2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir


Diszkódroggal „kezelik” az ADHD-s gyerekeket egy alapítványi kórházban?

2018. január 05. - Városi Kurir

A kokainnal és a morfiummal azonos csoportba tartozó narkotikumot alkalmaznak olykor hatéves ADHD-vel diagnosztizált gyerekeknél is az egyik fővárosi alapítványi kórházban. Mindezt a szülők tudtával és beleegyezésével. Legalábbis látszólag. 

weheartit.jpg

Az alkalmazott központi idegrendszerre ható, serkentő szer (speed), hatása a kokainhoz hasonló. A gyártó által közzétett betegtájékoztató szerint néhány mellékhatás (szabálytalan szívverés, hangulatváltozás, személyiségváltozás, öngyilkossági késztetés, hallucináció, fokozott aktivitás, féktelenség érzése) súlyos lehet – írja a webbeteg.hu.

A gyártó szerint a készítmény függőséget okoz. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság 2005 júniusában közzétett több közegészségügyi figyelmeztetést. Ebben leírták, hogy ez a szer (amely lényegében egy diszkódrogként is használt stimuláns) és a hozzá hasonló szerek hallucinációt, öngyilkos gondolatokat és pszichotikus viselkedést okozhatnak, valamint agressziót vagy erőszakos viselkedést válthatnak ki.

A szer egy olyan gyógyszer, amelyet naponta több alkalommal is felírnak egy budapesti alapítványi kórházban. Gyerekeket kezelnek vele. Olyan gyerekeket, akiket figyelemzavarral kombinált hiperaktivitással, vagyis ADHD-vel diagnosztizálnak. Már hatéves kortól is adják a gyógyszert, ráadásul egy olyan kórforma kezelésére (pontosabban csak a tünetek enyhítésére), amelynek „betegség” mivoltát egyre többen megkérdőjelezik. Az intézmény sosem titkolta, korábban több sajtóorgánumnak is elismerte. A kis paciensekkel a szülők tudtával és beleegyezésével szedetik a káros és veszélyes narkotikumot.

Ugye, hogy önnek is örökmozgó a gyereke?

Gyermeke nehezen marad egyhelyben? Könnyen elterelődik a figyelme? Hiába szólongatja, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek? Hamar kerül konfliktusba társaival? Nem „rossz gyerek”, lehet, hogy figyelemhiányos, hiperaktív.” Többek között ezekkel a mondatokkal hirdeti magát a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia. Sok szülő találva érzi magát e szavakat olvasva. Mi sem természetesebb, hiszen a legtöbb gyerekre bizony „ráhúzható” mindaz, amit itt leírnak. Aligha meglepő, hogy évente többezer új paciens érkezik a neves intézménybe.

Ki itt belépsz…

Egyik olvasónk osztotta meg velünk a történetét. Asztmás kisfiát nem akarta a körzeti iskolába járatni, alternatív megoldásként talált rá egy magániskolára. A költségek csökkentése érdekében az óvónő tanácsára a helyileg illetékes nevelési tanácsadóhoz (ma Pedagógiai Szakszolgálat) fordult azért, hogy megkapja az önkormányzati támogatáshoz szükséges papírokat. Onnan „utalták”  az intézménybe mondván, ők az illetékesek.

Az inézményben  többhetes „bennfekvést” javasoltak, amely a pontos diagnózis felállításához és a gyógyszeres terápia „beállításához” volt szükséges az őket fogadó pszichiáternő szerint. A diagnózis szinte sokkolta: az általa átlagosnak és normálisnak gondolt gyermekéről megállapították, hogy beteg, figyelemzavarral társult hiperaktivitásban „szenved”, vagyis ADHD-s. Az előírt „kezelés” azonban még a diagnózisnál is megdöbbentőbb volt számára: kisegítő iskola, folyamatos pszichiátriai ellátás és napi kétszer Ritalin. Levélírónk kisfia ekkor alig múlt hatéves.

Anya ösztönei azt súgták, baj van. De nem a gyerekkel, hanem a diagnózissal és az előírt kezeléssel. Nem szólt, tette a dolgát. Kiváltotta a gyógyszert amit gondosan elrejtett a fiók mélyébe és megbeszélte a gyerekkel, hogy ha a „doktor néni kérdezi, azt mondja, hogy szedi.” Megkapta a papírt, jött a rendszeres támogatás. Az olvasási és koncentrációs problémákkal küzdő, hiperaktív „beteg” gyerek sorra nyerte a tanulmányi versenyeket, most végzős egyetemista. Éli a huszonévesek kiegyensúlyozott, gondtalan mindennapjait.

A levélíró megjegyzi azt is, hogy azért osztja meg történetét, mert látja, hallja, az intézményben nem változott semmi. Figyelmeztetni akarja a szülőtársait a veszélyekre és arra buzdít mindenkit, hogy kétkedéssel fogadják az ADHD-vel kapcsolatos diagnózisokat.

Nincs titok!

„…Sokkal jobb, ha egy gyerek szed Ritalint, de tud járni egy normál többségi iskolába, mint ha nem szed, és emiatt speciális, alapítványi iskolába kell járnia, hiszen ezek az iskolák általában speciális populációt gyűjtenek össze, és esetenként kevésbé készítenek fel a későbbi szocializáció során várható kihívásokra.”

Ezt Mészáros Gergely, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere nyilatkozta a divany.hu-nak korábban. Az orvos azt sem rejtette véka alá, hogy az ADHD-t nehéz pontosan megállapítani. Mint fogalmazott, „a pszichiátriai diagnózisoknál nincs olyan megfogható laborvizsgálat, mint például a cukorbetegség esetében… Ez valóban egy mesterséges kategóriarendszer, de mögötte azért elég komoly kutatások és tapasztalatok vannak…”

Mészáros doktor gyorsan előállt a farbával. Azt mondta: „sejthető, hogy ahol a gyermeknek ilyen problémája van, ott jó eséllyel valamilyen formában a szülők is érintettek lehetnek. Nagyon sokszor előfordul, hogy az ADHD-s gyerek szülője impulzívabb az átlagnál. Ezért is fontos, hogy a gyermekpszichiátria a szülőkkel is foglalkozzon: figyelembe kell venni az ő nehézségeiket is.”

És a Vadaskert nem hagyja magukra az anyukákat és az apukákat. Tréningeken tanítják, hogyan legyenek „jó” szülők. Mindenek előtt úgy, hogy betartják az előírásokat, adják rendesen a gyereknek a…”

A szülők általában jó partnernek bizonyulnak. Már csak azért is, mert azt látják, hogy az addig kezelhetetlen, izgő-mozgó csemete végre nyugton marad. Oly annyira, mintha ott sem volna. Ahogy egy szülő fogalmazott portálunknak, a szer hatására a gyerek „átlátszó” lett, csendben ül és néz, üres a tekintete.

A Városi Kurír munkatársa szerette volna megtudni, hogy vajon miért alkalmaznak súlyos mellékhatásokkal és könnyű rászokással járó gyógyszert gyerekeknél. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon a szülők megkapják-e a teljes körű tájékoztatást a kezelés megkezdése előtt. Azután is érdeklődtünk, hogy vajon hány éves kortól adják a a szert.

Több mint egy hónapja hiába várjuk a Vadaskert válaszát, levelünkre nem reagáltak. A honlapjuk viszont igencsak beszédes: kiderült, hogy végeznek gyógyszervizsgálatokat, ám a menü e pontjára kattintva csak ennyi olvasható: „Az oldal fejlesztés alatt áll! Kérjük látogasson vissza később. Köszönjük a megértést.”

Szigeti Edit

Az ordas eszme esete a magyarokkal

cigany2.png

Reggel sütött a nap, a meteorológus is azt ígérte, hogy ma végre nem lesz szürke minden, ahová csak nézek, és bár utálom a meleget, - ne vessen meg senki ezért – a nyarat is, ami várhatólag idén is követi a most még kellemesnek tűnő „langyot”, de mindezek ellenére jókedvűen kezdtem neki a napnak, a hétnek.

A „kisonoka” csengő, hangjával, locsi-fecsijével  a fülemben - amivel elhadarta, hogy milyen klasszul sikerült a farsangi buli az oviban, hogy mindenkinek tátva maradt a szája a jelmeze láttán, amivel hetekig bíbeltünk - ültem le a számítógép elé, hogy megnézzem „mit is ír a hogyishívják”.

Aztán puff! Egy csapásra elmúlt a felhőtlen idill, az első cikk, ami  szembe jött arról tudósította a gyanútlan olvasót, hogy egy erdélyi, a gyerekek korából ítélve óvodában két gyereket a kedves szüleik rendőrnek, – gumibottal az oldalán, amit később nem félt használni! – a másikat menekült asszonynak – karján kisgyerekkel – öltöztettek a tavaszváró mulatságra. De nem álltak meg ennél a már magában ízléstelen baromságnál, hanem - a videó tanulsága szerint hosszú - rigmussal adatták ország-világ tudtára a mit sem értő apróságokkal, hogy az Orbán - gerjesztette gyűlöletkampány milyen mélyen, súlyosan beitta magát a  "célcsoport" zsigereibe.

A kisfilm rengeteg kérdést vetett fel bennem. Az ordas eszme, mint kés a vajon hatol át még ma is az elméken, a XXI. században, azok után, hogy végig éltük, asszisztáltuk, hogy embertársaink millióit irtották ki, a barátainkat, szomszédjainkat, családunkat? Micsoda felelőtlen, aljas dolog újra ezeket előhozni az arra fogékony tömegből? És mindezt miért? Újabb négyéves ciklusért? Azt elérhetné úgy is az arra aspiráló, ha egyszerűen csak teszi a dolgát, és ócska politikusság helyett „államférfikodik”, de mivel ezt a magasságot képtelen megugrani, inkább bevállalja, hogy generációkat tesz tönkre, és nem zavarja, hogy ezután csak egy szemétdomb kakasa lehet. Mindegy neki, csak mindent maga alá kapirgálhasson!

cigany4.jpg

Az alig 3 perces kisfilmben rengeteg megrázó dolog volt: először is a folyamatosan kuncogó, nevető szülők, akik hallhatólag büszkén tapsoltak a két szerencsétlen kisgyereknek, és nem háborodtak fel azon - észre sem vették -  ahogy ki- és felhasználják őket a politika legaljasabb céljaikért. Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy miért nem az az evidencia, hogy egy szerencsétlen embertársunkon zsigerből segíteni kell, és nem gumibottal, pofonnal fenyegetni, ami persze a rendőr szíve joga, ő üt, ver, ha kedve tartja, és ha a főnöke, na meg az a híres jog engedi neki. Az se kutya, amikor azt sulykolják a gyerekbe, hogy pénzzel minden veszettnek tűnő helyzetet meg lehet oldani, hisz a „fakabát” úgy is korrupt.

cigany3.jpg

Az anyaország valóban nem hagyja magára az elszakított hazafiakat! Ők is csak szavazógépek, csakúgy, mint mi, és nincs olyan aljasság, amit egy „X” megszerzéséért meg ne tenne a regnáló hatalom.

Miután ezen jól kidühöngtem magam, és próbáltam ismét kellemes dolgok felé terelni a gondolataimat, olvasgattam Deák Kristóf és Udvardy Anna Oscar-díjas rövidfilmjéről, pár csodamódszerről, amivel pillanatok alatt évtizedeket lehet fiatalodni, – de miért is? – és a hazaérkező párommal is átbeszéltük, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást, megcsörrent a telefon, és egy cikkre hívta fel a figyelmemet a barátném.

A Roma Sajtóközponthoz eljutott egy levél, amiben egy várban élő, jólszituált, akár úriembernek is nevezhető, diplomás mérnökember az alábbiakat írta:

„A szomszédomban (Balassi lakás) hónapok óta egy többgyerekes cigánycsalád lakik bérlőként, ami felháborít. Ezt a véleményemet Balassi úrral már szóban közöltem. A Thtv. nem korlátozza ugyan a kizárólagos tulajdonban lévő lakások feletti rendelkezési jogot (pl. kit választ bérlőként), de másfelől előírja, hogy egy tulajdonostárs csak úgy gyakorolhatja ezt a jogát, hogy a tulajdonostársak érdekeit nem sérti. Márpedig engem irritál és sért ez a helyzet, ezért felszólítom Balassiékat, hogy ezt az anomáliát mielőbb szüntessék meg és találjanak fehér embert bérlőnek! Maga a tudat, hogy egy budavári polgári házban egy cigánycsalád lakik a szomszédomban, számomra elviselhetetlen, tűrhetetlen, és nem értem Balassiékat, hogy miként vetemedhettek ilyen övön aluli sértésre a tulajdonostársakkal szemben.”

budaivaranomalia.png

És újrakezdődött minden: a felháborodás, az értetlenség, a „na, ezt már mégse hagyjuk”- érzés. Úgy tűnik, mindegy, hogy anyaország-béli tanult, vagy a diaszpórában élő munkás, az mégis csak összeköti a magyarság jó részét, ha van kit gyűlölni, kirekeszteni, megvetni, verbálisan megtámadni. Ezt nem lehet levetkőzni, ez a zsigerekben él, és csak arra vár, hogy egy Orbán-féle előhozza?

cigany1.jpg

Ha most kedvem lenne ezt a két tragikus esetet némi iróniával nyakon önteni, azt mondanám, hogy várom a hasonló beszámolókat akár Erdélyből, akár kies fővárosunk legfrekventáltabb részéből, vagy a gonosz Sorost nemcsak megszemélyesítő, de kifigurázó kis óvodások szüleitől is!

Mátrai Anna  

Fikulás, lánynevén Télapó

telapo7.jpg

A Télapó – lánykori nevén Mikulás – jelentése forradalmi változást élt meg 2016-ban Közép-Európa szívében, a rettentően (visszafelé) haladó, és mindezt büszkén hirdető, harcos-karcos Magyarországon. Pártunk és kormányunk úgy érezte, hogy fenébe az ízig-vérig romlott eleddig eltelt évszázadokkal, amíg nem ők lophattak a legtöbbet, vagyis nem voltak hatalmon, ezentúl a gyermekmilliók kedvencét, a kivénhedt, liberális, demokratikus Nagyszakállút váltsa fel a magát mindenhatónak (hitt) képzeltető Fidesz!

Jogos a felhördülés, hogy miért kell mindenbe politikát keverni? – de ezt nem e cikk írója teszi, csak tudósít, véleményt nyilvánít egy büszkén vállaltan megtörtént eseményről, amit nem átallottak, mint fontos, jó hírt a honlapjukon (jozsefvaros.hu) is szégyenszemre közkinccsé tenni. Ebből is látszik, hogy baromira nem éreznek – még így, utólag sem – szégyent, vagy megbánást a "bringa túl tolás" miatt.

telapo3.jpg

A kies nyóckerben, vagy az "ezerszer áldott Józsefvárosban" - kinek, hogy teszik - (bár történetünk szempontjából ez teljesen mellékes),  december 6-án az ő kezdetét vette , az óvodákban és a bölcsődékben a Mikulásünnepségek sora. Ne feledjük, 1-6 éves lurkókról van szó, akik erejük teljében, szívük teljes odaadásával hiszik, hogy ha egész évben jók, és még a cipőcskéiket is alaposan kipucolják, akkor a Télapó – a jó öreg – megjutalmazza őket. Hiszik, hiszen mi, a szüleik, nagyszüleik ezt adtuk be nekik 1-6 éven keresztül, ami történelmi mércével mérve nem hosszú idő, de nekik az egész eddig leélt életüket jelenti. Megemlíteném még azt a tiszta, semmivel össze nem téveszthető hitet, amivel, még mindent elhisznek felmenőiknek, és amelyt hitet jó esetben élethosszig meg kellene megőriznünk nekünk és nekik is.

telapo2.pngEbbe a már-már éterien szép állapot közepébe rondított bele - jó szokása szerint- az orbáni-emlőn nevelkedett szépszámú fideszes bagázs! Úgy gondolták,  nem lehet elég korán  kezdeni annak bevésését a felvértezetlen bölcsisek és óvodások szürkeállományába, hogy a jó Orbán apó küldöncei milyen bőkezűen ajándékozták meg őket. Pedig – ugye – a Dunába is…..??????????????

telapo5.jpg

Biológiai díszletnek vittek ugyan minden kerületi oviba statiszta-Mikulást is , – Krampuszra más nem futotta, meg azok különben sem a jófiúk, nem illettek volna a miliőbe - de a lényeges pillanatban átvették az irányítást, és saját kezükkel  adták át a kicsit zavarodott kis-középső- és felsőcsoportos gyerekeknek a mikuláscsomagot.

Megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket, (az adatokat Józsefváros hivatalos weboldaláról tudom) mert gusztustalannak találom a történteket. Tehát, akik a jótevő szerepében tetszelegtek ezen a meghittnek indult ünnepségen: A Százados úti Pitypang Tagóvodában Sára Botond alpolgármester, aki azt is elmesélte a gyerekeknek, hogy hamarosan átköltözhetnek (hozsánna a mindannyiunkkal kiemelten, éjt nappallá téve törődő Kedves Vezetőnek) az új óvodába, jövőre már oda megy a Mikulás. Ferencz Orsolya a Katica Tagóvodában és Bölcsődében tette tiszteletét, míg a Kun utcai Hétszínvirág Tagóvodába Zentai Oszkár, a környék önkormányzati képviselője tört a nagyszakállú babérjára. A Várunk Rád Tagóvodába Kaiser József ereszkedett le a kéményen keresztül, a Százszorszép Tagóvodába Balogh István Szilveszter kábította a gyerekeket. A Tá-ti-ka Tagóvodában Szilágyi Demeter mímelte a jóságos öreget, míg a Gyermekkert Bölcsődében (ho-ho-ho) Soós György viccelte magát a Télapó helyébe. Guzs Gyula önkormányzati képviselő a Mini-Manó Bölcsődében bolondította a legkisebbeket, de a Szivárvány Tagóvoda sem maradt jótevő nélkül, itt Vörös Tamás bohóckodott és végül, de nem utolsó sorban a Napraforgó Tagóvoda apróságairól sem feledkezett meg mindannyiunk „apevicse”, oda Dudás Istvánné képviselőasszony cipeltette a Miklós nevű szállító "közmunkással" a kifogyhatatlan zsákot.

telapo4.jpg

Nem tudom megítélni, hogy közülük hánynak fordult fel a gyomra, amikor valakik kitalálták nekik, hogy ez legyen az idei utolsó door to door tevékenységük, de, ha ez meg is történt egyiküknél-másikuknál, akkor sem jutott el a szembeköpés határáig, és egyikük sem mondta ki a bűvös szavakat, hogy NEM, EZT MÁR NEM CSINÁLOM!

A fent nevezett lelki kútmérgezőknek köszönhetően a józsefvárosi gyerekek mostantól bizton tudják, hogy az ajándékot nem a Mikulás, nem is a Jézuska, no pláne nem a Hanukai meghittség keretén belül a szülők, hanem egyedül és kizárólag a Fidesz hozza, és ha majd felnőnek, akkor sem kell hinni sem szülőnek, sem nagyszülőnek, sem az összes lökött mesének, "Csak a Fidesz".

telapo6_1.jpg

Most már csak azon izgulok kicsit, hogy egyik unokám se találkozzon ezen „felvilágosított” lurkók egyikével sem, mert amelyikük már tud beszélni, esetleg elmesélhetné nekik ezt az agymenést, és akkor ápolhatnánk családilag a lelküket, amíg újra helyreáll az ilyenkor különösen fontos lelki béke, a szeretet és a megnyugvás állapota.

Mátrai Anna

Szent István parki Migráncsozós

Pillanatkép Orbániából, 2016 nyarán

13977950_10207175191122339_2125118521_o-crop.jpg

Csendes hétköznap délelőtt a parkban, a gyerekek játszanak, a szülők - főleg nagymamák - figyelik őket, és néha büszkén néznek körbe, ám ekkor néhány fejkendős asszony és gyerekeik képében megérkezik a jelen idejű Magyarország őrült, gonosz „zaja”.

A homokozó a jól öltözött muszlim asszonyok érkezte után a gyűlölet csendes, fojtogató arénájává válik. A sort az egyébként szintén - akárcsak a frissen érkezők - szemlátomást középosztálybeli, csinos, ápolt nagyi nyitja meg:

„Mit szól ehhez?”

- kérdezi gyűlölettől elfúló hangon a mellette csemetét hintáztató másik nőtől, aki csak a fejét csóválja, mintegy jelezve, hogy szavai sincsenek a történtekhez. A harmadik asszonyság nem ilyen szófukar, hosszú fejtegetésbe kezd arról, hogy neki már régen elege van abból, hogy:

„bármerre nézek, ezeket látom!”.

Többen helyeselnek és lassan, mintegy reflexszerűen felállnak az új magyar néptánchoz, amelyet az Orbán-táncház terjeszt oly nagy sikerrel országszerte a Migráncsozóshoz. Tudják, ez az, aminek a lépéskombinációit plakátok ezrein, újság- és televíziós közvetítések (az olimpia sem kivétel) százain terjesztik, oktatják, nekünk, és még a kéretlen tudás tandíját is fizethetjük. A szülő- és nagyi-tánccsoport lamentálva, foghegyről sértegetve a fejkendősöket - mert ezeknél soha nem lehet tudni, még visszaszólnak, vagy beélesítik a muszlimok ruhája alatt kötelezően viselt bombamellényt - tehát az asszonycsapat felfejlődik a homokozóba védelmi kört formálva a gyerekeik köré, ezzel választva el őket melletük  játszadozó tudjuk kiktől, majd a tánc szabályai szerint lassan, helyben totyognak.

Mindebből a gyerekek az anya-fal egyik oldalán sem értenek semmit, talán csak azt, hogy valami megfoghatatlan baj, feszültség van, valami olyasmi, mint amikor otthon apu és anyu fojtott hangon veszekszik. Azt, hogy van még - de legalább is lehet - remény az értelmes gondolkodásra, egyetlen nagyi mondatai érzékeltetik, ő az, aki a hinta mellől szemlélve az eseményeket egyszer csak felháborodva fakad ki:

„Nem szégyellik magukat? Mit ártottak ezek az asszonyok nekünk, nem látják, hogy a gyerekeik ugyanolyan helyesen játszanak, mint a mieink? Mit szólnának, ha pártunk és kormányunk feje egyszer csak úgy döntene, hogy mi, itt a parkban vagyunk a nem kívánatosak, és egy kis pénzt is rádobva meghírdetné az új ellenséget - ami nagyon könnyen be következhet, hiszen ez a XIII., értik!, a XIII. kerület - és a mi gyerekinktől, tőlünk féltenék attól kezdve valakik a srácaikat? „

Mire mondandója végére ér egy csomó ellenséges szempár szegeződik rá, a Gerébre,  és az unokája melletti hinták is szélsebesen kiürülnek, mert a migráncsozók elrángatják a lázító unokája mellett - aki valószínűleg maga sem más, mint Che Guevara reinkarnációja - felhőtlenül hintázó ivadékaikat.

A kormánynak oly kedves gyűlölet-hétköznap flash mob-jának résztvevői nagy igyekeztükben azt sem vették észre, hogy az akciójuk közben a vád titokzatos tárgyai – Bunuel után szabadon - kicsit értetlenkedve, és nagyon riadtan már el is tűntek, nem csak a játszótérről, de még a környékről is.

Hogy is mondta Harlan Coben?„A gyűlölet felemészti az embert, és megfeledkezik arról, ami igazán fontos.”

Pálmai Tamás

Legyen a külső munkatársunk! Küldjön híreket, fotókat, videókat és mi a legizgalmasabbakat feldolgozzuk.Tárgynak írja be:  Témajavaslat 

Köszönjük. varosikurir@gmail.com

Iskolai felvilágosítás keretében mondhatják-e a lányoknak, hogy attól nem lesznek ribancok, ha annyi férfival szexelnek, amennyivel kedvük van?

avagy vitagerjesztő tesztkérdések tárháza

teszt.jpg

 

Ravi Iyer és Jonathan Haidt társadalomtudósok állítása szerint az alábbi 36 kérdést tartalmazó teszt rávilágít rohanó korunk erkölcsi változásaira, amelyek erősen befolyásolják a ma emberének legfontosabb döntéseit, a logikai folyamatainkat, politikai meggyőződésünket, választásainkat. Állításuk szerint a Theory elnevezésű tesztsor kiértékelése alapján kiderül, hogy mennyire elengedhetetlen elmagyarázni, hogy különbözőek vagyunk, eltérő véleményekkel és hitekkel, és a kirekesztés helyett beszélgetni, vitatkozni, érvelni kell megtanulnunk világnézetre való tekintet nélkül. A kutatás a társadalmi és politikai spektrum minden szegmenséből merített. A világ számos országában használják, így az Egyesült Államokban, Kelet Ázsiában és Európában egyaránt.

Néhány tesztkérdés a teljesség igénye nélkül:

1. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

2. Ha egy testvérpár fogamzásgátlóval és óvszerrel is védekezik, és mindketten akarják, akkor kipróbálhatják-e, hogy milyen egymással a szex?

3. Követelhetik-e a szülők az édességbolt tulajdonosától, hogy ne áruljon óriás csokoládét?

4. Rávághatja a gyerek az ajtót a szüleire, ha nem engedik el este bulizni?

5. Elhallgathatja-e a katona, ha tudomására jut, hogy az alakulatából valaki megöl egy civilt?

A teljes teszt a link alapján érhető el:

http://www.celebritytypes.com/morality/6/test.php

forrás: 444 

 

süti beállítások módosítása