Azt írják, hogy

 „Okt. 23-án, a Kossuth téren ünnepel az ország – nem párt, hanem állami rendezvény keretében”

Ez remek! Hiszen, ha az „ország ünnepel”, akkor annak része politikai hovatartozástól függetlenül mindenki, aki magyarnak érzi, vallja magát, és fontosnak tartja, hogy ezt az utcán is nyomatékosítsa. Sajnos a közlemény nem itt ér véget, így folytatódik:

 „Az anarchisták rendzavarásra való felhívása, már az előkészület stádiumában is bűncselekménynek számít, ugyanis nem kizárható összetűzés az ünneplők és a rendzavarók között.”

Éreztem, hogy jön valami bibi. Szóval a fent említett idilli képbe bezavarhatnak az „anarchista rendzavarók”, akik felfegyverkezve sanda nézésükkel és járásukkal készülnek becserkészni a helyszínt. Csak azt nem értem, hogy amennyiben az egész ország ünnepel, kik lesznek a renitensek? És ki ítéli meg, hogy ki ünnepel szépen – ahogy a csillag megy az égen – és ki az, akinek ki kell vinnie az ellenőrzőjét. És ki írja majd az intőt? Ám nem kell sokáig gondolkozni – ezt különben sem szereti a kedves vezető és a kiszolgálószemélyzet – jön is a megoldás ötlete, ha tovább böngésszük a sajtóanyagot:

 „A Honfoglalás egyesület ezért az Országos Rendőr-főkapitány Úrhoz fordult írásban, kérve, hogy a legnagyobb civil- és egyenruhás rendőri erőkkel akadályozzák meg az esetleges tragikus – véres eseményeket, már a térre se engedjék be Juhász Péter csoportját.”

A legújabb egypártrendszer hívei nem tagadják meg a hasonlóan működő ildemokratikus – diktatúrák – érvrendszerét, miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van, és mint ilyen, vesszen, még ha nincs is! Ezt úgy fordítom le magamnak, hogy az egyesület írásra felkentjei úgy gondolják, hogy aki nem fidesz-fun, akinek a gyomra nem veszi be az elmúlt évek hazugságait, és elege van az alibi-kormány látszat-kormányzásából, szűnjön meg létezni, vagy, ahogy a macskaduettben énekeli Hofi és Koós az egérnek: „én (Honfoglalás 2000) azért vagyok, hogy te ne is legyél”. Ki velük a magyarság kebeléből. 

 „Kértük azt is, hogy helyezzék előzetes letartóztatásba a rendzavarásra felhívó Juhász Pétert – megelőzendő a legrosszabbak bekövetkezését. Lengyelország államfője lesz a vendégünk, nem lehet megengedni, hogy felelőtlen alakok lejárassák hazánkat. Méltóságteljesen, nyugalomban akarjuk ünnepelni az 56-os Forradalom és Szabadságharc évfordulóját.”

Bocs, de álljunk meg egy szóra, hogy is van ez? – most, a hatvanadik évfordulón, hogy-hogy csak a lengyel „testvér-párt” képviselője teszi tiszteletét, hol marad az a több mint tíz magasrangú külföldi állam és kormányfő, aki az ötvenedik évfordulón még megtisztelte hazánkat? Mi történt velük, mitől ódzkodnak ide látogatni? A kérdés költői, hiszen mindannyian tudjuk a választ. Nem beszélve arról, hogy az idézett szövegrész alapján el is érkeztünk az oly sokszor emlegetett „átkosban” bevett és elítélt, de ahogy látszik, mára már követendőnek vélt metódushoz, – amit akkor, a nyolcvanas évek közepén tanultak, és  a zsigereikbe ivódott – amikor a március 15-i ünnepségek előtti napon  minden évben  - für alle felle - lecsukták Kiss Jánost és társait. Éljen a diktatúra! Újra éljük az ötvenes-hatvanas éveket, és a megbabonázott kétmillió – ki mennyinek számolja – birkamód bólogat még erre is. Nem lát, nem hall, és legfőképpen nem szól!

Ezek után Hidvégi Balázs, a Fidesz legújabb kommunikációs igazgatójának pénteki bejelentése, már csak hab a tortán:

 „A Fidesznek biztos forrásból származó információi vannak arról, hogy fizetett provokátorok zavarhatják meg a vasárnapi állami ünnepséget.”

És ha ő ezt mondja, akkor így is lesz. Tesznek róla!

Mihály Lili