A mindenféle cég, párt, érdekképviselet által megrendelt, és egyedül hitelesként elfogadott felmérés-cunami nagyjából egyforma eredménnyel vélekedik hazánk alkoholfogyasztásával kapcsolatban. Nő, mint a kormány nemzeti kommunikátorai szerint Magyarországon az életszínvonal és a jólét.
Tavaly óta szögesdróton innen és túl november 1-én nem csak a naptárban név szerint nem említett „Mindenszentek”-re fókuszálnak a világ nagy részén, hanem a „Száraz Novemberre” is. Ezen a néven, – brit mintára – össznépi mozgalom keretén belül azt fogadja meg a játékban részt venni kívánó, hogy amíg a dátumban a „november”, vagy a „11” szerepel – tehát egy hónapon keresztül – nem iszik alkoholt.
A „Kék Pont” által Magyarországon is életre hívott akcióval kapcsolatban Dávid Ferenctől, az egyesület munkatársától hallottak elgondolkodtattak, majd így jutott eszembe, hogy meg van! – ez lehet a kiút első lépése mai, finoman fogalmazva sem éppen ideálisnak mondható „demokráciánkból”.
Meghirdetem a „Nemzeti Engedetlenségi Mozgalmat” – ha valakinek unalmas lenne a sok betű, akkor „N.E.M.”-et, amelynek lényege, hogy tilos egy hónapon keresztül bárkit is gyűlölni.
Bárki csatlakozhat nemtől, bőrszíntől, meggyőződéstől, hittől – és bármi mástól, ami kimaradt a messze nem tökéletes felsorolásból – függetlenül.
Figyelem ez nem üzleti vállalkozás hiszen nincs csatlakozási díj, nem igényel semmilyen befektetést, – kötvényt sem kell jegyezni hozzá! – nincs formaruha, amit meghívásos közbeszerszés keretén belül véletlenül egyik hozzámtartozóm nyerne meg. Nem igényel óriásplakátokon, és kizárólag „énbarát” médiában való hirdetési kampányt, amit szintén nem követ kétes kimenetelű, esetlegesen vesztes – mint a legutóbbi – népszavazást. Egyszerű ez mint a fa ék, a csatlakozók, elhatározzák, hogy saját mindennapi ruhájukban mostantól nem utálják embertársaikat.
Dávid Ferenc szavaival:
„Nem elvenni akarunk valamit, hanem pozitív üzenetet megfogalmazni: ismerd meg önmagad és tanuld meg gondozni az örömeidet, hogy meg tudd őket tartani akár egy életen keresztül.”
Gondoljuk végig: reggel a „ferdenézésű” szemünk helyett az „érdeklődőt”, a „nyitottat” visszük magunkkal, nem zsörtölődünk az úton a munkahelyünkre, – ki miben ülve, vagy állva közlekedik – nem az ellenséget látjuk a kollégákban, és azokat sem akik „el akarják venni a munkánkat”. Dolgunk végeztével hazafelé a bevásárlásnál nem tülekszünk, morgunk, nem lessük, hogy az eladó, a pénztáros mivel vág majd biztosan át minket, és belépve a lakásunkba nem nyűgként éljük meg a családi élet fennmaradó pár óráját.
Üdvös lenne, ha a politikai élet és a média képviselői is csatlakoznának felhívásomhoz, hiszen ebben a vágyott esetben nyugodtan lapozhatnánk fel bármelyik még meg nem folytott napilapot, hiszen tényújságírást találnánk mindegyikben. A televíziót is nyugodtan bekapcsolhatnánk bármely adóra tévedve, hiszen a híradókban, háttér műsorokban objektív leírását hallanánk a nagyvilágban történteknek.
Dávid Ferenc egy másik gondolata szerint:
„Bármilyen függőségből való felépülésnél sokat segít, ha cserélgetni tudjuk az örömforrásainkat, de nem mindegy, hogy valaki a kávét cseréli le futásra, vagy az alkoholt megugró energiaital-fogyasztásra.”
Cseréljük le a gyűlöletet érdeklődésre, nyitottságra. Csináljuk egy hónapig, és hátha úgy maradunk!
„Aki tavaly végigcsinálta, az a végén nagyon boldog volt.”
Ezzel mindenki csak jól járhatna: mi, a résztvevők is, hiszen az egyén szintjétől a sokat emlegetett nemzetig rengeteg energiahalmaz szabadulna fel, amivel akár a hegyek is elmozdíthatók.
Az uralkodó is elszégyellhetné magát, hiszen kiderülne, hogy már mi is tudjuk: „meztelen a király”, ezzel pedig ezköztelenné válna, mivel legfontosabb vudu-eszköze, a gyűlöletkeltés működésképtelenné válna. Még az is megeshet, hogy új programot alkotna, elgondolkodna, vagy – jó, ez csak vágyálom – visszamenekülne a demokráciába, követve népének nem elhanyagolható többségét.
Tehát kedves eddig szkeptikus magyarok igen, N.E.M.-re fel!
Pálmai Tamás