Először is fényt gyújtott a sötétnek gondolt agyunkban, hogy a török-német paktum, – a két ország megegyezése arról, hogy az Európai Unió menekülteket vesz át valami sötét módon Törökországtól, és azokat kötelező jelleggel szétosztja a tagállamok között egy hátsószobás titkos alku.  Erről a megállapodásról Orbán is hasonlókat mondott a Lillafüredi frakcióülésen, és mint sötét mumussal szokás a gyereket, úgy   riogatta vele áhítattól  félájult híveit. Nos, kedves(?) Miniszterelnök úr, és Szájer úr, van egy Mészáros Antóniával közös meglepetésünk: a megállapodás oly annyira nem titkos, hogy nyilvános. Mindenki tudhat róla, amennyiben érdeklődik a politika iránt, és nem csupán saját tév- és rögeszméit kergeti. Tehát ez sem az „igazmondótól” vált nyilvánossá, mint ahogy hiába igyekeznek sulykolni, az 1989-es „Ruszkik haza” emlékezetes mondatának gondolata sem köthető hozzá, ö csak kifecsegte.

Az adásban azt is kiderült, - ki tudja hányadszor már- mert a képviselő lihegve hozta a hírt, hogy az Európai Unión belül a Néppártban – mint normális demokráciában szokás – vannak nézetkülönbségek, de abban végre mindenki egyetért, hogy irigyelt vezérünk mindenben fején találta a szöget. Nem csak igazmondó, hanem látnok, jós, sámán, kinek mi tetszik, csak itt, csak most, csak önöknek.

Ezután jött a kioktató rész, amiből kihallható volt, hogy mi magyarok gyámság alá vonandók vagyunk, nem érjük fel ésszel, amit minden Fidesz-fan álmából felkeltve is motyog, hogy csak az az üdvözítő, amit a regnáló felsővezetés kiötöl. Mindezt abból vezette le, hogy nem mindenki uniformizált függőleges irányú bólogatással fogadta a rendeleti kormányzás teljesen antidemokratikus ötletét, aminek alaptörvényfélébe vétele feljogosítja a hatalom birtokosát arra, hogy kénye-kedve és főleg túlélési esélyeinek növelése érdekében bármikor bármilyen tüntetést, tiltakozás betilthasson.

Szerinte Orbánnak nem csak megjár, de halálosan szüksége is van a teljhatalomra.  Gondoljunk bele - mint tette azt Szájer József is a kamera előtt - mi történne például, ha egy iskolába, óvodába, vagy korházba hatolnának be a terroristák. Azok az erőszakos emberek, akik a migráncsáradattal árasztották el Magyarországot is, de annyira furmányosak, hogy még csak nem is látjuk őket – egy szó, mint száz: túszul ejtenének gyerekeket, betegeket, a megvadult nép pedig táblákkal tüntetne a kommandósok és a foglyok között például azért, hogy először szavazzunk az elhárítás módjáról, a kormány pedig a teljes felhatalmazás hiányában ott állna megfürödve. (Elképzelni is borzasztő Bakondi főtanácsadó gondoktól redőzött csodálatosan intellektuális homlokát!)

Képviselő úr! - biztos, hogy ennyire ostobának tűnünk?

Persze értem én, eléggé szegényes bizonyítványt állítottunk ki magunkról, hisz eleddig hihetetlennek tűnő dolgokat adtak be nekünk a NER hat éve alatt, és láss csodát! - többségünk beszopta a cumit, így némileg érthető, hogy nincsenek az alattvalóikról túl jó véleménnyel.

Szájer azzal vádolja a magyarság jelentős részét, hogy hagyná meghalni, értelmetlenül feláldozná, a gyülekezési és szólásszabadság oltárán a feltételezett intézménybe rekedt áldozatokat csak azért a jogáért, hogy tüntethessen. Hát, azért ez még az ilyen arrogáns, nagyképű imádkozó sáska pózba merevedve interjút adó politikustól is erős vád. Mindannyiunk nevében – legyen az bármilyen ideológia híve – kikérem magamnak, nem csak magyarként, de emberként is, hogy bornírtnak fessen le egy bornírt.

Ezek után van még valaki, aki igennel voksolna arra a kérdésre, hogy szabad-e bármelyik kormányzat kezébe akkora felhatalmazást adni, amekkorát Orbán és teljesen elszabadult hajóágyúként viselkedő szobatársai akarnak kikényszeríteni tőlünk?

Tényleg szükségünk van a napi üldöztetésre?

Nincs! Nemhogy bővíteni, de lényegesen korlátozni kell az olyan politikusok jogosítványait, akik önkényuralomra törnek, mondjuk ki az elűztetés is szóba jöhet.

Irány Hága.

A teljes riport itt.

Mátrai Anna