Nem kell ahhoz tágas és tekervényes agyi kapacitással rendelkezni, hogy az előrelátó országvezetés erre szakosodott emberei rájöjjenek, hogy november-decemberben megnő a csomagküldési kedv. Így volt ez az átkosban is, és a mostani átkosabban sem megy másként.

Miután mindenkit kiebrudalt a nemzeti kormány a magyar piacról, aki konkurenciája lehetne a Magyar Postának, egyeduralkodóként azt a pofátlanságot is meghúzhatja a cég, hogy a karácsonyi "adok-kapok" idejére limitálja a csomagfeladást. Nem elírás, a hivatalos oldalukon tették közzé, hogy visszavonásig egy-egy ügyfél maximum 5 db. pakkot adhat fel náluk szeretteinek. Mindezt a XXI. században, Európa közepén!

„November 15-től visszavonásig a zökkenőmentes küldeménykezelés érdekében a Magyar Posta csomagfeladási limitet vezet be. Az intézkedés kizárólag a nem szerződéses ügyfeleket érinti, akik naponta legfeljebb 5 darab MPL Üzleti csomagot és 5 darab MPL Netcsomagot adhatnak fel. Az intézkedésre azért van szükség, hogy a Magyar Posta az év végi élénk küldeményforgalomban is az eddig megszokott, magas színvonalú szolgáltatást tudja nyújtani ügyfeleinek.”

Nem indokolnak, bár nem nehéz kitalálni, a beharangozott rendkívül intenzív felkészülésük során sem sikerült munkaerőt a céghez csábítani, így maradt a még éhbérért itthon güriző alkalmazottak egyre csökkenő száma. Már látom, ahogy az adónkból finanszírozott kormány-lapok ezt is Soros nyakába varrják, megspékelve kicsit a ballibsi civilek ténykedésével.

Pedig nem erről lehet szó. Feltehetően inkább a kormánypolitika az, ami elriasztja az itthoni munkavállalástól már a nem túlképzett munkavállalókat is, – lássuk be, a csomagkézbesítéshez nem szükséges diploma – hiszen ugyanannyi keccsöléssel pár száz kilométerrel arrébb a többszörösét kereshetik meg úgy, hogy még meg is becsülik őket. Külhonban senki nem kér a jól végzett munka mellé pártlojalitást, nem nézik át a közösségi oldalát, nem vegzálják a nézetei miatt.

Ám a Magyar Posta – mint egyedüli állami cég – monopolhelyzetét kihasználva inkább azt üzeni a magyar polgároknak, hogy ne adjanak fel annyi csomagot és akkor ők is bírni fogják az iramot. Ezek után az sem kizárt, hogy lassan bedugulnak az üdvözlőlapküldés lehetőségei is, hiszen azt is ki kell szállítani és helyette azt javasolják majd, hogy inkább utazgasson, aki boldog ünnepet akar kívánni. Persze ne metróval, mert az ugye évekig nem alkalmas a megnövekedett forgalom szállítására. Sétálgassunk inkább egyet, az legalább egészséges és nem ró külön feladatot egyik kormánytagra sem. Van azoknak elég bajlódni valójuk magukkal!

Persze ez sem veri ki a biztosítékot az amúgy rém harcias magyarokban, kizárólag értünk dolgozó pártelitünk megtehet bármit! Mi ez ahhoz képest, ahogy egyik napról a másikra, szó nélkül bevettük, hogy csak megőrzés okán nyúlták le a magánnyugdíjpénztárakban gyűjtögetett pénzünket. Vagy ahhoz, hogy a napokban vetettek fel velünk – mert kétség ne legyen, az a mi személyes adósságunk – az oroszoktól sokmilliárdnyi kölcsönt egy olyan projektre, amire semmi szükségünk.

Egy szó, mint száz: ha idén több ismerősének akar csomagot küldeni akkor érdemes a család apraját-nagyját csatasorba állítani, hogy feladhassa a kívánt mennyiséget, vagy szabadságot kivéve napokon keresztül sorban állnia, hogy minden szerette megkapja időben, amit neki szánt.

Aki igazi hazafi, az persze méltányolja, hogy munkaerőhiánygazdaságban szenved az ország és népgazdasági érdekből nem küldözget össze-vissza mindenféle felesleges dolgot.

Vagy egyszerűen megelégelheti a múltszázadi balkáni állapotot és végre döntésre szánja el magát, ki-ki vérmérséklete szerint. Mondjuk elmegy tavasszal szavazni.

Mátrai Anna

A lánglelkű vezér ma se pihen, Ő még erre a napra is tartogat valami kis lenyúlást, nehogy hiányérzete legyen a benne hívőknek. Idén azt találta ki, hogy égető szüksége van, ki másnak, mint a súlyosan elnyomott Magyar Művészeti Akadémiának, és mi másra, mint egy palotára. Márpedig ha a rászoruló kér, azt Orbán füle – ami olyan, mint a sasé, ha az övéi kérik, és persze ez találkozik a saját érdekeivel is – meghallja. Szegény kis elnyomott éhező és fázó MMA-nak, mint a falat kenyér, úgy kell egy XII. kerületi, kifejezetten palota-jellegű sufni.  Akik meg a Blaha Lujza téren már a szent nap hajnalától – csak úgy, mint minden másik napon - dideregve sorban állnak, mert éheznek, azoknak coki.

A budai palota, lánykori nevén az Ybl-villa megvételére Lázár kapott utasítást, ami egyben az elkölthető összeg felső határát is tartalmazta. A minden pazarlást zsigerből elutasító első számú közszolga vasszigorral kimondotta, hogy 1400.000.000.-, azaz ezer-négyszázmillió forintnál egy fillérrel sem fizethetnek többet az épületért, még akkor sem, ha azok a bizonyos kisebbségi kisgyerekek hullanak az égből, és punktum, meg irgum-burgum - tette hozzá a gazda, gondolom. Ha a fő-közszolga utasítja aljabblevőjét, az gondolkodás nélkül – nem mintha máskor túlgondolkodná, az ügyeket - teszi, amit kell. Nagy mázli, hogy nem csak az épület lett ennyiért az MMA alá tartozó Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont  otthona,de a cehh tartalmazza, hogy az utolsó szögig minden berendezés is a helyén maradhasson. Mit mondjak, jó üzlet volt, hogy stílusos legyek: egyenesen egy kis karácsonyi csoda!

Az Ybl-villáról mindent elmond az alábbi hirdetés, amely, mint rendezvényhelyszínt ajánlja:

„A villa három szintje az exkluzivitás és az elegancia birodalmába vezeti a látogatót. A fényűzés minden eleme és eszköze megtalálható ezen a nyolcszáz négyzetméteren: a patinás pince látványos bortrezorjától a magasföldszint három káprázatos, egymásba nyíló szalonján át az emeleti luxusvendégszobák mesebeli kényelméig itt minden a minőségről beszél. A berendezés finom és letisztult.”

Arra azért kíváncsi leszek, hogy ha a kényes ízlésű újdonsült lakónak nem egyezik az ízlésé a villát eddig tulajdonló Kovács Gáboréval, akkor hány adófizetői milliárdból cseréli le? Az új használóról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy jövőbeni feladata nem kevesebb, mint a nemzeti kulturális örökség megóvása. Hát, ez elég tág feladatkör! A villa mérete, és a szupergyors döntés az évvégi kiárusításban arra enged következtetni, hogy hallunk még erről az új szervezetről.

Nem úgy az utcán sorban állókról, akik statisztikailag nincsenek is, hiszen Magyarország száguld felfelé, irány a csillagos ég – legalábbis Orbán beszűkült világában.

Arról, hogy mit mire herdál a ma még regnáló, persze kérdezni sem lehet. Nem csak Orbánt nem lehet firtatni, de már egyik droid minisztere, képviselője sem bírható szóra. A mindenható sajtóosztály is csak azt a szűkszavú, felháborító, bicskanyitogató mondatot böfögte oda a nála érdeklődő médiamunkásoknak, hogy

„…ünnepek alatt nem nyilatkozunk….”.

Tévedés ne essék, ezzel a félmondattal csak az egyik rettenet, - méghozzá a kisebb - hogy megengedik maguknak, sokkal nagyobb bűn, hogy mi megengedjük nekik!

Ne tévedjünk, ők azért kapják tőlünk a fizetésüket, hogy képviseljenek minket, és elszámoljanak nekünk azzal, hogy mit, és miért tettek értünk!  Ezzel szemben…Tényleg nem értem magunkat, Magyarokat.

Mi hozná ki Magyarországon - itt és most - sodrából a népfenséget? Az értő olvasás? A hallott szó jelentésének keresése, megértése, vélemény alkotása? Túl nagy meló lenne? Halogatjuk a dolgot, de egyszer el kell végezni, mert más nem teszi meg helyettünk.

Ha például átverik egyikünket-másikunkat  vásárlás közben, esetleg rosszul ad vissza a pénztáros, máris ordibálás, agresszió, retorzió a válaszunk, és, ha milliókat lopnak ki a zsebünkből? – akkor áldassék a nevük? Hogy van ez, emberek?

Az Ybl-palota esete csak egy kicsi, világító dísz az Orbán-kormány önmagának, és a csókosoknak állított giga-karácsonyfáján, ami idén is magas és terebélyes, tele hasonló díszekkel. Mi, többiek pedig, akik hangya-módra hordjuk össze nekik, amit zsebre vágnak, az ünnep múltával „bátran” folytathatjuk tovább a gürizést, értük, nekik, amig ők jónak látják. Ez lenne a sokszor emlegetett magyar jövő 2.0?

Mátrai Anna