Ilyen egyszerű ez, csak úgy kell élni néhány évtizedet, és olyan tehetségesnek kell lenni valamiben, vagy sok-sok örömet szerezni pár ezer embernek - nem baj az se’ ha milliókban mérhető ez a szám - és hopp, már Sir, vagy, ahogy mifelénk mondják „szőr” is lehet az ember.

A világhírű magyar zongoristát és gondolkodót II. Erzsébet a hivatalos születésnapján - melyet függetlenül attól, hogy az uralkodó április 21-én született, a várható jó idő reményében minden évben június második szombatján ünnepelnek - a héten lovaggá üti.

Schiff András harminc kiválasztott kiválóság között veheti át oklevelét.

Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a honi sajtó felkapja e hírt és nagy szeretettel üdvözli hazánk világhírű fiát. A magyar „királyi sajtótól” pedig végképp nem várhat semmi jót az újdonsült Sir, - első Nobel-díjas írónk: Kertész Imre esete is előre jelzi - hiszen mint jól tudjuk, ő az egyik legelszántabb kritikusa mindannak, ami itt történik. Szegény Schiff kénytelen beérni az egész világgal, mínusz Magyarország.