• Jó napot! Porcelángyárat vennék.
• Kis türelmet kérek! Te Zsolti, meg van még a Zsolnaynk? Aha, értem.
• 
• Most speciel nincs nekünk ilyen, de még csak egyszer adtuk el, úgy hogy..
• Bocs, hogy közbevágok, de nem érdekel a hablaty, engem a pártközpontból irányítottak önökhöz és azt mondták, hogy hivatkozzak rájuk nyugodtan. Érti: nyugodtan, azaz én legyek nyugodt, és nem önök.
• Pardon, kérhetném, hogy kezdjük újra a beszélgetést?
• Tehát: Jó napot! Porcelángyárat vennék.
• Csomagoljam, vagy helyben fogyasztásra lesz?

Ilyen egyszerű ez, csak úgy kell élni néhány évtizedet, és olyan tehetségesnek kell lenni valamiben, vagy sok-sok örömet szerezni pár ezer embernek - nem baj az se’ ha milliókban mérhető ez a szám - és hopp, már Sir, vagy, ahogy mifelénk mondják „szőr” is lehet az ember.

A világhírű magyar zongoristát és gondolkodót II. Erzsébet a hivatalos születésnapján - melyet függetlenül attól, hogy az uralkodó április 21-én született, a várható jó idő reményében minden évben június második szombatján ünnepelnek - a héten lovaggá üti.

Schiff András harminc kiválasztott kiválóság között veheti át oklevelét.

Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a honi sajtó felkapja e hírt és nagy szeretettel üdvözli hazánk világhírű fiát. A magyar „királyi sajtótól” pedig végképp nem várhat semmi jót az újdonsült Sir, - első Nobel-díjas írónk: Kertész Imre esete is előre jelzi - hiszen mint jól tudjuk, ő az egyik legelszántabb kritikusa mindannak, ami itt történik. Szegény Schiff kénytelen beérni az egész világgal, mínusz Magyarország.