Gondolom sokak kezében megállt a vasárnapi reggelikhez a családi asztalra a vajas kenyeret kenő kés. Az érintett szegények pedig döbbent rettegéssel kezdték egymás kezét csipkedni, mondván: még itt vagyunk, ugye? Csak bízni tudtak abban, hogy ismerőseik, akikkel még tegnap délután is együtt játszottak a gyermekeik az egész nyáron a nyaralásukat biztosító játszótéren, sem lettek semmivé.

Na de akkor mi történt, mi lehet a mindenekfelett uralkodó minisztérium hírnöke kijelentése mögött?

Rétvári ugyanis ezt kürtöltette szét a médiában:

 „Hat év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma”

Ne izguljon senki, nem az ufók ügyködtek, nem ők szelektáltak a pénztárca vastagságát véve alapul. A fenti kijelentés pusztán a kormányzat újabb gumicsontnak szánt, arcátlan számtani trükkjének eredménye, mondván, ha a mérési határokat lejjebb viszik, akkor természetes módon kevesebb a család- és gyermekszám az adott kategóriában, mint annak előtte volt. így jelen esetben, az ő olvasatukban – és csak ott! – megfeleződött a hátrányos helyzetű gyereklétszám.

Hókusz pókusz és a

 „2010/2011-es tanévben 476 ezer ilyen fiatal volt (a teljes létszám 28,5 százaléka) hátrányos helyzetű, addig a 2015/2016. tanévben csak 212 ezer (az összlétszám 14 százaléka).”

a többit eltüntette a manézs kusza szemű áhítatos- ördöge, bocs tudom, hogy ez az áhítatosa-ördög dolog egy normális országban képzavar lenne, de itt és most….

Frenetikus a siker, az eufória! Megcsinálták! Rétvári úgy is, mint oknyomozó, erre jutott:

 "Ez a siker elsősorban a családok anyagi helyzetében bekövetkezett javulásnak köszönhető."

Mielőtt pezsgőt bontana az, akinek még futja rá, érdemes a számok mögé nézni: az történt ugyanis, hogy az az éhező gyerek, aki statisztikai adatként a 2010-es tanévben még beleszámított a borzasztó körülmények között élők csoportjába, az – hipp és hopp, „csak a kezemet figyeljék!” – egy tollvonással – hangsúlyozom, nem életkörülményei javításának okán, ami egy keresztény és demokrata színekben páváskodó politikusfélétől elvárható – a számítás alapjául szolgáló mérőszámokat kozmetikázva, ugyanazon körülmények közt tengődve 2016-ban már nem számít hátrányos helyzetűnek. A látszat-kormány látszat –intézkedése látszat-jólétet biztosít!

Kétségtelen, hogy aki nem esik ebbe a kategóriába, nincs tisztában annak a nyűgével, kínjával, a hír hallatán narancsszínű derű öntheti el a lelkét és elcsukló hangon rebegheti: „csak a Fidesz!”. És hajlamos vagyok én is ezt tenni, csak más felhanggal: csak a Fidesz képes embertelen és demagóg hazugságot bevetni annak érdekében, hogy újabb négy évig szipolyozhassa a keresztény értékek hirdetésé árnyékában a mindent vakon tűrő népét.

Pedig aki még nem tart ott, hogy a mindennapok túlélése gondot jelentsen családjának, a Fidesz-éra elmúlt hat évének tanulsága alapján csak annak köszönheti „jólétét”, hogy a hatalom – mint mindig – slampos, és még egyikük rokonának, ismerősének, szeretőjének, szomszédjának sem jutott eszébe azt a megélhetési szektort „megvédeni”, vagyis saját hatáskörébe rendelni, amiben ő éppen tevékenykedik.

Rétvári úr! - tisztelettel ajánlom, hogy a továbbiakban, ne csak a főnökei parancs-utasítását kövesse, hanem gondolkodjon el - ha marad még mivel - az alábbiakon is:

„…amit úgy szoktunk mondani, vagy szoktak mondani,  hogy a mai népességnek csak egynegyede a gyerek, de a holnapi, a holnaputáni társadalom száz százaléka azokból lesz, akik ma gyerekek. Egy olyan társadalom lesz, amit az fog jelezni, hogy a mai gyerekek hogy is nőttek föl.”

(Ferge Zsuzsa 2010. április 3.)

Mátrai Anna