A jó Lázár Jánosnak jutott a tisztesség, hogy bejelentse az újabb, a keresztény közép kegyeit kereső drága, ám felháborító döntést, miszerint ezentúl a NER rendszerében az az intézmény számíthat állami támogatásra, – persze szigorúan a mi, illetve más Európai Uniós kisember pénzéből – amelyik a legelvakultabban teljesíti az elvárásokat.

Az e hétre kipécézett mumus az abortusz. Az abortusz, ami minden nő legbelsőbb magánügye, kizárólag saját lelkiismerete vonhatja kérdőre az ezügyben meghozott döntéséért. De hát a népesség csökkenését meg kell állítani, és „nagy úr a szükség”, ugye fiúk (?), egy frászt! Nem működik az eufória, amit afeletti örömében kellene éreznie minden ivar- és peteérett Magyarnak, hogy alattvalókat szülhet az Orbán-klán boldogulásának fedezésére? Csak fogyunk, fogyunk, fogyatkozunk!

Dr. Velkey György a Bethesda Kórház főigazgatója 2016 nyarán már pedzte a témát, bár akkor szó sem esett arról, hogy pénzt kapnak, ha intézményileg és intézményesítve tagadják meg az abortusz elvégzését:

„Egyenlő emberi értékeket hordozunk, és nagyobb részünknek az adja a biztonságot, hogy egy spirituális dimenzióban is látjuk magunkat, de akik nem így gondolkodnak, mert nem hisznek Istenben, azok is értik és érzik ennek a jelentőségét. Komplex emberre és családra figyelés, közösségi munka – ez a Bethesda működésének lényege.”

És láss csodát! - most a Bethesda Gyermekkórház és a Budai Irgalmasrendi Kórház – mindkettő egyházi fenntartású – úgy határozott, – feltehetően teljesen szabad akaratából, legfeljebb isteni sugallatra – hogy eladja magát persze jó pénzért, 7.800.000.000.-, azaz hétezernyolcszázmillió forintért.  Hippokratész meg húzzon el az avítt esküjével együtt. A kormányzati hála sem váratott magára egy napot sem, mert a közel 8 milliárd forint fej-, pardon méh-pénzből egy űzött szamár sebességével létrehoznak két teljesen új és korszerű szülészeti-nőgyógyászati egységet, amiben - az alku részeként - nem végeznek többé abortuszt. Szüljön a Magyar, ha akar, ha nem! Már csak a régi szlogen, hogy aszongya „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” felmelegítése hiányzik!

Lázár szavaival:

"A kórházak ezért cserébe azt vállalták, hogy ezen az osztályon nem lesz abortusz, és hálapénzt sem fogadnak el."

Ez után a XXI. századi, (?) államilag előírt döntés után Ratkó Anna, Rákosi egykorvolt dicstelen egészségügyére, büszkén húzhatja ki magát  sírjában. Csak az a bibi, hogy mivel Európai Uniós tagállam vagyunk – egyelőre – talán nem ez a legmegfelelőbb irány. Nézhetnénk kelet helyett nyugat felé is, nem, mint a „hátrafelé nyilazó” őseink az ő szemellenzős lovaikon tették. Miért vágtázunk vissza a saját történelmünk sötét korszakába?

Az abortusz rossz, de néha elengedhetetlen beavatkozás, ami ellen semmiképpen nem a tiltás a célravezető. Sokkal inkább a tájékoztatás, a felvilágosítás és a mindenki által elérhető fogamzásgátló szerek és eszközök tűnnek hathatósnak. A kormánynak ahelyett, hogy egyes egyházi intézményeknek osztogat bődületes mennyiségű pénzt, az oktatás területén lenne tenni- és támogatni valója. A mai tizenévesek egyre fiatalabb korukban találkoznak a testiséggel, és, ha otthon nem kapnak megfelelő „miheztartást”, rövid úton torkollhat tragédiába még szinte el sem kezdődött életük. Ez a komplex kérdés nem korlátozható a tiltásra. Itt meg kell értetni a felnövő generációval, hogy milyen felelősség egy kisember vállalása, egy életre szóló elköteleződés. Erre nem alkalmas az ember tizenévesen. Persze az sem lehet kívánalom, hogy lemondjanak a gyönyörű emlékeket hagyó „első szerelemről”, az első csók bűvöletéről, az első szexuális élmény csodájáról. Mindezt persze át kell élnie mindenkinek!

Hát ezért lenne fontos, mákszemnyit sem kedves Orbán Viktor, nem az ostorhoz nyúlni, hanem a könyvhöz! Az új kórházi részlegek alapítása dicséretes, de az felháborító, mi több, illegitim, hogy az erre szánt pénzt saját elméje torz szüleménye betartásához köti.

Ennek az agyrémnek az lesz a következménye, hogy az a lány, asszony, aki arra kényszerül, hogy meghozza élete talán legsúlyosabb döntését, azt gyengén felszerelt, elhanyagolt, régi, elavult intézményekben, az amúgy is felhígult, –tisztelet a kivételnek– gyakorlatlan, fáradt orvosok és a még megmaradt ápolók asszisztenciája mellett kell átélje.

Az egyes orvosnak eddig is lehetősége volt arra, hogy eldöntse, végez-e terhességmegszakítást, vagy nem, az újdonság csupán az a tény, hogy mostantól a magyar állam fizeti a hálapénzt, hogy egy teljes intézmény tarthasson be azoknak, akik nem kívánják, vagy nem hordhatják ki gyermeküket.

Az is érdekes kérdés, és újabb problémákat vet fel, hogy az egészségügyi okok miatt abortuszra kényszerülők előtt is zárva tart-e az új kormány-szülészet?

Még csak február van, alig kezdődött el az év, és a dolgos kormány és az ő fője máris több felcseperedő generációra kiható, lelkében – testében mély sebeket sejtető otrombaságra vetemedett. És, hogy ki lesz a nyertes? Hát nem mi, Magyarok! Talán az építő cég, vagy a nem is oly messzi választásokon vakon prédikáló egyházfik segítségével ismét győzedelmeskedő kormányzat, esteleg az orvosi gépeket szállító jóbarát.

Ha csorda-ösztönnel mindenhez asszisztálunk, ez a jövő vár nem csak ránk, de az utódainkra is!

Mátrai Anna

A mostanság dúló influenza, szmog és „beteg unoka nálunk-állomásoztatásával” nehezített időszakban nekem is gondot jelentett eddig az ív aláírása, így szinte azonnal, mint kiderült a legelsők között kértem, jöjjön el hozzám is "begyűjteni".

A kétgyerekes fiatalasszony a megbeszélt időben érkezett. Az ív aláírása után még beszélgettünk erről-arról, többek között azt is megkérdeztem, kinek, melyik szervezetnek, pártnak a „színében” gyűjt.

„ A családoméban”

- érkezett a mosolygós válasz, majd szinte magyarázkodva tette hozzá a rövidke mondathoz, hogy az évek során elege lett abból, hogy csak ül otthon, törölgeti a gyerekek orrát, esetleg rosszkedvűen készül egyetemi vizsgáira. Eközben szinte egész nap csak dühöng azon, ami körülötte történik, este pedig a férjével közösen azon „nyavalyognak”, hogy miért nem mennek el az országból.

„ Amikor elindult a gyűjtés, úgy döntöttem, megnézem, mit tehetek egyedül, minden különösebb szervezés, szervezet nélkül, csupán a civil lét kereti között, rászánom erre az ügyre ezt a hetet.  Letöltöttem a Momentum oldaláról az aláíró ívet, kiírtam a Facebookra, - amit Te is láttál - majd kezdtek szállingózni a kérések, és még mielőtt megkérdeznéd, hány helyre kell mennem: sokra, vagy kevésre, azt mondom, hogy a nagy egészet tekintve csak csepp a tengerben az a kb. harminc aláírás, amit begyűjtök. Azt is állítom viszont, hogy ha mindenki, aki egyetért az üggyel, akár csak két ismerősétől, családtagjától begyűjtene két újabb támogatót, biztos összejönne a népszavazás kiírásához szükséges szignók akár a többszöröse is, de az az érzés is átjárhatná a civil szféra magányosait, hogy: nemcsak sopánkodtam, de tettem is végre valamit.”

Csak késő este jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem, Ő személyesen miért is ellenezi az olimpiarendezést? Kár, így ma is csak a saját érvrendszeremben vagyok biztos, amelynek két, egymásból következő sarokpontja, hogy az öt karikából minimum négyet ellopnának, elpanamáznának, illetve, hogy mindezzel eljátszanák, ellopnák gyerekeink, unokáink még megmaradt, eddig el nem rabolt jövőjét, életét is.

Tévedés ne essék, kevesen szeretnék nálam jobban, hogy Magyarország társadalmilag, gazdaságilag érett legyen az olimpia megrendezésére, hogy vezetőink tudata túlnyúljon saját zsebükön, és csak halkan teszem hozzá, a mi zsebünkre se csak préda gyanánt gondoljanak. Mindezek a feltételek még távol vannak, ezért egyelőre örüljünk minden külföldön, és ne csak az olimpiákon szerzett éremnek, megbecsülésnek, hiszen mostanság, minden kívülről érkezett tisztelet felértékelődik.

Eddig körülbelül 110 ezer aláírást gyűjtöttek.

"Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!!!"

Pálmai Tamás

Már az első pillanatokban feltűntek a standoknál a világhálón közzétett felhívásoknak engedelmeskedve azok, akik  hamis aláírásokkal igyekeztek meghekkelni az íveket és az akciót. Hogy miért, mert valószínűleg maguk sem hiszik, hogy megnyerhetnek egy tisztességes, demokratikus szabályok szerint lebonyolított szavazást. 

Szombaton délután kisebb dulakodást is provokált egy idősebb vecsési férfi az egyik Nyugati téri pultnál, ahol nemcsak az aláírást gyűjtő aktivistát gyalázta, de az éppen aláírni szándékozókat is inzultálta, lökdöste, majd megrongálta a pultot, és el akarta venni a már aláírt íveket. Ez utóbbi tette szakértők szerint kimeríti a választási csalásra irányuló cselekedet fogalmát. Az aláírásokat gyűjtő Sebő Gábor, a Momentum aktivistája úgy értékelte az esetet, hogy a férfi, aki ellen a rendőrség eljárást kezdeményezett, nem őt sértette meg, hanem a mozgalmat, és mindazokat a demokratikus jogaikat gyakorolni akaró polgárokat, akik a helyszínen akaratlan tanúi voltak az esetnek. Mint megtudtuk, a Momentum Mozgalom vezetői kikérték a térfigyelő kamera felvételeit a rendőrségtől.

A szervilizmus azonban nem a belvárosban, hanem a XVI. kerületben döntött csúcsot. Témánknál maradva, megszületett az anus-kényeztetés első olimpiai aranyérme!

Történt ugyanis a kies kertvárosban - az Együtt Facebook-oldal tanulsága szerint, hogy:

"Először rendőrökkel, majd szippantós kocsival próbálta a 16. kerületi rendelőintézet vezetője megakadályozni az Együtt politikusát, Vajda Zoltánt és a párt aktivistáit abban, hogy az intézet előtt gyűjtsék az aláírásokat a Momentum Mozgalom olimpia-ellenes népszavazási kezdeményezésére."

Az anonimitását megőrző - bátrak vagyunk, csak nem annyira! - intézményvezető kifogyhatatlan volt az ötletekből, először:

“arra hivatkozva hívta rá a rendőröket az Együttre, hogy akadályozzák a mentők ki- és bejutását az intézetbe. Miután a rendőrök megbizonyosodtak róla, hogy az Együtt aláírásgyűjtő pultjai senkit nem zavarnak, az Együtt aktivistái a helyszínen maradtak. Az intézetvezető most duguláselhárításra hivatkozva hívott egy szippantós kocsit a helyszínre, de még az így keletkezett iszonyatos bűz sem tántorítja el az aktivistákat, hogy folytassák az aláírásgyűjtést. Az aláírások minden próbálkozás ellenére szép számmal gyűlnek a helyszínen.", írta az Együtt a Facen.

A demokrácia nevében előre a sárga-köves úton! A végén, ott lesz valahol Óz, vagy nem.

Pálmai Tamás