Orbán Viktor agya - mint mostanában oly sokszor - ismét ledobta a bicikliláncot. A diaszpóra-konferencia, vagy mi fene óta már mindenki tudja, hogy szerinte, ha valakit támadnak, az a tisztelet jele.

Szórakozol, Viktor?

A Fidesz-főnök szerint az, hogy a világ boldogabbik fele a bénító döbbenet után, látva azt az ámokfutást, amit közel nyolcadik éve végez, most már verbálisan kimondja, hogy ez a rezsim és annak vezetője minden intézkedésével meghágja, abúzust követ el a demokrácián, a tisztelet jele.

Orbán és a fidesznyikok lehet, hogy meglepődnek attól, amit mondok, mert a sok szervilis alattvaló nem meri megmondani a tutit, de senki nem tiszteli a rezsimet, még a hívek sem. Ők is pusztán rettegnek a hatalmatoktól, és miután szégyellik  gyávaságukat, a vallásos hitbe menekülnek. A külhoni demokraták pedig undorodnak mindattól, amit ezzel az országgal művelt Orbán és csapata. De minek a többesszám harmadik személy? - a többiek „csak parancsra cselekedtek!!!!”, szóval amit Orbán tett.

A honi illiberalizmus atyja mindent lebontott, ami érték, és úgy mállik szét kezei között a demokrácia, mint a nevetséges átadások hosszú sora után alig négy évvel a Várkert Bazár szétlopva felújított épülete, ahogy az egészségünket rombolja majd a Paks 2, amihez Orbánnékon és orosz tartótisztjeiteken kívül senkinek sem fűződik érdeke, mert arra kérdésre, hogy jobb lesz-e általa a világ, egyértelmű a válasz: nem.

A "nemzeti" a hamis hívószó

A világ nem csak ezt, de azt is csodálkozva nézi, hogy tudott egy kollégiumi brancs egy egyébként progresszív nemzetet így maga alá gyűrni és elfogadtatni velük még azt is, hogy nem Kádári, hanem rákosi-i szinten tették le Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin - Sztálin kezébe az ország sorsát. A válasz rémesen egyszerű: a főnök történelmünkben példátlan módon és pofátlanul használja a demagógiát, mint a néphülyítés eszközét, és olyan dolgokat mond és tesz, amitől anno nemcsak Szálasi, a fő demagóg, de Rákosi, sőt Marosán is pironkodva „tartózkodott volna”.

Most, hogy a családban lassan már egyházi vezető is lesz, hiszen Orbán Gáspár a Felház nevű bolondéra honi főpapja, szinte minden területen sikeresen lefedte a család az országot: lányé a turisztika, vejé a luxusingatlan biznisz, Orbán pedig Mészáros művésznéven szinte minden más területet birtokol. Ez az ember - követői szemében - már-már félisten, úgy véli, bármit megtelhet és igen, igaza van, egyháza követői bármit beszopnak.

Persze, hogy Ő is látja, semmi nem biztos, ezt támasztja alá az a városi legenda, hogy egyes testőrök megjelentek különböző olyan országokban, amelyekkel nincs Magyarországnak kiadatási egyezménye, és ingatlanvásárlásokba kezdtek. Én persze nem hiszem a pletykát, mert szerintem - akárcsak a többi diktátor - Orbán is biztonságban érzi magát, hiszen megvan az ereje és besúgóhálózata ahhoz, hogy bármelyik ellenségével bármikor leszámolhasson, mert igen, a magafajta csak ellenséget lát, ellenfelet nem.

Most Neked áll a zászló, de ne feledd egyszer minden …..

Az olyan baromságoktól pedig, hogy azt támadják, akit tisztelnek, a továbbiakban se tartózkodjon Viktor Viktorovics, én bátorítanám sok hasonló gondolatra, mert hátha egyszer rájuk csodálkozik a ma még ájult tábor, és akkor nagyon gyorsnak kell lennie a családnak, hogy idejében elérjenek a mostanság éppen meg nem vásárolt külhoni ingatlanokba.

Végezetül két jó tanács

Viktornak és Anikónak mindig lebegjen szeme előtt a Kárpátok egykori géniuszának, Nikolaenak és bájos nejének, a kedves Elenának a sorsa.

Azt sem szabad elfeledni, hogy:

„1956 október 23-án Gerő elvtárs úgy ébredt, hogy nem tudta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi.”

Pálmai Tamás

Nem kell ahhoz tágas és tekervényes agyi kapacitással rendelkezni, hogy az előrelátó országvezetés erre szakosodott emberei rájöjjenek, hogy november-decemberben megnő a csomagküldési kedv. Így volt ez az átkosban is, és a mostani átkosabban sem megy másként.

Miután mindenkit kiebrudalt a nemzeti kormány a magyar piacról, aki konkurenciája lehetne a Magyar Postának, egyeduralkodóként azt a pofátlanságot is meghúzhatja a cég, hogy a karácsonyi "adok-kapok" idejére limitálja a csomagfeladást. Nem elírás, a hivatalos oldalukon tették közzé, hogy visszavonásig egy-egy ügyfél maximum 5 db. pakkot adhat fel náluk szeretteinek. Mindezt a XXI. században, Európa közepén!

„November 15-től visszavonásig a zökkenőmentes küldeménykezelés érdekében a Magyar Posta csomagfeladási limitet vezet be. Az intézkedés kizárólag a nem szerződéses ügyfeleket érinti, akik naponta legfeljebb 5 darab MPL Üzleti csomagot és 5 darab MPL Netcsomagot adhatnak fel. Az intézkedésre azért van szükség, hogy a Magyar Posta az év végi élénk küldeményforgalomban is az eddig megszokott, magas színvonalú szolgáltatást tudja nyújtani ügyfeleinek.”

Nem indokolnak, bár nem nehéz kitalálni, a beharangozott rendkívül intenzív felkészülésük során sem sikerült munkaerőt a céghez csábítani, így maradt a még éhbérért itthon güriző alkalmazottak egyre csökkenő száma. Már látom, ahogy az adónkból finanszírozott kormány-lapok ezt is Soros nyakába varrják, megspékelve kicsit a ballibsi civilek ténykedésével.

Pedig nem erről lehet szó. Feltehetően inkább a kormánypolitika az, ami elriasztja az itthoni munkavállalástól már a nem túlképzett munkavállalókat is, – lássuk be, a csomagkézbesítéshez nem szükséges diploma – hiszen ugyanannyi keccsöléssel pár száz kilométerrel arrébb a többszörösét kereshetik meg úgy, hogy még meg is becsülik őket. Külhonban senki nem kér a jól végzett munka mellé pártlojalitást, nem nézik át a közösségi oldalát, nem vegzálják a nézetei miatt.

Ám a Magyar Posta – mint egyedüli állami cég – monopolhelyzetét kihasználva inkább azt üzeni a magyar polgároknak, hogy ne adjanak fel annyi csomagot és akkor ők is bírni fogják az iramot. Ezek után az sem kizárt, hogy lassan bedugulnak az üdvözlőlapküldés lehetőségei is, hiszen azt is ki kell szállítani és helyette azt javasolják majd, hogy inkább utazgasson, aki boldog ünnepet akar kívánni. Persze ne metróval, mert az ugye évekig nem alkalmas a megnövekedett forgalom szállítására. Sétálgassunk inkább egyet, az legalább egészséges és nem ró külön feladatot egyik kormánytagra sem. Van azoknak elég bajlódni valójuk magukkal!

Persze ez sem veri ki a biztosítékot az amúgy rém harcias magyarokban, kizárólag értünk dolgozó pártelitünk megtehet bármit! Mi ez ahhoz képest, ahogy egyik napról a másikra, szó nélkül bevettük, hogy csak megőrzés okán nyúlták le a magánnyugdíjpénztárakban gyűjtögetett pénzünket. Vagy ahhoz, hogy a napokban vetettek fel velünk – mert kétség ne legyen, az a mi személyes adósságunk – az oroszoktól sokmilliárdnyi kölcsönt egy olyan projektre, amire semmi szükségünk.

Egy szó, mint száz: ha idén több ismerősének akar csomagot küldeni akkor érdemes a család apraját-nagyját csatasorba állítani, hogy feladhassa a kívánt mennyiséget, vagy szabadságot kivéve napokon keresztül sorban állnia, hogy minden szerette megkapja időben, amit neki szánt.

Aki igazi hazafi, az persze méltányolja, hogy munkaerőhiánygazdaságban szenved az ország és népgazdasági érdekből nem küldözget össze-vissza mindenféle felesleges dolgot.

Vagy egyszerűen megelégelheti a múltszázadi balkáni állapotot és végre döntésre szánja el magát, ki-ki vérmérséklete szerint. Mondjuk elmegy tavasszal szavazni.

Mátrai Anna

Az egész világon végig söprő és Magyarországra is elérkezett szexuális zaklatási cunami minden valós áldozatával szolidárisnak kell lenni, ám a társadalom – megoldhatatlannak tűnő - felelőssége lenne kiszűrni azokat a történeteket és előadókat, akiket csak a feltűnési vágy, vagy a bosszú hajt.

A zaklatás egyidős az emberiséggel, de ne menjünk vissza a kezdetekig!I

Elég csak azt felidézni amit a vadnyugat meghódításáról és a postakocsik koráról tudunk. Azokban az időkben különösen sok nőt molesztáltak a postakocsi-utakon, ám ha feljelentést tett a hölgy, a molesztáló súlyos pénzbüntetést, a molesztált pedig kártérítést kapott. Nem csoda tehát, hogy a valós és tragikus esetek mellet egyre több, mai szóval kamu-ügy is feltűnt, ezek voltak azok amikor a hölgyeket senki nem bántotta, ám ők, a kártérítés reményében pereltek.

Az urak ebben az időben találták ki, hogy a mellényük karnyílásába akasztott hüvelykujjal jelezték, hogy nem volt „szabad a kezük”. És akkor még a híres 1692-es sálemi boszorkányperről, ahol minden vádlott ártatlan volt és csupán egy különös bosszúnak esetek áldozatul, nem is beszéltünk.

Eddig a honi sajtóban két jól dokumentált eset került elő.

Nem tisztem minősíteni ezek veszélyességi fokát. Tény, hogy azok jelentős része, akik áldozataivá váltak ennek két színházi ragadozónak, komolyan sérültek lelkileg. A két támadó társadalmi elítélése  fontos.  Ízlés kérdése, ki mit kezd magában ezzel az üggyel. Arra azért vigyázni kell, hogy az életművet és alkotóját ne keverjük össze.

– Most kell megtudnunk, hogy így bántál a színészekkel? Meg vagyunk döbbenve!
– Eddig is tudtátok.
– De most KELL…

(By: Pápai Gábor)

Határozottan el kell ítélni a két színház magyarázkodásaát hiszen mindkét teátrum vezetője azt hazudja, hogy semmit sem tudott az ügyekről, ameddig azok ki nem pattantak. Ez kérem szemenszedett hazugság, hiszen szállongó hírekből szinte az egész szakma tudott ezekről, így nekik is tudniuk kellett, hacsak nem annyira páriái saját szakmájuknak, hogy a többiek szóba sem állnak velük. Fogadjuk azonban el, hogy igazat mondanak, akkor viszont alkalmatlanok, nem egy olyan szenzitív hely, mint egy művészi alkotóműhely vezetésére, de egy csirkekeltetőt se lenne szabad rájuk bízni.

Annál álságosabb, mint a most kialakuló forgatókönyv: vád, tagadás, elmaszatolt, az eseteket be nem ismerő bocsánatkérés, majd kirúgás, ocsmányabb, a társadalmat kiskorúnak néző megoldás nem is nagyon létezik. Márpedig a gyerekként kezelt társadalomtól, hogy várhatnánk el, hogy szétválogassa a valós tragédiát és a feltűnési viszketegség, vagy bosszú sarkallta rosszhírkeltést.

Sajnos az emberek imádnak a kulcslyukon át leskelődni,

még olyan esetben is, amikor a túloldalon nincs semmi érdekfeszítő, hát, még, ha van, és mi lenne alkalmasabb a kukkulásra, mint mások perverziói.

Biztosak lehetünk benne, hogy napokon belül elindul a szexuális zaklatási történetek évadja, és ember legyen a talpán, aki tudja majd, ki volt valóban áldozat és ki nem. A szerencselovagok- és hölgyek történetei felhígítják majd a valódi tragédiákat, sőt, könnyen magukba is olvaszthatják azokat, hiszen Magyarország hosszú évek óta demagógiákon szocializálódik, és mi lenne egyszerűbb demagógia, mint az áldozat vádolása, vagy az a könnyűléptű mondat, hogy „hazugság az egész úgy ahogy van, csak a reflektorfény kell neki.”

Pálmai Tamás

Orbán Gáspár – az elsőszülött férfiember a Viktor fémjelezte családban – miután élete beteljesülését a focizásban látta, de egy Isteni sugallat – vagy egy kitett láb – hatására alkalmatlanná vált e nemes célja beteljesülésében rájött, hogy új „élet-beteljesedés” után kell nézzen. Ez lett a Felház.

A 24.hu újságírója jóvoltából közelebbről is megismerkedhettünk a főleg egyetemisták körében terjedő egyházszerűséggel.

A kereszténynek mondott mozgalom három elöljárója: Orbán Gáspár, Prekopa Donát és Ember Illés szavaiból megtudható, hogy „történnek csodák a Belvárosban” manapság is, nem kell ezért a pápáig rohangálni, egyszerűen el kell látogatni egy általuk rendezett összeröffenésre.

Prekopa óvandó a megjelenteket a rémülettől, felkészít a következményekre:

„Lehet, hogy furcsa dolgokat fogtok látni, ezektől nem kell megijedni. Ha valaki nevetni vagy éppen sírni kezd mellettetek, vagy a földre esik, esetleg remegni kezd, az csak azt jelenti, hogy Isten itt van közöttünk.”

Szinte már látni vélem, - ha ez nem lenne nézetem szerint az ő káromlása – hogy Isten leszáll és kezet ráz az újdonsült kollégákkal, majd tesz pár csodát, hogy erősítse az inasai által generált érdeklődést, összecsapja a sarkát és dolga végeztével újra elfoglalja helyét az égi trónon.

Az „Égi Szellem” – ahogy Felházék emlegetik a Jóteremtőt – hatására az Orbán fiú ismeretlen nyelven kezd hablatyolni, és kézrátét kíséretében „nyelveken szól”. A hatás nem marad el, sokan a földre rogynak, mások nevetgélnek, vagy zokogni kezdenek, ki-ki vérmérséklete és megvuduzásának foka szerint.

Először 2015-ben érezte a három jóbarát azt a „belső késztetést”, hogy ne csak nekik legyen jó, így terjeszteni kezdték a Felház tanait. Egy év múlva már több ezer emberhez beszéltek a Körcsarnokban, idén februárban, majd szeptemberben pedig megtöltötték a MOM Sportot. Ezen a ponton ütött szöget a fejemben, hogy elfogadva a jó szándékot, mennyire fals az a mondásuk, miszerint a pénz egyáltalán nem dominál Felház-ügyben. Nehezen hihető, hogy az egyre nagyobb helyek, a bele való technikai berendezések bérlése esetén a szerződésben kifizetője az „Égi Szellem” lenne. Ezek alkalmanként többmilliós tétel, ami igencsak megfogható összegek.

A Felház facobook oldalán található egy videó-ajánlat, ami azt reklámozza, hogy a trió házhoz megy:

Legközelebbi eseményük Rákoskeresztúron lesz amire nem tudni, hogy hívták, vagy ajánlkozott a Felház, de ezt írják:

„Mi történik? A Házi Felház egy dicsőítő- és imaest. Egy hely és egy alkalom, ahol találkozhatsz Jézus Krisztussal úgy, ahogy Ő van es ahogy Te vagy. Isten be szeretne Neked mutatkozni. Gyere el és találkozz Vele. Róla és Rólad szól.(….) A belépés INGYENES! Ha szeretnél hozzájárulni a helyszín bérléséhez, akkor ezt a helyszínen megteheted.”

Mindhárom vezető azt vallja magáról, hogy „tehetséges, ambiciózus és sikeres a magánéletékben”, bár Prepoka Donáton kívül – ő a médiában próbál szerencsét – a többiek még az ELTE ÁJK tanulói.

„Tudatosan mentünk előre a pályánkon, amiben jók voltunk, Istennek viszont volt egy jobb terve, amibe bevont bennünket.”

Orbán Gáspár szavaival élve: Istentől azt a „víziót kapták”, hogy addig csinálják a Felházat, amíg egyetemisták, ehhez tartják is magukat, utána más módon „viszik tovább a tüzet”, és a karrierjükre koncentrálnak, ami szintén Isten kedvére való.

„Adódik a kérdés, hogy ha a Felház se nem gyülekezet, se nem felekezet, se nem egyház, akkor mégis micsoda? „A Felház nem csupán egy alkalom, hanem egy kétezer éves mozgalom, aminek az a neve, hogy kereszténység” – fogalmazott Illés arra utalva, amiről később még lesz szó, hogy a Felház vezetői úgy gondolják, az ő munkájuk hasonló Jézus tanítványaiéhoz: bebizonyítani minél több embernek, hogy Isten él és személyes kapcsolat alakítható ki vele.” (24.hu)

A Felház jellemzően csütörtökönként tart szeánszokat már nem csak Budapesten, hanem vidéken is. A fővárosban a bulinegyedet választották, eleinte a Gozsdu Panoptikumban, újabban az Akváriumban gyűlnek össze.

(a fotók és a videó a Felház közösségi oldaláról valók)

„Ha dj-knek, és mindenféle buliknak van jogosultságuk az Akváriumban vagy a Millenárison lenniük, akkor Jézus Krisztusnak hogy ne lenne joga ott lenni?”

A forgatókönyv minden esetben hasonló:

„Formális dolgok változtak: a Felház nagyobb lett, szervezettebb, lett jogi formája. A tartalom viszont egyáltalán nem változott. Nemcsak arra gondolok, hogy még mindig Jézus Krisztusban hiszünk, hanem arra, hogy már az elején mind a dicsőítésben, mind az üzenetekben, mind a közös imában Jézussal akartunk találkozni, és elmerülni a jelenlétében”

-tudható meg Orbán Gáspár szavaiból, aki arról is mesélt, hogy Isten kifejezetten az ő fülébe súgta, hogy kiválasztotta őt:

„Ki mondja el nekik, hogy Isten szereti őket? Ki fog elmenni a horvát emberekhez? - kérdezte tőlem Isten, amikor egy kétnapos horvátországi nyaraláson egy padon ülve néztem a sétáló embereket. Arról beszélt, milyen fontos elvezetni Jézushoz azokat a fiatalokat, akik „drogokhoz nyúlnak vagy részegeskednek, mert nem tudják mennyire értékesek.”

Nincs kétség, erre biztosan ő a legalkalmasabb, aki nem másnak a leszármazottja, mint a magyarok egyetlen „bizodalmának”, aki képes felvirágoztatni ezt a ballibsik által sanyargatott nemzetet. A vér kötelez oda és vissza egyaránt, vagyis, ha Gáspár Isten földi helytartója, akkor fölmenője sem lehet egyszerű földi halandó. És – lássuk be – ennek bizonyítására semmi és senki nem drága. Ha a fiatalok vuduzásához egy hasonszőrű alkalmasabb, mint a pocakosodó „öregecske”, akkor azt kapják.