Petőhenye a térképen csak egy apró kis település Zalában, de még így is pont olyan, mint maga az ország, ahol élünk, azaz ez a kis falu a cseppben a tenger. Pontosabban, most már nem az, mert vállalt jobboldalisága ellenére is rebellis polgármestere fellázadt a jobbágysors, és a ”nektek, kuss, legyen, jó úgy, ahogy van, örüljetek, hogy éltek” szemlélet ellen. A pohárban az utolsó cseppek egyike a vadásztársaság pökhendi, visszaélés-szerű eljárása volt, amit a vadászterület földterületeinek tulajdonosi közösségét megillető vadászati jog haszonbérbe adására összehívott gyűlésen tett. Ennek jártunk utána a polgármester és ügyvédje, Dr. Váczi Árpád segítségével.
A vadászati törvény megváltoztatása után, amelyben 10 év határozott időszakra lehetett haszonbérleti szerződést kötni a vadászati jogra, most először 20 éves szerződéseket kell kötni a vadászterületre. Már maga a 20 éves elköteleződés is problémás, hiszen mi van akkor, ha a tulajdonosok előbb akarnának szabadulni a kötöttségtől, de ez a téma messze vezetne az egyébként is szövevényes történetünktől, ezért most ezt nem részletezzük.
A vadászterületek határait a terület tulajdonosainak képviselője kérelmére a vadászati hatóság, ez esetben a Zala Megyei Kormányhivatal határozatban állapítja meg. A szóban forgó 20-201450-505 kódszámú vadászterület mintegy 5.500 hektárnyi, aminek több száz vagy akár több ezer tulajdonosa lehet, pontos szám csak a telekkönyvből lenne kimutatható, meghatározható. Ennek a vadászterület földtulajdonosi közösségének tagja Petőhenye község is. A legtöbb helyen így itt is, nagyon sok tulajdonost érint a vadászati terület hasznosítása, és ezeket haszonbérlet útján adják a vadásztársaságok kezelésébe. A tulajdonosoknak éppen azért, mert sokan vannak, közös képviseletet kell választaniuk aki az érdekeiket képviseli. A földtulajdonosi gyűlésen a tulajdonosok, vagy szabályszerű meghatalmazással képviselőjük útján dönthetnek többek között a közös képviselő személyéről és a vadászati jog hasznosításáról és feltételeiről is.
Ezzel el is érkeztünk a petőhenyei több mint föld-mutyihoz, amivel minden valószínűség szerint - de a végső szót természetesen majd a bíróság mondja ki - minden becsületes tulajdonost megkárosítottak.
A Zalavölgye Vadásztársasággal folytatott alkura 10 meghatalmazott és tulajdonos érkezett, akik együttesen is csak az összes földterület 39 százalékát képviselték. A közgyűlést összehívók, arra hivatkozva, hogy nem lehet a meghatalmazottak és a meghatalmazó tulajdonosok területeit a helyszínen ellenőrizni kényük-kedvük szerint döntöttek arról, hogy kinek fogadják el a meghatalmazását, kinek nem, és volt, akit be sem engedtek. Az is tény, hogy a tárgyalást a vadásztársaság saját, egy erdő közepén lévő, nagyon nehezen megközelíthető vadászházába szervezte, így akik el akartak menni, azok közül is sokan visszarettenhettek az úttól, hiszen a megközelítést azon a napon, még az eső is hátráltatta.
Lássunk két érdekes meghatalmazottat, és az ő viselkedésüket!
Kozma Péter Béla, a Zalavölgye Vadásztársaság elnöke, akinek nincs ott semmilyen földterülete, így a jegyzőkönyv tanúsága szerint kizárólag meghatalmazással 1.007 hektár földterületet megillető szavazati joggal rendelkezett, vagyis egyszerre volt haszonbérbeadó és haszonbérlő is.
A másik érdekes résztvevő Székely Róbert, aki állítólagosan a zalaegerszegi önkormányzat megbízását bírta, annak 442 hektáros területére bár hivatalosan senki nem látta az erre feljogosító okiratot. Székely is - akárcsak Kozma - egyszerre volt haszonbérbeadói képviselő és haszonbérlőjelölt, mert nemcsak munkaadóját a zalaegerszegi önkormányzatot képviselte, de egyben tagja is az említett vadásztársaságnak.
Most érkeztünk el történetünkben a nehezen magyarázható – visszaélés szerű döntéshez. A Zalavölgye vadásztársaság 300.- Ft / hektár / éves haszonbérleti díjas ajánlata mellé befutott egy másik érdeklődő vadásztársaság is, akik 800.- Ft / hektár / éves ajánlatot tettek le az asztalra, és még azt is vállalták,-mintegy többletként - hogy a tulajdonosok ingyen vadászhatnak a vadászterületen, ettől a Zalavölgye elzárkózott. Láss csodát! - mindezek ellenére a jelenlévők, köztük Zalaegerszeg város megbízottja is, a lényegesen rosszabb anyagi feltételeket ajánló pályázatot fogata el.
Véleményem szerint, Kozma Péter Béla esetében - mondja dr. Váczi Árpád ügyvéd, Petőhenye jogi képviselője - ebben az ügyben az etikai összeférhetetlenség mindenképpen fennáll, de a jogi is fennállhat, mert egy ember nem képviselhet egy szerződéses kapcsolatrendszerben két ellenérdekű felet. Székely Róbert esete picit bonyolultabb, mivel ő a zalaegerszegi önkormányzat földterületeinek érdek-képviseletével lehetett meghatalmazva, az viszont nem feltételezhető, hogy egy önkormányzat testülete hozzájárult előzetesen egy hátrányosabb szerződés megkötéséhez. Az már végképp érthetetlen, hogy a helyi falugazdász, aki a tulajdonosi közösség képviselője, miért szavazott szintén az előnytelenebb ajánlatra. Az az összeférhetetlen ebben az esetben, - folytatja az ügyvéd, hogy a nyertes vadásztársaság tisztségviselői és tagjai szavaztak a földtulajdonosok érdekeivel szemben a földtulajdonosok nevében. Tovább súlyosítja a helyzetet, hogy a szerződés 20 év határozott időtartamú. Természetesen az, hogy két ajánlat közül összességében melyik a kedvezőbb, csak a fizetendő díjból nem minden esetben állapítható meg. Ebben az esetben viszont a szavazataikat leadó tulajdonosok nem kaptak tájékoztatást semmi egyéb olyan körülményről, tényről vagy szerződéses feltételről, ami alapján felelősen szavazhattak volna.
Ez történethasonló ahhoz, mintha bérleti úton hasznosítani kívánnám a lakásomat, és önt bíznám meg, hogy járjon el helyettem, mert nem érek rá. Ön pedig miután meghirdeti a lakást, a bejövő ajánlatok közül, amelyek közt szerepel egy rokona ajánlata is, ami lényegesen rosszabb kondíciókat garantál, mint a többi, az övét választaná.
Az ilyen szerződéskötések törvényi szabályozása is vitás, többek között azért, mert az érintett tulajdonosok csak a helyi polgármesteri hivatalok hirdetőtáblájáról értesülhetnek a földtulajdonosi ülésről, és általában senki nem megy a hivatalba csak azért, hogy kifüggesztéseket szemléljen – fejezi be dr. Váczi Árpád.
A fentiekben egy kicsi falu nagy ügyébe néztünk bele, amelyben a ravaszkodástól az egymás átejtésén át egészen az esetleges komoly jogsértésekig a tragikomédiák, és hazánk jelenlegi közéletének összes jellemző kelléke megtalálható. A különbség „csak” az, hogy itt élő, hús-vér emberek sorsa, megélhetése a tét. Deák István, Petőhenye polgármestere a bíróságtól várja a helyzet jogszerű és megnyugtató megoldását.
Pálmai Tamás