2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir


Asztala viszta, Sándor!

2017. március 13. - Városi Kurir

terminator.JPG

Nem véletlen az ikonikus mondat magyarosítása, ezzel is igyekszem fejet hajtani az ismét visszamagyarosodott csodaember, Vajna András előtt.

Andy ugyanis, miután jó érzékkel a tűzrőlpattant magyar milliárdok mellé szintén tűzrőlpattant, szintén magyar lányt vett feleségül, akit éppen mai napság - gondolom a cserediák program keretében - kiküldött Amerikába…  Na, most kezdem elveszteni a fonalat, mert ezek után már kevéssé követhető a dolog, ámbár ha a két nagy P-t - a pénzt és a másikat – követjük, nem is olyan talányos az ügy.

vajnaandras3.jpg

Most, hogy ismét, már nemcsak szívében, de nevében is magyar lett a mi Bandink, megbocsáss, kérlek, hogy így ismeretlenül is becézlek, de olyan büszke vagyok megtalált magyarságodra, igaz az a kis „akcent” megmaradt, de gondolom csak a „sárm” okán, melynek egyébként is bővibe vagy. Kösz tehát, hogy a magad közel sem szerény eszközei mellett, leghíresebb teremtményedet: Swartzit, a Terminátort is elhelyezed nemzettudatunk oltárán.

Könnyekig meghatódtam, amikor az általunk Neked megvásárol TV2 csoport egyik csatornáján megláttam, nem elég, hogy a Terminátorral ünnepelitek legnagyobb nemzeti ünnepünk estéjét, és időről-időre feltűnik a képernyő alján, a terminátor vállán átvetve a lengő magyar trikolorral.

vajnaandras2.JPG

Te Bandi, első látásra nem akartam hinni a szememnek, majd amikor meggyőződtem, hogy ez a forradalmi tett mégiscsak igaz - én nem szégyellem - könnyek gördültek végig az arcomon, majd felugrottam, és fennhangon szavalni kezdtem, hogy aszongya:

 "Talpra magyar, hí a haza!

  Itt az idő most vagy soha!”

Révületemből az unokám csivitelő hangja térített vissza a rögvalóba:

- Papa, Te kihez beszélsz?

- A nemzethez, válaszoltam kicsit talán pátoszosan, de az vesse rám az első követ, aki mindig ki tudta vonni magát a saját hatása alól.

- És miért világít Nemzet bácsi egyik szeme pirosan? - érdeklődött tovább a pulya.

- Mert kiverette az a gonosz Jellasics-Magneto és megelőzve az egyre idegesítőbb kérdés-özönt, rögtön hozzá is tettem, ő volt az Horvát bán, akiről Petőfi (Petrovics) Sándor a legnagyobb magyar költő azt írta:

„Fut Bécs felé Jellasics a gyáva,

 Seregének seregünk nyomába’, ”

Lassan eluralkodott rajtam a téboly, és elmagyaráztam a gyereknek, hogy nyerte meg a pákozdi csatát az X-Men-zászlóalj, majd azt is, miként lettek zombik és menekültek így meg a végleges haláltól azok, ott Aradon.

Egy idő után éreztem, hiába is inspirál az  unoka csillogó szeme, abba kell ezt hagyni, pedig  úgy követi az „eseményeket”, mint talán soha még.

„A jövő, amiről a Terminátor beszámolt, komor, zord és… embertelen volt.”

Visszaváltottam tehát a tényekre, és meséltem a gyereknek Táncsics kiszabadításáról, amihez csak annyit fűzött hozzá unottan, hogy miért nem repült már előbb el, ha olyan okos volt, ám én ettől kezdve nem hagytam kizökkenteni magam a történelem csodás világából, és igyekeztem a lehető legpontosabban elmesélni a szabadság csillagos pillanatait. Hirtelen azt vettem észre, hogy egyedül maradtam a szobában. A gyerek ráunt a valóságra.

Megkövetlek Bandi, ide Te, és teremtményeid kelletek, hiszen hozzátok képest még a legcsodásabb valóság is csak szürke semmiség, különösen akkor, ha még a sárba is tapossátok.

"John Connor vagyok. Ha hallgatjátok ezt... ti vagytok az ellenállás!"

Pálmai Tamás

Tiborcz István taxis kalandja

Városi Kurir exkluzív

t.jpg

Az új nemzeti burzsoázia tagjai közül a legtöbben identitás-hiányuk következtében viselkedési minta hiányban is szenvednek, így azután a legrosszabb hagyományokat követve, régi dzsentrik módjára bánnak  a „pórnéppel. Legújabb példa erre Tiborcz István tegnap éjjel óta taxis körökben keringő kalandja.

A miniszterelnök veje, unokájának apja tegnap éjfél körül a családi vállalkozásban működő Fröccs Teraszról tovább indult az éjszakába - számoltak be többen is az esetről. Bevágta magát egy taxiba és bemondta az egyik margitszigeti szórakozóhely címét.  A taxi ura ekkor megkérdezte, hol akar kiszállni, mert a szigetre nem hajthat be, mire érkezett a válasz, hogy a lehajtónál. A sofőr közlésére, miszerint ott is tilos a megállás, így folytatódott a párbeszéd:

       - Állj csak meg ott, b….meg!

       - De nem lehet, mert be van kamerázva, és én nem akarok szabályt sérteni - mondta ekkor még csendesen a „lebazmegelt” pilóta.

       - Tudod b….meg, ki vagyok én?

       - Nem b….meg, emelte meg a hangját ekkor már a sofőr is.

       - Majd megtudod,ha  kirúgatlak! - süvöltötte az ifjú nemes, vagy azért mert akkor vette agyra, hogy van e honban olyan ember, aki nem ismeri fel, vagy mert egyébként is régen elszokott attól, hogy neki valaki nemet mondjon.

       - Szállj ki azonnal! - ordított ekkor már - átvéve a stílust - a vezető is, ettől a hangtól viszont Tiborc annyira berezelt, hogy majdnem kitépte az ajtót, úgy menekült.

Különös dolgok történnek mostanság az országban, és nem csak az éjszakában, de a mindennapokban is, hiszen az új uralkodó osztály úgy érzi, már bármit megengedhet magának, csalhat, lophat, hazudhat, elfelejthet beírni az adóbevallásába csekélyke 1 milliárdot, nem kell megjelennie a kihallgatáson még akkor sem - sőt különösen akkor nem - ha az OLAF, az Európai Csalásellenes Hivatal kéri. Elhajthatja az érdeklődő újságírókat, lenézheti, etetheti a választót, beépítheti a Város Ligetet, magánpénzzé konvertálhatja a közét, amely így „elveszti közpénz jellegét”, átépítheti a múltunka,t felülírhatja a történelmünket.

Egy szó, mint száz: elvesztették a veszélyérzetüket, és alulműveltségük folytán Petőfit sem ismerik, ezért - csak, hogy ne mondhassa senki, hogy nem tudott róla - álljon itt az alábbi néhány sor:

Petőfi Sándor

A nép nevében (részlet)

„Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Persze tudom, a tegnap esti taxis történet szinte semmi sem volt a fentiekhez képest, illetve dehogynem, egy tünet-együttes kicsiny, de nagyon jellemző és figyelmeztető eleme.