Mondják, irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől. Így van Orbán mindazzal, ami Macront, illetve az egész francia gondolkodást jellemzi. „Liberté, Égalité, Fraternité!„ /Szabadság, egyenlőség, testvériség!”/ a Francia Köztársaság alkotmányának 2. pontjában szereplő mottó ez, amely a Nagy Francia Forradalom “Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!) jelmondatából lett átvéve az 1789-ben kiadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatába.

Ez utóbbi minden modern alkotmány alapja lett

A liberalizmus a szabadság elvűséget jelenti.Mindent szabad, ami nem árt mások jogainak, mondta a francia. Szabad polgár, citoyen lett, aki nem függ fáraótól, királytól, nemestől, vagy
pszichopata miniszterelnöktől. Ez éppen ellentéte annak, amit Orbán akar, művel. Ezért hirdette meg az illiberális államot.

Ha a magyarok nagy része nem lenne hibbant, vagy seggnyaló, ekkor meg kellett volna szólalnia a fejükben a vészcsengőnek. De ez nem történt meg. Mert nincs vészcsengő, csak kussolásra szocializált szolga. Nem kell nekünk szabadság, mondta a Főmérnök.

Egyébként is, mostantól ő mondja meg, mit szabad, és innentől kezdve ez zsarnokság. Ha kinyitod a szád, repülsz az állásodból. Ha csak lájkolsz a facebookon, véged van, mert Rogán vezetésével létrehoztak egy szervezetet, amely mindenkit figyel, és ezt nyilvánosan el is ismerték. Itt nem franciák élnek, csak csupa “56-os hős” magyar, aki már a korbács látványától is megdermed, nem szól. Eszébe se jut a “vagy halál” kijelentés, egy langyos sör többet jelent neki, mint a Szabadság!

De nehogy azt hidd, Orbán tette ilyenné ezt a népet

Nem. Orbán a magyar nép terméke, és ez a legnagyobb tragédia… Az egyenlőség szintén ellentéte mindannak, ami a Főmérnök akar. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha a természetes adottságainál fogva nem is lehet mindenki egyenlő, de jogaiban, elvi lehetőségeiben legyen az! Na erre mondta Orbán, hogy majd ő megteremti az új nemzeti középosztályt. Ami azt jelenti, hogy a valóságos, és teljesítményre képes magyar középosztály lesüllyed, vagy külföldre menekül. Ő pedig megteremti a hozzá hű milliárdosok, és hűbéri láncuk szövetségét.

Ez nem igazi középosztály, hanem seggnyaló, de nagyon jól élő réteg, akiknek már az unokái is igen jól fognak élni akkor is, ha az általános iskolát se képesek elvégezni. A lopott közpénzből kibélelte őket. De mindez csak addig van, amíg érvényesül a führer princip, a vezérelv. Aki megszegi, az a haláltól is retteghet, ahogy Simicska félt a plutonium mérgezéstől.

Ugyanis a dezertőrökre jelképes, és valóságos halál is várhat…

Nincs tehát egyenlőség, mert az ez esélyek, és a törvény előtti egyenlőséget is jelenti. De ők a törvények felett állnak, annyit lopnak, amennyit nem szégyellnek, mert megvédik őket a rendőreik, ügyészeik ,és bíróik. A kicsi polgár házát pedig százezer forint adóhiányért elárvereztetik ezek a mocskok, aki a mi adónkon zsírosodnak! A testvériséget szándékosan öli a rendszer az emberekből. Ha ugyanis minden ember testvér, akkor szeretik egymást, akkor szolidárisak, vagyis összefognak a zsarnok ellen.

Na, ezért nem kell Orbánnak a testvériség. Szakszervezetet szakszervezet ellen, foglalkozási csoportot a másik foglalkozás ellen, tanárt a diák ellen, párttagot pártja ellen stb. uszít, megvesz az oszd meg, és uralkodj elv alapján. Mert így nem fognak egységesen fellépni ellene. Nem hörgött a nép, mikor a rokkantnyugdíjakat elvették törvénytelenül, akkor sem, mikor a devizahitelseket ba...k ki az utcára a házukból.

Pedig mindenki sorra kerül, aki Orbán, és bandája gyarapodását zavarja, mert a lényeg a pénz

Az ő vagyonuk. Erről szól minden. Az egész államszervezet. De testvéreim, azért még nem veszett el minden! Vannak még köztünk, akik hisznek az emberiség ezen legszebb mondatában. Mondjuk, kiáltsuk, dadogjuk az igazságot, mert mást úgysem bír el a lelkünk, a hallgatást semmiképpen! Egy zsarnok se maradt örökké! Menjetek és terjesszétek: Szabadság, egyenlőség, testvériség!

A Városi Kurír már többször írt arról, hogy  drMáriás évek óta fest közéleti témájú képeket, amelyeken politikusok, történelmi személyiségek, diktátorok és celebek jelennek meg általában groteszk helyzetekben és sokszor ismert festők (pl. Matisse, Malevics, Picasso) stílusában. Most azonban új oldaláról mutatkozik be: rájött, hogy mi a migrások legújabb trükkje, kifejezetten magyarra hangolva.

A megvilágosulás

A migránsok legújabb trükkje, hogy titokban Nógrádi György-másokká műttetik magukat egy beduin oázisban. A huncut sivatagi vándorok látszólagos békés fedőtevékenysége mögött (aranyhal-hipnotizálás, gadulkázás, homoknézegetés, mormogással aláfestetett szotyizás) huncut szándék rejtőzik, jóllehet a figurák célja új arcukkal észrevétlenül a hazánkba bejutni, majd ott Nógrádi Györgyöt határtalan rajongásukkal kompromittálni, s örökre a vendégségében maradni.

A mű, ami mindezt igazolja "Nógrádi György Matisse műtermében" címet kapta (80 x 100 cm, akril vásznon, 2019)

Nem tudok mást mondani: pokoli. Hétpontos akcióterve hadüzenet az EU-nak, mert ki akarja forgatni minden értékéből; hadüzenet a Néppártnak, Manfred Webernek, mert „új vezetőket” akar látni, akik a migrációról és a kereszténységről hozzá hasonlóan gondolkodnak; folytatja a sorosozó zsidózást is. Továbbra is úgy tesz, mintha a migráción kívül más gondja nem volna az EU-nak, s mintha e gond állandóan súlyosbodna. A migráció megállítása számára egyenlő a maga sajátos „kereszténységének megvédésével”.

Mindennek egyszerűen semmi köze sincs Európához, az Európai Unió valóságához

Borzasztóan undorító a folyamatos, képmutató hivatkozás a „kereszténységre”. Rendkívül erős e hivatkozásban a felvilágosodás örökségének elutasítása, a görög-római kultúra tradícióinak szinte teljes elhallgatása. Azt mondhatom, undorítóan középkorias bűze van mindannak, amit összehablatyolnak. És különösen undorító, hogy ez a kereszténykedés, ez a nemzetikereszténykedés ugyanolyan eszköz csupán – legalábbis a Keresztapa és némely alvezérei számára -, mint például a zsidózás, cigányozás, a homofób uszítás.

„megannyi magyar és különböző európai politikai szereplő felszólalásával üzenünk hadat a Soros György nevével fémjelezhető nyitott társadalmi modell ellen, mely az egyenlőség és a nyitottság nevében fokozatosan polgárháborús övezetté alacsonyítja Európát"

„Magyarország már most is egy nagyon jó központ, van egy közösség emigrált nacionalistákból, akik itt építik magukat. Vannak franciák, olaszok, svédek és britek is csordogálnak. Egy pillanatnyi kétségem sincs, hogy amikor az igazi balhé elkezdődik a Nyugaton az Al-Kaidával és az ISIS-szel, akkor ez a mostani csordogálás igazi árhullám lesz.”

„Nagyon remélem, hogy Magyarország, a magyar kormány és a magyar emberek befogadják majd ezeket a Nyugat-Európából érkező valódi menekülteket, és a liberálisokat viszont nem engedik be, akik ezt az egész helyzetet előidézték Nyugaton.”

Az aljas kampányt az Origó névre hallgató pártszócsővé degradálódott interneten terjedő valami indította. Az origós Lenin-, pardon Orbán-fiúk, és verőemberek nem elégedett meg irományukban azzal, hogy Hajnal életében kutakodva előássanak ezt-azt, nem érezhették elég ütősnek, amit találtak, ezért kreáltak néhány elég szaftosnak ítéltet, ami már - legalábbis szerintük - olyan negatív színben tünteti fel a lejáratandót, amitől az elvakult hívő azonnal hátra hőköl. Tovább is van, mondjam még?  Az keretlegények odáig is elmerészkedtek, hogy a célszemély családjának múltját is - természetesen orbáni olvasatban - a „nagyérdemű” elé tárták.

Először a nemzeti irigységre apellálva már az „írás” címében is a "dúsgazdag" jelzővel igyekszik bemutatni az újdonsült politikust és persze az egész famíliáját. Hogy van az, hogy utálni kell Hajnalt, mert „dúsgazdag”, de imádni érdemes Orbánt, Rogánt, Szíjjártót, Lázárt, Vajnát, Mészárost, és a többi famulust, azokat, akik belőlünk lettek azzá? Csak én érzek itt disszonanciát?

A fizikus papáról „kiderítették”, hogy Németországban tanított – Mária, ne hagyj el! – meg, hogy az MTA-nál dolgozik, –  ne ba..!,ez egy tanult ember,félelmetes! – és, hogy „több helyen beszélt a teremtéstörténetről fizikusszemmel” – fizikusként fizikusszemmel? – micsoda impertinencia! – majd a végén a leggaládabb tette következik: a facebookon 444-es cikket osztott meg. Íme korunk új Josziv Visszarionovics Dzsugasvilije, népszerűbb nevén Sztálinja.

Gondolom, mindezen súlyos bűnökhöz képest az, hogy a miniszterelnök édesapja – a kiszivárgott értesülések alapján – jó alattvalóként volt MSZMP tag, és miután tehette, a köztől elsíbolt pénzen vált - emlékezzünk csak a 1993 májusában nyilvánosságra került  MDF-FIDESZ székházbotrányra -- kőbányatulajjá, aminek köszönhetően mára milliárdos vállalkozóvá „cseperedett”, és akinek a főbűne, hogy mindezt megelőzően addig vert és alázott meg egy gyereket, – nevezetesen a fiát, aki erről a Fekete Doboz interjújában beszámolt – míg az lett belőle, aki..

Visszatérve a hátán célkereszttel járkáló Hajnal-család tagjaihoz: a szennyirat természetesen foglalkozik az édesanya személyével is, aki szintén tanult ember, pszichológus, és mit ad Isten? – ő is élt és dolgozott Németországban – hiszen oda kötötte őket a férj munkája.

De menjünk tovább a gyalázkodás legújabb-kori magyar útján, azt is „vádpontként” említi a kézi-vezérelt orgánum, hogy hősünk a XIII. kerületben lakik, - ugye, jól tudjuk, kik tengetik ott az életüket!– ahol drága ám a négyzetméter! (A Cinege utcában és a Pasa parkban biztos sokkal jutányosabban lehet vásárolni, sőt az utóbbi olyan modern, hogy a falak a világegyetem példáját követve tágulni is képesek!) Kiderült, hogy Hajnal Miklós gyerekkora óta ott koptatja az aszfaltot, oda született a szerencsétlen, nem más kerületbe, más városba, vagy éppen másik faluba, így neki „nem kellett rácsodálkoznia a 4-6-os villamosra”, - nem úgy, mint a Pestre került koleszos szobatársaknak anno - mert megszokta a látványt. 

Azt is napvilágra hozta a lap Hajnalról, hogy  nem egyszerűen csak tanult fiatal, nem, Ő járt külföldi egyetemre is, így beszél nyelveket, gyakornokoskodott más országokban, különféle munkahelyeken, vagyis széles látókörű, gondolkodni képes fiúról van szó. Hát ez nem éppen az Orbán-rezsim kedvenc kreátuma. Itt jegyezném meg, hogy azt miért nem rójuk fel a ma Istenként tisztelt vezérkarának,hogy java részük a mára megutált és kiátkozott Soros pénzén tanultak, és hol? - hát persze, hogy külföldön. Akkor most mi is a baj? Az, hogy neki sikerült a saját- és családja erejéből az, amihez nekik  nagyvonalú segítségre volt szükségük? 

A folyamat és az üzenet egyértelmű: családjával együtt mindenkinek vesznie kell, aki nem Orbán-hívő. Ahhoz gyávák, és már elpuhultak a rendszer urai, hogy vitákban bizonyítsák „rátermettebbségüket” az ország vezetésére, tehát igyekeznek megsemmisíteni - és itt most egy régi-új, 70-es 80-as évekbeli fogalom következik - a "másként gondolkodókat". 

Már átéltünk - nem is egyszer - hasonló éveket, ugye emlékeznek még?

Mátrai Anna

Történt a minap, hogy két 70-75 év körüli néni – kijátszva a titkosrendőrök éberségét – elsétált a Cinege utcai rezidencia felé azzal az alávaló szándékkal, – előre megfontoltan – hogy saját készítésű tacepaojukat kiragasszák a még fel nem szentelt ajtajára. Érthető, hogy az ilyen migránsokkal terhelt, fokozott éberséget igénylő időkben, mint amilyennel Orbán riogat, nem lehet viccelni a terrorista-gyanús nénikkel!

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: a két elvetemült nőnemű fogta a papírlapot, egyikük kikapta a táskájából a celluxát, és ragasztottak. Nem akárhová, hanem az Orbán-klán deszkakapujára. Ám ekkor a fák törzsének rejtekéből előugrott két civilruhás, ámde rendőr, és vegzálni kezdték a minden bizonnyal terroristáknak kinéző néniket, elvették igazolványaikat, majd hívásukra megjött az erősítés is, 3 autóval megérkeztek az egyenruhás bajtársak.

De nézzük, mit is írtak figyelemfelkeltő papírjaikra a nyugdíjasok, akiknek volt annyi vér a pucájukban, - bocs hölgyek - hogy elbuszozzanak a kies Cinegébe – na jó, tehetik, hiszen pártunk és kormányunk jóvoltából, egyenlőre még, bár ki tudja mi lesz a megtorlás,  ingyen utazhatnak össze-vissza kies fővárosunkban – véleményt nyilvánítani:

„Itt lakik egy gyáva miniszterelnök, aki eladta a magyar népet a pénzhatalomnak.”

A helyszíni kihallgatás-gyanús kérdezősködésre az egyik néni kifakadt:

„Most töltöm a hetvenötöt, mit képzel, ki vagyok én, egy terrorista? Vagy micsoda? Hát ez egy gyalázat.”

majd társa a „bűnben” hozzátette:

„Én szégyellem magam, hogy ebben az országban élek.”

Tény: Orbán Viktor házának környékét a TEK védi. A főigazgató legutóbb a személy- és létesítménybiztonsági intézkedést március végéig hosszabbította meg, mivel a területen védett személyek tartózkodásával, közlekedésével kell számolni. Az intézkedés alapján a környéket bármikor lezárhatják, a forgalmat korlátozhatják, megtilthatják azt is, hogy az érintett területre valaki belépjen, vagy onnan távozzon.

„Én érzem a puskapor szagát, érzem, hogy mi van a levegőben, és higgyétek el, nagy dolgok vannak készülőben. A tavaszi szelek nagy változásokat fognak hozni, érdemes mindenkinek mozgósítani az álmait"

A fenti idézet a 2005-ös Orbán száját hagyta el. Akkor is egy választásra készült. A 2017-es Orbán fokozva a vészjóslást ilyeneket vizionál – csak remélni merem, akarom, hogy nem az egész nemzetnek, csupán az ő sleppjének –

“mégsem dőlhetünk hátra”

és, hogy:

“két nagyobb roham között időt nyertünk”

továbbá:

“a vihar nem ült el, csak átmenetileg lecsendesedett”.

És, hogy mivel magyarázza, hogy – úgy véli - mindent megtehet Magyarországon?

“ez a valóság, és ezt nem írhatja felül semmiféle emberi jogi szépelgő handabanda”

Pedig felülírni jó, plajbászra fel, és akkor - hogy orbáni stílusba fejezzem be - 2018-ban győznek az X -Menek, akik esetünkben nem mutánsok, hanem demokraták lesznek.

Mátrai Anna

Orbán most látta elérkezettnek az időt és a közállapotot, amikor odáig süllyedtünk, hogy vagy fel sem fogjuk, vagy a temérdek uszítás hatására a többség egyetértően bólogat a XX. század borzalmai után az ilyen, és ehhez hasonló eszmék újra ébresztéséhez.

„Az eddigi rendelkezések mellett, amelyek elsősorban a jövő nemzedékek szoros értelemben vett egészséges származásának biztosítását kívánják szolgálni, nem kisebb jelentőségű feladat annak a célnak elérésére törekedni, hogy a magyar nemzet faji tisztasága megóvassék erősen eltérő fajokkal való vérkeveredésektől, amelyeknek természeti következményei csak további keveredéstől mentes több nemzedéken keresztül oszlanak el.”

(Részlet az 1941. évi XV. törvénycikk miniszteri indoklásából)

Nincs új a nap alatt! Itt van kérem az új utálni való: a „nemmagyar”! Eklatáns példáját láttam a Hír Tv egyik adásban a minap, hogy milyen indulatokat, eszméket szabadít fel, ha „hivatalos helyről” jön a muníció. A téma természetesen ott is a már fent jelzett orbáni el-beszólás volt. Az orbáni hablatyra a saját meghatározásában „polihisztor”-nak aposztrofált, majd a többi résztvevő hatására „ezermesterré” – érdekes választás a Mekk Elekként elhíresült mesefigurára utalni, mivel ő közismerten kedves lúzer, amiből az első jelző biztosan nem állja meg a helyét - lefokozott Kőházy „Fankadeli” Ferencre aki így talált nyilatkozni, lemenve kutyába - bocs, ebek!

A manóba! Kis hazánk ezermestere egyszerűen lekorcsozott mindenkit, aki nem tiszta fajú magyar? Ahhoz, hogy ilyen származásúnak vallhassa magát valaki, meddig kell visszamenőleg papírokkal igazolni, hogy minden felmenője Árpád-leszármazott?

A meglepően gusztustalan és stupid fejtegetés tovább is van, mondom még:

„Ilyen szavakat, hogy „faj”, már ki sem lehet mondani, pedig hát van egy emberi faj, és azon belül vannak különböző rasszok…..micsoda öngyilkos őrület ……, hogy ha mindenkit összekeverünk mindenkivel, akkor abból csak egy szürke lesz……Ha ez így megy tovább…..száz éven belül…nem lenne szőke, kék szemű kisfiú. És ez amúgy miért jó?”

A megfelelő papírokkal rendelkező honfitárs jellemzője tényleg a kék szem, és a szőke haj? Ez nem egy másik rassz fajgyűlölő szövege volt,  Németországból? Itt jegyezném meg, hogy a honalapítói intelem, amit István fiához, Imre herceghez intézett „A vendégek befogadásáról és gyámolításáról” szóló fejezetében így szól:

„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti…… Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Ez köszönő viszonyban sincs Magyarország saját maga által felkent mindentudójának szélfútta, zavaros, legújabb kori fajelméleteket tákoló gondolataival, értelmezésével:

„Természetesen mindenkit szívesen fogadunk, de az ország alapvető etnikai karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékeli, és káoszba taszítaná.”

Etnikai homogenitás nem létezik, nem csak Magyarországon, hanem sehol a világon, egy kis családfakutatással mindenki utánajárhat.

Azt, hogy milyen is pontosan a megálmodott „kivételes magyar faj”, Orbán sem tudta pontosan felvázolni, tehát kétségek között hagyta hívői sokaságát:

„Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk. Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk. Szerintem ennek a megőrzése kulcskérdés.”

A ráncfelvarrást, - amit nevezzünk egyszerűen forráshamisításnak - miszerint Orbán csupán a kulturális homogenitásról beszélt, azért eszközölte az „écagyár” az eset után két nappal, mert bel- és külföldön egyaránt nem várt visszhangja lett a nácizmusra hajazó kijelentésnek. Tehát a nemes igyekezet, amivel a főnök presztízsét akarták megóvni, későn is jött, és nem is változtatott sokat a leányzó fekvésén, hiszen a Horthy-korszakban a „kulturális homogenitást”, a „magyar kultúrfölény” hitében való ringatózásként használták, ami persze egyet jelentett akkor is, és most is minden más nép kultúrájának lenézésével.

A beszéd egy pontján a szerző – legyen az bárki - elárulja, hogy szinte semmi tárgyi tudás és értelem sincs a pulpituson ágáló előadó mögött, hiszen mit is vall be, óvatlanul?

„Magyarországon bármire azt mondani, hogy jó, rendkívül kockázatos. Margaret Thatcher mondta azt, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik, és ezt sokáig nem értettem, különösen a nyolcvanas években nem értettem. Nemcsak azért, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen az, ami utána következik, hanem nem is tudtam, hogy ez mit jelent, de most azért már látom. Például jelent cinizmust, ez egy örökség.”

Még egy szubjektív megjegyzés: láttam a bejátszást a fent tárgyalt mondókáról, és Orbán akármilyen indíttatásból tette is, a mimikája, test-beszéde csúfondáros örömet sugallt, vidám és büszke volt az istenadta, hisz provokálhatott határon innen és túl egyaránt. És jelenleg ő Magyarország első számú politikusa. Hiába csoffadt, hiába kukacos, kicsi és beteges, de a miénk?

Végezetül egy idézet, ezúttal azonban nem ebből a gyomorforgatóan veszélyes  blablából, hanem Pearl Buck 1938-ban, a kínai paraszti élet valósághű ábrázolásáért Nobel-díjat nyert  amerikai írónő magyarul „A kínai rabszolgalány” címen megjelent regényéből:

"Ha egy országban külföldiek jönnek, a legjobb, amit tehetünk, hogy megakadályozzuk, hogy külföldiek maradjanak. Más szóval összeházasítjuk a fiataljainkat velük, akik gyerekeket szülnek. A háború költséges, a szeretet olcsó."

Igen az öreg kínai mondatatában több az értelem, mint Magyarország jelenlegi miniszterelnökének teljes életművében. Csak, hogy el ne feledjük:

„ A háború költséges, a szeretet olcsó”

Mátrai Anna

A „kisonoka” csengő, hangjával, locsi-fecsijével  a fülemben - amivel elhadarta, hogy milyen klasszul sikerült a farsangi buli az oviban, hogy mindenkinek tátva maradt a szája a jelmeze láttán, amivel hetekig bíbeltünk - ültem le a számítógép elé, hogy megnézzem „mit is ír a hogyishívják”.

Aztán puff! Egy csapásra elmúlt a felhőtlen idill, az első cikk, ami  szembe jött arról tudósította a gyanútlan olvasót, hogy egy erdélyi, a gyerekek korából ítélve óvodában két gyereket a kedves szüleik rendőrnek, – gumibottal az oldalán, amit később nem félt használni! – a másikat menekült asszonynak – karján kisgyerekkel – öltöztettek a tavaszváró mulatságra. De nem álltak meg ennél a már magában ízléstelen baromságnál, hanem - a videó tanulsága szerint hosszú - rigmussal adatták ország-világ tudtára a mit sem értő apróságokkal, hogy az Orbán - gerjesztette gyűlöletkampány milyen mélyen, súlyosan beitta magát a  "célcsoport" zsigereibe.

A kisfilm rengeteg kérdést vetett fel bennem. Az ordas eszme, mint kés a vajon hatol át még ma is az elméken, a XXI. században, azok után, hogy végig éltük, asszisztáltuk, hogy embertársaink millióit irtották ki, a barátainkat, szomszédjainkat, családunkat? Micsoda felelőtlen, aljas dolog újra ezeket előhozni az arra fogékony tömegből? És mindezt miért? Újabb négyéves ciklusért? Azt elérhetné úgy is az arra aspiráló, ha egyszerűen csak teszi a dolgát, és ócska politikusság helyett „államférfikodik”, de mivel ezt a magasságot képtelen megugrani, inkább bevállalja, hogy generációkat tesz tönkre, és nem zavarja, hogy ezután csak egy szemétdomb kakasa lehet. Mindegy neki, csak mindent maga alá kapirgálhasson!

Az alig 3 perces kisfilmben rengeteg megrázó dolog volt: először is a folyamatosan kuncogó, nevető szülők, akik hallhatólag büszkén tapsoltak a két szerencsétlen kisgyereknek, és nem háborodtak fel azon - észre sem vették -  ahogy ki- és felhasználják őket a politika legaljasabb céljaikért. Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy miért nem az az evidencia, hogy egy szerencsétlen embertársunkon zsigerből segíteni kell, és nem gumibottal, pofonnal fenyegetni, ami persze a rendőr szíve joga, ő üt, ver, ha kedve tartja, és ha a főnöke, na meg az a híres jog engedi neki. Az se kutya, amikor azt sulykolják a gyerekbe, hogy pénzzel minden veszettnek tűnő helyzetet meg lehet oldani, hisz a „fakabát” úgy is korrupt.

Az anyaország valóban nem hagyja magára az elszakított hazafiakat! Ők is csak szavazógépek, csakúgy, mint mi, és nincs olyan aljasság, amit egy „X” megszerzéséért meg ne tenne a regnáló hatalom.

Miután ezen jól kidühöngtem magam, és próbáltam ismét kellemes dolgok felé terelni a gondolataimat, olvasgattam Deák Kristóf és Udvardy Anna Oscar-díjas rövidfilmjéről, pár csodamódszerről, amivel pillanatok alatt évtizedeket lehet fiatalodni, – de miért is? – és a hazaérkező párommal is átbeszéltük, hogy mi történt, mióta nem láttuk egymást, megcsörrent a telefon, és egy cikkre hívta fel a figyelmemet a barátném.

A Roma Sajtóközponthoz eljutott egy levél, amiben egy várban élő, jólszituált, akár úriembernek is nevezhető, diplomás mérnökember az alábbiakat írta:

„A szomszédomban (Balassi lakás) hónapok óta egy többgyerekes cigánycsalád lakik bérlőként, ami felháborít. Ezt a véleményemet Balassi úrral már szóban közöltem. A Thtv. nem korlátozza ugyan a kizárólagos tulajdonban lévő lakások feletti rendelkezési jogot (pl. kit választ bérlőként), de másfelől előírja, hogy egy tulajdonostárs csak úgy gyakorolhatja ezt a jogát, hogy a tulajdonostársak érdekeit nem sérti. Márpedig engem irritál és sért ez a helyzet, ezért felszólítom Balassiékat, hogy ezt az anomáliát mielőbb szüntessék meg és találjanak fehér embert bérlőnek! Maga a tudat, hogy egy budavári polgári házban egy cigánycsalád lakik a szomszédomban, számomra elviselhetetlen, tűrhetetlen, és nem értem Balassiékat, hogy miként vetemedhettek ilyen övön aluli sértésre a tulajdonostársakkal szemben.”

És újrakezdődött minden: a felháborodás, az értetlenség, a „na, ezt már mégse hagyjuk”- érzés. Úgy tűnik, mindegy, hogy anyaország-béli tanult, vagy a diaszpórában élő munkás, az mégis csak összeköti a magyarság jó részét, ha van kit gyűlölni, kirekeszteni, megvetni, verbálisan megtámadni. Ezt nem lehet levetkőzni, ez a zsigerekben él, és csak arra vár, hogy egy Orbán-féle előhozza?

Ha most kedvem lenne ezt a két tragikus esetet némi iróniával nyakon önteni, azt mondanám, hogy várom a hasonló beszámolókat akár Erdélyből, akár kies fővárosunk legfrekventáltabb részéből, vagy a gonosz Sorost nemcsak megszemélyesítő, de kifigurázó kis óvodások szüleitől is!

Mátrai Anna  

Minden bizonnyal ennek a korosztálynak szánta szerdai mondandóját Matolcsy, a nagy mesemondó, amikor megkísérelt beszámolni az országgyűlés előtt a MNB 2015-ös, szerinte egyáltalán nem „sajnálatos eseményeiről”. Az kicsit belerondít az idilli képbe, hogy mindezt felelős jegybankelnökként tette egy Európai Uniós tagállam parlamentjében, ahol a hallgatóság átlagéletkora a negyvenöthöz közelít, akik mindannyian felesküdtek az alkotmány helyett jelenleg prosperáló alaptörvényre, miszerint ők aztán komoly, felelős politikusai lesznek ennek a sokkal többre érdemes középeurópai országnak, ami nem mellesleg mindannyiunk hazája, Magyarország, ami, mint azóta bebizonyosodott: csak mese, mese mátka.

A jegybankelnök bevetett mindent, ám nem bizonyított semmit. Puccs-kisérlettel vádolta az USA-t, persze nem ilyen tökösen, egyenesen, csak olyan matolcsysan, olyan „kancsalul festett” módon:

„egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el”,

amivel vélhetően az amerikai kitiltási botrányra célzott. Arra nem pazarolta értékes szavait, hogy mire alapozza ezt a kemény megállapítást, és teheti, hiszen a magyar közmédia – tükrözve a közfásultságot és a szervilitást – már természetesnek veszi, és nem firtatja a matolcsizmust - jelentsen ez bármit is. Elkönyvelték, hogy kérdezni, gondolkozni, pláne vitatkozni olyan „ballibsis” dolog, és szerintük mi büszke magyarok illiberálisan vagyunk "egyszerűagyúak".

Az MNB nagyhatalmúja a továbbiakban arról mesélt, hogy ez a bizonyos ügyeletes „gonosz” 2015 áprilisában a Magyar Nemzeti Bankot akarta felhasználni arra, hogy bankpánikot keltsen Magyarországon. Abba itt sem ment bele, hogy mi okból vetemedett ilyesmire a világ vezető nagyhatalma, és miért pont akkor, helyette bedobta az örök „harcolnivalót”:

„sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”.

Még jó, hogy résen volt, és jószemmel agyra vette, hogy mi a stájsz, hogy Orbán – és vele a zsíros állás és az elsíbolt vagyon – veszélyben van, és mozgósítva mindenkit, aki él, felpattant lovára, elnyargalt az ellenkező irányba, ám amikor senki sem várta, megfordult, így nyilazván hátrafelé. A hírhedt magyar virtusch újra győzedelmeskedett, elmúlt a veszély szeretett vezére, és saját feje fölül is. Persze, arra azért kicsit pontosabban is kíváncsi lennék, hogy milyen fondorlatnak köszönhetően sikerült neki egyedül, egyszemélyben belerondítani a jólszervezett amerikai-Soros-baloldali-liberális gigant-gépezetbe, mivel tudta ő egyes szám első személyben leállítani azt.

A beszámolóban persze nem tért ki arra a teljesen mellékes dologra sem, hogy milyen trükközéssel akarta elveszejteni mindannyiunk forintjainak „közpénz jellegét”, és átcsúsztatni ő és barátai magánszámlájára, hogy hány rokonát támogattatta meg szintén a fent említett közös vagyonkánkból és mennyivel. Ezek apróságok a nagy, globális hadjárathoz képest, amit a fejében játszik Góliát a csóró Dáviddal, ami jelen esetben természetesen mi vagyunk. A győzelem fejében - és ebben egyetérthetünk valamennyien itt a Duna-Tisza közén a mézeskalács házikónk mesehallgató zugában - persze jár az a nem is olyan kicsi terülj, terülj asztalkám.

Biztosan eljött az „alvásidő”, mert itt véget ért a mese, legalábbis mára, és most – a regélő szándéka szerint - nyugodtan kellene álomra hajtanom a fejem. Bennem lehet a hiba, mert egyre több kérdés tolul elő, úgyhogy ideje lenne felkelni!

Mátrai Anna

Palkovics László, az oktatásért felelős államtitkár így nyilatkozott a témában:

„(...) nagyon magas azon gyerekek aránya, akik azért nem jól teljesítenek a méréseken, mert a családi háttérindexük alacsony. Vagyis ezekben a családokban nem a tanulás az első”

Vagyis, ha ez esetben el is tekintünk az ok-ta-tá-si államtitkár tökéletesen magyartalan fogalmazásától  az akkor is kiderül, hogy  Palkovics – és megválasztott kormányunk  Orbánnal az élén – úgy gondolja,  Magyarország siralmas teljesítménye az oktatással összefüggő nemzetközi összehasonlításokban azon hazánkfiainak a hibája, akik nem rendelkeznek a szerintük megfelelő pénzmennyiséggel. Arról nem ejt szót, hogy mekkora bankbetéttel kell rendelkezni ahhoz, hogy elfogadhatóak legyünk a mindenkire maximálisan odafigyelő vezetői grémiumnak, – gondolom a 742.000.- ft megtakarítás, amennyivel az ország első embere is rendelkezik, pont ideális – de egy biztos: ez a kijelentés alaposan hajaz Lázár erről alkotott véleményére, miszerint

„Mindenki annyit ér, amennyije van.”

Gondolkodjunk picit: kik azok, akik nem tudtak vagyont felhalmozni és mégis arra a felelőtlenségre vetemedtek, hogy gyermeket vállaltak. Rögtön vegyük a tanárokat, akik közül kevesen dicsekedhetnek vastag pénztárcával, hiszen amióta világ a világ, jó fizetés helyett, maximum elismerést mondhatnak magukénak. Szintén ebbe a kategóriába tartoznak a tisztviselők, ami, ahogy a fáma tartja, ugyan „nyugdíjas állás”, de nem kecsegtetett soha, így ma sem, vagyonnal. Sorolhatnám a szakmák képviselőit naphosszig, rengetegen vagyunk, akik nem azért nem lettünk vagyonosak, mert megrögzött munkakerülők vagyunk, hanem, mert a választott hivatásuk nem a pénzfialdához köt.

Nem gondolom, hogy jó néven vették – vettük - amikor szeretett – kinek, mi – államtitkárunk szájával azt vágta a fejükhöz a regnáló hatalom, hogy közvetve mindannyiunk hibája, hogy iskolásaink teljesítménye kívánnivalót hagy maga után, így kollektívan ragasztották ránk a billogot.

Palkovics nem fejtette ki bővebben, miből gondolja azt, hogy a szegényebb családokban nem a tanulás az első, gondolom egy közpénzből alaposan kistafírozott kutatóintézeti felmérés adataira épült a nemes végkövetkeztetés.  Ezek azok a kutatások ugyanis, amelyek teljesen un-ortodox módon készülnek, azaz a megrendelő - legtöbbször a kormány - megadja az eredményt, az elkötelezett kutatók pedig szállítják elé az előzményt, és azt a kutatást, amelynek eredménye a megadott hazugság.

Amikor még szükségét érezte a mai kormányzópárt, - legutoljára 2011-ben  – hogy néhány konkrétummal magyarázza tetteit, akkor Orbán így magyarázkodta a Széll Kálmán tervben rögzített szégyenletes tanulmányi korhatárcsökkentés okait:

„Feleslegesen hosszan, és sokszor rossz irányba képezzük gyermekeinket. Az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18‐ról 15 éves korra szállítjuk le. A fiatalok választhassanak: folytatják tanulmányaikat, vagy inkább munkába állnak.”

Ez a változtatás, szöges ellentéte a világ boldogabb részén követett tendenciának, és egyértelműen a középosztály alsó rétegének és a szegénységben élőknek szólt, hiszen e két csoportnál jelenthet könnyebbséget, ha még egy kereset adódik a már meglévőhöz, már ha akadna egy 15 éves gyereknek való munkahely. Szó sincs arról, hogy ők nem akarják taníttatni gyermeküket, csupán a pillanatnyi helyzetben megfontolandó az érettségi és a bizonytalan továbbtanulás helyett a beigért szakma és az elhelyezkedés reményének lehetősége. Az iskolák egy része – nem gondolván a jövőre – a pillanatnyi könnyebbség okán örömünnepet ült, mert a „problémás” gyerekeket ki lehet ebrudalni a tankötelezettség béklyójából.

Hoffmann Rózsa, aki mielőtt felvitte az Isten a dolgát kétkezi tanárként dolgozott, nagy elkötelezettségében ezt bírta nyilatkozni, szintén azidőtájt:

„Nem kevés az olyan gyerek, akik nem boldogulnak és nem is akarnak boldogulni a tanulással, és visszavetik a többieket”

És lőn! – sokan ostobán és meggondolatlanul kapva kaptak az alkalmon, és a jövőt jelentő életre szóló tanulás helyett állami asszisztencia mellett egy életre kiszálltak az iskolapadból.

Ráülve a saját maga által elindított lavinára, Orbán kihasználta a lehetőséget:

"az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége."

Ezzel persze elvette tőlük a továbbtanulás, a jobb, tartalmasabb élet lehetőségének reményét is. Szerencséje, hogy mindezt nem akkor találta ki a demokráciára szintén nem sokat adó „átkosban” uralmon lévő rezsim, amikor neki kellett döntenie, hogy „mi is legyen, ha nagy lesz?”! Bár akkor még erős volt a szakképzés, lehetett volna például – mint a barátja – gázszerelő.

Arról nem szólt Palkovics, hogy a magyar iskolarendszer, ami mára „nemzeti”, miért nem képes többek között azt a feladatát sem teljesíteni, hogy a családi háttér generálta különbségeket igyekezzen kiegyenlíteni. Inkább következtetett:

„ezekben a családokban nem a tanulás az első".

Mindezek ismeretében adott a lehetőség, hogy amikor legközelebb a fülke magányában „ixelni” készülünk, gondoljunk arra is, hogy kik azok, akik cinikusan elsikkasztották nemcsak a nyugdíjunkat, nem csak az egészségügyünket, de még a gyerekeink jövőjét is.

Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

Mátrai Anna