A HIT néven elhíresült Honvédelmi Intézkedési Terv nem más, mint a magyarok befosatásának előre megfontolt szándékkal kiokoskodott elgondolása. Kinek a gyomra ne rándulna görcsbe, ha minden lehető forrásból azt sugallja a kormány, hogy már az óvodásaink is veszélyben lehetnek?

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott ukáz a migráció okozta terrorveszélyre hivatkozva követeli az oktatási intézményektől – az óvodától az iskoláig -, hogy dolgozzák ki saját HIT-üket. Mi ez, ha nem zsigereinkbe beivódó félelemkeltés?

A történelemtanárként dolgozó Balatoni József, Jocó bácsi hét kérdésben fogalmazta meg: vajon mire is jó ez az egész? – írja a wmn.hu.

Az ukáz szerint

„A HIT alapján kell meghatározni a riasztás-értesítési feladatok végrehajtását, az abban érintettek meghatározott helyen és időn belüli rendelkezésre állását, a készenléti szolgálatba lépés, a honvédelmi feladat vagy a válságkezelés katonai feladati támogatásának feltételeit”.

Azt is le kell még írni, hogy terrortámadás esetén ki és hogyan veszi fel a kapcsolatot a tanárokkal valamint a szülőkkel, a sikertelen kapcsolatfelvételeket pedig külön jelenteni kell a fenntartónak. Össze kell írni az iskolában levő vegyszereket is a tisztítószerektől a kémiaszertáron át a fűnyíró benzinjéig, és ezeket biztonságba helyezni. Nyilván kell tartani az összes alkalmazott tartózkodási helyét, és külön helyet kijelölni az élelmiszernek és a víznek. Ehhez pedig a minisztérium egy 34 oldalas mintát is küldött az iskolák vezetői számára.

Nem is tudom, hol kezdjem. Írás közben sokszor meg kellett állnom, elszámolnom százig, mert elég cifra, nyomdafestéket nem tűrő szavak jutottak eszembe. A jelen kommunikáció szerint ez NATO-elvárás, azért kell elkészíteni, mert nincs olyan hely Európában, ahol ne fordulhatna elő egy esetleges terrortámadás.

Sajnos eljutottam arra a pontra, hogy ezt már nem tudom elhinni. Annyi hazugság zúdult ránk az elmúlt időszakban közlemények, plakátok, reklámok, nyilatkozatok formájában, hogy hitetlenné váltam ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Sok mindent nem értek jelenleg, ezeket próbáltam meg kérdések formájában összefoglalni.

1. Miért kellett ezt a két ünnep között bedobni, miért nem ért rá januárban?

Lehet, hogy kissé talán túlbuzgó volt az a munkatárs, aki besétált december 29-én a minisztériumba csak azért, hogy elküldje ezt a tetemes mennyiségű e-mailt az ország összes intézményvezetőjének? Annyi biztos, hogy az ünnepi hangulat és a pihenés pillanatait igencsak felborzolta ez a váratlanul jött hír.

2. Miért csak az óvodákban és az iskolákban kell ezt megtenni?

Hogyan maradhattak ki a bölcsődék és a felsőoktatási intézmények. Őket talán nem érheti támadás? Vagy ha igen, akkor ők lehet, hogy terv nélkül is tudnak intézkedni…

3. Ha van egy 34 oldalas minta, akkor minek a terv?

Tudom, nagyon értetlen vagyok, ezt vállalom. De akkor sem értem… Persze, minden épület más, de ha van egy egységes terv, akkor értelmetlennek látom, hogy mindenhol sajátot írjanak. Hisz kiürítési és tűzvédelmi terv amúgy is mindenhol van. Erre meg hiába írnak bármit, nem lehet felkészülni. Én például a pécsi egyetemi lövöldözés közelében voltam, ott bármilyen tervet is írtak volna, akkor sem lehetett mit tenni.

4. Ki fogja megírni valójában?

Magam előtt látom, hogy minden igazgató leül, és nekiáll a tervet elkészíteni, hisz rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel. Jah, nem! Egyik intézményvezető sem szakavatott ezekben a kérdésekben, másrészt pedig idejük sem lenne rá. Ki fogják adni a munkaközösség-vezetőknek, tanároknak, hogy dolgozzák ki ők, nekik „amúgy is több idejük van erre”, meg hát… amúgy is kellenek a „piros pontok” a szeptemberi differenciált béremeléshez.

5. Nincs leltár sehol?

Össze kell írni a vegyszereket, azok tárolási helyeit. Lehet, hogy tudatlan vagyok, de sehol sem tárolnak az iskolákban összevissza, ismeretlen eredetű vegyszereket. Hisz van szabálya arra, hogy miként kell ezeket tárolni. Arról nem is beszélve, hogy évente leltárt kell készíteni az iskolában található összes tárgyról, beleértve az utolsó rozsdás szöget is.

6. Mi lesz júniustól?

Oké, elkészül, mert a lelkes káderek hűségből, félelemből vagy a jó ég tudja, mitől vezérelve, de megírják. Aztán mi lesz? Hisz egy ilyen terv csak akkor lehet hatásos baj esetén, ha mindenki ismeri. Lehet, hogy augusztus végén minden tanár megkapja, és ki is kérdezi majd egy direkt erre a célra kinevezett, illetékes bizottság őket?

Attól a gyerekek még semmit sem fognak tudni belőle, kivéve, ha nekik is meg kell tanulni és visszaböfögni, szóról-szóra.

7. Tényleg muszáj ezt csinálni?

Nem. De. Szakmailag egy iskola életében papíron mindenre fel kell készülni a gyerekek biztonsága érdekében. Mert tűz, bombariadó, csőtörés bármikor lehet. Ahogy terrortámadás vagy becsapódó meteor is. Tényleg, űrből érkező támadásra, természeti katasztrófára miért nincs intézkedési terv? Arra is ugyanúgy megvan minden esély, mint a terrortámadásra…

Városi Kurír

Orbán Viktor agya - mint mostanában oly sokszor - ismét ledobta a bicikliláncot. A diaszpóra-konferencia, vagy mi fene óta már mindenki tudja, hogy szerinte, ha valakit támadnak, az a tisztelet jele.

Szórakozol, Viktor?

A Fidesz-főnök szerint az, hogy a világ boldogabbik fele a bénító döbbenet után, látva azt az ámokfutást, amit közel nyolcadik éve végez, most már verbálisan kimondja, hogy ez a rezsim és annak vezetője minden intézkedésével meghágja, abúzust követ el a demokrácián, a tisztelet jele.

Orbán és a fidesznyikok lehet, hogy meglepődnek attól, amit mondok, mert a sok szervilis alattvaló nem meri megmondani a tutit, de senki nem tiszteli a rezsimet, még a hívek sem. Ők is pusztán rettegnek a hatalmatoktól, és miután szégyellik  gyávaságukat, a vallásos hitbe menekülnek. A külhoni demokraták pedig undorodnak mindattól, amit ezzel az országgal művelt Orbán és csapata. De minek a többesszám harmadik személy? - a többiek „csak parancsra cselekedtek!!!!”, szóval amit Orbán tett.

A honi illiberalizmus atyja mindent lebontott, ami érték, és úgy mállik szét kezei között a demokrácia, mint a nevetséges átadások hosszú sora után alig négy évvel a Várkert Bazár szétlopva felújított épülete, ahogy az egészségünket rombolja majd a Paks 2, amihez Orbánnékon és orosz tartótisztjeiteken kívül senkinek sem fűződik érdeke, mert arra kérdésre, hogy jobb lesz-e általa a világ, egyértelmű a válasz: nem.

A "nemzeti" a hamis hívószó

A világ nem csak ezt, de azt is csodálkozva nézi, hogy tudott egy kollégiumi brancs egy egyébként progresszív nemzetet így maga alá gyűrni és elfogadtatni velük még azt is, hogy nem Kádári, hanem rákosi-i szinten tették le Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin - Sztálin kezébe az ország sorsát. A válasz rémesen egyszerű: a főnök történelmünkben példátlan módon és pofátlanul használja a demagógiát, mint a néphülyítés eszközét, és olyan dolgokat mond és tesz, amitől anno nemcsak Szálasi, a fő demagóg, de Rákosi, sőt Marosán is pironkodva „tartózkodott volna”.

Most, hogy a családban lassan már egyházi vezető is lesz, hiszen Orbán Gáspár a Felház nevű bolondéra honi főpapja, szinte minden területen sikeresen lefedte a család az országot: lányé a turisztika, vejé a luxusingatlan biznisz, Orbán pedig Mészáros művésznéven szinte minden más területet birtokol. Ez az ember - követői szemében - már-már félisten, úgy véli, bármit megtelhet és igen, igaza van, egyháza követői bármit beszopnak.

Persze, hogy Ő is látja, semmi nem biztos, ezt támasztja alá az a városi legenda, hogy egyes testőrök megjelentek különböző olyan országokban, amelyekkel nincs Magyarországnak kiadatási egyezménye, és ingatlanvásárlásokba kezdtek. Én persze nem hiszem a pletykát, mert szerintem - akárcsak a többi diktátor - Orbán is biztonságban érzi magát, hiszen megvan az ereje és besúgóhálózata ahhoz, hogy bármelyik ellenségével bármikor leszámolhasson, mert igen, a magafajta csak ellenséget lát, ellenfelet nem.

Most Neked áll a zászló, de ne feledd egyszer minden …..

Az olyan baromságoktól pedig, hogy azt támadják, akit tisztelnek, a továbbiakban se tartózkodjon Viktor Viktorovics, én bátorítanám sok hasonló gondolatra, mert hátha egyszer rájuk csodálkozik a ma még ájult tábor, és akkor nagyon gyorsnak kell lennie a családnak, hogy idejében elérjenek a mostanság éppen meg nem vásárolt külhoni ingatlanokba.

Végezetül két jó tanács

Viktornak és Anikónak mindig lebegjen szeme előtt a Kárpátok egykori géniuszának, Nikolaenak és bájos nejének, a kedves Elenának a sorsa.

Azt sem szabad elfeledni, hogy:

„1956 október 23-án Gerő elvtárs úgy ébredt, hogy nem tudta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi.”

Pálmai Tamás

Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen, a Papp László Budapest Sportarénában lerántotta a leplet az isteni akarat mikéntjéről és mibenlétéről.

A miniszterelnök azt mondta, szerinte nem véletlen, hanem

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.”

Azt kell mondani, hogy igaza van, Isten valóban kegyelmes, tanításai szerint minden bűnösnek kijár a kegyelem. Ebből következik, hogy Orbán és kormánya eddigi hét összefüggő évének minden népe elleni, generációkra kiható rosszcselekedete ellenére Isten előtt – és nem előttünk – feloldozást nyerhet. Persze előbb meg kellene gyónniuk és a kapott penzum őszinte megélése után járhatna nekik az égi feloldozás.

A mondandóját – láthatólag – az összes jelenlévő és a megvuduzott társadalom örömmel és lelkesen nyalta be, el sem gondolkodva annak álszent mivoltán. A vicc úgy tartja, hogy

„Tudják mi a különbség Orbán Viktor és az Isten között? Az, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni..”

A kormányfő – aki egyben a reformáció emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, amiből ők a rájuk eső részt vállalják.

Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte

„a kereszténységből kisarjadt létformák,”

az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, annak az életszemléletnek a megőrzését, amely

„a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette.”

Szegény „kisember”, amikor szembesült az isteni sugallattal és érezte vállán nem csak az ország, hanem egész Európa védelmének súlyát, rá kellett jönnie, hogy a kiváltságosok élete sem fenékig teljes.

„az embert szolgálni legalább olyan nehéz feladat a kormányzásban, mint az egyházban, ezért vagyok személyesen is hálás minden támogatásért, amit szellemi és lelki közösségünktől, önöktől, protestánsoktól és természetesen a katolikus testvérektől is kapunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nemzet összefogott, talpra állt és megerősödött (…), hogy visszanyerte életerejét, cselekvőképességét és tettvágyát is. Hálásak vagyunk, hogy sodródás helyett égtájat és csillagot választott, irányt szabott és utat épít saját élete számára.

A kormányfő azt vizionálta, hogy külön kiváltság a Mindenható részéről felé, hogy

„a gondviselés ebben a megújulásban bennünket eszközként használt: egyházainkat, a kormányt és a magyar polgárok szabad közösségeit az egész Kárpát-medencében.”,

de nincs magára hagyva szegény magyar kormány, mert csak úgy mint a fentiek alapján nem különben kiválasztott első szülött gyermeke, ős is a saját lábán áll:

„bár súlyos erők, sőt világerők ellen is sorompóba kell lépnünk, még mindig állhatunk, még mindig állunk a lábunkon.”

A kampánybeszéd innen kezdett igazán beindulni, ha már megágyazott a lelkekben annak, hogy „csak a Fidesz”, akkor rá is fordult az igazi cél kibontására:

„Mi nem csak olyan jövőt akarunk, ahol mindenkinek lesz munkája – ezt már szinte el is értük -, de olyat is, ahol a munka minden formája az Isten dicsőségét is szolgálja, az utcasepréstől az ország kormányzásáig.”

A miniszterelnök szerint

“a körvonalak már látszanak”

hiszen a mi közpénzünkből hidak épülnek a Dunán, magyar egyetemek Erdélyben, több száz óvoda a Kárpát-medencében, és ma is együtt ünnepel Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély és a közelgő választáson az áhított iksz megfelelő rubrikába biggyesztésével ezt meg is tudja a kiválasztott felé hálálni megannyi félrevezetett.

„látszik a békés, határok feletti nemzetegyesítés valósága.”

        fotó: MTI

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a hű csatlós, Balog miniszter, amikor este hazamegy, miként áll a tükör elé, hogy ezt a rengeteg zagyvaságot alázattal, szervilisen végighallgatta a többi jelenlévővel együtt.

Gábor György vallásfilozófus szavaival:

„Orbán – szerényen, ám röhejes tudatlansággal – hitvallónak nevezi kormányát. A hitvalló (confessor) eredeti jelentése a szentként tisztelt emberekre vonatkozott, akiket megöltek Krisztusért, vagy akik kínok, szenvedések, gyötrelmek között vallották meg Krisztust. Ami ezt illeti, azt majd meglátjuk, hogy milyen üldöztetések közepette fogják megvallani a kormánytagok Krisztust…

A későbbiekben amúgy ugyancsak hitvallóknak nevezték azokat, akik tiszta életükkel, aszkétákként, vezeklések közepette, erkölcsileg tiszta, feddhetetlen életet élve, jámborságukkal és erkölcsi tökéletességükkel tettek Krisztus mellett hitet. Akkor most képzeljük magunk elé egy pillanatra a tiszta, erkölcsös, feddhetetlen életű és jellemű, jámbor, erkölcsileg tökéletes, amúgy aszkéta életet élő kormánytagokat.

Egyébként a hitvalló jelzőt az egyháznak áll jogában adományozni. Most már csak az érdekel, hogy vajon melyik egyház ajándéka volt a kormány egészét illető, kollektív „hitvalló” jelző? És a református egyház milyen mértékben vesz részt a „szent férfiak” tiszteletében? Szerintük tehát szentek márpedig vannak?”

Mátrai Anna

Miért hiszi bárki is, hogy Orbán egy választási vereség után simán átadja a hatalmat?

             illusztráció: varanus.blog.hu

Higgyük el, hogy a közelgő Advent szelleme megszállja az ellenzéket, és ahelyett, hogy önmagukkal és egymással foglalkoznának, végre ráfordulnak arra az útra, ami Orbán elzavarásához vezet. Jó, én is tudom, hogy erre kevés az esély, de mégis, mi is álmodozhatunk egyszer! Na szóval, gondoljunk bele, mi is történik akkor, nem a választás másnapján, ugyan már a vereség éjszakáján.

Orbán miután a klozetbe, - ahogy azt szokta vereség esetén- fejjel szétverete a mosdókagylót, mint  2002-ben is tette, most nem megy majd ki és ismeri el foga vicsorgatva a vereségét, dehogy kirohan és harcra szólítója híveit, mert vallásuk alapdogmája szerint csak ők a haza, mindenki más áruló.

 „A haza nem lehet ellenzékben”

Ezzel a csatakiáltással pedig kezdetét veszi Magyarország legnagyobb és legvéresebb polgárháborúja, az addigra jól bejáratott lőterek rejtekéből azonnal előkerülnek az addig dugdosott „nem légpuskák”, és megindul a vérfolyam, csak azért, hogy diktátornak ne keljen elszámolnia azzal, hogy ő és barátai miként lopták szét az országot. Túlzottan sötét képet festek, én örülnék a legjobban, ha nem lenne igazam.

Persze nem vitás, hogy a végén ki kerekedik felül, de sajnos addigra, már romokban áll az eddigi életünk, halottak és sebesültek, valamint eltorzult lelkek jelzik a szabadsághoz vezető utat. Addig már lecsúszunk a műveltvilág térképéről, márpedig  visszakapaszkodni egy hegyre sokkal nehezebb, mint némi küzdelem árán ott maradni.

Orbán retteg az elszámoltatástól, hiszen ő tudja a legjobban milyen köztörvényes és politikai bűnöket követett el országa ellen.

Tiszteltetek minden széplélekű demokratát, aki hisz még abban, hogy választással, és vértelen eszközökkel is elzavarható Orbán és csapata, valamit azok az ellenzéki politikusok, akik az Ő fizetési-feketelistájukról kapják az apanázst.

Mert ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az ami most az ellenzéki oldalon megy természetes és nem a rengeteg magas pozícióba beépített Fidesz kollaboráns műve.

Tévedés ne essék ez a forgatókönyv, nem csak 2018-ra érvényes.

Farkas, akinek a nevéhez az elmúlt években igencsak kétesnek mondható ügyek köthetők, diadalmas hadvezérként érkezett a helyszínre. Ahogyan tartójától már megszokhattuk, a sajtó képviselőivel szóba sem állt, nem méltóztatta saját szájából a nyilvánosságot tájékoztatni. 

Volt is mitől tartania, hiszen máig nem tudjuk, mi történt a Híd a munka világába projekt környékén, hova tűntek el a roma felzárkóztatást szolgáló milliárdok. A több mint két éve folyó nyomozás szép lassan csordogál, mondván az idő majd mindent megold. Kínos kérdéseket a Fidesz urai nem szeretik, mi köze van az embereknek ahhoz, mire költötték el az adóforintjaikat. Farkas Flóriánt láthatóan védi a hatalom, Orbán menlevelet adott a számára az igazságszolgáltatás elől. Ezért lehet ilyen magabiztos, mosolygós, tisztában van azzal. hogy büntetlenséget élvez mindaddig, míg a romák - megvett?--szavazatait szállítja a Fidesznek.

Az MTI tudósítása szerint a kormányt képviselő Balogh Zoltán Szolnokon kijelentette:

"Magyarország csak akkor léphet igazán előre, ha minden polgára - köztük a cigányok is -, előre tud lépni."

 A miniszter átadta Orbán Viktor miniszterelnök köszönetét és gratulációját a szervezetnek. 

Balog Zoltán hangsúlyozta: partnernek, egyenrangú félnek kell tekinteni a cigányságot, és hibás az a politika, amely tettesként vagy áldozatként tekint a romákra. Kirekesztés helyett összetartozásra, politikai felelőtlenség helyett felelősségre "egymásért és saját magunkért", megosztottság helyett együttműködésre van szükség - fogalmazott.

A fentiekre az emberminiszter még rá is tett egy lapáttal.

Balogh szerint Farkas Flórián az első cigány vezető Magyarországon, akivel érdemben lehet és lehetett együttműködni. Az Országos Roma Önkormányzatnak az elmúlt huszonöt évből volt négy "botránymentes" éve, amikor Farkas Flórián volt az elnök.

De még ezt is tudta fokozni a miniszter mikor elmondta: szabálytalanság esetén eljár, vizsgálatot indít, ha kell, feljelentést is tesz, mert "tiszta kézzel lehet csak részt venni" a roma politikában. Hangsúlyozta: akit viszont alaptalanul vádolnak, azt megvédik.    Az eddigi eredmények között említette a Nő az esély programot, amelyben 500 roma nőnek sikerült munkát szerezni, a következő ilyen programban újabb 500-nak. Balog Zoltán szerint sokkal jobb ma a romák helyzete, mint 2010-ben volt, a problémák sokkal kisebbek.

A Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke folytatta a sikerek felsorolását. Elmondta, a kormány elkötelezte magát és óriási erőfeszítéseket tesz 2010 óta a hátrányos helyzetűek, különösen a hazai cigányság felzárkózása érdekében. Sikerült elérni azt is, hogy a romaügy európai üggyé váljon.   

Eredmény, hogy mérséklődött a mélyszegénységben élők száma, a közfoglalkoztatásnak köszönhetően több százezer cigány ember kapott munkát, minden rászoruló gyermek meleg ételt kap az iskolákban és a korai iskolaelhagyók száma is jelentősen csökkent - sorolta.    Szólt arról, hogy a Lungo Drom - "Magyarország legnagyobb cigány családja" - ma is több mandátummal rendelkezik, mint az összes parlamenti ellenzéki párt együtt.    A Fidesz az egyetlen párt, amely felvállalta a cigányság ügyét - mondta, hozzátéve: céljaik a cigányság és a polgári erők összefogásával valósíthatók meg.

A rendezvényen együttműködési nyilatkozatot írt alá a minisztérium nevében Balog Zoltán és Farkas Flórián. A dokumentum  tartalmazza a munkában, tanulásban, a kultúrában, a lakhatásban, az egészségügyi ellátásban sikeres programok folytatását.

A Fidesz 2010-es kormányzása óta a sokadik együttműködési megállapodást kötik a romák helyzetének a javítására. Az ablakon kidobott milliárdokból egyetlen új munkahely sem jött létre, a milliárdok eltűntek, mint szürke szamár a ködben.

 A szombaton megjelent Magyar Nemzetnek egy szolnoki, középkorú, három gyermeket nevelő roma asszony panaszkodva mondta:

"A temetőnek nevelem a gyerekem." 

Állítása szerint már kétszer igényelt szociális bérlakást a szolnoki önkormányzattól, de elutasították. Miniszter Flóriról a szolnoki cigánysor egyik  lakója elmondta:

" Velünk nem foglalkozik, amióta milliárdokat szerzett,barátai csak a parlamentben vannak".

Egy másik roma szerint : 

"Lungo Drom? Az már megszűnt!" 

Orbánt és Farkast a romák életkörülményei hidegen hagyják. Ahogyan közelednek a választások egyre több kirakat-eseményre kerül sor, ahol a szolnoki rendezvényhez hasonlóan a csillagos eget is lehazudják majd kormánypárti politikusok. Szükség van a cigányság voksaira, ezért semmi sem drága. Utána: van még hely az árkokban.

bl

Legnagyobb meglepetésemre a díszterem folyosóján még mindig árad a falakból az ott felejtett  a virsli- és mustárszag. Ez az illat még Szépvölgyi Zoltán egykori Fővárosi Tanácselnök 16 éves uralma idején vette be magát a lambéria mögé. Ha már itt tartunk, más is emlékeztet a régi időkre, a mai főpolgármester hatalma ugyan úgy látszólagos, mint Szépvölgyié volt anno, hiszen mind a ketten pártirányítás alatt állnak, a fővárosi közgyűlés ennek következtében, csak egy himi-humi határozatot hozott arról, hogy tárgyaljon a főnök az Istennel, pardon Orbánnal.Tarlós István tehát nem merte a közgyűlés elé terjeszteni - ahogy azt az ellenzék követelte - sem a népszavazás kiírását, sem pedig azt, hogy vonják vissza a pályázatot, ez utóbbi lett végül is a döntés, de nem a testületben, hanem a miniszterelnöknél. Most már minden rendben lesz, hiszen a főpolgármesternek megmondták mi a véleménye.  

Sorjában haladva: az első napirendi pont a mára már teljesen kivéreztetett, minden anyagi és erkölcsi javától és büszkeségétől megfosztott főváros ez évi költségvetési vitájának nevezett bohóctréfa volt.

A költségvetés-tervezet, amit a kormányzó többség sem volt képes lelkesen, csak ímmel-ámmal védeni az azt támadó ellenzékkel szemben, a sorok első olvasatában optimista, azaz cseppet sem realista, ám egy kicsit elmélyültebb tanulmányozás után kiderül, hogy ez nem a „mire költünk, mit fejlesztünk” költségvetése, ez a „mire nem jut” magyarázkodása. A vitának nevezett valamit a főpolgármester alig néhány hozzászólás után, már-már unottan lezárta.

Az olimpiai vita előtt még szót kapott Fürjes Balázs, az olimpia kormánybiztosa, és Borkay Zsolt MOB elnök, akik egy-emberként igyekeztek könnyzacskót üríttetni, illetve minden szépet és jót elmondani a bukott kezdeményezésről, a helyi ellenzéki képviselőkre tolva - ahogy ezt Orbánéktól az elmúlt napokban ellesték - a felelősséget, a „több mint száz éves álom széthullásáért”

Ezt követte az olimpiai vita maga, na, kérem, ezt látva és hallgatva az a bizonyos sokat emlegetett bányász-béka is megszédült volna a segge alatt tátongó mélységtől. Horváth Csaba szocialista képviselő felütése, ami sok más mellett gyávasággal vádolta a kormánypárti többséget, beizzította a kormánypárti gőzgépet. Horváthnak Kocsis Máté válaszolt keresetlen stílusban, amelynek legapróbb eleme volt, hogy baromságnak minősítette képviselőtársa mondandóját hazugnak és köpönyeg forgatónak nevezve őt és mindenkit, aki szembe ment az olimpiai pályázattal. Kicsit később - hasonló stílusban, csak még erősebben - Trippon Norbert újpesti szoci viszont azt emlegette, hogy a Fideszes képviselők, „lefosták a lábszárukat” félelmükben, hogy nem lehet a csókosoknak adni az olimpiai beruházás jelentős részét.  A vita további részleteitől eltekintek, hiszen szinte mindenki mosakodott, vagy azért, mert a terv mellett áll, vagy azért, mert ott állt, de már nem, Összesen két képviselő nem érezte szükségét a magyarázkodásnak, hiszen ők nem változtattak a véleményükön: a 2015-ben, a szavazáskor tartózkodó Gy. Német Erzsébet, a DK képviselője, és a rendezés ellen már akkor egyedül szavazó LMP-s Csárdi Antal.

Ennyit az első fejőstehénke tarkón lövéséről, aki itt még csak térde zuhant, - vagy milye van ennek az állatnak - ám este, amikor Tarlósnak megadták, hogy merre van az előre, végleg kimúlt.

A másik fejőstehénnek szánt projekt a Rácz Fürdő volt ezen a napon.

Azt, hogy zavar támadt az erőben és a kormánypárt köreiben, vita dúl az eltapsolás körül, már a napirend elfogadásakor érezni lehetett, hiszen a főpolgármester - szokásával ellentétben -  helyt adott annak az ellenzéki kérésnek, hogy a fürdő ügyét, ne zárt ülésen tárgyalják. Úgy látszik Tarlós abba még belement, hogy a hatalomátvételkor már csak kapunyitásra váró komplexumot ellehetetlenítsék, ezért aztán hét éve ott pusztul Buda egyik legfrekventáltabb  telkén  egy, akár idegenforgalmat is élénkítő beruházás, amivel a cél nem lehetett más, mint, hogy az eredeti befektetőktől el einstandolhassák.  A fővárosi kormánypárti többség egy része úgy vélte, eljött végre az ideje a szüretnek, vagyis az értékesítésnek, amelynek alanya ki is lehetne más, mint a Tiborc Istvánt, Mészáros Lőrincet, és (régi-új nevén) Vajna Andrást is folyamatosan – állami pénzekből - finanszírozó Magyar Fejlesztési Bank.  

„A mai napon – mondta el a Városi Kurírnak Szaniszló Sándor szocialista fővárosi képviselő, a közgyűlés pénzügyi ellenőrző és felügyelő bizottság elnöke - a fővárosi közgyűlés milliárdokkal olcsóbban szeretné értékesíteni a Rácz Fürdőt, mint amennyit ér, milliárdos károkat okozva ezzel Budapestnek. 8 milliárdra értékelték a fürdő- és a szállodakomplexumot, ehhez képest 3.1 milliárdért akarják most tovább-passzolni a Fideszes kifizetőhelyként elhíresült banknak, amelynek van egy titokzatos vevője, akinek a személyéről nem nyilatkoznak, nem tudni milyen háttérrel rendelkezik, csak az a tény, hogy most 3 milliárdért vinné el a fürdőt. Ez az oka, hogy Tarlós István elé került az eladásról szóló előterjesztés. Az MSZP fővárosi frakciója azt kezdeményezi, hogy ezt a napirendi pontot a mai napon ne tárgyalja a közgyűlés, vagy ha ettől nem hajlandó elállni, azt kérjük, hogy maradjon fővárosi tulajdonban mindaddig, amíg a végelszámolások befejeződnek, és akkor teljes áron írják ki nyílt piaci értékesítésre, vagy maradjon fővárosi tulajdonban és üzemeltetésben, így végre megőrizhetnénk egy patinás budapesti épületegyüttest fővárosi tulajdonban.”

A Rácz Fürdő-ügyben teljes volt a káosz a kormánypárti oldalon, először megszavazták, hogy maradjon fővárosi tulajdon, majd arra hivatkozva, hogy ketten éppen nem voltak a teremben visszakérték, és ekkor elindult egy tökéletesen zavaros, ad hoc frakcióülés a teremben, aminek végeztével mégis csak levették  a napirendről „egyelőre” az ügyet. Ezzel kifeküdt a második remélt kormánypárti fejőstehén is.

Régen írhattam le, hogy ezen a közgyűlésen két fontos témában is győzött a budapestiek érdeke.

Ha nem lenne nyálas, most ideírnám, hogy amikor kiléptem a közgyűlés épületéből a Városház utcára, még a nap is másként sütött, de mivel annak ellenére is, hogy igaz, nyálas és érzelgős, nem írom ide.  

Pálmai Tamás

Mi, akik emlékszünk még arra az évre és hordalékára, az új gazdasági mechanizmusra, amit  a gazdaság irányításának, tervezésének átfogó reformjául szántak, és 1968. január 1-én vezettek be. "A reform három területen hozott lényeges változást: csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság, liberalizálták az árakat, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai végre a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak, valamint a központilag meghatározott bér­rendszer helyét egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel.1968 terméke azóta is sokezerszer "áldott"  Budapesti Közlekedési Vállalat, - a BKV - az atomsorompó egyezmény genfi beterjesztése, a Párizsból szétspiccelő diáklázadások, a Csehszlovák Kommunista Párt riadt elemzése a spontán mozgalmak létrejöttéről, amelyek a párt irányítása nélkül kezdtek funkcionálni, King tiszteletes meggyilkolása, a Moszkvában tárgyaló Dubcek csehszlovák kormányfőnek címzett  felszólítás, hogy hárítsa el az ellenforradalmi veszélyt. Folytassuk, hiszen még csak májusnál, tartunk! Júniusban diáklázadás söpör végig Jugoszlávián, L.A.-ban meggyilkolják Robert Kennedyt, a szintén merénylet áldozatául esett elnök öccsét, aki kampánykörúton járt az Angyalok városában, a Csehszlovák ellenzéki lapokban - mert ez az év azért Csehszlovákiáról szólt leginkább - megjelenik a 2000 szó, az addig elért demokratikus vívmányok védelmében megfogalmazott kiáltvány.

Júliusban és augusztusban Magyarországon bevezetik a 44 órás munkahetet, a csehszlovákiai tárgyalások során a CSKP legfelső körei ígéretet tesznek a Szovjet vezetésnek többek között a „sajtó kordában tartására”, és a két legnagyobb „ellenforradalmi szervezet” betiltására, ezt követően Pozsonyban öt szocialista ország és Csehszlovákia közös nyilatkozatot ad ki arról, hogy a „szocializmus védelme közös internacionalista kötelesség”. Alig több mint tíz nappal a nyilatkozat kiadása után Csehszlovákia és Magyarország első embere találkozik Komáromban, ahol Kádár burkoltan ugyan, de figyelmezteti partnerét a nemzetközi beavatkozás lehetőségére, ami augusztus 20-án, 200.000 katonával és 5000 harckocsival be is következik. A megszállás során a CSKP és az állam több vezetőjét letartóztatják és Moszkvába szállítják, miközben Jugoszlávia hivatalosan is elítéli az intervenciót, Prágában összeül a CSKP rendkívüli kongresszusa, ahol ellenállást hirdetnek, ezzel szemben a Szlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusa a szovjetbarát Gustav Husakot választja Dubcek helyett első titkárnak.

Szeptemberben a Kína-barát Albánia elhagyja a keleti tömb katonai szervezetét, a Varsói szerződést. Az év utolsó három hónapja is izgalmasra sikeredett: októberben a Csehszlovák nemzetgyűlés jóváhagyja a megszállást, azaz, aláírják a Szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásához hozzájáruló szerződést. Novemberben az USA megválasztja - mint azóta kiderült - talán legellentmondásosabb elnökét, Nixont, bár könnyen lehet, hogy Donald Trump még rajta is túltesz. Ebben a hónapban találkoznak a Magas Tátrában a csehszlovákiai magyar értelmiségiek, és ugyancsak ebben a hónapban válik nyilvánvalóvá az albán nacionalizmus térhódítása is egy koszovói diáktüntetésen. December 24-én az Apollo-8 úrhajó Hold-körüli pályára áll, ezzel beteljesítve John F. Kennedy egykori elnök 1961-es kongresszusi beszédében tett ígéretét, hogy még az évtized vége előtt megvalósítják az amerikai holdutazást.  

A fenti vázlatos áttekintés közel sem teljes, hiszen többek között olyan fontos események is kimaradtak belőle, mint mondjuk a romániai  Maros-Magyar tartomány megszüntetése, amely helyén létrehozták Maros, Hargita és Kovászna megyéket, vagy nem írtam arról a tüntetésről sem, amelyet azért szerveztek, hogy Hargita megye székhelye Csíkszereda legyen.  Arról sem esett szó, hogy még az év vége előtt, karácsony második napján a Palesztin Népi Felszabadítási Front terroristái a milánói repülőtéren tüzet nyitottak az EL-AL izraeli légitársaság gépére, és a frankfurti diáklázadás is kimaradt a felsorolásból.

Ha csak ennyi lett volna 1968, - de persze több volt ennél - már akkor érdekes lenne a párhuzam az előttünk, és a mögöttünk álló évekkel. Tény, hogy akkoriban nekünk, a Nagy testvér árnyékában élő közép-európai országoknak, kevés hely jutott a világpolitikában, nem voltunk jelen úgy, ahogy azt – fájdalom - mainapság tesszük. Itt-ott azért mégis csak alakítottuk, vagy legalábbis megkíséreltük alakítani a történéseket, gondoljunk csak arra, amikor  Kádár János figyelmeztette Dubceket a készülődő intervencióra, vagy arra, hogy szemben a mostani folyamatos harcos retorikával lelkesen helyeseltünk és támogattunk minden békekezdeményezést, így az atomsorompó-egyezményt is.

Mi történt velünk, mi történt a világgal, hogy mára ismét, mintha 1968, vagy akár a magyar 1956 meg sem történt volna, a retrográd vezetők és eszmék korát éljük?  A világ és Európa mai vezetői maguk is, vagy a 68’-as nemzedék tagjai, vagy azok leszármazottai, miért nem követik a szabadság eszményét, azt, amely akkor ugyan elbukott, de az egy híján öt évtized alatt mégis sokat lépett előre, majd egyszer csak ez az évtized - legalábbis számomra - váratlanul meghozta a hátraarcot. Az emberi faj szinte legrosszabb ösztöneitől hajtott vezetők kerültek hatalomra egyre több helyén a világnak Oroszországtól Észak-Koreán át Törökországig, Magyarország után Lengyelországban, az USA-ban, de félő, hogy hamarosan a Franciáknál is.Tévedés ne essék, ezek csak azok az országok, amik szem előtt vannak, a sor viszont hosszan folytatható.

Lehetséges, hogy így fizetünk azért, mert 68’ szereplői ahelyett, hogy amikor beértek a hatalomba és megvalósíthatták volna álmaikat, inkább csak látszattevékenységre voltak hajlandók a társadalmi kiegyenlítettség felé vezető úton. Minden árulás – akárcsak valami sorstragédia - magában hordozza a maga büntetését, mindegy mikor, de a történelem elégtételt vesz?

 Kevés az olyan vezető a mai Európában, mint Merkel, aki érti Bismarck szavait:

„Die Politik ist die Kunst/die Lehre des Möglichen” - azaz: a politika a lehetőségek művészete

és - de ezt már én teszem hozzá, elnézést herr Biscmarck - az apró korrekciók művészete is. A rendszerhibákat Merkel - ellentétben Orbánnal és tettestársaival - javítani szeretné a rendszer teljes, és agyatlan elvetése helyett.

Gondoljunk bele, mi polgárok: mit jelentene nekünk a személyes életünkben a visszatérés, vagy inkább zuhanás a nemzetek háborúkkal, válságokkal terhes Európájához? Egycsapásra megszűnne az áruk és emberek szabad áramlása, a most az Unión belül így-úgy, de mindig kezelhető ellentétek évtizedes, évszázados gyűlölködésekké gennyesednének.  Az eszmék szabad áramlása, hiszen a világhálót ma már nem lehet betiltani, ha kell, „szamizdat” – lásd 1968 - módjára is tovább üzemel, szóval az eszmék terjedésének megregulázása a nemzeti létbe zárt gondolkodókat, gondolatokat tönkreteszi, paranoiássá nyúzza, és mint tudjuk, a paranoia nagyon sok energiát leköt, azaz szív el a fontos gondolatok elől is.

Valóban ezt akarjuk, a végtelen  horizont helyett a falak-tákolta, szűkös magányt? - ezt kérdezi tőlünk szinte nap, mint nap, hol ilyen, hol olyan formában Európa, a világ közös tudatalattija, ezért nem tudjuk se kiköpni, se lenyelni 1968 tudomásul sem vett, elárult hagyatékát.

Végezetül idézzük ide az 1968-as forradalmár, később sok évtized múltán német külügyér, Joschka Fischer örökbecsű felszólítását:

„Legyünk realisták, követeljük a lehetetlent!”

Pálmai Tamás

Arról szól a fáma, hogy országvezetőnk meghányta-vetette a kérdést és személyesen kérte meg balkezét, -mert a jobbkeze, mint azt mag mondta alig néhány éve Matolcsi-  Lázár Jánost, hogy ne tegye már ezt a szegény köztisztviselőkkel és az őket hetekig váró nyugdíjasokkal, inkább válassza a kézenfekvő megoldást, és adja fel postán azt az Erzsébet utalványt.

Imígyen szól a Miniszterelnökség közleménye:

„Mentesítik a járási- és kormányhivatalok munkatársait az Erzsébet-utalványok kézbesítésének feladata alól, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Postától kér gyorsabb és olcsóbb megoldási javaslatot, hogy minden nyugdíjas még karácsony előtt megkaphassa a kormány által juttatott tízezer forintos utalványt.”

Magyarország második embere feljebbvalója intelmére újra felvette a telefont, amit persze szintén a köz – tehát mi – biztosítunk ingyenesen a számára, és mintha csak a saját fejéből pattant volna ki az ötlet, felhívja a postavezért, és megpróbál kisírni a jótékony terv megvalósításához méltányosabb árat és rövidebb határidőt. A bukmékereknél elég nagy odds-al lehet fogadni, hogy sikerülni fog a halálmegvető bátorságot tükröző kísérlet.

De nem csak ezt teszi a bátor bürokrata, – jobb később, mint soha – szintén az orbáni javaslatot szem előtt tartva – magához rendelte az érintett szakszervezetek vezetőit, hogy kikérje a véleményüket a nagy haditervet illetően.

„Orbán Viktor miniszterelnök kérésére Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn konzultációra hívta a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének vezetőit, Boros Péternét és Árva Jánost” 

– tudható meg az MTI-hez eljuttatott közleményből.

„A Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormány képviseletében meghallgatta, mérlegelte és elfogadta a szakszervezetnek az Erzsébet-utalványok kézbesítésével kapcsolatban felmerült észrevételeit és javaslatait.”

melynek eredménye képpen

„Lázár János és a szakszervezet vezetői megállapodtak abban, hogy a járási- és kormányhivatalok munkatársait mentesítik az utalványok kézbesítésének feladata alól.”

– zárul a Miniszterelnökségi közlemény.

Hát így! Valószínűleg ez az év nem zárul annyira jól a biztonsági cégek vezetőinek és az abból várhatóan részesülőknek, mint a múlt héten gondolták, de a miniszterelnöki narratíva valamely, még annál is felsőbb érdekből kifolyólag kihúzta a zsebükből a már benne érzett milliókat. Bocsi,ismeretlenek! Ez-egyszer legyőzte a józan ész – vagy a még nem ismert pártérdek – a fejetlen osztogatást. De ne búsuljatok, "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér", kaptok még őrizni válót!

Mátrai Anna

Mondhatnánk, említésre sem méltó, hogy költekezős évszakot zár a "nagykis" ember, hisz jól tudjuk, „így mulat egy magyar úr”, de sajna nem ez a helyzet. És nem csak az „úr” hibádzik. A "fentemlített" nem saját pénzét bokázta és bokázza el, hanem kizárólag a miénket! Csak ez a két „játéka” minden hazánkfiának – a „maszületettektől” az életük alkonyán járókig – 6.400.- Ft-jába fájt, de nagyon.

Érdekes módon nem találtam a postaládámban olyan levelet a főnöktől, hogy akarok-e neki ekkora summát adni, vagy sem. Gondolom, ezzel mindannyian így vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy kiben, vagy miben hiszünk.

Azok kedvéért, akik kizárólag az Orbán-televízió, rádió, újság képernyőjéről és hasábjairól tájékozódnak: a 49.000.000.000.- forintnak megfelelő bírságot azért kell a regnálók helyett mindannyiunknak fizetnünk, mert az Európai Bizottság szerint a magyar kormány  az elmúlt hat évben trükközött az útépítésekkel. Figyeljünk a dátumra: kifejezetten az elmúlt hat évben találtak efféle visszaéléseket, tehát mielőtt még a visszamutogatáshoz lendülne az ezért zsigerből Sorosozni, vagy Gyurcsányozni kezdők karja, hívom fel a figyelmet, hogy ez alatt az idő alatt önök tetszettek a kormánynak az ő rúdját fogdosni!

A Bizottság azt kifogásolta, hogy kizárólag azok a haver-cégek nyerhettek milliárdos autópálya-építéseket, amelyeknek az építés helyétől 50 kilométeren belül volt saját aszfaltkeverő üzemük. Ezzel a kikötéssel illegálisan zárt ki pályázókat a kiíró magyar kormányzat. Az Unió megelégelte, hogy Orbán - az egyszemélyes magyar kormány  - eleinte a kollégiumi szobatársának, majd a bizonyos "G napot követően", miután berágtak egymásra, a falubeli „polihisztor, reneszánszember” (azért irtam le mind a két szót, mert hátha legalább az egyiket ismeri) haverjának adja a pályázható pénzek nagy részét.

Az Unió – amiről köztudott, hogy nem ugrik szíre-szóra, jól megfontol, hogy azt ne mondjam: el-eltököl egy-egy ügyön, mielőtt demokratikus úton végigviszi döntéseit – megelégelte a magyar vircsaftot.

És mi? Mit kell még lenyomnia a torkunkon ahhoz, hogy egységesen, a fővárostól a legkisebb tanyáig azt érezzük, hogy na, ezt már nem!?

Szerintem legmerészebb álmában sem gondolta az akkor még fiatal és demokrata, amikor felszármazott a székesbe és tátott szájjal rácsodálkozott a 4-6-os villamosra, hogy az milyen hosszú, és mennyire sárga, hogy eljön az idő, amikor a hasonszőrűekből verbuvált csapatával hülyére vesz majd egy teljes nemzetet.

Azt gondolom, ha az Európai Unióval és szervezeteivel nem az üzengetős viszonyt szorgalmazná, hanem ameddig még szóba állnak vele, mint egy társult ország miniszterelnökével, inkább az eszmecserét részesítené előnyben, ahogy ez azon a fertályon szokás, sokkal többre menne, és juttatná országát is. De ő nem! – hisz békében tehetetlen, neki a folyamatos izgalmi állapot fenntartása azért kell, hogy annak leple alatt lenyúlhassa, amit csak megkíván, és mint tudjuk, elég nagy étvággyal áldotta meg az örökkévaló.

Sajnos ehhez asszisztál szintre a teljes politikai osztály is, - oldaltól függetlenül - amelynek tagjai  egyszerűen csak túlélni akarnak, tisztelet a nagyon csekély kivételnek.  Abban a tévhitben dagonyáznak, hogy egyszer csak vége lesz ennek is, és akkor újra pálya lesz. Azonban a mindebből kiábrándult szavazópolgárnak ez nem választható alternatíva, márpedig  nélkülünk nincs demokratikus kormányváltás, bár attól tartok, velünk se nagyon, hiszen történelmi ismereteim azt támasztják alá, hogy még egyretlen diktátor sem hagyta magát  demokratikus választás útján megdönteni.

Az apátiába süllyedt polgár csak vár, vár valakikre, akik új alternatívát mutatnak, és akikért érdemes felkelni és ellenállássá változtatni  „ellenülést”.

Mátrai Anna

Először is fényt gyújtott a sötétnek gondolt agyunkban, hogy a török-német paktum, – a két ország megegyezése arról, hogy az Európai Unió menekülteket vesz át valami sötét módon Törökországtól, és azokat kötelező jelleggel szétosztja a tagállamok között egy hátsószobás titkos alku.  Erről a megállapodásról Orbán is hasonlókat mondott a Lillafüredi frakcióülésen, és mint sötét mumussal szokás a gyereket, úgy   riogatta vele áhítattól  félájult híveit. Nos, kedves(?) Miniszterelnök úr, és Szájer úr, van egy Mészáros Antóniával közös meglepetésünk: a megállapodás oly annyira nem titkos, hogy nyilvános. Mindenki tudhat róla, amennyiben érdeklődik a politika iránt, és nem csupán saját tév- és rögeszméit kergeti. Tehát ez sem az „igazmondótól” vált nyilvánossá, mint ahogy hiába igyekeznek sulykolni, az 1989-es „Ruszkik haza” emlékezetes mondatának gondolata sem köthető hozzá, ö csak kifecsegte.

Az adásban azt is kiderült, - ki tudja hányadszor már- mert a képviselő lihegve hozta a hírt, hogy az Európai Unión belül a Néppártban – mint normális demokráciában szokás – vannak nézetkülönbségek, de abban végre mindenki egyetért, hogy irigyelt vezérünk mindenben fején találta a szöget. Nem csak igazmondó, hanem látnok, jós, sámán, kinek mi tetszik, csak itt, csak most, csak önöknek.

Ezután jött a kioktató rész, amiből kihallható volt, hogy mi magyarok gyámság alá vonandók vagyunk, nem érjük fel ésszel, amit minden Fidesz-fan álmából felkeltve is motyog, hogy csak az az üdvözítő, amit a regnáló felsővezetés kiötöl. Mindezt abból vezette le, hogy nem mindenki uniformizált függőleges irányú bólogatással fogadta a rendeleti kormányzás teljesen antidemokratikus ötletét, aminek alaptörvényfélébe vétele feljogosítja a hatalom birtokosát arra, hogy kénye-kedve és főleg túlélési esélyeinek növelése érdekében bármikor bármilyen tüntetést, tiltakozás betilthasson.

Szerinte Orbánnak nem csak megjár, de halálosan szüksége is van a teljhatalomra.  Gondoljunk bele - mint tette azt Szájer József is a kamera előtt - mi történne például, ha egy iskolába, óvodába, vagy korházba hatolnának be a terroristák. Azok az erőszakos emberek, akik a migráncsáradattal árasztották el Magyarországot is, de annyira furmányosak, hogy még csak nem is látjuk őket – egy szó, mint száz: túszul ejtenének gyerekeket, betegeket, a megvadult nép pedig táblákkal tüntetne a kommandósok és a foglyok között például azért, hogy először szavazzunk az elhárítás módjáról, a kormány pedig a teljes felhatalmazás hiányában ott állna megfürödve. (Elképzelni is borzasztő Bakondi főtanácsadó gondoktól redőzött csodálatosan intellektuális homlokát!)

Képviselő úr! - biztos, hogy ennyire ostobának tűnünk?

Persze értem én, eléggé szegényes bizonyítványt állítottunk ki magunkról, hisz eleddig hihetetlennek tűnő dolgokat adtak be nekünk a NER hat éve alatt, és láss csodát! - többségünk beszopta a cumit, így némileg érthető, hogy nincsenek az alattvalóikról túl jó véleménnyel.

Szájer azzal vádolja a magyarság jelentős részét, hogy hagyná meghalni, értelmetlenül feláldozná, a gyülekezési és szólásszabadság oltárán a feltételezett intézménybe rekedt áldozatokat csak azért a jogáért, hogy tüntethessen. Hát, azért ez még az ilyen arrogáns, nagyképű imádkozó sáska pózba merevedve interjút adó politikustól is erős vád. Mindannyiunk nevében – legyen az bármilyen ideológia híve – kikérem magamnak, nem csak magyarként, de emberként is, hogy bornírtnak fessen le egy bornírt.

Ezek után van még valaki, aki igennel voksolna arra a kérdésre, hogy szabad-e bármelyik kormányzat kezébe akkora felhatalmazást adni, amekkorát Orbán és teljesen elszabadult hajóágyúként viselkedő szobatársai akarnak kikényszeríteni tőlünk?

Tényleg szükségünk van a napi üldöztetésre?

Nincs! Nemhogy bővíteni, de lényegesen korlátozni kell az olyan politikusok jogosítványait, akik önkényuralomra törnek, mondjuk ki az elűztetés is szóba jöhet.

Irány Hága.

A teljes riport itt.

Mátrai Anna