Persze lehet, hogy idő teltével majd ráéreznek az ízére itt nálunk is, de ahhoz legalább két feltételnek teljesülnie kell, hogy mik ezek arról később.

Nézzünk a múlt kútjába, szúrós tekintetünkkel képezzünk féreglyukat a földön át – jó, jó nem lehet, de olyan jól hangzik - és bukkanjon ki tekintetünk az ámerikai kontinens Philadelphia nevű városában i.sz. 1965 hálaadási csütörtökét követő pénteken. Cövekeljünk is le, mert helyben vagyunk. A város, mint a gríz beállt, se előre, se hátra, az erek dagadnak a nyakakon, mindenki vörös a feszítő dühtől, és a rendőrség is tehetetlen, mert a közlekedési dugónak van egy pontja, amikor már kezelhetetlen, ki tudná ezt jobban nálunk, pesti polgároknál.  Egy szó, mint száz, egyesek szerint emiatt a közlekedési attak miatt kapta a nap a fekete péntek elnevezést, és hogy miért olyan fontos ez a bizonyos novemberi péntek az amcsiknak? - mert a hálaadási csütörtök utáni napon kezdődik a karácsonyi bevásárlási őrület.

Mások szerint azért lett fekete péntek a fekete péntek, mert a karácsonyi vásárlási láz miatt ezen a napon fordul át a kiskereskedők könyvelése a veszteséget jelentő pirosból a nyereség színére, feketére. Akár ezért, akár azért, de ez az akciós péntek, amelyen hihetetlen kedvezményekkel csábítják a vásárlókat a boltok 1966-tól, a nagy közlekedési mizériát követő évtől számítódik, és még abban a nagy országban is több mint harminc évbe telt, míg országosan elfogadottá vált, hát akkor mit akarunk mi itt azzal, hogy már másodszor szerveztük meg? Türelem – hoppsza, majdnem azt írtam elvtársak - nézzék el nekem, időnként körülnézek, és már azt sem tudom hol élek, és főleg mikor.

Most térek vissza dolgozatom elején leírt gondolatomhoz, miszerint két dolog mindenképpen kell az ötlet honosításához: az egyik, hogy ott, a nagy fogyasztói társadalomban a fogyasztók zömének pénze is van, nem csak álma mint errefelé. Félreértés ne essék, nem milliomosokról beszélek, azok úgyis kihagyják az ilyen vásárokat, még csak nem is a felső középosztályról, hanem azokról, akiknek szól: a tápláléklánc vége felé elhelyezkedő 10 és 10 milliókról, mert tévedés ne essék, ott még azoknak a zöme is viszonylag jól él, aki rosszul él, hiszen borzasztó körülményektől csak a mélyszegénységben élők szenvednek. A világ szebbik felén, aki munkához jut, nem kell attól félnie, - nem úgy, mint virágzóan fejlődő szép hazánkban - hogy elveszíti a fedelet a feje fölül, vagy netán megfagy a saját lakásában. Nem, ott aki dolgozik, az működőképes, még ha nem is él  fényes élete. Tehát a Black Friday sikerének egyik feltétele a valóban, és nem csak virtuálisan fizetőlépes kereslet.

A másik feltételt sem egyszerű megteremteni,  főleg a furfangos magyar mentalitás mentén, és hogy mi ez, na jó, nem csigázom tovább a figyelmet: a Black Friday hazájában a kereskedő kereskedni akar, nálunk sajnos - és ezt láttam pénteki túrám során is szinte lépten nyomon - nem a kerekedés, hanem az okosság, az ügyeskedés a fontos. Szinte mindenhol - tisztelet a maroknyi kivételnek - igyekeztek valami csavart elhelyezni a kedvezmény mellé, például az egyik helyen már nyitáskor sem volt a legnépszerűbb, legvevőcsalogatóbb áruból, de ők úgy gondolták, elég, ha bejön a kuncsaft, majd így is vesz valamit, és nagyon meg voltak sértve, amikor mégsem. Sajnos a kereskedőink java nem érti a kereskedelem egyik fontos törvényét, amit annak idején Kohn bácsi így tanított a vizesnyolcasnak: „soha ne feledd, jobb a sűrű fillér, mint a híg forint”! Jó, tudom, ma már nincs is fillér, de a lelkünk azért őrzi, mint váltópénzt. Nos, erre kellene váltani a kereskedelemben is, és minden egyszerre sínre kerülhetne. Tegyünk a két feltétel mellé még egy legalább olyan fontosat, azt, hogy a nagy fölözőgépnek - a kormánynak - is meg kellene tartóztatnia magát, és nem jó szokása szerint odalefetyelni egy órásit.

Na, kérem tisztelettel, mindössze ezt a három apró dolgot kell megoldani ahhoz, hogy 2017 novemberében a sorrendben 3. MBF, azaz Magyar Black Friday kiválóan sikerüljön.

Pálmai Tamás