Aki még nem hallott róluk, néhány bemutatkozó mondat az oldalukról:

„A Budapest Bike Maffia (BBM) Magyarország egyik legdinamikusabb növekvő civil szervezete, melyet fiatal kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. A szerveződés olyan civilekből áll, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. Az alaptevékenységünk az adománygyűjtés, majd ezeknek az adományoknak kerékpárral való kiszállítása rászorulók részére. A megvalósítást az újszerűség jellemzi, a szociális munka elemeit ötvözi az önkéntességgel, adományozással, kerékpározással.”

A civil szervezet arra kérte a szegényeken segíteni akaró diákokat, hogy iskolába menet vigyenek egy zsemlével többet tízóraira, mint amennyit amúgy megennének, ezeket a plusz szendvicseket az aktivistáik összegyűjtik és kiosztják a rászoruló hajléktalanoknak. A felhíváshoz tucatnyi iskola többezer diákja csatlakozott. Fantasztikusan egyszerű, és nagyon klassz ötlet! Így kell ezt csinálni, nem várni a nemzeti "akármire"!

Örömmel és nagy egyetértésben csatlakozott a budapesti Batthyány Lajos Általános Iskola szülő-diák-tanár triója  a kezdeményezéshez, akikre a BBM-el való egyeztetés után a „minden második kedd” jutott. Pintes Andrea, a „Batyi” Szülői Munkaközösség választott vezetője mesélt a Városi Kurírnak az élményekről:

„Második alkalommal rendeztük meg a + 1 szendvics akciónkat, melynek keretében fél nyolctól 8 óra 10 percig négy nagy banános doboz töltöttek meg a gyerekek gyümölccsel, szendviccsel, édességgel, konzervvel. A szervezés kezdetén feltettem a szülőknek a kérdést, hogy tudjuk-e vállalni ebben a tanévben kéthetente  a "+1 szendvics" akciót, amire a mai második alkalom töretlen sikere a válasz. A következő két kedd december 6-a, majd 22-e . A lelkesedést  látva, a gyerekeink nagyon szeretnek segíteni, és ezt öröm velük együtt átélni, látni az arcukat, amikor a biciklis futárnak kétszer kell fordulnia, mert egyszerre el sem tudja szállítani a sok finomságot Az osztályfőnökök beszélgettek a srácokkal arról, hogy mekkora szükség van a munkájukra, segítségükre  ahhoz, hogy kicsit könnyebben éljék meg az ínséges időket a rászorulók.”

Látod kormány - tele a köz szolgáival - itt a követendő példa! Nem azon kell gondolkozni, hogy lehet a civilszervezeteket kinyírni, inkább meg kellene becsülni azokat, mert még  abban az őrületben is, amit Magyarországon teremtettél, képesek embernek lenni!

Érdemes végigböngészni a weboldalukat: www.bbm.hu

Mátrai Anna

Nem újdonság ez, hiszen már jó előre megalakultak az erre alkalmas „mindenközeli” stróman-gyanús vállalkozások Mészáros nevével fémjelezve. A rezsim úgy látszik, picit kezd jobban odafigyelni arra, hogy a még meglévő, maroknyi demokratikusan tényújságírást közlő  sajtóorgánum ne láthasson a korrupciós gödör melyére.  Az elhárító hadművelet során Seszták Miklósra esett a dicső feladat, hogy nevét adja pártja és kormánya védelmére és benyújtsa az „objektív” parlamenti döntnökök elé új törvényjavaslatát. Nem kell tövig rágni a körmét senkinek izgalmában, előre elárulom, mint puha vajon a forró kés, úgy megy majd át a parlamenten a beadvány.

A javaslat konkrétan azt tartalmazza, hogy legyenek titkosíthatók a közforgalmú vasúti járművek műszaki adatai, ami kétfenekű dobként nem csak ellehetetlenítené azt, hogy bármilyen adat kiszivároghasson például a metró állapotáról, amit naponta többszázezer budapesti használ bízva abban, hogy ha tényleg életveszélyes, akkor biztosan leállítják, hanem Pannónia legnagyobb úttörővasutasa is kedvére sajátítgathat ki terepet a játékához.

De kik is avatkoznának közbe? Akiknek az eddigi tapasztalatok alapján lényegesen fontosabb az emberi élet biztonságánál a politikai csatározás, vagy az önös érdek?

Jobbat találtak ki! Ha nem tud róla az igen tisztelt nép, akkor megnyugodhat, hogy a kedves Vezető biztosan gondoskodik a biztonságáról.Ha netán gubanc lenne, azt meg csak a „ballibszoccigyurcsánysorosbrüsszel”, vagy„azelmútnyocévmszpszdszdemszkyhorváth” okozhatja, úgyhogy: le velük!

Elő a jólbevált 0.9% százalék emeléssel „jólmegfizetett” vérmes  nyuggerekkel kiegészített papagájkommandót, akik „békeidőben”, amikor nincs kit nyilvánosan megsorozni, majd járnak szájról-szájra, és terjesztik a betanult mondatokat.

De, ha már törvényjavaslat, akkor beleszuszakoltak még, egy egész nemzetünket határon innen és túl mélységesen foglalkoztató probléma megoldását szolgáló passzust is. Konkrétan arra az impertinenciára gondolok, amivel néhány megveszekedett, radikális földtulajdonos nemtetszését fejezte ki, mikor hírét vette, hogy a giga-kisvasút (mert, mint tudjuk: törpében is hiába a kicsi a jó, azért a szovjet törpe volt a legnagyobb a világon) nyomvonala ippeg a nappaliját szeli majd ketté. Ennek elkerülése érdekében nem a lefüggönyözött Volga állt meg az udvara előtt, hanem Seszták miniszter szájába adták azt a kitételt, hogy a kormány rendeleti úton határozhassa meg a

"közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb 200 méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat",

ami magyarul azt jelenti, hogy Orbánisztánban a döntést minden ilyen jellegű ügyben politikai szintre emelik , amivel a helyiek tiltakozása lenullázható út-, vagy vasút építésekor. „Ahogyan ez itt szokás” már több, mint hat éve, amióta il a demokrácia, visszamenőlegesen is hatályos a tervezett törvény, hiszen a folyamatban lévő hatósági eljárásokra is vonatkozik majd, tehát például a felcsúti kisvasút meghosszabbításának ügyében is érvényes lenne.

Ha lúd, akkor legyen kövér! - egy szusszal a kisajátítások ellen tiltakozó tulajdonosok jogait is korlátoznák, hiszen pereskedés esetén is el lehet majdan kezdeni az építkezést, ha nincs épület a kiszemelt területen. Ezek után tehát az „egész Magyarországon világhírű” viheti, amit csak akar, és ha véletlenül van annyi pénze a szenvedő félnek, hogy ügyvédet tud fogadni és mersze is van, hogy beperelje az államot, és még meg is nyeri, akkor is fújhatja! - mert a telkén már régen vidáman, fütyörészve pöfög – ugyan üresen – a füstpöfögészeti tovalöködönc.

PtP

Tavaly óta szögesdróton innen és túl november 1-én nem csak a naptárban név szerint nem említett „Mindenszentek”-re fókuszálnak a világ nagy részén, hanem a „Száraz Novemberre” is. Ezen a néven, – brit mintára – össznépi mozgalom keretén belül azt fogadja meg a játékban részt venni kívánó, hogy amíg a dátumban a „november”, vagy a „11” szerepel – tehát egy hónapon keresztül – nem iszik alkoholt.

A „Kék Pont” által Magyarországon is életre hívott akcióval kapcsolatban Dávid Ferenctől, az egyesület munkatársától hallottak elgondolkodtattak, majd így jutott eszembe, hogy meg van! – ez lehet a kiút első lépése mai, finoman fogalmazva  sem  éppen ideálisnak mondható „demokráciánkból”.

Meghirdetem a „Nemzeti Engedetlenségi Mozgalmat” – ha valakinek unalmas lenne a sok betű, akkor „N.E.M.”-et, amelynek lényege, hogy tilos egy hónapon keresztül bárkit is gyűlölni.

Bárki csatlakozhat nemtől, bőrszíntől, meggyőződéstől, hittől – és bármi mástól, ami kimaradt a messze nem tökéletes felsorolásból – függetlenül.

Figyelem ez nem üzleti vállalkozás  hiszen nincs csatlakozási díj, nem igényel semmilyen befektetést, – kötvényt sem kell jegyezni hozzá! – nincs formaruha, amit meghívásos közbeszerszés keretén belül véletlenül egyik hozzámtartozóm nyerne meg. Nem igényel óriásplakátokon, és kizárólag „énbarát” médiában való hirdetési kampányt, amit szintén nem követ kétes kimenetelű, esetlegesen vesztes – mint a legutóbbi – népszavazást. Egyszerű ez mint a fa ék, a csatlakozók, elhatározzák, hogy saját mindennapi ruhájukban mostantól nem utálják embertársaikat.

Dávid Ferenc szavaival:

  „Nem elvenni akarunk valamit, hanem pozitív üzenetet megfogalmazni: ismerd meg önmagad és tanuld meg gondozni az örömeidet, hogy meg tudd őket tartani akár egy életen keresztül.”

Gondoljuk végig: reggel a „ferdenézésű” szemünk helyett az „érdeklődőt”, a „nyitottat” visszük magunkkal, nem zsörtölődünk az úton a munkahelyünkre, – ki miben ülve, vagy állva közlekedik – nem az ellenséget látjuk a kollégákban, és azokat sem  akik „el akarják venni a munkánkat”. Dolgunk végeztével hazafelé a bevásárlásnál nem tülekszünk, morgunk, nem lessük, hogy az eladó, a pénztáros mivel vág majd biztosan át minket, és belépve a lakásunkba nem nyűgként éljük meg a családi élet fennmaradó pár óráját.

Üdvös lenne, ha a politikai élet és a  média képviselői is csatlakoznának felhívásomhoz, hiszen ebben a vágyott esetben nyugodtan lapozhatnánk fel bármelyik még meg nem folytott napilapot, hiszen tényújságírást találnánk mindegyikben. A televíziót is nyugodtan bekapcsolhatnánk bármely adóra tévedve, hiszen a híradókban, háttér  műsorokban objektív leírását hallanánk a nagyvilágban történteknek.

Dávid Ferenc egy másik gondolata szerint:

 „Bármilyen függőségből való felépülésnél sokat segít, ha cserélgetni tudjuk az örömforrásainkat, de nem mindegy, hogy valaki a kávét cseréli le futásra, vagy az alkoholt megugró energiaital-fogyasztásra.”

Cseréljük le a gyűlöletet érdeklődésre, nyitottságra. Csináljuk egy hónapig, és hátha úgy maradunk!

 „Aki tavaly végigcsinálta, az a végén nagyon boldog volt.”

Ezzel mindenki csak jól járhatna: mi, a résztvevők is, hiszen az egyén szintjétől a sokat emlegetett nemzetig rengeteg energiahalmaz szabadulna fel, amivel akár  a hegyek is elmozdíthatók.

Az uralkodó is elszégyellhetné magát, hiszen kiderülne, hogy már mi is tudjuk: „meztelen a király”, ezzel pedig ezköztelenné válna, mivel legfontosabb vudu-eszköze, a gyűlöletkeltés működésképtelenné válna. Még az is  megeshet, hogy új programot alkotna, elgondolkodna, vagy – jó, ez csak vágyálom – visszamenekülne a demokráciába, követve népének nem elhanyagolható többségét.

Tehát kedves eddig szkeptikus magyarok igen, N.E.M.-re fel!

Pálmai Tamás

Biztosan azért fogott meg annyira az egyikükkel  történt atrocitás, mert a képek tanulsága alapján senki nem sietett a fent említett, és általam önkényesen kiemelt férfi – mint a tudósításokból kiderült: Ádám - védelmére, egy éltes asszonyság még a magyar nemzeti trikolort is meglengette az áldozat felett. Hol volt a biztonságiőrök hada, akiket jól megfizettek, természetesen mindannyiunk adóforintjaiból? A nem különben nagyszámú rendőrt sem zavarta, hogy valakit megaláznak emberi mivoltában, mert hisz a magyar demokráciában?

Tessék mondani, ez lenne az a híres-neves európai-magyar kultúra, amit olyan nagyon féltenek a kitudja honnan jövőktől? A balhézók elvakult, kikerekedett tekintetéből ítélve már régen érett egy kis csete-paté. Hiányzott nekik, hiszen tíz éve voltak utoljára elemükben, ki pénzért, – ahogy a fáma tartja – ki élvezetből.

Hogy számol el a mára teljesen elembertelenedett rezsim vezetője és kiszolgálói azzal az aprósággal, hogy a magyar népből a legrosszabb indulatokat kihozva próbálja a víz felett tartani a fejét, hiszen tudva tudják, hogy ez az egyetlen esélyük? Ha végre eltűnnek majd és egy valóban demokratikus kormány veszi át a helyüket, akkor nem maradhat el a teljeskörű, a legmélyebbre ható, igazi elszámoltatás, ami semmi jót nem ígér nekik.

Milyen érzés lehet a szüleiknek, gyerekeiknek lenni? Gondolnak elvakult hatalomféltésük közben, hogy minek teszik ki szeretteiket? Ha elmennek bevásárolni, vagy ne adj isten tömeg-közlekednek, vagy csak tankolni szállnak ki az szintén mindannyiunk által finanszírozott autóikból, hogy a benzinkutas, a pénztáros, a csak éppen arra járókelő mit gondol, ha bátrabb, akkor mit mond róluk, nekik? És arra, hogy mi lesz akkor, amikor kiesnek a pixisből? - mert ne tévedjenek, egyszer minden véget ér!

Sok tüntetésen voltam kint, volt, hogy az unokákat is vittük magunkkal, hogy minél korábban megtapasztalhassák a demokráciát, és, hogy felcseperedve se érjék be kevesebbel. Láttam a felvételeken, hogy a mai megemlékezésre is sokan vittek ki csemetéket, volt, aki babakocsiban tolta ki a picit. Ezt sem tehetjük meg rossz érzés, félelmek nélkül ezután?

Tudom, hogy némelyek azt gondolhatják, hogy a tíz éve történtek sokkal súlyosabb hiányosságokat mutattak a rendőrök és vezetőik részéről, amit készséggel elismerek. Ez azonban nem indokolja, magyarázza a ma történteket, és a megvilágítás sem változik. Nem vagyok hajlandó azért nem felháborodni a mai veréseken, mert tíz éve, az akkori hatalom egyes képviselői hibát követtek el, és nem vagyok hajlandó arra sem, hogy annak bármely ódiumát a vállamra vegyem. Akkor is egy polgára voltam Magyarországnak és ma sem vagyok más. Soha nem voltam a politikai játszmák közelében, egyszerűen csak szeretem és tisztelem az embert a jogaival és kötelességeivel együtt.

A  demokratikus pártok képviselői egy másik helyszínen, ugyan abban az időben, amikor a Kossuth téren – már megint - megkérdőjeleződött a demokrácia egy fontos alapeleme – az ellentmondás kifejezésének joga - azon morfondíroztak híveik előtt, hogy most már tényleg ki kellene bírniuk egymás sárba tiprása, elárulása, bemószerolása nélkül a választásig hátra lévő 500 napot. Sajnos nem túl bíztató, de mint tudjuk a remény hal meg utóljára, hogy ismét rájuk kell bízni, hogy újra fény gyúljon a magyar alagút végén!

Addig is jobbulást a forradalom 60. évfordulóján a látható és a láthatatlan sebeket elszenvedőknek!

Mátrai Anna

Mondhatnánk, említésre sem méltó, hogy költekezős évszakot zár a "nagykis" ember, hisz jól tudjuk, „így mulat egy magyar úr”, de sajna nem ez a helyzet. És nem csak az „úr” hibádzik. A "fentemlített" nem saját pénzét bokázta és bokázza el, hanem kizárólag a miénket! Csak ez a két „játéka” minden hazánkfiának – a „maszületettektől” az életük alkonyán járókig – 6.400.- Ft-jába fájt, de nagyon.

Érdekes módon nem találtam a postaládámban olyan levelet a főnöktől, hogy akarok-e neki ekkora summát adni, vagy sem. Gondolom, ezzel mindannyian így vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy kiben, vagy miben hiszünk.

Azok kedvéért, akik kizárólag az Orbán-televízió, rádió, újság képernyőjéről és hasábjairól tájékozódnak: a 49.000.000.000.- forintnak megfelelő bírságot azért kell a regnálók helyett mindannyiunknak fizetnünk, mert az Európai Bizottság szerint a magyar kormány  az elmúlt hat évben trükközött az útépítésekkel. Figyeljünk a dátumra: kifejezetten az elmúlt hat évben találtak efféle visszaéléseket, tehát mielőtt még a visszamutogatáshoz lendülne az ezért zsigerből Sorosozni, vagy Gyurcsányozni kezdők karja, hívom fel a figyelmet, hogy ez alatt az idő alatt önök tetszettek a kormánynak az ő rúdját fogdosni!

A Bizottság azt kifogásolta, hogy kizárólag azok a haver-cégek nyerhettek milliárdos autópálya-építéseket, amelyeknek az építés helyétől 50 kilométeren belül volt saját aszfaltkeverő üzemük. Ezzel a kikötéssel illegálisan zárt ki pályázókat a kiíró magyar kormányzat. Az Unió megelégelte, hogy Orbán - az egyszemélyes magyar kormány  - eleinte a kollégiumi szobatársának, majd a bizonyos "G napot követően", miután berágtak egymásra, a falubeli „polihisztor, reneszánszember” (azért irtam le mind a két szót, mert hátha legalább az egyiket ismeri) haverjának adja a pályázható pénzek nagy részét.

Az Unió – amiről köztudott, hogy nem ugrik szíre-szóra, jól megfontol, hogy azt ne mondjam: el-eltököl egy-egy ügyön, mielőtt demokratikus úton végigviszi döntéseit – megelégelte a magyar vircsaftot.

És mi? Mit kell még lenyomnia a torkunkon ahhoz, hogy egységesen, a fővárostól a legkisebb tanyáig azt érezzük, hogy na, ezt már nem!?

Szerintem legmerészebb álmában sem gondolta az akkor még fiatal és demokrata, amikor felszármazott a székesbe és tátott szájjal rácsodálkozott a 4-6-os villamosra, hogy az milyen hosszú, és mennyire sárga, hogy eljön az idő, amikor a hasonszőrűekből verbuvált csapatával hülyére vesz majd egy teljes nemzetet.

Azt gondolom, ha az Európai Unióval és szervezeteivel nem az üzengetős viszonyt szorgalmazná, hanem ameddig még szóba állnak vele, mint egy társult ország miniszterelnökével, inkább az eszmecserét részesítené előnyben, ahogy ez azon a fertályon szokás, sokkal többre menne, és juttatná országát is. De ő nem! – hisz békében tehetetlen, neki a folyamatos izgalmi állapot fenntartása azért kell, hogy annak leple alatt lenyúlhassa, amit csak megkíván, és mint tudjuk, elég nagy étvággyal áldotta meg az örökkévaló.

Sajnos ehhez asszisztál szintre a teljes politikai osztály is, - oldaltól függetlenül - amelynek tagjai  egyszerűen csak túlélni akarnak, tisztelet a nagyon csekély kivételnek.  Abban a tévhitben dagonyáznak, hogy egyszer csak vége lesz ennek is, és akkor újra pálya lesz. Azonban a mindebből kiábrándult szavazópolgárnak ez nem választható alternatíva, márpedig  nélkülünk nincs demokratikus kormányváltás, bár attól tartok, velünk se nagyon, hiszen történelmi ismereteim azt támasztják alá, hogy még egyretlen diktátor sem hagyta magát  demokratikus választás útján megdönteni.

Az apátiába süllyedt polgár csak vár, vár valakikre, akik új alternatívát mutatnak, és akikért érdemes felkelni és ellenállássá változtatni  „ellenülést”.

Mátrai Anna

Ott kapta a láthatólag lelkének fájó pofont a mini(szter)elnök, ahol a legkevésbé várta, sajátjai – na nem a külhon elismert politikusai – a focidrukkerek csapták arcul füttyükkel. Pedig ő – gondolhatta, hiszen ez láthatólag a mániája – éppen átadott, egy új, hiper-szuper stadiont az MTK focistáinak és az arra „érdemtelennek” bizonyult szurkolóinak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ajándék, amit a fent nevesített átadni készült, mindannyiunk adójából, a magyar kormány arra legjobbnak ítélt – saját-közeli – vállalkozójával lemutyizott tenderen keresztül valósult meg, tehát nem éppen a mindentudó saját kézzel csomagolt meglepije volt.

A füttyöskedvű drukkerek látványos nemzetközi sikerén felbuzdulva hirtdette meg Juhász Péter, a Népszabadság - csak diktatúrákra jellemző - elhallgattatása elleni tüntetésen, az OOEFK (Országos Orbán Ellenes Füttykoncert) turnét, amelynek első állomását is bejelentette:  október 23-a, a Kossuth téri beszéd.

Tény, ami tény: ma jött a sokakat mellbevágó hír, miszerint a kedves vezető 2016-ban nem áll ki népe elé az 1956-os forradalmi megemlékezésen.

És egy újabb felismerés, amire igencsak oda kellene figyelni: a fenti hír álhírnek bizonyult, vagyis egy 2011-es nemzeti ünnepen való távolmaradását elevenítette fel. Szinte mindent elárul kis hazánk jelenlegi állapotáról, és arról, hogy a mi Füttyös Petinkről már bármit elhiszünk, különösen, ha gonoszságról, vagy sunyi gyávaságról van szó, hogy álhír ide, álhír oda, futótűzként terjedt a neten, hogy a vezér megfutamodott. Teszi ezt olyannyira, hogy a kormány fontosnak tartott cáfolni, és megnyugtatni a szügyében megbántottakat, hogy az "igazmondó" idén mégis kiáll hívei elé.

Persze az még nem tisztázott, hogy a mára már szokásossá váló megoldást választja-e Orbán népes tanácsadóinak hada, és zártkörűen lesz nyilvános a megemlékezés - mint az emlékezetes, oh, ki tudná feledni? - fekete paravánnal körülvéve, statisztákkal feltöltve, ahogy az a legutóbbi március idusán volt a Nemzeti Múzeumnál. Egyszerű: az igen tisztelt népet ki kell zárni  az egyenletből, ahogy azt a bukott népszavazást követő "sajtótájékoztatón" az újságírókkal tették és már düböröghet is a királycsinálás. Hiszen a látszatot  "minden körülmények között" meg kell őrizni, ahogy azt a Hippolytban Kabos-Schneider Mátyás is megmondta,  és ez a látszat esetünkben nem más, mint az, hogy  Orbán Viktor mindig ott van, ahol az országnak a leginkább szüksége van rá!

 Mialatt egy ország találgatta, hogy akkor most vele, vagy nélküle ünnepel, addig szinte észrevétlenül fogadta el a parlamentben ülők többsége, hogy az MNB-től elirigyelve, mostantól a kormánynak is lehetnek saját alapítványai. Tudják, amelyek esetében majdnem sikerült az a bűvészmutatvány, – Látja, nem látja, na látja! – hogy a közpénz elveszíti köz jellegét. Méghozzá úgy legalizálta az ország gyűlése a fenti törvénymódosítást, hogy azt az apróságot meg sem említi, hogy mennyit lehet belenyomni egy ilyen új képződménybe, milyen célt szolgálhatnak, kik döntik el, hogy mely személyek ellenőrzik legalitásukat, és kik válhatnak döntéshozóvá az alapítványokban.

Ögyes! - mondaná Orbán országlása alatt sokadszor az annekdóták  Kóhn bácsija. 

Az elmúlt idők szinte bármelyik kormányzati cselekedetét megvétózhatja  a fent leírt, jól bevált füttyel az, aki kilátogat október 23-án  a Kossuth térre, persze, jónéhány órával a tervezett beszéd előtt, mert így talán nem tudják - jó szokásuk szerint -  az egész teret bértasoncokkal  betölteni  azok a talpnyalók, akik a bukott népszavazás előtt sem merték megmondani a főnöknek, hogy a közvéleménykutatók utolsó felmérései buktát jósolnak.  Csak rajtunk múlik, hogy eltaláljuk-e a levegő kifújásának azt a frekvenciáját, aminek eredménye nem pusztán néhány felszíni repedés, hanem végre új árkok keletkeznek, de nem ember és ember között, ahogy azt a jelenlegi hatalom megásta, hanem a demokrácia és az azt elpusztítani kész hatalom között.

Mészáros Lili

Arra lettem figyelmes, hogy nyílt  tizenéves fiatalok beszélnek arról, milyen jó adni. Na, gondoltam ezért a mai Magyarországon mostanság nem túl gyakori mondatért,  érdemes abbahagyni, amit éppen csinálok, 

Szégyellem magam, de még nem hallottam a Budapest Bike Maffiáról. Rögtön elő a klaviatúrát, mert aki ebben a felgerjesztett őrületben veszi a fáradtságot és jóra használja mozgósító erejét, az megérdemli, hogy többet tudjon róla az amúgy is kirekesztett 5 millió Magyarországon élő egyike, aki a kormány szerint nem magyar.

 „A Budapest Bike Maffia (BBM) Magyarország egyik legdinamikusabb növekvő civil szervezete, melyet fiatal kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. A szerveződés olyan civilekből áll, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. Az alaptevékenységünk az adománygyűjtés, majd ezeknek az adományoknak kerékpárral való kiszállítása rászorulók részére. A megvalósítást az újszerűség jellemzi, a szociális munka elemeit ötvözi az önkéntességgel, adományozással, kerékpározással.”

De vissza a hírhez: a civil szervezet arra kérte a szociálisan fogékonyakat, hogy iskolába menet vigyenek egy zsemlével többet tízóraira, mint amennyit amúgy megennének,  ezeket a plusz szendvicseket az aktivistáik összegyűjtik és kiosztják a rászoruló hajléktalanoknak. A felhíváshoz tucatnyi iskola  többezer  diákja csatlakozott. Fantasztikusan egyszerű, és nagyon klassz ötlet! Így kell ezt csinálni, nem várni a nemzeti "akármire", ami amúgy sem az empátiájáról híres, hanem egyszerűen tenni!

A kivitelezés is frappáns, a BBM biciklis futára a megbeszélt időpontban elkarikázik az éppen „napos” iskolához. A kétkerekű alig látszik ki a ráerősített bringás zsákoktól. Egy iskolára egy héten egyszer esik a jótékonyság lehetőségének öröme. A csütörtöki nap – mint megtudhattam a riportból – az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskoláé, ahol olyan sok étel gyűlik általában össze, hogy egy kanyarral nem is tudják elszállítani.

 „Miért ne segítenénk másoknak, ha ennyire könnyen lehet? Megragadjuk az alkalmat, ha tudunk hozni, akkor miért ne?”

 – mondja teljes természetességgel és hittel az egyik diáklány.

És tényleg, miért ne? Példát mutatnak a tizenévesek a kiöregedett, egyre pohosabb „fiatal demokratáknak"! Az akcióhoz a riport tanulsága szerint hétről hétre egyre több iskola csatlakozik. Önként, és dalolva.

 „Látszik, hogy a civil társadalom egészségesen megmozdult, és egy olyan korosztályt sikerült megszólítani, akikről a felületes szemlélő egészen mást gondol.”

– ezt már az egyik melegedő vezetője fogalmazza meg. Hiába a mindannyiunk zsebéből kilopott milliárdokon mindenhonnan az arcunkba lövelt gyűlöletkeltés, az emberek mégis jók!

Havasi Zoltántól, a BBM alapítója elmondta,  hogy azért a melegedőkbe és a krízisközpontokba viszik az összegyűjtött élelmet és nem az utcán osztják szét, mert hisznek abban, hogy az emberek helye nem az utcán van, és bíznak abban, hogy ezzel is egyre több embert tudnak becsalogatni a központokba.

Budapest után Debrecenben is elindult a „Plusz egy szendvics” akció, és az ötletgazdák bíznak abban, hogy országossá növi ki magát a kezdeményezés.

Látod kormány - tele a köz szolgáival - itt a követendő példa! Nem azon kéne gondolkozni, hogy lehet a civil szervezeteket kinyírni,nem,  meg kellene becsülni őket, mert abban az őrületben, amit sikerült Magyarországon teremtened, képesek embernek lenni!

Érdemes végig böngészni a weboldalukat: www.bbm.hu

Mátrai Anna

„ a Magyarok 98 százaléka úgy döntött, hogy elutasítja a kvótát." 

 Miiiiiiiiiiiiiiii van?????????

Sehol nem olvasom a felháborodott reagálásokat, az utcák nincsenek tele zúgolódókkal. Ezek szerint Magyarország létszáma – gyors fejszámolás után – cirka 3 millió hatszázezer főre csökkent volna? Pár nap alatt? Mi történt a többiekkel? Velünk, akik nem szavaztak a diktátum szerint, sem máshogy? Velünk, a fennmaradó több mint ötmillió választásra jogosulttal? És persze a többiekkel, akik nem érték még el a 18. évüket?

Tényleg szó nélkül tűrjük, hogy csak azért, mert nem voltunk hajlandóak részt venni – csak akaratunkon kívül finanszírozni – ebben az agyament gyűlöletkampánnyal megsegített értelmetlen, jogszerűtlen, semmirevaló, népszavazásnak gúnyolt Fidesz-mizériában, azért megfosszanak magyarságunktól?

Ki hatalmazta fel ezt a díszpintyekből - bocs, kismadarak - álló kormányt, hogy ezt megtehesse? Kik félemlítettek meg ennyi embert és mivel, hogy ezt eltűrje?

Hol van az a politikai erő, ami élére állva a kirekesztett millióknak demokratikus úton megálljt parancsol a bornírt hatalmi tébolyban egy bukást győzelemmé magasztaló, magának mindent megengedő önkénynek?

Itt az idő, hogy – ha már eddig húztuk is – végre világgá üvöltsük mi, akik szintén magyarnak valljuk magunkat, hogy tudjuk, mennyire át vagyunk verve!

A hatalom-tecnikusok sajnos megint jó kalkuláltak, hiszen a 15 milliárdos néphülyítés hónapjai alatt semmi másra nem figyelt oda az „ elvakított” nép, csak amit szajkóztak és sulykoltak neki.

Nem törődtünk azzal, hogy a budapestiek százezrei vannak minden délelőtt és délután életveszélyben munkába menet és jövet a hármas metrón, mert Orbánt és kesztyűs bábját, Tarlós Istvánt nem érdekeli a biztonságuk.

Hogy, ha egy szerettünk kórházba kerül, egyre nagyobb eséllyel hal meg odabenn, mint, hogy felgyógyulva távozik, mert nincs elég orvos, ápoló, gyógyszer, és ha így megy tovább, már szaktudás se. Ki ezért a felelős? – nem lehet más, mint az, aki a magyar emberek gyógyítását nem viseli a szívén, holott tehetne érte, tehát Orbán.

Azzal se törődünk már, ami egyre nyilvánvalóbb, hogy gyerekeinket jó szívvel nem irathatjuk a közoktatás intézményeinek egyikébe sem, hisz ott egyenfejeket, és nem gondolkodásra képes és azt akaró főket gyártanak belőlük. Igen, gyártanak, mert tisztelet néhány kivételes pedagógusnak, aki ellenáll, a többség behódol, és nem nevel, hanem gyárt.  

Mindezért ki felel? Kapaszkodjanak meg: ez is Orbán. Nem véletlen, hogy egyik mai potentát gyereke sem a hazai közoktatás nebulója!

Lassan kifelé áll országunk szekerének rúdja az Európai Unióból, ami beláthatatlan következményekkel járna, és ezzel egyidőben a putyini Oroszország kebele felé törekszik Magyarország, és néhány eszement még tapsol is ehhez az öngyilkossághoz. Ne tévedjünk, ez is Orbán műve.

Minden egyes fenti cselekedet egy megfontolt, előre megírt forgatókönyv része, amely darabonként is kimeríti a nép- és nemzetellenesség modernkori fogalmát, nemhogy ilyen egységben!

Ebben az országban, ha magyarnak mondod magad, gondolkozz el hány másik nép vére folyik még az ereidben:

német, örmény, zsidó, lengyel, tót, szlovák, cseh, román, osztrák, orosz, ruszin, ukrán, török, mongol, olasz, bolgár, cigány, tatár, görög, kun, kazár, szerb, horvát…

Sok nemzet keveréke az, amit ma magyarnak hívunk, ne szégyelljük, és ne üljünk fel az aljas uszítóknak, őseink jöttek, mentek, menekültek, bevonultak, kivonultak, öltek, szerettek, öleltek, temettek.

S ma még mindig itt vagyunk, igen kedves Fidesz, mind a közel tízmilliónyian, és mind magyarok, akár tetszik ez a mai rezsimnek, akár nem.

Mihály Lili

Ezek az állítások egy embercsoport néhány tagjának deviáns tulajdonságait kivetítik az egész csoportra, azt sugallva, hogy annak minden tagjára ez a jellemző. Ezt a propagandatechnikát alkalmazta a náci Németország is: gyakran mutattak be egyes etnikai, vallási, politikai csoportokhoz tartozó – valódi vagy kitalált – bűnözőket, azt állítva, hogy az adott csoporthoz tartozók mind ilyenek.

Az ilyen propaganda rendkívüli veszélyeket hordoz Magyarország, a magyar emberek számára.

Ha ez az eljárás elfogadottá válik az emberek egy csoportjára (jelen esetben a bevándorlókra) nézve, akkor feljogosítva érezheti magát a kormány (vagy bárki más) arra, hogy más csoportokat is hasonló módon megbélyegezzen. Ennek viszont beláthatatlan következményei lehetnek, amire a történelem sajnos már sok példát mutatott.

Egyes szélsőséges külföldi csoportosulások pedig „joggal” hivatkozhatnak arra, hogy a magyar kormány is elismeri a kollektív bűnösség elvét (vagyis azt, hogy valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemlegesen felelősségre vonható azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen vagy föltételezhetően jogilag, illetve erkölcsileg elítélendő cselekedetet hajtottak végre). Ennek alapján hasonló módon kampányolhatnak akár a magyar közösségek, magyar emberek ellen. Ezt egyesek már meg is teszik néhány szomszédos országban; a magyar kormány így őket, a magyarellenes erőket bátorítja és igazolja. A csehek, szlovákok közül sokan például igazolva láthatják a Beneš-dekrétumokat.

A kormány muszlimellenes propagandája hiteltelenné teszi azt a kinyilvánított szándékát, hogy fellép napjaink keresztényüldözése ellen (amire pedig épp most hozott létre egy külön államtitkárságot). Ha ugyanis a világ egyik legjelentősebb vallásának követőit elítélendőnek tartja, akkor ezzel éppen a vallási ellentéteket szítja, egyebek mellett további municíót adva a keresztényeket üldözőknek.

Végül, de nem utolsósorban a kormány gyűlöletkampánya Magyarország Alaptörvényébe, az Európai Unió Alapszerződésébe és számos más nemzetközi egyezménybe ütközik, hiszen ezek mind kimondják, hogy tilos a nemzeti, etnikai vagy vallási közösségek méltóságának a megsértése, illetve az ilyen alapon történő megkülönböztetés. A Büntető Törvénykönyv szerint pedig három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen gyűlöletre uszít.

Kovács János

A szöveg eredetileg a Népszabadságban jelent meg.

De mégis, mit tehet az a hitetlen, aki úgy gondolja, hogy nem bízik százszázalékosan a regnáló számmisztikai ismereteiben, és utánajárna, hogy amennyiben úgy dönt, távolmaradásával jelzi tiltakozását az eszeveszett gyűlöletet keltő népszavazási tébolyda ellen, akkor valaki hivtlanul nem voksolt-e helyette?

Tóth Zoltán választási szakértő szerint van megoldás arra, hogy tisztán lásson a honpolgár. No, nem azt ellenőrizheti, hogy milyen szavazatot adott le, hiszen nem minden listába nézhet bele, a Kubatov-féle – ami persze nincs is – ezután is rejtve marad az arra érdemtelen előtt. Viszont annak törvényes, alanyi joga utánajárni, hogy a választói névjegyzékben szerepel-e az aláírása, avagy nem.

Nem kicsi a procedúra, amit végig kell járnia annak, aki élni akar Isten – pardon, a Fidesz-parlament  – biztosította jogával, mert  sűrű a cölöperdő a nyilvános betekintés előtt. Ha azonban eléggé elszánt a kétkedő, akkor nem szabad húzni az időt, rögtön október 3-án vegye nyakába a várost és jelentkezzen munkaidőben – mázli, hogy ez általában a hétfői önkormányzati fogadóóra tekintetében a délutáni órákra esik – a lakóhelye szerinti jegyzőné. Miután sorra került, ragaszkodjon ahhoz, hogy szeretne belelesni a választói névjegyzékbe. Legyen az illető akadékoskodó felvértezve annak a biztos tudatával, hogy ez állampolgári jog, amit  nem tagadhatnak meg. Ne csodálkozzunk, ha ezt rossz néven veszik, de legyen nálunk papír és plajbász, hogy azon nyomban írásban adjunk nyomatékot az eljárás jogszerűtlenségének és kérjünk jogorvoslatot.

A megtagadásnak szerintük számos oka lehet, de tudnunk kell, hogy egyik sem jogszerű, így ne hagyjuk eltántorítani magunkat.

Tóth Zoltán szerint:

 „A jogorvoslati kérelemben meg kell jelölni a bizonyítási indítványt és a jogalapot. A saját aláírás megtekintésének alkotmányos adatvédelmi jogára kell hivatkozni és a választás tisztaságának az alapelvére.”

Mivel a népszavazáson nem csak ellenzéki ellenőrzés, de nemzetközi megfigyelők sem lesznek, így célszerű, ha a média nyilvánosságához fordulunk, és ha találunk még olyan orgánumot, amelyik érzékeny az alapvető jogok nyirbálására, akkor általuk tudathatjuk, hogy mi meg nem eshet a mai Magyarországon.

Tehát nincs minden veszve, október 2-a után is van élet! Irány az önkormányzat, ott is a jegyzőség! A demokrácia élt, él (?) és élni fog!

Mátrai Anna