Hiába halnak évente ezrek feleslegesen, hiába a legfőbb figyelmeztetés: a szakemberek elvándorlását követő munkaerőhiány, a Fidesz-közeli - mit finomkodunk – Orbán-közeli banda egyre csak mantrázza, amit a főnök-inspirálta kommunikátor-droidok a szájukba adtak, hogy

„soha egyetlen kormány sem költött annyit az egészségügy finanszírozására, mint mi”

és közben a szemük sem rebben, már- már elhisszük, hogy elhiszik.

A trükk, amivel a hamis látszatot keltik, rém egyszerű: évről évre emelik ugyan az egészségügyi költségvetést, ám év közben -csendben - kivonják a megemelt összeg egy részét, amit nem, azt is csak azért hagyják ott, hogy elvihessék a beszállítóknak maszkírozott haveri cégek. Év végén azután nagy csinnadratta közepette valamennyi „apróval” megnövelve, ismét visszaosztják a megemelt összeg egy részét, ahogy tették ezt az elmúlt év végén is, amikor nagy kegyesen hozzávágtak az ágazathoz 55 milliárd forintot, ami nekem és más magányembernek igen nagy összeg, de egy évek óta agonizáló ágazatnak igencsak kevés, éppen valamivel több a semminél.

Azt az időt pedig, ami az egészségügy, azaz mindannyiunk kitudja hányadik-féle meglopása, és annak álcázására némi pénz visszacsorgatása között eltelik, annak kommunikálásával töltik ki most már évről évre, hogy hol is épüljön egy szuper-kórház. Mi pedig ismét bekapjuk a csalit és amíg ezzel a látszat-vitával foglalkozunk keresve a legmegfelelőbb helyet, addig ők szépen, csendben - miért is lepődőm meg ezen (?) - aranyáron meg is vették a legalkalmatlanabb helyszínt csak azért, mert „haver vagy János”(Hobo: tetovált lány), azaz baráti a telektulaj Tamás László.

Tamásról így írt az elmúlt év végén a „Kötöttségek nélkül” blog:

„Ő a tulajdonosa ugyanis a Kőbányai úton, az Operaház leendő új bázisával szemközt található Taraliget lakóparknak, amely miatt Tamás a kapcsolatait kihasználva kicsinálta a szomszédságában lévő, Mandula Petrát és Czink Melindát is felnevelő népligeti teniszklubot, mivel az csípte a lakók szemét (ha már lakók: egész véletlenül itt él Kovács Róbert, Kőbánya jelenlegi fideszes polgármestere, és György István, szintén volt kőbányai polgármester, majd budapesti főpolgármester-helyettes, jelenleg a Fővárosi Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott - csak hogy lássuk, kikről van szó).”

Ez az a lakópark, amelynek nyugalma biztosítása végett törvénytelenül betontömbökkel zárta el azt az utat a tulaj, ami a sportcentrumhoz vezetett, alighanem  ennek a lezárásnak következtében halt meg egy ember, mert a mentőautó nem tudott időben a helyszínre érni. Egy szó, mint száz: ki lenne alkalmasabb partner egy szuper-kórház létrehozásában, mint maga Tamás László, hiszen neki - fekete humorral élve - már komoly köze volt az egészségügyhöz.

Persze a dolog, mármint a helyszín, ahogy az nálunk szokás, egészen addig nem biztos, amig át nem adják a kész épületet, mert a főnök bármikor kijelölhet egy még barátibb, és még közelibb havert, legyen annak akár a K2-n  a telke, hiszen a fő cél a prédaejtés. Emlékezzünk az első Orbán-kormány különös 2001-es Grippen beszerzésére, amikor egyetlen éjszaka elég volt Orbánnak, hogy átállítsa magát és kormányát az F-16-ról a Grippenekre, pedig még egy héttel azelőtt is a szakértők az F-16-ost javasolták.

Ezt a beszerzést is körül lengte a korrupció szelleme, nem csak nálunk, de Európa-szerte.

„A téma kapcsán felmerülő korrupciós gyanút az táplálja, hogy az elmúlt években a gyártóról – illetve brit partneréről – kiderült, hogy kiterjedt lobbi-hálózatot működtetett Európa-szerte, melyet a gyanú szerint Csehországban és más országokban is a döntéshozók megvesztegetésére használt. Több országban rendőrségi eljárások indultak az ügyben.” (Élet és Irodalom 2010.)

Ébresztő! A kérdés tehát nem az, hogy hol kell a szuper-kórház, hanem, hogy kell-e egyáltalán? A válasz pedig rémesen egyszerű: nincs szükség olyan kórházra, ami csak korrupciós lehetőségnek nagy és szuper. Amit erre a kórházra valóban szánnak, azt fordítsák az egészségügy valódi rendbetételére, mert nem szuper-hülyítésre, hanem jól menedzselt, pontosan és helyesen finanszírozott egészségügyre van szükség. A helyes cél első lépésben a meglévő egészségügyi ellátórendszer rendbetétele, majd megfontolt, a fontos szakmai preferenciákra gondosan figyelő fejlesztése lenne. Szuper-kórház helyett átlagos, de általános, és főleg korszerű  értő tervezést és végrehajtást!

Pálmai Tamás

A kézi-vezérlés eklatáns példáját akkor nem követte nyomban átadás-átvétel, ám mára beélesedni látszik az akkor felvetett gondolat. Az tény, hogy a ma csak Balett Intézet néven közismert, egykor sokkal szebb napokat látott Drechsler-palota, ami 1893 és 1896 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Az eredetileg a MÁV Nyugdíjintézeti bérházaként szolgáló francia reneszánsz hatását tükröző épület borzalmas állapotban van. Az eredeti szándék szerint 24 bérlakás és egy háromszintes étterem-kávézó kapott otthont a palotában. A kávézó, első bérlője után a Grand Café Reutter nevet kapta, de csak később Drechsler Béla üzemeltetése alatt élte fénykorát. (Nem véletlenül viseli máig a nevét.) Az egykori kávézó 1949-től 2002-ig a a Balettintézetnek adott otthont, a felsőbb szinteken található polgári lakásokat pedig államosították és feldarabolva bérlakásokká alakították át.

Tény tehát, hogy itt van az ideje annak, hogy új funkciót és olyan tulajdonost kapjon a mesés múltú épület, aki elég tőkeerős ahhoz, hogy értő helyreállítást követően izgalmas koncepciót, divatos szóval: víziót megvalósítva hosszútávon is biztonsággal üzemelteti majd az épületet.

Az MTI közleményéből kiderül, hogy bingó! – megvan a kiválasztott!

„A tervek szerint 2020-ban megnyíló W Budapest, amelynek a mesteri módon átalakított, ikonikus Dreschler-palota ad otthont, játékos luxussal, teljes körű, 24-órás, "bármit/bármikor" szolgáltatásokkal várja Magyarország kozmopolita fővárosában a szállóvendégeket - A W Hotels Worldwide, a Marriott International, Inc. (NASDAQ: MAR) része, ma bejelentette, hogy megállapodást kötött a Constellation Hotels Holding Ltd. égisze alatt működő QPR Properties Kft.-vel, melynek értelmében a cég segítségével debütál Magyarországon az ikonikus W Hotels márka a W Budapest Hotel megnyitásával.”

Remekül hangzik, mindennek örülni kell, ami emeli ázsiónkat a világban, de nem árt kicsit a dolog mögé nézni:

Kis cégáttekintő:

A fent említett QPR Properties Kft. a ceginformacio.hu adatai alapján utolsó éves árbevétele megegyezik dolgozói létszámával, mindkettő 0, azaz: nulla, jegyzett tőkéje 3.2 millió forint. Egy ilyen horribilis összeg befektetése legalábbis csodálkozásra adhat okot, ha azt olvassa a laikus betekintő, hogy egy nem működő, jelenleg alvó kft. projektjét választja a sokat próbált, a Constellation-csoport katari uralkodócsaládhoz köthető tulajdonosa, Sheikh Hamad bin Jassim bin Jaber (angolszász sajtó röviden HBJ néven emlegeti), aki mellesleg Katar leggazdagabb embere, egykori miniszterelnöke. HBJ –maradjunk mi is a rövid névnél -   eddigi magyarországi ténykedéséről annyit lehet tudni, hogy az amúgy is milliárdos Garancsi vezette Market-csoport – amely mellesleg az Exim Bank önfeláldozó és szinte szó szerint halálmegvető bátorsággal megítélt hitelének köszönhetően a Kopaszi gát fura ura – pénzügyi befektetőjeként üzemel.

- írják még a közleményben. 

A „kéz kezet mos” elvén alapuló együttműködés révén nagy odds-al merném fogadni, hogy a Drechsler palota felújításánál zsíros megrendelések ütik majd Orbán védett emberét és cégeiken keresztül sokak járnak majd újra jól a „rendbe teszünk helyett herdálunk” elv újabb vadhajtásának köszönhetően. Arra is érdemes figyelni, hogy HBJ Katar miniszterelnöki székében gyarapodott hazája leggazdagabb emberévé, így akár példaképe is lehet hazánk első emberének, de ez egyelőre még a jövő zenéje.

A lényeg tehát újra az, hogy a „kecske – káposzta” elvét szem előtt tartva a magyar közvagyont ezúttal a tőle telhető legjobb formában érvényesítette a regnáló vezérkar, ebben az esetben legalább Magyarország is jól jár, nem csak a hűbérúr és hű oligarchái tömik degeszre bukszáikat.

Elég aggasztó, hogy olyan országban találjuk magunkat az „országmentő” uralkodásának hetedik éve végére, hogy az számít örömhírnek, ha egy beruházásnál nem a teljes összeg nyúlatik le, hanem az országnak is marad belőle – ha más nem is - legalább egy elkótyavetyélt, de itt maradó, szép épület!

Mátrai Anna

MNB Lámfalussy Konferenciáján tartott beszédében többek között megüdvözült arccal az alábbiakkal rukkolt elő a  mi vezetőnk:

„Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék.”

A pár hete még a „világ trónjának bitorlójaként” jellemzett USA egycsapásra követendő, mi több, számunkra felhatalmazást biztosító példává magasztosult Donald eljövetelével nemzetvezetőnk fejében, retorikájában. Amíg az előző amerikai adminisztráció lépten-nyomon  felhívta figyelmét arra, hogy országában csúcsra jár a korrupció, és lépni kellene ellene, addig Orbán nem találta sem őket, sem véleményüket kompetensnek, sőt elítélte a szerinte az országunk belügyeibe való beavatkozásnak vélt intelmet. Most azonban, hogy Orbán tengerentúli alteregója azt hangoztatja, ami belefér a hazai rezsim terveibe, egyszeriben egy nagy nép Isteni kinyilatkoztatásaként sugallja a megnyilatkoztatásokat hívei felé a miniszterelnök.

„Az évtizedek óta fennálló, egy hatalmi központú világnak vége, Kína előretörésével egy több erőközpontú berendezkedésre kell felkészülni. A hatalmi átrendeződés azonban nem veszélyt jelent, hanem inkább lehetőséget, így nem kell félni tőle. A paradigmaváltás elkerülhetetlen velejárója, hogy újra előtérbe kerülnek a nemzetállamok, az EU-s centralizációs törekvéseket pedig át kell gondolni.”

Magyarra és országunk helyzetére lefordítva ez azt jelenti, hogy nem kell attól félni, visszariadni, hogy a hatalom kizárólag a fidesznyikok kezébe került, hogy a demokrácia az utolsókat rúgja hazánkban, mert ez nekik így jó. Más  dolga nincs annak, aki szeretne beférkőzni a „jósorsban” részesülők közé, csak vakon, kérdések nélkül elfogadni és terjeszteni az „egyorbánhitet”.

Egy jól irányzott mondattal persze – „ahogyan ez itt szokás” – bele is törölte a lábát abba a közösségbe, amelyik lehetővé tette és teszi Magyarországnak, hogy polgárai nem rostálódtak ki – eddig – a hosszú évtizedek óta vágyott Európához tartozás lehetőségéből. Nagy kegyesen elfogadja a felfogásában főleg saját belátása szerint elköltendő zsebpénznek tekintett Európai Uniós támogatást, de ezzel a gesztusával - úgy véli - le is tudta a közösséghez tartozás összes nyűgét.

Orbán úgy viselkedik, mintha nem Magyarország jelenlegi miniszterelnöke lenne, hanem egy világhatalom első cinikus, elvakult politikusa, és ennek értelmében osztja az észt tovább:

„Minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre. A sokoldalú, nemzetközi (kereskedelmi) kapcsolatoknak vége van, most a kétoldali megállapodások korszaka köszöntött be. Ezzel igazolhatóvá válik, hogy döntések meghozatalakor a nemzet érdekét kell előtérbe helyezni.”

Itt Orbán, vagy elfelejti megemlíteni, vagy fel sem fogja, - bár ebben kétkedem - hogy micsoda hendikepp mondjuk a többi európai ország, nevezzük nevén: az Európai Unió nyújtotta háttér nélkül, két oldalú megegyezéseket kötni az USA-val egy Magyarország méretű gazdasággal rendelkező országnak Erről az az elcsépelt vicc jut az ember eszébe, amikor az elefánt és a kisegér megy át egy hídon és az egérke büszkeségtől dagadó kebellel odaböffenti az elefántnak: "Hallod, hogy dübörgünk?"

Később Orbán így folytatta eszmefuttatását:

„Ezért az új központok felemelkedését üdvözölni kell, nem veszélyként értékelni.”

Az sem zavarja, hogy előreláthatólag a  nagyok játszmájában még kibicnek sem engedik a kártyaasztal közelébe. Olyan  adottságok mellet, amilyenek Magyarországnak adattak, belső békére, bölcs megfontolásra, saját jelentőségének tudatában lobbizásra van szüksége, nem fellengzős harcolásra.

 Az Európai Unió – azaz hazánk – kilátástalannak ítélt helyzetére négy pontba szedtek össze a magyar miniszterlenök:

1. Először is ott egy növekedési válság: Európa fuldoklik az adósságban, a növekedés csigalassúságú.
2. Másodszor egy demográfiai válság is sújtja nem csak Magyarországot, hanem az egész kontinenst, vagy ahogy ő fogalmazott: "a mi házunk is ég.". Az a nemzet, ami magát nem képes újratermelni, lemond a jövőhöz fűződő jogáról. Nem lehet "ravaszkodásokkal" elfedni, ezzel ugyanis a nemzeti identitás feladása elkerülhetetlenné válik. Európának és Magyarországnak erre megoldást kell találni.
3. Emellett részben a menekültválsággal összefüggésben közbiztonsági válsághelyzet állt elő, ugyanis "sok százezren élnek itt, akikről semmit sem tudunk".
4. Végezetül pedig adott egy külpolitikai válság is. Orbán szerint őszintén ki kellene mondani, hogy mi európaiak nem tudjuk megvédeni magunkat külső segítség nélkül, pedig erre nagy szükség van, ha meghatározó szereplők kívánunk maradni a világszínpadon. A közös európai védelmi szövetség kialakítása épp ezért kulcsfontosságú - csak csendben jegyzem meg, hogy pontosan a fenti célt szolgála a NATO.

A fenti, kizárólag általa igaznak minősített helyzetértékelésből rögtön levonta fals következtetését is:

„A kontinens egyre gyengébb, globálisból regionális szereplővé degradálódott. Hogy történhetett ez meg?”

A beszéd vége felé aztán kibújt a szög a zsákból:

„Több pólusú Európára van szükség, a Visegrádi-országok pontosan egy ilyen központtá kívánnak válni.”

A szerinte Magyarország-vezette Visegrádiak a fejében élő világrend ötödik pólusa, melynek örökös vezetőjét Orbán Viktornak hívják! Kijelölte a szerinte fontos társakat is országunk számára:

„Elkerülhetetlenek az új típusú együttműködések, többek között az USA-val is, a TTIP helyett másra van szükség. Továbbá kössünk megállapodásokat Kínával, illetve élénkítsük orosz kapcsolatainkat.”

Hajrá magyar demokrácia, legalább is az Orbán-féle?

Mátrai Anna