, melynek a büntethetősége az ott érvényes törvények értelmében 10 év.

A katonai kormányzat azt ígérte - mert ígérni ők is tudnak, méghozzá gazdagon - ha elfogadják az alkotmányukat, akkor egy éven belül általános választásokat tarthatnak az országban. A tervezet ellenzői szerint ez nem oszt, nem szoroz, hiszen az új alkotmánnyal megcsonkított ágyékú demokrácia jönne létre, ahol a fegyveres erők, és a nem közvetlenül megválasztott szenátus óriási túlhatalommal bírna a kormányzat felett.

És eljött a mai nap, amikor is a választásra jogosultak 60 százalékának részvétele mellett, a demokrácia égisze alatt, és annak mind nagyobb dicséretére 61 százalékban igennel szavaztak a katonai diktatúra bebetonozására.

 Ahogy körülnézek, sajnos nem csak Közép Európában nőtt meg a kereslet diktátorokra és az általuk nyújtott egyszerű, gondolkodásmentes, és a szabadság látszatát megtartó diktatúrák elnyomására.

Nálunk is lesz népszavazás! Csak szólók - amíg tehetem – hisz, mennyi mindenről gondoltuk, hogy „ezt már biztosan nem merik megtenni!” Aztán meg DE.

S.B.

Történt ugyanis, hogy a 2016-os sport-gigarendezvényen a NOB zászlaja alatt induló menekültcsapat – ami olyan sportolókból áll, akik elhagyni kényszerültek hazájukat – egyik tagja élő adásban, a szemünk láttára nyerte meg a női 100 méteres pillangóúszás első előfutamát. A 18 éves YUSRA MARDINI Szíriából úszva menekült a tengeren át Európába, és jelenleg Németországban él. A fent említett kommentátor (?) négy versenyző nevét és küldő országát felsorolta, de egy szót sem ejtett a győztesről. Nem hiszem, hogy a véletlen a bűnös ebben az esetben! Ez annál inkább hihetetlen, mivel az olimpiai közvetítés minden eladható reklámlehetőségét szintén közpénzből vásárolta fel Magyarország regnáló kormánya az aktuális gyűlöletkeltő kampánya népszerűsítésére. És persze, ne feledkezzünk el azt a nemzetközi szinten is példátlan, felháborító gyakorlaton, hogy a közvetítések szüneteiben  a szinte senki által nem nézett nemzeti M1 egyperces fröcsögéseit amit hírblokknak csúfolnak nyomatják bele az arcunkba!

Nem tudom eldönteni, hogy jelen esetben a "cenzor" utasítására nem lehet pozitív hírekkel szolgálni olyan emberekről, akik hazájukat, rokonaikat, barátaikat hátrahagyva kényszerülnek életük védelme érdekében menekülni, vagy knézy saját szorgalomból döntött úgy, hogy nem veszi szájára a menekültcsapat legígéretesebb sportolójának nevét. A végeredmény szempontjából talán az utóbbi a tragikusabb, amikor beindul az öncenzúra, így a rezsimnek már szinte oda sem kell figyelnie, alattvalói nem csak hűen teszik a dolgukat, de megfelelési kényszerük nyomására, túl is teljesítenek. 

BoMa