Az előző választáson még a finisben is ment a kétségbeesett matekozás, hogy kinek hány szavazója van, és, hogy mennyi az annyi, azaz mire elég. Csak a -fogalmazzunk nagyon megengedően - legidealistábbak hittek abban, hogy győzhet az összefogásnak csúfolt széthúzás.

Mostanság úgy látszik, - jaj csak el ne kiabáljam - vannak néhányan a demokratikus ellenzéki vezetők soraiban, akik igyekeznek levonni a legutóbbi kudarc tanulságait és másként gondolkodva szervezkedni. Hogy milyen sikerrel, azt csak urnazárás után tudhatjuk meg.

A fontos, újszerű gondolatok sorából kiemelkedik az, amit Horváth Csaba, az MSZP volt főpolgármester-jelöltje és mai fővárosi képviselője Társadalmi Koalíció néven emleget. A politikus, akit pártja már nemegyszer beáldozott, még mindig hisz a demokratikus erők és a demokrácia győzelmében.

Horváth azonban - mint ahogy az általa használt terminus technikus is mutatja - nem csak pártokban gondolkodik, mert azok támogatói nincsenek elegen ahhoz, hogy a Fidesz által meghekkelt választási törvény akadályait sikerrel vegyék, sokkal inkább hisz egy társadalmi „faltól - falig” koalícióban, amiben a pártok mellett a civil szféra is szerepet vállal.

 „A társadalmi koalíció – mondja Horváth Csaba - mint azt a neve is mutatja több, mint a pártok együttműködése, hiszen sem a pártok, sem a civil szféra önmagában nem elegendő az Orbán rezsim leváltásához. Akik valóban el akarják zavarni Orbánt, azoknak meg kell szólítaniuk mindenkit, akiknek fontos egy alternatív útiterv támogatása, de jelen pillanatban nem szólítja meg őket senki, ezért kell a társadalmi szövetség. A politikai pártok közösségének, a civil szervezeteknek és bizonyos társadalmi csoportoknak együtt kell elérniük a választót, és ez nem kis feladat, hiszen a Fidesz- és Jobbik-világon túli, közel hatmillió választóról beszélünk. Nagyjából ennyién elégedetlenek a kormány teljesítményével.”

Ahhoz azonban, hogy az elgondolás sikeres legyen, nagyon pontos terv, jól felrajzolt jövőkép kell. Nagy kérdés, hogy a tárgyalóasztalhoz is botladozva érkező pártok, mennyire lesznek alkalmasak egy velős, rövid, megfontolt, pontos, és nem elnagyolt útiterv kimunkálására, és akkor még nem beszéltünk a célba juttatás, a társadalmi vita lefolytatásának gyakorlati kérdéseiről.

 „Fontos - folyatja Horváth Csaba, hogy a munka ne egyszerűsödjön le technológiai megoldásokra, – mint 2014-ben – most  érdemi válaszokat kell adnunk  azokra a problémákra, amelyek ma feszítik az itt élők többségét, többek között a tömeges elvándorlás, – hatszázezer állampolgárt veszítettünk el az elmúlt hat évben – aminek a megállítása és megfordítása elengedhetetlen. Az oktatásügy katasztrofális állapotának, az egészségügy romokban heverő szolgáltatásának megreformálása, és a nyugdíjkatasztrófa, ami szintén a fejünk felett lebeg, elkerülése. Ez utóbbira a kormánynak meglehetősen bugyuta válaszai vannak, mint például, hogy büntetni tervezik a gyerekeket, ha a szülőnek nincs elég pénze saját maga eltartására, holott a mai rendelkezések nem garantálják, hogy elég jövedelme legyen a gyereknek saját magán kívül gyerekét és szülőjét is eltartani. Ahogy erre a kérdésekre, úgy más, komplex problémákra sem nem tud megfelelő megoldást kínálni az Orbán kormány. Többek között ezért is hiszem, hogy leválthatók.”

A kérdésre, hogy milyen technikával akarják elérni a választókat, beszélgetőtársunk azt mondta:

„fel kell éleszteni a társadalmi érdekegyeztető fórumok rendszerét, amelyek bevonásával aránylag gyorsan és hatékonyan le lehet folytatni a társadalmi vitát. A vitákba mindenkit be kell vonni, akinek van véleménye a kérdésekről, akár hozzátenni akar a témákhoz, akár elvenni belőlük, mert így válhat közös értékké az elképzelés. hiszen ne feledjük: a Fidesz jelenlegi kormányzatára az a jellemző, hogy kétmillió ember számára szinte mindent, az összes többi számára pedig semmit. A társadalom nagy részéről tudomást sem vesznek és szó szerint ott hagyják őket az út szélén.  Ebben kell a határozott fellépés, és egy olyan alternatíva felfestése, amiről a választók látják, hogy akik mondják, hisznek benne és őszintén képviselik.

A Társadalmi koalícióból következő társadalmi kormányzás, szoros civil felügyeletet jelent. A fentiekkel egybecseng, amit Tordai Bence a Párbeszéd politikusa, a Mandinernek mondott ebben a témában:

 
„Azért dolgozunk, hogy létrejöjjön, egy társadalmi koalíció ahol olyan emberek vannak, akik megunták, hogy folyamatosan kirabolják és hülyének nézik őket. Ehhez túl kell lépni a mai demokratikus pártok keretein.”

Aztán elérkezik a péntek - mint ma is - és Tarlós István megjelenik, képletesen szólva: egyik kezében szappannal, a másikban ostorral, nyaka körül törölközővel. Hogy miért? - mert látványos, nagy mosakodásra készül, majd azt befejezve, igyekszik mindenkit megkorbácsolni. A főpolgármester ugyanis ezt az alkalmat arra használja fel, hogy miközben azt bizonygatja - időnként szánalmas igyekezettel - ki mindenki hibás, csak ő nem, nos közben oda-oda csördít a sajtónak is. Most, hogy gondolom nagy örömére "kedvenc" Népszabadságát barátai kicsinálták  csak az Indexes kollégának szólt be, de jutott a korbácsütésekből Horváth Csaba MSZP-s, és Gy. Németh Erzsébet DK-s képviselőnek, sőt az általa kedvesen csak Szabadai elvtársként aposztrofált MLP-s politikusnak is, aki ráadásul még csak nem is tagja a fővárosi közgyűlésnek. A kötőszó pedig ismét a jól bevált "demszky" volt. A főpolgármester a továbbiakban még belerúgott néhányat az Oltalom Karitatív Egyesületbe, és addig is elmerészkedett, hogy Iványi legutóbbi akcióját, amellyel a női hajléktalan szállójukat igyekezett védeni a tiborczi expanzió ellen, politikai akciónak minősítette. Tarlós paranoiáját mi sem jelzi jobban, mint, hogy politikai provokációt sejt egy hajléktalan viselkedése mögött is csak azért, mert az a Deák téri villamosvégállomásra vackolta be magát. 

Tarlós István szemmel láthatólag Lázár csütörtöki kormányinfóját igyekszik majmolni péntekenként, azzal a kis különbséggel, hogy hiányzik belőle Lázár slágfertigsége, így csak annak pökhendiségét tudja lemásolni, és ha lehet, ez  sokkal rosszabb eredményt szül, ezért lehet, hogy őt még a kormánypárti sajtó sem képes elfogadni, pláne szeretni.

A főváros regnáló fura ura, aki szinte soha nem felejti el megemlíteni, hogy a jelenlegi politikusok közül ő bír a legnagyobb legitimitással, mára már csak vagdalkozni képes, lehet hogy lassan  belátja, hogy helytartósága közel két ciklusa alatt semmi érdemleges, a város számára fontos dolgot sem tudott kormányánál elintézni, így mandátuma letelte után örülhet, ha a futottak még, és nem a legkártékonyabb városvezetők közé sorolja be az emlékezet.

A Tarlós-éra szinte semmi másról nem szól, mint annak a gazdának - Orbán Viktornak - a feltételnélküli kiszolgálásáról, aki ennek fejében ott veri át, alázza meg, ahol csak tudja, és ennek jogát még csatlósaira is átruházza. Gondoljunk csak arra, hányszor taposhatta büntetlenül a betonba a főváros első emberét mondjuk Lázár János.

Tarlós erőtlen, egyre enerváltabb városvezető. A főpolgármester fáradtságát Fideszes „futtatói” ki is használják, és nem érik be azzal, amit a mi tulajdonukból önként átad, emlékezzünk az egészségügy, az oktatás, a Városliget, a Főgáz-részvények, a Dagály fürdő stb. esetére. Mindezek után végképpen érthetetlen, miért tűri, hogy még leckéztessék, és egyre hazugabb helyzetekbe kergessék elvbarátai. Vajon mivel tartják kézben ezt az embert, akinek nincs veszítenivalója, hiszen saját elmondása szerint nem indul újra posztjáért, tehát akár harcosan, elkötelezetten védhetné is városát, ha fontos lenne neki. De az-e? - ez a kérdések kérdése.

Ne feledjük, hogy a 3-as metró felújítása mellett, amibe egyre jobban, és jobban elvész, Tarlósnak egyetlen igazán dédelgetett álma volt még mielőtt főpolgármesterré ütötték volna, és ez az óbudai mobil gát, amiből egyre inkább úgy néz ki, szintén nem lesz semmi.

Lássuk be, két ciklus alatt összesen ez a két nagy projekt  még megvalósulásuk esetén is kevés lenne eredménynek, de így, hogy egyikkel sem történik semmi az állandó görcsös semmittevés rángatózásán kívül, különösen nehéz értékelni - legalábbis pozitívan - a városvezetőt.

Mindezek fényében talán érthető, miért igyekszik a főváros első számú polgára(?) elszeparálódni a spontán újságírói kérdések elől, és a pulpitusról lefelé válaszolgatás látszat-biztonságába menekülni.

Azért itt legalább szögezzük le, hogy amennyiben most erélytelensége okán ketté kell bontani a metrófelújítást alagúti és állomási részre, akkor minden következmény Tarlós Istvánt terheli, mert most már csak önmagára mutogathat és nem az elődökre, ahogy azt megszokhattuk tőle.

Pálmai Tamás

A főpolgármester magából kikelve, a lehető legbárdolatlanabb hangon, mintegy negyedórás kifakadásban részesítette a jelenlevőket, majd szemlátomást maga is meglepődőt a képviselő visszafogott, rövid válaszán.

 „ 2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett, amihez Önnek a pulpitusról sincs joga”.

Tarlós Istvánnak ezután is elég volt egy levegővétel, folytatta azt az alázást, amit az ellenzéki képviselőnek szánt, de saját fejére hullott vissza.

A fentiek csak azért jutottak eszembe, mert a Szervita téren, a Fővárosi Közgyűlés épülete előtt, éppen a Városarculati Nonprofit Kft. képviseletével szemben, annak portáljától alig öt méterre, több hete éktelenkedik egy konkrét szeméthegy, ami ezek szerint nem bántja Tarlós István, a vele szemben állókat olyan kritikusan szemlélő szemét. Ejnye, Pista bá!

A valós szeméthegyről először a fentebb említett Horváth Csabát, az MSZP fővárosi képviselőjét kérdeztük:

 „Ez a hegy csak nőni fog, hiszen Tarlós István legújabban a kormány hulladékholdingját szolgálja.  A főpolgármester, aki olyan büszke reál-végzettségére, most kormányinstrukció alapján még a matematikával is szembe megy, és azt állítja, hogy amennyiben elvesznek a főváros eddigi köztisztaságra fordított keretéből 2 milliárd - azaz kétezer millió! – forintot, akkor Budapest tisztább lesz, mint valaha. „

Gy. Németh Erzsébetet, a DK fővárosi képviselőjét se kerülték el az évek során a főpolgármester villámai, most azonban nem egy elgondolásról, hanem valós tényről kérdeztük:

 „Soha nem volt még ilyen koszos a főváros. Elképesztő, hogy nappal a belvárosban is nemcsak szeméthegyekkel, de patkányokkal is találkozhat az ember, és ez nem túlzás, hiszen alig néhány hete megtörtént a Deáktéren. A helyzet sajnos rövid időn belül eszkalálódik, mivel az állam lecsapott a fővárosiak szemétszállítási pénzére is. A Demokratikus Koalíció, és személy szerint én is úgy vélem, hogy Tarlós Istvánnak mindent meg kellene tennie, hogy az itt lakók szemétszállításra befizetett pénze itt maradjon, mert csak így lehet - legalább viszonylag - normálisan takarítani a várost.”

Szabadai Viktor, a Magyar Liberális Párt fővárosi szakpolitikusa, akit eddig talán csak azért nem osztott még ki Budapest fura ura, mert nem tagja a közgyűlésnek:

 „Budapestet sajnos folyamatos lerepülés, leépítés jellemzi, és ez látszik a köztisztaság ügyén, büdzséjén is. Hihetetlenül kártékony az a fideszes bandaháború, ami most a fővárosi források megszerzéséért folyik, így a hulladék kezelésért, szállításért is. A harc eredménye egy „leharcolt” Budapest lesz, ahol már érződnek az előjelek, például a kukák ürítésének lassulásán is. Szörnyű, de ki kell mondani, ami most történik az nem más, mint egy fideszes pontvadászat Budapest utolsó értékeiért."

Mindezek után adja magát a kérdés, miért gondolja úgy Tarlós István, hogy a valós problémákat, amelyek lassan szétfeszítik Budapestet, le lehet takarni álharcokkal, amelyeket - főnökéhez hasonlóan - körkörösen vív?

Frissítés:

Posztunk megjelenése után olvasóink is "megörvendeztettek" bennünket  Budapesten készült fotókkal, ezek közül néhány:

Pálmai Tamás

Hány választókörzet van a kerületben?

Lőrincen 76 választókör van, amiből 69-ben lesz demokratikus ellenzéki számlálóbiztos, közösen feltöltöttük az összes szavazókör 80 %-át. Azért nem tudtuk elérni a 100 %-os szintet, mert az utolsó pillanatban néhányan lebetegedtek. Azt tudni kell, hogy a jelentkezők többsége nem aktív korú, így sajnos ezzel kalkulálnunk kellett.

Az országos számokat ismerve, ez valóban kiemelkedő eredmény, hogy sikerült elérni?

Nálunk az összes jelentősnek mondható demokratikus ellenzéki erő képviselteti magát, és mi  az első pillanatban, amikor napvilágot látott, hogy mikor tartják a népszavazást, összehívtuk a képviselőiket, és nagyon gyorsan megegyeztünk abban, hogy közösen töltjük fel a szavazóköröket.  Minden ellenzéki párt adott küldöttet, ide értve az LMP helyi delegáltjait is, és ez szerintem nagyon fontos precedens. Tudni kell, hogy az LMP eléggé megosztott a népszavazás kérdésében, így a helyiek megkapták a lehetőséget, hogy saját döntést hozzanak arról, akarnak-e a szavazókörökbe delegáltat küldeni. Örömmel jelenthetem, hogy mint az eredmény is mutatja, nálunk sikeres volt a tárgyalás.

Mi volt a trükk, hogy tudták maguk mellé állítani az LMP-t is?

A „trükk” - ha ez annak nevezhető - az igazság, és a közös érdek volt. Ők is eljöttek a megbeszélésre, és megértettek minket. Azt tudni kell, hogy csak az MSZP és az LMP rendelkezik országgyűlési frakcióval, márpedig a törvény szerint csak ezek a pártok kiküldhetnek számlálóbiztosokat. Arról viszont – szerencsére - nem rendelkezik a törvény, hogy a delegáltaknak párttagoknak is kell lenniük, így mi és az LMP hidat képezhetünk a frakcióval nem rendelkező pártok - a DK, az Együtt, és a PM - képviselőinek a bejutáshoz, ezzel faragva valamit, a kormánypárt, - ide sorolom a Jobbikot is - túlsúlyon.  Az LMP azt kérte, hogy külön jelölhessen számlálóbiztosokat, amit meg is tettek, természetesen a koordinációban, ahol másik párt kiküldöttje  van, nem küldünk MSZP-s számlálóbiztost.

Mit jósol, mi lesz a népszavazás kimenetele?

Rátenném a konyhapénzt, hogy nem lesz érvényes! Mi itt a kerületben  a szövetséges pártokkal együtt kemény kampánymunkát végzünk amiből  mindenki erejéhez képest ki veszi a részét. Hetente négyszer települünk ki, a közterekre kihelyeztük a Lőrinci Magazint, és működik a szórólapozás is. Egy szó, mint száz: bizakodóak vagyunk.

Pálmai Tamás

 Mitynan vezér az elmúlt évben utasította az általa (félre)vezetett céget, hogy tömbösítve, egy csomagban, nagyon mélyen a valós ár alatt dobja piacra 51 darab főtávos gépkocsiparkját.

A "csomagban" elpasszolt gépjárművek között volt olyan is, amely 40 ezer forintért cserélt gazdát, majd alig néhány héttel később egymillió négyszázezres nettó áron hirdette a szerencsés autókereskedő. A Főtáv az ügyleten - szerény számítások szerint is - mintegy 25-30 millió forintot bukhatott.

Az ügyben a Fővárosi Közgyűlés által elrendelt belső ellenőrzési jelentés súlyosan elmarasztalta a vezérigazgatót, többek között megállapítva, hogy nem tartották be a társaság járművek eladására is vonatkozó szabályzatát, a könyvelésben a gépkocsikat nem üzleti értéken szerepeltették, ami tekintettel arra, hogy több tízmilliós eltérést takar, megkérdőjelezi a Főtáv beszámolóinak hitelességét is.

Mivel a közgyűlés Fideszes honatyái és honanyái ezen a héten a további - a párt vezetője által meghatározott - életpályájuk alakulása érdekében a gáton hergelik népszavazás ürügyén a népet, így nem volt idejük az ilyen apró-cseprő, a budapestiek életének megoldását kereső, piszlicsáré üggyel foglalkozni, mint a főváros gondja-baja.

Így eshetett meg az a csúfság, hogy többségben voltak jelen a Szaniszló Sándor fővárosi MSZP-s képviselő által vezetett Fővárosi Pénzügyi és Ellenőrző bizottság ülésén az ellenzéki képviselők, akik megszavazták a fegyelmi eljárásról szóló határozatot Mitnyan György ügyében, ehhez még csak hasonló döntésre  sem kerülhetett eddig sor, hiszen, a kormánypárti többség mindíg behúzta féket. 

Kíváncsian várjuk a folytatást, amely a következő, azaz szerdai fővárosi közgyűlésen várható, hiszen azt senki sem hiheti, hogy egy ilyen fontos „elvtárs” várható meghurcolása felett szó nélkül szemet hunyjon a Tarlós István vezette, Fidesz többségű testület.

Mihály Lili

A dologból persze - a demokratikus oldalon - vihar kerekedett. A MSZP ugyan nem túl gyorsan, és nem a legjobb formában, de korrekten reagált, a képviselőnőt etikai bizottság elé hívták, és a vizsgálat időtartamára felfüggesztették párttagságát.

Maga Móricz Eszter is kiadott egy nyilatkozatot, ami viszont ezer sebből vérzik:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam. Sem akkor, sem a jövőben nem áll szándékomban ártani az MSZP-nek, annak a közösségnek, amelyhez tartozom. Ezért most egyértelműen kijelentem, hogy 2016. október 2-án nem veszek részt a népszavazáson, nem segítem szavazatommal Orbán Viktor politikáját.”

Figyelem! - a képviselőnő meg sem említi, hogy az eltelt napokban esetleg végiggondolta és revidiálná magát a véleményét, a tartalmat, ami rossz, gonosz, embertelen és hazug is. Nem, őt csak az bántja, hogy esetleg ártott vele az MSZP-nek.

A közleménynek már az első mondata is hazug, hiszen, azt mondja:

„Sajnálom, hogy az elmúlt napokban tett nyilatkozataimban félreérthetően fogalmaztam”, holott dehogy fogalmazott félreérthetően, éppen ellenkezőleg, nagyon is pontosan - ahogy mostanság mondják - tűhegyes pontossággal beszélt arról, hogy: Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és én azt szeretném, hogy „ne is találkozzon”.

Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy ez egy félreérthető mondat! Az már csak hab a tortán, hogy az eredeti nyilatkozatban még a saját kereszténységét is belekeveri, mintegy a vallással takaródzik, erről a nem kevéssé hamis tényről sem mondja azt a nyilatkozatban, hogy bocs.

Móricz Eszter közleménye csak arról szól, hogy jajj(!), bocs MSZP. Arról szó sem esik a nyúlfarknyi látszatmegbánásban, hogy bocs „emberiesség”, mert az Orbán-televízióban meg sem próbáltam disztingválni. A politikusnő szerint az, aki az életéért fut, és az, aki csak a jobb megélhetést keresi, ugyanaz a kategória, ámbár az utóbbit, a gazdasági migránst sem kellene sommásan elítélni, gondoljunk csak József Attila 1937-ben írt verssoraira, a kitántorgókról:

„Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt,”

Nos, kedves Eszter! Valami ilyesmit érezhetett az 56-os menekültek egy csoportja, és a most Európa felé tántorgók is, akiket Ön - mint „jó keresztény” - elutasít. Harsány nem-je egyik indokául azt a - már bocsánat - bornírt magyarázatot is beveti, hogy a kereszténység és az iszlamizmus szemben áll egymással: míg az első az életet, addig a második a halált hirdeti, és miközben ilyen ostobaságot mond, a szeme sem rebben. Nagyobb baj, mint gondoltam, Eszter, maga hisz abban, amit mond!

Tévedés ne essék, igen, vannak a menekülők között rosszak, bűnözők, elvetni valók, de ha nem vizsgáljuk meg a kérelmeiket, úgy ahogy kell, tudja: „pontosan szépen”, akkor honnan tudjuk meg, ki az, aki valódi védelemre szorul.

Őszinte sajnálatomra a magam részéről elégtelent kell adnom mentegetőzési kísérletére. Nem készült, nem tanult, fáradjon a helyére!

Mátrai Anna

„Magyarország és Európa még nem találkozott „ezzel a népcsoporttal", és ő szeretné, hogy „ne is találkozzanak”.

Azzal most ne foglalkozzunk, hogy a képviselő asszony, aki előző ciklusban még pártja fővárosi frakcióját „erősítette”, nem ismeri a történelmet.  Miért is merülne el a históriában, hiszen ő  vegyész, a többi tudomány kiesik az érdeklődési köréből, azokról csak fecsegni szeret, méghozzá össze-vissza. Ha nem így lenne, akkor tudná, hogy Európa és hazánk többször találkozott már az évszázadok során „ezzel a népcsoporttal” és ezek a találkozások, hol így, hol úgy végződtek.

Legyen elég annyi, hogy a kereszténységét, mint pajzsot maga elé tartva nyilatkozó Móricz Eszter éppen azzal megy szembe, akár csak teszem hozzá, szinte a teljes magyar klérus, amit az ő pápája hirdet az el- és befogadás nemes keresztényi szellemével. A XV. kerületi keresztesvitéznő, kicsit makog arról is, hogy amit tesz, azzal nem árulja el pártját, és különben is, ott mindenki egy külön entitás.  Nos, ebben igaza van, hiszen az MSZP alig két héttel a népszavazás előtt, még mindig csak bénázgat, ide-oda kapkod, nem tudja, vagy nem meri megmondani az álláspontját, mert fél. Hogy mitől? -egyszerre két dologtól is. A párt retteg a még meglévő szavazóbázis jelentős részének elpártolásától, legalábbis azokétól, akik ugyan még soha nem láttak valódi menekültet, - pardon migráncsot - illetve egyre világosabb, hogy féltik a Fidesz háttértámogatásának elvesztését is.  Az MSZP-ben ugyanis nagyon nem szeretnék, ha megszűnne a párt legveszélytelenebbnek minősített, így ellenzékiként megtűrt státusza, amely biztosíthat még néhány képviselői helyet a 2018-as parlamenti választáson, már ha lesznek egyáltalán választások.

Mindeznek, után nem lehet csodálkozni azon, hogy a párt megzavarodott képviselői közül egyesek össze-vissza beszélnek, ezek közé tartozik Móricz Eszter is, akinek a szeme előtt ott lebeg a következő helyhatósági választás, amikor talán a Fidesz mindenhatója még emlékszik majd mostani kiállására, és nem indít vele szemben senkit a hideglelősen vágyott polgármesteri székért.

Kedves (?) Képviselőasszony! - itt hívom fel a figyelmét két nagyon fontos tényezőre: 2016-ban sem a Fidesz verte el, hanem Hajdú László, a DK színeiben, valamint ne feledje a régi mondást:

„ a hála nem politikai kategória”,

különösen nem a megpocakosodott fiataldemokratáknál.

Mátrai Anna

A parlament 2012-ben - 2016. április 1-i hatálybalépéssel - hozta meg az új törvényt a hulladékgazdálkodásról, ebben rögzítették, hogy életre kell hívni egy új céget, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t, amelynek azon kívül, hogy közbeiktatták a szolgáltató, azaz a helyi kommunális szemétkezelő cégek és a megrendelő háztartások közé, semmi értelme. Mondhatnánk azt is, hogy az állam - jó szokásához híven - nem tett mást, mint ismét szórt egy marék homokot az egyébként jól működő gépezet fogaskerekei közé. Amióta ez a cég létrejött, még egyetlen szolgáltató cég sem kapott egy fillért sem a munkájáért, úgyhogy várhatóan hamarosan leállnak, és elönti az országot a szemét.

Az igazi botrány viszont a díjszabás, mert éppen Budapesten, ahol a legmagasabb, vannak a legkorszerűbb szállítási eszközök a legmodernebben megszervezett logisztikai háttér, és mégis itt jóval magasabb még az átlagosnál is az ár, arról már nem is szólva, hogy itt a legrövidebb a szállítási útvonal a lerakóhoz. Lássunk néhány összehasonlító adatot: Budapesten a 120 literes háztartási kukák heti egyszeri elszállítási díjára 752.- forint, Szegeden ugyanez 635.- forint, Budaörsön 448, Felcsúton pedig (dobpergés!!) mindössze 390 magyar forint. Vagyis a kisvasutas hazájában alig több mint a felét fizetik a szemét elszállításért, mint Budapesten.

Ezt a különbséget semmi sem indokolja - mondja Szaniszló Sándor szocialista fővárosi képviselő, elmondása szerint a fővárosi díjak összevetéséből más településekével úgy tűnik, mintha Budapest, ezen a téren is kormányzati büntetésben lenne.

„A fővárosiak hátrányos megkülönböztetése sem gazdasági, sem morális értelemben nem elfogadható. Amennyiben alapvetésnek elfogadjuk el a tényt, hogy méretgazdaságossági szempontból sokkal olcsóbb a budapesti szemétszállítást megoldani, – a korszerű gépparkról nem is beszélve – akkor, hogy lehet az, hogy Felcsúton fele annyiért tudják a feladatot ellátni, legalábbis az állami holding adatai szerint? Mindezek után képviselői előterjesztést nyújtottam be a soron következő Fővárosi Közgyűlés ülésére, amelyben indítványozom, hogy kezdődjenek tárgyalások a kormánnyal annak érdekében, hogy a budapesti szemétszállítási díj a felcsútival megegyező mértékben kerüljön megállapításra. Ha a beadványom célt ér, akkor egy átlagos fővárosi háztartás éves kukadíja a jelenlegi 39 ezer forintról 21 ezer forintra csökkenhet. Ne Budapesttel fizettessék meg részben, vagy egészben azt, hogy belegabalyodva a rezsi-rizsa maguk által szőtt pókhálójába, már képtelenek helyesen kalkulálni.  Felcsútnak Mészáros Lőrinc a polgármestere, akiről most már bizton állíthatjuk, hogy a „füstös hátsószobákban” történő megegyezéssel a rezsicsökkentés olimpiai bajnoka lett”

Azt sem árt tudni, hogy mielőtt a tárgyalások megkezdődtek a Nemzeti Kukaholding felállításáról, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter rendeletileg maga határozta és határozza meg a továbbiakban is a különböző településeken a szemétszállítás díját és azt ígérte, hogy a rendszerbe betesznek tizenkét-tizennégy milliárd forintot. Ebből egyetlen  forint sem teljesült. 

 

„Úgy tűnik, - folytatja, a képviselő - azt gondolják, hogy a veszteségnek, amit a működés termel, és ami azt hamarosan ellehetetleníti - körülbelül a felét Budapesttel fizettetik meg, a másik felére pedig egyelőre nincs megoldás, hiszen nem véletlen, hogy csak október-novemberre tervezi a kormány, hogy fizet a helyi cégeknek azért a szemétszállításért, amit április 1-től folyamatosan végeznek. Mindezek után nyugodt szívvel jelentem ki: attól lesz olcsóbb vidéken a szemétszállítás, hogy Budapesttel fizettetik meg. „

A képviselő mondandóját támasztja alá az a mai hír is, hogy megbüntették a szegedi kommunális céget, mert nem fizették be a lerakott szemét után az éves adót, ugyanis nincs bevételük, mert mint feljebb jeleztük, az állami holding nem fizette ki részarányosan, amit beszedett a lakosoktól.

Szaniszló Sándor előterjesztésében felszólítja Tarlós Istvánt, hogy 2016. október 30-i oldja meg a problémát a gazdasági miniszterrel, hiszen a Budapestiek azért tartják főpolgármesterüket, hogy az ő érdekeit tartsa szem előtt, és harcoljon is értük, ha kell.

Az utóbbi hat évben, mióta Tarlós István a főpolgármester, százmilliárd forintnyi veszteség érte a fővárost a vagyonvesztések miatt, és azzal, hogy most államosították a hulladékkezelést, újabb milliárdokat vettek el Budapesttől, a budapestiektől.  

Pálmai Tamás

Hogy élte meg mindazt, ami a háború után következett?

Mindig éreztem, hogy valami nem jó, de nem fordultam rögtön szembe. Hittem a kultúra szerepében, úgy gondoltam, hogy a hibák kijavíthatóak, és ebben nagy szerepet játszhat a kultúra, tudni kell a népre támaszkodni, ezt elengedhetetlennek tartottam. Amikor Rajkot kivégezték, sokan sulykolták belém, hogy „Édes fiam! Fogd be a szád, ne törődj semmivel, csak végezd a magad dolgát.” 1953. július 3-án, – a születésnapomon – nem sokkal Sztálin halála után jött Hruscsov, és Nagy Imre miniszterelnök lett, akkor úgy éreztem, hogy új út következik, mellé álltam, mert hittem, hogy felépíthető a demokratikus Magyarország.

Ez az időszak egybeesett az ellenzéki csoportok megalakulásával?

Igen és mi azt tartottuk, hogy el kell menni a falig. Munkahelyemen, a Közművelődési Intézetben – lánykori nevén Népművelési Intézetben – egy Karácsony Sándor által emlegetett, Goethenek tulajdonított idézet volt a mottónk, miszerint: „Egy csata elvesztése malőr, egy parasztház leégése tragédia”.  Tehát nekünk az volt a dolgunk akkor, hogy védjük a parasztházakat. Arra törekedtünk, hogy keressük meg és segítsük azt az embert, aki jó irányba viszi a dolgainkat. 1956 után hosszú ideig nem léptem be ismét a pártba, de igyekeztem a demokratikus vonalat képviselni.  A Népművelési Intézet hosszú-hosszú évtizedeken át, egészen a rendszerváltásig, olyan központ volt, ahol mindenki megfordult, Nyers Rezsőtől Orbán Viktorig. Nem véletlen, hogy az utolsó nagy 1989-es október 23-i ünnepség fogadásán ott  volt nálunk mindenki, akinek része lehetett rendszerváltásban, köztük a folyamatok egyik legfontosabb szereplője az azóta már elhunyt Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet is, mi a fasiszták kivételével, mindenkit szívesen láttunk.

Ugorjunk egy nagyot az időben, hogy jutott el az MSZP-től a DK-ig?

Az MSZP-ben szinte folyamatosan azt éreztem, hogy csak tévelygünk.  Láttuk ugyan, hogy mit kellene csinálni Magyarországon, hiszen Európai léptékben is az egyik legjobb tervet Békesi László dolgozta ki, de Horn mindent elkövetett, hogy Békesit félreállítsa. Akkoriban én voltam az MSZP-választmány vezetője, Békesi elkészítette a gazdaság programot, én összehoztam az ülést.

Amikor a Parlamentben találkoztam Horn Gyulával és Lendvai Ildikóval, Horn azt mondta, bocsánat a szóért, de így esett:

Iván b..meg, hogy jössz te ahhoz, hogy kitűzd vitára a Békesi programját?  Gyula, b….meg, ez az én jogom!

 - válaszoltam hasonló stílusban. Később csendesebben agitált, hogy ne tartsuk meg a vitát, de hiába, úgyhogy eljött az ülésre, és botrányt csinált. A továbbiakban is hasonlóképpen fúrta a dolgot, még a második kormányzás idején is. Később négy Fidesz - kormányozta év után Medgyessy egy őrült programmal állt elő, de a   jóléti programjáról azonnal kiderült, hogy lehetetlen sikeresen végrehajtani, mese habbal. Meg kell magyarázni a társadalomnak, hogy nehéz feladatok várnak ránk, amiket el kell végeznünk ahhoz, hogy előrejussunk. Az nem jó út, ha azt mondjuk, hogy válasszatok meg minket és akkor, abban a pillatanban tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarországon. Ezt azonban nem lehetett megvitatni. A tendencia sajnos folytatódott akkor is, amikor Gyurcsány követte Medgyessyt, őt is összehoztam Békesivel, aki elmondta, hogy szerinte mit kell csinálni, Gyurcsány egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy nem a választás előtt van ehhez az ideális időpont. Annyit mondhatok, hogy igyekszünk rendbe hozni az országot - mondta Ezt jóváhagytuk. 2006-ban Gyurcsány megnyerte a választást, lementünk Őszödre, ahol nyugodt hangon azt mondta, hogy valóban nem mondtuk el a teljes igazságot, de ezt nem lehetett a választás előtt megtenni, mert abban az esetben nem kaptunk volna lehetőséget mindennek a feltárására, javítására. Most kell ezt megtennünk, nem egyszerre, de minél hamarabb. A szocialista párt „nagyjai” – élükön Horn Gyulával és Veres János pénzügyminiszterrel – úgy reagáltak, hogy

Ferikém, nem kell ezt ilyen komolyan venni! Hirdesd meg, hogy megteremtjük a jóléti államot, és majd egyszer eljutunk oda.

Én akkor egy nagyon politikus beszédemben kifejtettem, hogy nem értek egyet ezzel, mert nem a hatalom mindenáron történő birtoklása a fontos.

Ez Őszödön történt?

Igen, de nem sokkal később a dolog bedöglött. Éreztem és láttam, hogy ez a Szocialista Párt ilyen szempontból tehetetlen és képtelen egységes módon megnyilvánulni ebben a végtelenül fontos dologban, hogy Gyurcsány képes lesz-e minderre, azt nem tudom, de mindenesetre kimondta, elmondta. Sajnos azt kihagyták a Népszabadságnak erről írott cikkemből, hogy Szabó Dezső – kiskorom olvasmányában – azt mondja, hogy ha

az ember felébred a házában és azt látja, hogy ég a szoba, akkor mi a helyes, a racionális cselekvés? Felülök az ágyban és azt mondom, hogy: Ejha! – a jelenlegi körülmények arra mutatnak, hogy tíz percen belül iszonyatos kínok között fogok meghalni, vagy kiugrom az ágyból, majd az ablakon és azt kiabálom eszeveszett hangon, hogy: Segítség?

Szerintem az utóbbi a racionális. Gyurcsány ezt a racionális megoldást választotta, így híve lettem., azt nem tudom, hogy ebben a nehezülő helyzetben képes lesz-e továbbvinni, amit elkezdett. Valószínűleg igazi nagy összefogásra van szükség, hogy ez sikerül-e, nagy kérdés, de Gyurcsányban legalább megvolt nemcsak a felismerés, de a megértés és a tűz is, az MSZP-ben pedig nem.

Pálmai Tamás