Az orvosok körében fontos és jó ötlet a szerdán indult e-recept, csak nem pont így. Az egész olyan „magyarosra” sikerült. Az információáramlás nem volt egységesen elérhető, az orvosoknál eddig működő rendszer „nem szerette” az újat, ami a túlterhelés okán amúgy is csak hosszas sorbaállás után volt fogadóképes.

Vartus Gergely, az E-health koordinációval kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos – mert ilyen is van! – hét elején már belengette, hogy:

„Az induláskor lehetnek gyermekbetegségei a rendszernek"

Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez (EESZT) közel 10.000 orvosnak, gyógyszertárnak, kórháznak és rendelőintézetnek kellett csatlakozni, vagyis a beutalókat, recepteket, a kórházi ellátások, laborvizsgálatok, egyéb leletek adatait ebben országos online hálózatban kell a jövőben rögzíteni. Ezek a betegeket kezelő minden orvos és gyógyszerész számára elérhetőek lesznek. Elvileg.

Ez mind nagyon szép és feltehetően jó is lenne nekünk betegeknek, hiszen az éppen „rajtunk dolgozó” orvos nem tőlünk kérdezgetné, hogy milyen gyógyszert szedünk – tudja aranyoskám, olyan kéket, napi kétszer – a milyen bajunkra.

A több millió adatot kezelő e-recept rendszere csütörtökön botladozza az elsőket. Az alap, hogy mindenkinek, aki hozzá akar férni, e-személyivel kell rendelkezzen, hiszen a kártyaolvasó ennek ellenőrzése után engedi be a kíváncsit. Ez azt jelenti, hogy mivel ez nem kötelező, sokan rohamozták, rohamozzák meg az igazolványkiállító helyeket, ahol a rendőrség tájékoztatása szerint gyorsított eljárásban állítják ki az igazolványokat. Szinték ők, vagyis a Készenléti Rendőrség postásnak áll és ők szállítják ki a kártyaolvasókat is.

Vartus Gergely a Weborvos.hu-nak azt nyilatkozta, hogy:

„végeztek terheléses teszteket. Ezek alapján a rendszer képes volt napi több millió adatot kezelni összeomlás nélkül. Vartus szerint amíg be nem „rázódik" a rendszer, időnként többet kell majd várniuk a betegeknek az orvosnál, a patikában, nagyobb lesz a türelmetlenség. Ha egy háziorvos vagy kórház még nem tudott csatlakozni az EESZT-hez, vagy valamiért szünetel az internetszolgáltatás, Vartus szerint az nem okozhat gondot a betegek kezelésében és gyógyításában.

Ilyen az, amikor egy jó ötlet, ami máshol működik, gagyivá válik. Abban a pillanatban, amikor egy feladatra nem az alapján választják ki a legmegfelelőbbet, hogy mit tud, hanem az a szelektálás mozgatórugója, hogy mennyire lojális a regnáló kormánnyal szemben, csak színvonal romlást okozhat. 2017 Magyarországán pedig sajnos mellékes a hozzáértés, elítélendő proletár csökevénynek számít. És mégis,a ma napvilágot látott közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a választók hiába szembesülnek nap, mint nap azzal, hogy tolvajok irányítják az országot, a Fidesz soha nem látott szárnyalásba kezdett. Kezeket a magasba, aki érti ezt

Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánosításának kormánya

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást.A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

  (Illusztráció: internet)

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánositásának kormánya

  (Illusztráció:internet)                            

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást. A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

bl

Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen, a Papp László Budapest Sportarénában lerántotta a leplet az isteni akarat mikéntjéről és mibenlétéről.

A miniszterelnök azt mondta, szerinte nem véletlen, hanem

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.”

Azt kell mondani, hogy igaza van, Isten valóban kegyelmes, tanításai szerint minden bűnösnek kijár a kegyelem. Ebből következik, hogy Orbán és kormánya eddigi hét összefüggő évének minden népe elleni, generációkra kiható rosszcselekedete ellenére Isten előtt – és nem előttünk – feloldozást nyerhet. Persze előbb meg kellene gyónniuk és a kapott penzum őszinte megélése után járhatna nekik az égi feloldozás.

A mondandóját – láthatólag – az összes jelenlévő és a megvuduzott társadalom örömmel és lelkesen nyalta be, el sem gondolkodva annak álszent mivoltán. A vicc úgy tartja, hogy

„Tudják mi a különbség Orbán Viktor és az Isten között? Az, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni..”

A kormányfő – aki egyben a reformáció emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, amiből ők a rájuk eső részt vállalják.

Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte

„a kereszténységből kisarjadt létformák,”

az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, annak az életszemléletnek a megőrzését, amely

„a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette.”

Szegény „kisember”, amikor szembesült az isteni sugallattal és érezte vállán nem csak az ország, hanem egész Európa védelmének súlyát, rá kellett jönnie, hogy a kiváltságosok élete sem fenékig teljes.

„az embert szolgálni legalább olyan nehéz feladat a kormányzásban, mint az egyházban, ezért vagyok személyesen is hálás minden támogatásért, amit szellemi és lelki közösségünktől, önöktől, protestánsoktól és természetesen a katolikus testvérektől is kapunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nemzet összefogott, talpra állt és megerősödött (…), hogy visszanyerte életerejét, cselekvőképességét és tettvágyát is. Hálásak vagyunk, hogy sodródás helyett égtájat és csillagot választott, irányt szabott és utat épít saját élete számára.

A kormányfő azt vizionálta, hogy külön kiváltság a Mindenható részéről felé, hogy

„a gondviselés ebben a megújulásban bennünket eszközként használt: egyházainkat, a kormányt és a magyar polgárok szabad közösségeit az egész Kárpát-medencében.”,

de nincs magára hagyva szegény magyar kormány, mert csak úgy mint a fentiek alapján nem különben kiválasztott első szülött gyermeke, ős is a saját lábán áll:

„bár súlyos erők, sőt világerők ellen is sorompóba kell lépnünk, még mindig állhatunk, még mindig állunk a lábunkon.”

A kampánybeszéd innen kezdett igazán beindulni, ha már megágyazott a lelkekben annak, hogy „csak a Fidesz”, akkor rá is fordult az igazi cél kibontására:

„Mi nem csak olyan jövőt akarunk, ahol mindenkinek lesz munkája – ezt már szinte el is értük -, de olyat is, ahol a munka minden formája az Isten dicsőségét is szolgálja, az utcasepréstől az ország kormányzásáig.”

A miniszterelnök szerint

“a körvonalak már látszanak”

hiszen a mi közpénzünkből hidak épülnek a Dunán, magyar egyetemek Erdélyben, több száz óvoda a Kárpát-medencében, és ma is együtt ünnepel Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély és a közelgő választáson az áhított iksz megfelelő rubrikába biggyesztésével ezt meg is tudja a kiválasztott felé hálálni megannyi félrevezetett.

„látszik a békés, határok feletti nemzetegyesítés valósága.”

        fotó: MTI

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a hű csatlós, Balog miniszter, amikor este hazamegy, miként áll a tükör elé, hogy ezt a rengeteg zagyvaságot alázattal, szervilisen végighallgatta a többi jelenlévővel együtt.

Gábor György vallásfilozófus szavaival:

„Orbán – szerényen, ám röhejes tudatlansággal – hitvallónak nevezi kormányát. A hitvalló (confessor) eredeti jelentése a szentként tisztelt emberekre vonatkozott, akiket megöltek Krisztusért, vagy akik kínok, szenvedések, gyötrelmek között vallották meg Krisztust. Ami ezt illeti, azt majd meglátjuk, hogy milyen üldöztetések közepette fogják megvallani a kormánytagok Krisztust…

A későbbiekben amúgy ugyancsak hitvallóknak nevezték azokat, akik tiszta életükkel, aszkétákként, vezeklések közepette, erkölcsileg tiszta, feddhetetlen életet élve, jámborságukkal és erkölcsi tökéletességükkel tettek Krisztus mellett hitet. Akkor most képzeljük magunk elé egy pillanatra a tiszta, erkölcsös, feddhetetlen életű és jellemű, jámbor, erkölcsileg tökéletes, amúgy aszkéta életet élő kormánytagokat.

Egyébként a hitvalló jelzőt az egyháznak áll jogában adományozni. Most már csak az érdekel, hogy vajon melyik egyház ajándéka volt a kormány egészét illető, kollektív „hitvalló” jelző? És a református egyház milyen mértékben vesz részt a „szent férfiak” tiszteletében? Szerintük tehát szentek márpedig vannak?”

Mátrai Anna

Miután közvetlenül a bejárat mellett megkoszorúzzák Judith Müller emléktábláját, leülnek a szokásos sarokasztalhoz, és megkezdődik a szellemidézés.

Illat, a nagy álom

Az éppen négy éve, minden szentek napján halt meg izraeli otthonában a magyar parfüm királynő. Judith Müller a hatvanas évektől meghódította az egész világot, minden emlékezőnek van egy-egy története. Egyik sem  a nagyvilági dámáról szól, pedig szólhatna Dali, Cocteau, Jean Marais, vagy Elizabeth Taylor barátjáról, jó pajtásáról, de a történetek mind arról mesélnek, kit, mikor, milyen egyszerű és bölcs mondattal segített át személyes problémáján, tragédiáján ez a különös asszony.

Hol máshol is nevelkedhetett volna a nagy világégés előtt egy debreceni középosztálybeli zsidó úrilány, mint a híres és hírneves Szabó Magda által is megénekelt  Dóczyban. A zsidóüldözés alatt Hortobágyon bujkáltak, majd az egész család kivándorolt Izraelbe. Miután letudta katonaéveit, Párizsba ment. A fény városában kitanulta álmai mesterségét: a kozmetikát, na és persze mindent megtudott az álomról, amit illatnak hívnak.

Párizsban akkortájt, ahogy mindig is, forrt az élet, a kávéházi törzsasztaloknál ott lebzselt a korszak szinte valamennyi zsenije, szélhámosa, és a valódi „királyok, hercegek, grófok”. A sugárzóan fiatal lányt szinte azonnal befogadta az összes társaság, így nem csak szakmát, de „életet” is tanult, mind eközben egyszerre volt magyar és izraeli. Erről a korszakról egyszer így mesélt:

 „Ott és akkor senki nem volt , hála Istennek nacionalista, mindannyian – a szó legnemesebb legeredetibb, a politika által még meg nem rontott értelmében – internacionalisták voltunk”

Izraelbe, második hazájába visszatérve Haifán megalapította a családi parfümgyárat.

 „Judith volt a szakma, ő csillogott a reflektorfényben, a férj Gáti, csak így keresztnév nélkül emlegette mindenki, egy istenadta tehetséggel született, messze, messze a saját kora előtt járó menedzser intézte az ügyeket, a Mama csodálatosan vitte az üzleti részt, a papa pedig az illatok teszteltetésében jeleskedett, különösen, ha ifjú hölgyekről volt szó”

A világ tetején

1964 meghozta a világsikert, ekkor mutatta be Judith a világ első nemzeti parfűmét, a Bath Sebát, aminek még az üvege is olyan művészire sikeredett, hogy nem véletlenül kapta meg abban az évben a csomagolás Oscar-díját. A mai napig is gyűjtők hada vadászik egy-egy üres üvegcsére. A Bath Sebát hamarosan követte a férfi illat is, a King David.

A nemzeti parfüm, mint műfaj  megalkotása, mellett az a pillanat volt a csúcs amikor egy római szakmai konferencián elsőként számolt be a Holt tengeri iszap gyógyító és kozmetikai hatásáról.

Judith nem tudott olyan magasra jutni, hogy elfeledje, mivel tartozik az embereknek, igazi filantróp maradt a csúcson és a mélyben is.

Széthullás

Ezt az apró asszonyt egyszer csak cserben hagyta szerencséje, és alig egy év alatt elvesztette két legfőbb támaszát: a férjét és az édesanyját. Az özvegyet ekkor behálózta Izrael történetének két legerkölcstelenebb fehérgalléros bűnözője, és mire észbe kapott, mindenéből kiforgatták. Ezzel kezdődött Judth életének harmadik,  közel harminc évig, a haláláig tartó szörnyű korszaka, amelyben - és ebben áll az ő emberi nagysága - egyetlen percre sem feledkezett meg azokról, akik szeretik és a legtöbbet adta nekik, amit ember a másiknak adhat, a maga „Nagyerdei bölcsességét”.

Ebben a közel harminc évben egyre több időt töltött Budapesten, ahonnan régebben sem szakadt el, hiszen Judith a legmagyarabb magyarok közé tartozott, függetlenül attól, mikor, hogy ismerték ezt el. Úgy volt ő magyar, mint a gólya, ami akkor is magyar madár, amikor éppen Afrikában telel.

A végső elégtétel

Egyszer azt mondta:

„Magyarul álmodom, héberül gondolkodom, németül számolok, és franciául szeretek”

Izraeltől élete vége felé megkapta a legnagyobb elismerést, amiről más parfümkreátor csak álmodhat, ő készíthette el azt a limitált példányszámú parfümöt, amelyet eredeti Bath Seba üvegcsébe töltöttek és egy aranyérem kíséretében a kormány ezt ajándékozta a világ vezetőinek Jeruzsálem fennállásának 3000. évfordulóján.

Judith utolsó nagy műve - amit természetesen nem becsült meg Magyarország - a Hungaryan Rhapsody nevű nemzeti parfüm volt amelynek üvegcséje Szász Endre egyik utolsó alkotása.

Mindig volt ideje, a tanácsadó klubjára, ahol barátaival, tisztelőivel beszélgetett, ez volt az a bizonyos Gellért-beli sarokasztal, ami körül alig néhány napja - Judith születésnapján - ismét összegyűltek a tisztelők.

 Pálmai Tamás

Miért hiszi bárki is, hogy Orbán egy választási vereség után simán átadja a hatalmat?

             illusztráció: varanus.blog.hu

Higgyük el, hogy a közelgő Advent szelleme megszállja az ellenzéket, és ahelyett, hogy önmagukkal és egymással foglalkoznának, végre ráfordulnak arra az útra, ami Orbán elzavarásához vezet. Jó, én is tudom, hogy erre kevés az esély, de mégis, mi is álmodozhatunk egyszer! Na szóval, gondoljunk bele, mi is történik akkor, nem a választás másnapján, ugyan már a vereség éjszakáján.

Orbán miután a klozetbe, - ahogy azt szokta vereség esetén- fejjel szétverete a mosdókagylót, mint  2002-ben is tette, most nem megy majd ki és ismeri el foga vicsorgatva a vereségét, dehogy kirohan és harcra szólítója híveit, mert vallásuk alapdogmája szerint csak ők a haza, mindenki más áruló.

 „A haza nem lehet ellenzékben”

Ezzel a csatakiáltással pedig kezdetét veszi Magyarország legnagyobb és legvéresebb polgárháborúja, az addigra jól bejáratott lőterek rejtekéből azonnal előkerülnek az addig dugdosott „nem légpuskák”, és megindul a vérfolyam, csak azért, hogy diktátornak ne keljen elszámolnia azzal, hogy ő és barátai miként lopták szét az országot. Túlzottan sötét képet festek, én örülnék a legjobban, ha nem lenne igazam.

Persze nem vitás, hogy a végén ki kerekedik felül, de sajnos addigra, már romokban áll az eddigi életünk, halottak és sebesültek, valamint eltorzult lelkek jelzik a szabadsághoz vezető utat. Addig már lecsúszunk a műveltvilág térképéről, márpedig  visszakapaszkodni egy hegyre sokkal nehezebb, mint némi küzdelem árán ott maradni.

Orbán retteg az elszámoltatástól, hiszen ő tudja a legjobban milyen köztörvényes és politikai bűnöket követett el országa ellen.

Tiszteltetek minden széplélekű demokratát, aki hisz még abban, hogy választással, és vértelen eszközökkel is elzavarható Orbán és csapata, valamit azok az ellenzéki politikusok, akik az Ő fizetési-feketelistájukról kapják az apanázst.

Mert ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az ami most az ellenzéki oldalon megy természetes és nem a rengeteg magas pozícióba beépített Fidesz kollaboráns műve.

Tévedés ne essék ez a forgatókönyv, nem csak 2018-ra érvényes.