Egy bölcs szerint a „hatalom mindenkit deformál”. A gondolat megalkotója  csak a mentális megborulásra gondolt, a NER-főnökök azonban már testileg is eltorzulnak.

Karikatúrák az ország élén 

Ki emlékszik ma már a lángoló tekintetű kollégistára, aki megszervezte a szobatársakat. Mostanra egy csüngőhasú, kerekfejű diktátor szája habzik a gyűlölettől a megvuduzott ország élén. Orbán pontosan azokat a mondatokat mondja, amire külseje predesztinálja, mert ő nem egy kedves, joviális kövér ember, nem, ő egy gyűlölettel és rettegéssel megtömött disznó-hólyag, ami csak azért nem robbant még szét, mert képes még a tágulásra.

Valamennyi FIDESZ-funkci, és csókosa magán viseli az összes külső jegyét a rossz, gonosz politikusnak és üzletembernek.  A végtelen akarnokság, ami minden rezdülésükön átüt, lerombolja az olykor akár élvezhető külső hatását is. Izzadnak, híznak, szoronganak.

Gulyás Gergely

Lássuk a legújabb példát, a felemelkedő csillagot, az új frakcióvezetőt. Gulyás - akárcsak Lázár - szintén kiemelkedően okos benyomást keltett egészen addig, ameddig nem vett át minden gondolatot a főnöktől, és ameddig nem döntött úgy, hogy jó hűbéres módjára csak az urát szolgálja. Lelke (ha van) rajta.

Gulyás külalakja az alig néhány hatalomban töltött hét után is látványosan megváltozott. Az eddig mindig jól öltözött, nett már-már ficsúr kinézetű frakcióvezető álla alatt megjelent a toka, zakója még nem szűk, mint Orbáné, de már feszül kissé szétfolyást ígérő alakján, arcbőre zsírosan csillog. A fizikai leépülés talán még egyetlen vezetőtársa esetében sem volt ennyire gyors és látványos.

A magyarázat talán csak annyi, hogy a NER nevű multilever marketing cégben minél később kerülsz a hatalom közelébe, annál kisebb tortaszeletre számíthatsz a szponzorodtól, hacsak nem nyalod be magad a többieknél is mélyebbre az „országigazgató” alfelébe. A seggnyalás izzasztó, embert próbáló munka lehet, hiszen nagy a tolongás a lyuk környékén.

Nem csoda tehát, ha az ember, aki bizonyítani akarja hűségét, egyre kevesebb időt fordít önmagára, hiszen tudja, a dolgok közel sem róla, vagy ne adj isten a csak szlogennek használt nemzetről szólnak, itt semmi nem számít, csak a FŐNÖK, és az ő családja.

Áldassék a nevük!

szerző: Pálmai Tamás

2017 őszén már lámpással kell keresni azokat az Orbántól független szerkesztőségeket, amelyek hajlandók betartani a Jobbik vezetőit távol tartó higiéniai szabályokat. De nem fraternizálnak Vonáékkal.

Fideszes Jobbikos szarkupacok között lépegetünk

A Klubrádió még mindig ilyen sziget - nagyon helyesen. Ők tudatosan, deklaráltan elutasítják, hogy náluk mikrofont kapjon jobbikos politikus. A szélsőséges rasszista párt tevékenységéről hírekben, elemzésekben természetesen beszámolnak, ez egy poltikai-közéleti médiumnak kötelessége.

A "higiénia "egyéb szabályaival azonban a Klubrádiónak is van gondja. Ennek magyarázata lehet természetesen az elkeserítő és szégyenletes magyar helyzet: a hazai - Fidesz- uralom alatt nyögő - jobboldal és az oda köthető személyiségek általános leromlása. Ma már az a kivételes, ha egy fideszes politikust vagy az Orbán-rezsimhez kötődő értelmiségit öklendezés nélkül vállalhat tisztességes demokrata.
Nehéz itt már a higiéniára ügyelni, hiszen mindenfelé fideszes-jobbikos szarkupacok között kell lépegetnünk.

Ákos a dalnok különlegesen jó példa erre a súlyos problémára. Nagy rajongótábora van, kétségtelenül tehetséges művész (volt), és talán manapság is az. Csakhogy miután lenullázta magát, normális közegben csak befogott orral lehetne őt említeni.

Hetek óta sérti a fülem, hogy a Klubrádióban rendszeresen sugározzák egy versfesztivál néhány másodperces reklámját, amelyben kiemelkedő fénypontként emlegetik Kovács Ákos versmondó estjét. Nagyon nem tetszett ez nekem, de nem írnám meg posztomat, ha november 18-án-án nem csapott volna arcba a népszerű Klubdélelőtt magazinban egy beszélgetés az említett versfesztivál szervezőjével, Lutter Imrével. 
http://www.klubradio.hu/klubmp3/archiv/20171118/klub20171118-102856.mp3
Természetesen szóba került Ákos estje, és a szervező örömmel újságolta, hogy Ákos estjére azonnal elkeltek a jegyek - bizonyára úgy gondolta, hogy na ugye, egymillió veréb biztosan nem téved, ha ennyien rajonganak Ákosért, akkor nincs vele baj...

A klubrádiós műsorvezető, Kun Zsuzsa megpróbált újságíróként viselkedni, felvetette, hogy "nem zavarja-e" Luttert Kovács Ákos nyílt, látványos Fidesz-kapcsolata, az általános fideszes osztogatásból neki juttatott nagy summák. Lutter ezt könynedén visszaverte, szerinte a fesztiválon kizárólag az irodalom, a vers szeretete számít, nemérdekes, kinek milyen a politikai nézete. A november 18-i műsorban ennyiben maradtak. 

Csakhogy Kun Zsuzsa - sajnos nem először - rosszul készült fel erre a vitára.

Ákos nyílt fideszes elkötelezettsége és az érte besöpört jutalom valóban nem perdöntő ügy. Ízlés dolga, ki hogyan viszonyul hozzá. Ha demokráciában élnénk, egyáltalán nem számítana, az Orbán-rezsim lábszagú világában persze a dörgökőző Ákos is szaglik, de a többség orra nem kényes.

Van azonban valami más, ami miatt Ákost már régóta nem tekintheti partnernek, aki az európai civilizáció, a tisztesség, a demokrácia értékeit vallja. 
Ez az ember a hírhedt gyűlölet-dalszöveg, "A bosszú népe szerzője" (lásd erről részletesen itt: http://tamastibijegyzet.blogspot.hu/2015/12/botrany-kossuth-dij-akosnak-bosszu-nepe_22.html )

Idézet a linken található bejegyzésből:

"Kovács Ákosnak hosszú éveken át elegendő alkalma nyílt arra, hogy magyarázatot adjon és bocsánatot kérjen ezért. Ehelyett minden alkalommal azt állította, hogy ő nem is érti, miért kérdezi mindenki, vajon „a zsidókról” szól-e a nótája. Kovács Ákos a mellébeszélést választotta: azzal oldotta meg a dolgot, hogy ez a dal a – közelebbről meg nem határozott - „bosszúálló gyűlölködőkről” szól, és slussz. Ákos ezzel a  hazugságnak azt az antiszemita körökben szellemesnek vélt formáját műveli, hogy ha nem mondja ki a „zsidó” szót, de úgy fogalmaz, hogy a hasonszőrűekkel „értsék egymást”, akkor minden rendben."

Hát, természetesen nincs ez rendben egyáltalán. És emiatt nincs helye olyan médiumokban, amelyek a 20. század véres bűneivel való leszámolást vallják, és a szabadság eszméjét próbálják őrizni.

(Szerző: Tamás Tibor)