Bocsánat a világ bármely fővárosába költözőktől, akiknek nagy része viselkedésében alkalmazkodni vágyik a forgatagban edzett fővárosiakhoz, hiszen részben ezért is döntött úgy, hogy a csendes, nyugodt kisvárost, falvat, tanyát a nyüzsgő városi életre cseréli. Sokuk megőrzi lelkében az ízes otthoni miliőt, közvetlenséget, kedvességet, ami sajnos a városi életre nem mindíg jellemző.

Más a helyzet esetünkben, amikor a "versenyző" miniszterelnöknek áll! Ebben a pozícióban más követelmények vonatkoznak a delikvensre.  Jó, jó,  ne legyünk maximalisták, ezeket a protokoll-szabályokat nem neki kell töviről-hegyire ismerni, hiszen módjában áll, – kifizetjük neki – hogy Nemzeti Szakértő tudását vegye igénybe. Ehhez persze elsődleges lenne, hogy a felszármazott érezze, hol vannak hiányosságai, vagy legalább legyen körülötte egy valaki, aki kritikával mer élni az elvárható megjelenés, viselkedés hiányosságait illetően. Emberünk esetében – azt gondolom – akkora az ego, hogy erre egyáltalán nincs lehetőség .Tehát marad a folytonos megszégyenülés, a "vérciki".

Az elején, amikor még jóindulat övezte a „hatos villamosra tátott szájjal rácsodálkozót” itthon és a nagyvilágban, több politikustársa próbálta viccesen, aztán ironikusan felhívni a figyelmét, hogy nem komilfo az, ahogy, és amit, de mivel mindegyik megszólalásra dörgedelmes szóvivői, vagy külügyminiszteri expozé volt a válasz, hogy az ballibsi, meg Soros-, meg persze Gyurcsánybérenc, aki kritizál, akkor rájöttek, hogy ezzel az emberrel nincs mit kezdeni. Azóta, hagyják, had tegye, ami szerinte eurokonform, és elfordulva nevetik ki, néznek össze a háta mögött, vagy éppen a szeme előtt. És nem tanul egyikből sem. Azt gondolja, hogy neki ezt is lehet, nos végül is  minden közösségnek szüksége van egy házi „udvaribolondra” még ha olykor kínosan viselkedik is.

Az a gáz, hogy mint hazánk megválasztott miniszterelnöke, nem csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, hanem elkönyvelteti rólunk is a világban, hogy ez Hungaricum. Ez lehet, hogy jót tesz a turizmusnak, hiszen ismeretes, hogy sokan szeretik az extrém-turizmust, és mint ilyen, lehet, hogy tízezreket vonzhat a lehetőség, hogy Európa közepén van egy kis ország, amelyik azt hiszi magáról, hogy vagabund, ha magasról tesz a begyöpösödött normákra. Nekem – és gondolom nem vagyok egyszál magam – ez valahogy nem vonzó perspektíva.

A fentiek okán felhívom a velem egy véleményen lévőket, hogy követeljük egy Nemzeti Orbán Viktort Móresre Tanító tálca nélküli miniszteri poszt létrehozását, melynek betöltője büntetőjogi felelőségrevonás terhe mellett köteleztessék arra, hogy amennyiben van még Orbánra fogadóképes kereslet, úgy szabja át olyanra első számú közszolgánkat, hogy legalább a külcsine és viselkedése okán ne kelljen szégyenkeznünk miatta, legyen végre emberek közé ereszthető!  Persze, szükséges lenne - de ne legyünk telhetetlenek - olyan grémium felállítása is, amely a külcsín rendbehozatalán túl a belbeccsel is foglalatoskodik, mert azt sem árt kozmetikázni, amit mond.

Így lehetne egységes a ma még csak abszolút értéken működő országimázsunk!

Mihály Lili

Az Orbán nevével fémjelzett, és hátunk mögött hagyott hat évben kétszer állt sarkára a jogaiban sűrűn megkurtított köz, először, amikor bugyután az internetadó bevezetését lebegtette meg a rezsim, és napjainkban, amikor a Fidesz médiabirodalmához tartozó TV2 újabb, senkit sem érdeklő "fejlesztéseire" - Spíler TV, Chili TV, Kiwi TV,  Humor+ - akarta lecseréltetni a Telekom ügyfeleinél a FOX National Geographic Channel, National Geographic Wild, FOX, Baby TV, National Geographic Channel HD, National Geographic Wild HD, MTV Hits, FilmBox Premium adóit.  Nem jött be a számítás, a Telekom-népe fellázadt és szerződésbontással fenyegette be a szolgáltatót, nem engedve el, ami az övé.

A politikai reakciókat figyelőknek igencsak feladta a leckét a felháborodás mérhető foka, hiszen a szinte minden hétre jutó botrány-cunami, aminek egyes darabjai is kormánybukáshoz, de legalábbis miniszteri fők hullásához vezetne bárhol a világ boldogabbik felén, Magyarországon szinte érintetlenül hagyták, de semmiképpen nem lépték át  a lakosság zöménének ingerküszöbét. Ez a nép egyetlen vállrándítással tette túl magát  azon, ahogy lenyúlták az időskorra gondosan félrerakott magánnyugdíj-pénztári vagyonkáját, és az azóta eltelt öt évben sem tudja nyomon követni, hogy mi lett a pénzével, arról már szót sem ejtve, hogy nem háborodott fel azon sem, hogy amíg a pénztárakban fialtatott tőkéje évente ellenőrizhető módon gyarapodott, még örökölhető is volt.

Mindezt önként, dalolva adta át, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere arra költse, amire kénye-kedve diktálja, a lényeg, hogy ellenőrizetlenül. Szintén szó nélkül vette tudomásul, hogy gyerekét, unokáját – szóval mindannyiunk jövőjét – olyan oktatási rendszerbe kényszerítik, ami már harminc évvel ezelőtt is elavult volt. Az is csak nqagyon  keveseket sokkolt, hogy a kórházak, rendelők lerohadnak, hogy nem csak orvos, ápolónő, gyógyszer nincs elég, de a felszerelés és az épületek is romokban állnak. Akkor sem szólamoltak fel, amikor ahelyett, hogy a metrót tennék biztonságossá, stadionokat építettek és építenek a mai napig mindannyiunk pénzéből. Nem bántotta a nép szemét-szívét-lelkét, hogy olyan mély árkot ástak az egyes emberek közé, hogy nemzeti sporttá vált egymás utálata.

Szinte mindennapos semmiségként tesszük túl magunkat azon, hogy a szemünk előtt lopják szét a még meglévő országunkat, és bárgyún el akarjuk hinni, amivel utána hülyítenek, hogy ez mind „ballib-gyurcsány-soros” rágalom, hiszen ők nem hazudnak!

Szóval, tisztelt „néplélektudorok”! Ezt a furaságot tessenek megfejteni, ami nevezhető hungarikumnak is. Aki rájön a megoldásra, annak talán lesz lehetősége arra, hogy kivezesse Magyarországot – ha akarja, ha nem – ebből a történelmi mértékkel még csak rendes zsákutcának sem nevezhető Orbániádából, addig pedig hajrá! - csak kűzdjünk a szabad televíziónézés jogaiért, ha másra már nem telik a bátorságból. TV fotelra fel, pardon le!

Mátrai Anna