Mit gondol az angolok kilépésérő?

A brit népszavazás annak a bizonyítéka, hogy Európában számos politikus belpolitikai taktikai játszmákba kezdett, amik aztán elszabadultak és kézbetarthatatlanokká váltak.  David Cameron gyakorlatilag a belpolitikai kampánya elemévé tett egy estleges népszavazást Nagy-Britannia kilépéséről, majd elvesztette az irányítást az események felett, mert az EU-ellenes közbeszéd és kampány megtette hatását és a finisben már hiába érvelt a bennmaradás mellett, a britek a kilépésre szavaztak.  Fordulóponthoz értünk, mert az eredmény világosan megmutatta, nem csak Nagy-Britanniának, hanem az uniónak is, hogy az EU a jelenlegi formájában nem igazán képes meggyőzni a polgárainak jelentős részét arról, hogy szükség van rá.  

Olyan uniót kell felépítenünk, - okulva a történtekből - amelyik nem csak erősebb, átláthatóbb, demokratikusabb, hanem meg is győzi állampolgárait az Európa Uniós tagság fontosságáról.

Áttérve beszélgetésünk valódi témájára, ami persze nem választható el a világ-, de legalábbis az európai folyamatokról, milyen atomenergiával foglalkozó konferencia volt a Brexit napján az Európai Parlamentben?

Konferenciánk alapvetően a paksi bővítésről szólt, de olyan keretben, amelyben vizsgáltuk az atomenergia európai helyzetét is. A paksi új erőmű volt tulajdonképpen az esettanulmány, amin keresztül a résztvevők megvitathatták a helyzetet. 

A konferencia bebizonyította, hogy nem csupán magyar ügynek, nem csak a magyar kormány és az EU közti vita tárgyának tekintik a Paks 2-es bővítést, hanem európai jelentőségű döntésnek is.

Az Unió álláspontja a tagállamok nukleáris projektjeivel kapcsolatban tisztázatlannak és következetlennek tűnik.

Ez így igaz, ám ugyanakkor nagyon érdekes volt, hogy a bizottság részéről felszólalók egyöntetűen úgy látták, hogy a jelenlegi pénzpiaci helyzetben rendkívül nehéz nukleáris erőműveket építeni Európában, egyszerűen azért, mert szemmel láthatóan nem képesek profitot termelő módon működni. Az is tisztázásra vár, hogy az EU hogyan viszonyul azokhoz a kísérletekhez, amelyek részben a nukleáris ipar részéről tapasztalhatók, hogy közpénzeket - legyenek ezek tagállami, vagy uniós közpénzek - szerezzenek az atomerőmű-építésekhez, látván, hogy nem életképesek a piacon. A tagállamok részéről is tapasztalható erőfeszítés, hogy például a belső piaci, a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás kereteit feszegetve próbálnak meg átnyomni számukra kedves projekteket. Pontosan ez történik a paksi bővítés esetében is.

Volt olyan felszólaló, aki védte Paksot?

Nem nagyon, a bizottság igyekezett semleges álláspontra helyezkedni, tekintve, hogy nincs végleges döntés a paksi bővítéssel kapcsolatos eljárásokban. Amiket elmondtak, az azt mutatta, hogy nagyon komoly aggodalmak vannak és nagyon komoly kritikák fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy életképes-e és összefér-e az egyáltalán a paksi bővítés projektje az Uniós joggal. Természetesen a végső döntést a biztosok kollégiuma hozza majd meg, erre vonatkozóan nem bocsátkoznék jóslásokba. Az látszik, hogy a bizottságban a paksi esetet egyfajta precedensnek tekinthetjük, aminél lemérhető, hogy az effajta kérdésekben milyen álláspontot alakít majd ki az Unió.  A felszólalások élesen bírálták részben a finanszírozást, a megtérülés szempontjából pedig jeles nemzetközi szakértők mutatták ki, hogy gyakorlatilag nem lehetséges olyan atomerőmű-építést megvalósítani Pakson, amelyik kifizetődő.

Megvitatták a biztonságosság kérdéseit is?

Jelen volt többek között Oleg Bodrov, az orosz Green World környezetvédelmi szervezet vezetője, akik a Paks mintájának szánt Leningrád 2. erőmű építésénél tártak fel nagyon súlyos hiányosságokat, visszaéléseket és problémákat. Ő arról számolt be, hogy az a konstrukció - ami egyébként teljesen kipróbálatlan, hiszen ilyen típusú erőmű még sehol sem működik a világban, így kísérleti nyulakként nézünk az erőműépítés elé – csak papíron működik, kulcskérdés tehát a gyakorlati kivitelezés.

Amennyiben nincs nagyon szigorú és erős ellenőrzés az építkezés fölött, akkor komoly biztonsági kockázatok jelenhetnek meg.

Magyarországon az ellenőrző hatóságok függetlenségét az Orbán – kormány meglehetősen aláásta, kérdéses, hogy a paksi bővítésnél képesek lesznek-e kiharcolni az építkezés során elfogulatlanul és politikai nyomástól mentesen, kizárólag a maximális biztonság és a környezeti szempontok érvényesítését.

Végül is megépül Paks 2?

A kétségek egyre erősödnek. Nem csak az Uniós vizsgálatok eredményei áshatják alá a bővítést, hanem az a pénzügyi bizonytalanság is, ami az orosz finanszírozás körül kialakult, mivel a kijelölt orosz állami bank – a Vnyesekonom Bank – gyakorlatilag csődbe ment, az orosz állam jelenleg annyi pénzt biztosít a banknak, hogy a fennálló kötelezettségeit egyelőre teljesíteni tudja. A tőkehiányt nem tudják pótolni, ezért nem tudható, hogy az oroszok képesek lesznek-e az építkezéshez szükséges pénz biztosítására. Magyarországnak nyilvánvalóan nincs erre pénze, máshonnan pedig ilyen futamidejű, és nukleáris projektre szóló hitelt nem nagyon tudunk szerezni, márpedig ebben az esetben pont kerülhet az egész kaland végére.

Mintha mára a magyar kormány is hezitálna.

A magyar kormány izgalmas pályát fut be, mert amikor felvetek egy-egy problémát, akkor heves tagadásba ütközöm, aztán hosszabb-rövidebb idő után csúszásokkal ugyan, de maguk is elkezdenek válaszokat megfogalmazni az általam említett problémákra. Másfél évvel ezelőtt vetettem fel először például a finanszírozás nehézségeivel kapcsolatos kételyemet, és fél éve mondom, hogy a finanszírozó bank csődben van.

Eddig hevesen tagadták, hogy bármilyen pénzügyi probléma lenne, most pedig már Lázár János is alternatív finanszírozási lehetőségekről beszél, és Szijjártó is elismerte a bank súlyos helyzetének tényét, bár ő még bizonygatja, hogy a probléma megoldódott.

 Az Unió eddig minden eljárásban az általam felvetett szempontok érvényessége mellett tette le a voksát. Ezzel előbb-utóbb a kormánynak is szembe kell néznie.

Az nagy kérdés, hogy amennyiben a kormány is belátja az új erőműépítés képtelenségét, vagy a feltételek nem teszik lehetővé, hogy megépítsék, Magyarország milyen feltételekkel tud kiszállni?

A múlt héten a párizsi székhelyű nemzetközi választott bíróság ítéletében az orosz Atomsztrojekszportnak – ugyanannak a cégnek, amely a paksi bővítésben is részt vesz – ötszázötven millió euró kártérítést ítélt meg Bulgáriával szemben, mert Bulgária a korábbi megállapodást felmondva abbahagyta a belenei atomerőmű építését. Attól tartok, hogy a magyar kormány, amelyik rossz feltételekkel szerződött Oroszországgal, kártérítési kötelezettséggel tartozik az esetleges felmondás után, de biztos vagyok benne, hogy még akkor is messze ez lenne a jobb megoldás.  Azért, hogy a legkevesebbet kelljen ilyen jogcímen fizetnünk, lehető leghamarabb fel kell mondanunk a szerződést.  Itt az ideje, hogy a magyar kormány is belássa, hogy az adófizetők érdekében – ha már belehúzta az országot ebbe a csőbe – cselekednie kell, mert csak így csökkentheti a minden állampolgárt érintő későbbi fizetési kötelezettséget.