Ez remek lehetőség. Új távlatok nyílhatnak az eddig teljesen elhanyagolt ”szegmens”, a tanult, gondolkodó, szakmailag felkészült, a közélet iránt érdeklődő és eddig még egyáltalán nem lejáratódott női politikusjelöltek előtt. Ezeknek a hölgyeknek még csak arra sincs feltétlenül szükségük, amit Fidesz Tompika, a jóöreg fiatal-demokrata olyan nagy empátiával és a csak rá jellemző jó ízléssel ekként fogalmazott meg, amikor gratulált a két első magyar olimpiai aranyhoz, amit ki más is szerzett volna, mint két hölgy: „minden sikeres nő mögött áll egy férfi”. Nem bizony! - már csak azért sem, mert ezek a pofátlan férfi politikusok nemhogy  a hölgyek mögött állnának, de nem ám, egyenesen eléjük tolakodnak.

Az időpont is kedvez a női nem preferálásának,  hiszen még két év áll rendelkezésre ahhoz, hogy akár az ismeretlenségből is felépíthessék a szóban forgó hölgy ismertségét, elfogadottságát, akár többnek is, hiszen ne csak miniszterelnök-jelöltben gondolkodjunk, van ott még ellátandó feladat rengeteg.

Ám itt jön a bibi! A megkeresett baloldali potentátok egyetértenek abban, hogy az ötlet jó, támogatják, persze egyikük sem vállalta, hogy konkrét neveket említsen, mondjuk: Dobrevet, Kunhalmit, Vadait, Gy. Némethet, Szabó Tímeát, Szél Bernadettet, stb – hiszen politikusokról van szó, miért is lennének egyértelműek?  Csak abban volt teljes az egyetértés, hogy külön-külön eltekintve egy-két üdítő kivételtől, kizárólag saját pártjuk felhozatalából mazsoláznának.  Még csak terv szintjén sem ugrott be nekik, hogy az ideális jelöltek közül - párthovatartozástól függetlenül - kellene kiválasztani a legalkalmasabb hölgyet.

Persze - riadok fel álmodozásomból - mit várok én a napjaink percemberkéitől, azoktól, akiknek elődei azt a bizonyos Orléansit is máglyára küldték, hiába vezette győzelemre hadaikat.

M.A.