Mivel a bakákkal titoktartási szerződést írattak alá, így közérdekű adatigényléssel kellett fordulni az „illetékes elvtárshoz”, - jelen esetben a Magyar Honvédséghez - aki kitöltve a kéthetes türelmi időt, megküldte a kért adatokat a portálnak, íme:

„A harctéri életmentők több hónapos elméleti felkészítés után preparátumokon, modelleken gyakorolnak, és a kiképzés végén élőszövetes gyakorlaton sajátítják el a harctéri körülmények közötti harctéri sebesültellátás, életmentés fogásait” – közölte az MH, ami szerint „ennek pótolhatatlan tudásanyaga és készsége máshol nem szerezhető meg.”

Majd a folytatás:

„Az élőszövetes gyakorlás sertésen azért fontos, mert az emberi szövet szerkezetéhez hasonlóan reagál a külső sérülésekre, behatásokra”.

Nem vagyok katonaviselt, szerencsére semmilyen háborús zónában nem jártam harc idején, így csak ellenérzéseimnek tudok hangot adni az üggyel kapcsolatban. Nem gondolom, hogy a XXl. században ártatlanoknak kell - még ha sertés is az illető - életüket és vérüket adniuk ahhoz, hogy a hon védője szakszerűen teljesíthesse kiképzési feladatát.Törvény is van rá, hiszen a gerinces állatok bántalmazása Magyarországon törvényellenes, a honvédség szerint azonban

„hivatalos és engedélyezett eljárásról van szó”,

amire a MH Egészségügyi Központnak a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság adott engedélyt.

Gondoljuk csak el, milyen abszurd, hogy egy nap az MH Egészségügyi Központjának egy embere nyakába vette Táborfalva környékét, és addig ment a szegény pára, amíg nem talált egy gazdát, akinek az udvarán kellő mennyiségű – nyolcvanöt – disznó múlatta a napot. Hamar meg is egyeztek, persze a disznók őre azonnal elővette a számlatömbjét, hogy ledokumentálja az üzletet, és picit trágyás kezével leszámolta az állatok vételárát, a közel ötmillió forintot, és már terelhette is a jószágokat a haza védelmére!

Az, hogy konkrétan, hogy következett be a disznók számára elkerülhetetlen vég, nem derül ki a 444-nek átadott információkból, mindössze ennyit tartott a hivatalosság közölnivalónak ez ügyben:

„A beavatkozások során az altatásos érzéstelenítést állatorvos végzi, a beavatkozások a teljes sebészi tolerancia szakaszában történnek.( Jelentsen is ez bármit) A gyakorlat végén az állatorvos az állaton eutanáziát hajt végre.”

Többen is állítják, hogy ami Táborfalván történt, nem egyedi, kirívó eset hanem bevett gyakorlat. Bocs, de az én gyomrom nem veszi be!

BoMa

Ravi Iyer és Jonathan Haidt társadalomtudósok állítása szerint az alábbi 36 kérdést tartalmazó teszt rávilágít rohanó korunk erkölcsi változásaira, amelyek erősen befolyásolják a ma emberének legfontosabb döntéseit, a logikai folyamatainkat, politikai meggyőződésünket, választásainkat. Állításuk szerint a Theory elnevezésű tesztsor kiértékelése alapján kiderül, hogy mennyire elengedhetetlen elmagyarázni, hogy különbözőek vagyunk, eltérő véleményekkel és hitekkel, és a kirekesztés helyett beszélgetni, vitatkozni, érvelni kell megtanulnunk világnézetre való tekintet nélkül. A kutatás a társadalmi és politikai spektrum minden szegmenséből merített. A világ számos országában használják, így az Egyesült Államokban, Kelet Ázsiában és Európában egyaránt.

Néhány tesztkérdés a teljesség igénye nélkül:

1. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

2. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

3. Követelhetik-e a szülők az édességbolt tulajdonosától, hogy ne áruljon óriás csokoládét?

4. Rávághatja a gyerek az ajtót a szüleire, ha nem engedik el este bulizni?

5. Elhallgathatja-e a katona, ha tudomására jut, hogy az alakulatából valaki megöl egy civilt?

A teljes teszt a link alapján érhető el:

http://www.celebritytypes.com/morality/6/test.php

forrás: 444 

A minapi hírek a Gellérthegy átfazonírozásáról, fű-fa-virág kőre cserélésének tervéről, szóval Orbanizálásról szóltak, és láss csudát! Csak párat kellett grandiózus tervek nélkül aludnunk és máris itt az új! Varga igazgató úr úgy nyilatkozott, hogy még nincs kiforrott elképzelése  a teljes „reformról”, ehhez várja is az ötleteket, mert reform az tuti lesz, úgyhogy Nemzetünk Múzeuma még pár évig biztosan a mai állapotában látogatható. De, hogy addig is történjen valami, biztos, ami biztos, kivágnak „néhány” fát.

Fejlesztések indulnak a múzeum körül. Először is a kertben. Az ötletpályázat elbírálása a nyáron megtörténik, majd el kell készíteni a kiviteli terveket. A múzeum és a kertje a XIX. században Budapest és az ország szimbiózisát fejezte ki. A múzeumépület úgy emelkedett ki a kertből, mint Budapest az országból. Ma a nagy fák eltakarják. Szeretnénk visszaállítani a kertnek a történetihez közelítő állapotát. Azt is figyelembe véve, hogy ki kell bírnia évente két nagy rendezvényt, a Múzeumok Majálisát és március 15-ét.

Az idézetből kiderül, hogy az elöljáró tervei, mint összeillő puzzle, esetleg Legó-darab, vagy, hogy a helyszínhez jobban passzoljon, mint hátrafelé nyilazó lovas a lova nyergében, úgy illik a vezér ízlés- és véleményvilágába. Halkan jegyzem meg, hogy a március 15-i kormányrendezvény miatt nem kell sok növényt elpusztítani, a 2016-os megemlékezésen – a mindent eltakaró kordon-paraván takarása mögött – csak a fizetett hergelhetők kis csoportja éljenzett, a csak úgy arra járó érdeklődők nem nyertek bebocsátást. Legfeljebb 2017-ben kevesebbe kerül majd az “ünneplő tömeg” beszerzése.

De említett nagyon méltányolhatót is tervei közül a frissiben felkent, amikor arról nyilatkozott, hogy mi a terve  a kertet  parkolónak használó autókkal:

Ez volt az első, amit megszüntettem: a parkolást a kertben. A múzeum saját autói beálltak a belső udvarba, a többi autónak másutt kell helyet keresnie.

A hírek szerint a rádió régi, sokat megélt épületét is hozzácsapják a Nemzeti Múzeumhoz, amiről ezek jutottak a debütáló direktor eszébe:

Az biztos, hogy a rádió Márványtermét meg szeretnénk őrizni zenei központnak, és én magam pártolnám, ha több barokk zene szólna benne. Úgy hallottam, van a rádiónak egy bunkere a hidegháború idejéből. Ha ez így van, be kell mutatni, mert az szenzáció.

A múzeum szerepvállalásáról, amit a kultúra terjesztésében szeretne képviselni, vagyis a valódi szakmai munkáról Varga igazgató az alábbi "nesze semmi, fogd meg jól" lapos közhelyet bírta mondani :

A múzeumnak egyre inkább a látogató felé kell fordulnia, közösségi alkotásnak kell lennie. A legváltozatosabb végzettségű, hátterű emberek alkotnak meg egy-egy kiállítást, és ők itt a múzeumban rendelkezésre is állnak. Ezt fogom kihasználni, a következő hetekben beszélgetni fogok velük. Olyan tárlatokat szeretnék, amelyek nem csak a legmagasabban művelt rétegeknek szólnak.

Ha jól értem, az újdonsült vezető annak érdekében, hogy az egykor oly sokat emlegetett “kisember” se érezze kirekesztettnek magát, kikéri a véleményét arról, hogy mit is szeretnének látni, mitől éreznék jobban magukat. Ennyit a szakmaiságról.  Az igazgató gyorsan megértette a kor szellemét,  ez az elgondolás jól passzol az oktatás orbáni tendenciájához, hisz manapság nem sikk a hatalom szemében, ha valaki tanulni, gondolkodni, kérdezni szeretne.  

Jegyzi: a Nol mentén Mátrai Anna