Ahogy a döntés napvilágot látott, Budapest főpolgármestere azonnal elkezdte szokásos vagdalkozását, azt, amelyről „az elmúlt hat évben” már számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem egyszerűen eredménytelen, de kontraproduktív is.

Tarlós ahelyett, hogy megnézte volna, mi az oka az sokadik kudarcnak, és nem lehet-e azt esetleg kijavítani, megtárgyalni, egy interjúban csípőből kijelentette, hogy a KDB hülyét csinált magából. Nem mondom, kellemes felütés egy esetleges tárgyalás előtt, de mint tudjuk, Tarlós úr nem a tárgyalások, sokkal inkább a diktátumok embere. Legyen az bármilyen is, szeret diktátumot adni, de ha jó helyről jön – értsd Orbán Viktor - a parancs, akkor készséggel engedelmeskedik is. Gondoljunk csak a Városligetre, az oktatási-, vagy a főváros egészségügyi intézményeinek átadására. Jól illeszkedik ebbe a sorba a Budapest közösségi közlekedését jelmező  tragikomédia, mert amíg a különböző fideszes érdekcsoportok harcban állnak egymással a felújításon lenyúlható milliárdokért, Tarlós mindig az éppen aktuális erőviszonyoknak megfélően módosítgat a kiíráson.

Már többször leírtuk, hogy milyen jó választás volt Orbán részéről Tarlós, hiszen nála szervilisebb, jobban a gazda kezéhez szoktatott főpolgármestert aligha termett a pest-budai ugar. Most is, mi az első gondolata?

„Tárgyalni akarok a miniszterelnökkel”,

mert mint mondta, a főváros a továbbiakban nem tudja vállalni a felelősséget.

Hogy is van ez? - ha valami, amit a főváros jelenlegi vezetése csak azért, hogy gazsuláljon a hatalmi csoportok gazdasági érdekeinek, elszúrt és az ráomlik, akkor mossa a kezét? Pestiesen szólva: „nehogy már”!!

Szögezzük le újra, hogy Tarlós István is megértse, mert úgy látszik még nem fogta fel: ami a 3-as metrófelújítás körül történt és történik, azért ők a felősök, ahogyan, ha jól végeznék a dolgukat, a már dübörgő és időben elkészülő felújítás sikeréért is nekik járna a - mondom, járna - dicséret, de erről sajnos már lecsúsztak.

Most tehát - a hat év alatt egyszer legalább - fel kellene szívnia magát a főpolgármesternek, és mindazt az energiát, amit eddig a felelősség átpakolására, és azok megszégyenítésére pazarolt, akik kritizálták, jó vágányra állítani, és megoldani az őt megválasztók egyik legnagyobb gondját, ezzel elhárítva az utazók feje fölül a mindennapi veszélyt. Érdemes lenne, egyszer kipróbálni, hogy történnek a dolgok egy valódi jogállamban, és hogy miként is viselkedik egy valóban felelős városvezető!

Nem mellesleg, miről akar Orbánnal tárgyalni Pista bá? - arról, hogy fogja vissza a ragadózóit, vagy arról, hogy az illiberális demokrácia újabb dicsőségére, személyesen „hasson oda”, hogy egy szervezet vonja vissza – olyan, amilyen, de legitim - döntését? Ez az enyhe tárgyalási óhaj rávilágít arra, hogy Tarlós István pontosan tudja, mitől döglik - ma Magyarországon - a légy egy régi Salamon Béla bohózat, a „Majd a Papa” címének aktualizálásával nem más, mint:

„Majd a Viktor.”

Pálmai Tamás