Az egyre divatosabb parki lét is inkább csak félárbocon lengedez, nem úgy, mint más hétvégeken. A hintára váró sor is lényegesen rövidebb, a szokottnál, a homokozóban a szokásosnál kevesebb nagyinak folyik homok még a füléből is, miközben azért mind-mind büszkén néz körül, és próbálja  gyérebb közönség tekintetét is a saját „onokájára ” és művére terelni, mintha a világ csodája lenne az éppen szétzuhanni készülő kicsi homok süti, és az is.

Jól tudják mindezt a szokottnál kicsit kevésbé jókedvű rózsák is, amelyek azonnal összekapják magukat, ahogy egy szerelmespár, vagy a már említett nagyi és „onokája” fogózkodik közöttük.

A füvön az éppen aktuális szülinapi piknikek egyikének népe csodálja körül a bohócot, aki Vangelis zenéjére mutatja be utolsó produkcióját, majd elköszön, és egy újabb fellépésre, vagy haza siet, akár csak a nap, ez a ma olyan bágyadtan talányos csillag.

szerző: PYT