2016.07.01- i bejegyzésünkre több, mint 82.000 - en kattintottak, nagy dolog ez egy alig több, mint 2 hetes blog „történetében”! Köszönjük.

Városi Kurir

Városi Kurir


Viszlát, Pozsonyi Piknik!

„A búcsú mindig fáj”

2016. szeptember 04. - Városi Kurir

images_3.jpg

Vége, ennyi, elcsendesült az Újpesti rakpart, ahol másodszor rendezték meg a Pozsonyi Pikniket, amit a megelőző hat évben kiválóan megtartottunk, mi Újlipócia falulakói a névadó Pozsonyi úton. Tudom, hogy az alábbiakkal néhány ezer embert magamra haragítok, de valakinek ki kell mondania, hogy a "király meztelen"!

Már tavaly is gyanús volt, hogy mit keres a Pozsony Piknik a Duna-parton, és egyébként is, mi ez a rengeteg lehúzos giccs-áruda, a csattogó falepkétől a gazdagon díszített bizsukig, a színházak és más, a szó legnemesebb értelmében populáris művészeti attrakciók között.

img_6989-crop.JPG

Az idei évre már megtörtént az átfordulás, és giccs-falva lett az egész, itt-ott még megspékelve ugyan némi széppel, jóval, a színházi sátrak ismét kitettek magukért, a könyvesek sem kevésbé, volt tehát embernek való dolog is, de az egész átvitt értelemben is sokkal inkább lángos-, és halszagú, mint az tetszhetne annak, aki még emlékszik milyenek voltak anno, a Piknikek.

img_6992.JPG

img_6983.JPG
A barátaink ilyenkor ellepik a lakást, mint jobb falusi búcsúkon szokás, még mindig lelkesek voltak a séta közben, de a szemük valahogy nem csillogott már olyan szépen, mint alig két éve is. Mondjuk ki: a Pozsonyi Piknik sajnos beállt abba a csili-vili sorba, amelyet Vörösmarty téri Adventi vásár vezet.

img_6982-crop.JPG
Kinek jó ez a váltás? Kit zavart, hogy néhány ezren - na jó mondjuk néhány tízezren - egy napig jól éreztük magunkat együtt, miközben megcsodáltuk a balkon-színházat, vettük az olcsó jegyeket a színházakba, jöttünk-mentünk, beszélgettünk, ja és persze politizáltunk. Sokak szerint ez utóbbit vittük túlzásba, pedig isten látja lelkemet, nem volt az politizálás, sokkal inkább közéleti fecsegés, de még ha politizálás lett volna is, kinek ártottunk vele? Minek farizeus módon kérdezősködni: „tudjuk kinek?”.

img_6984-crop.JPG
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Piknik új szervezőinek az a döntése, hogy betiltották - igen, jól látják a szót. Be-til-tot-ták a Klubrádió tervezett programját arra hivatkozva, hogy azzal Magyarország lassan egyetlen ellenzéki rádiója politizál. Igen, de mire számított a szervezőgárda, mit hoz magával ez a rádió, a „polgári ellenállás” egyik (tévesen ugyan) de vélt központjába? Magyarország, én így szeretlek-vetélkedőt, vagy 1956 új himnuszát a maga unásig ismételt „Magyarország halszagú” félreérhető felvételével, esetleg Van 1 perce? - híradót? Nem, ez a rádió azt akarta hozni, ami mindig is az erőssége volt, a rendszer bírálatát. A rádiósok licitet szerveztek volna többek között Iványi Gábor metodista lelkész, Haraszti Miklós, az ENSZ emberjogi jelentéstevője, és még sok ismert ember állami kitüntetésére, amelyektől a felajánlók azért akartak szabadulni, mert az állam legutóbb egy szélsőséges, fasiszta publicistát, akinek a nevét is snassz leírni - is kitüntetett. Az akció bevételét a földönfutóvá lett családok megsegítésére fordították volna, a szervezők kényes gyomra azonban nem bírta az akciót, ahogy az adomány  célcsoportjának gyomra is nehezen viseli nap, mint nap több más mellett a valódi  éhezést is.

img_6985-crop.JPG
Egy szó, mint száz: a Pozsonyi Piknik is belépett az ide-oda dülöngélő, ám igazából a rendszert kiszolgáló szervilis álságosok csoportjába,  akik nem vállalják fel meggyőződésüket, éppen ellenkezőleg, úgy tesznek mintha……, pedig dehogy.

img_6990-crop.JPG
Na szóval: viszlát Pozsonyi Piknik, illetve bocs, a soha viszont nem látás szomorúságával búcsúzik egy ős-piknikező.
Pálmai Tamás

Legyen a külső munkatársunk! Küldjön híreket, fotókat, videókat a legizgalmasabbakat feldolgozzuk. Tárgynak írja be: Témajavaslat
Köszönjük. varosikurir@gmail.com

Papad

Fejtőtől Andrassewig

 14202545_10153764556767823_2470080149761407345_n_masolata.jpgMost már örökre egybeforr a XX. század végének, és a XXI. század első néhány évének talán két legjelentősebb publicistájának: Fejtő Ferencnek, a Népszava örökös tiszteletbeli főszerkesztőjének,  és Andrassew Ivánnak, ugyan e lap tavaly januárjában elhunyt örökös publicisztikai rovatvezetőjének emléke. 

wp_000452-crop.jpg

Ma - Fejtő születésének 107. évfordulóján - a Népszava szerkesztősége szervezésében nagyon sokan gyűltünk össze, meghallgattuk a kivételesen az alkalomhoz méltó fontos beszédeket, majd a jelenlevők emlékhellyé avatták azt a padot, amelyen legutóbb 2014-ben láthattuk Ivánt, már nagyon rossz állapotban, de szemében a csak rá jellemző bizakodás fényével. 

 img_6944-crop.JPG

Fején, az agyműtét nyomait apró, fehér kötött sapka fedte,  botjával kezében  tiszteletet parancsoló látvány volt, akárcsak egy szelíd, de mégis -Radnótival  szólva a "nagyharagú próféták egyike" lett volna.  Az emlékezés padja éppen szemben Fejtő  Ferenc szobrával különösen fontos üzenetet közvetít a mának, annak a mának, amelyik olyan amilyen, és erről éppen ők és a hozzájuk hasonlók  tehetnek a legkevésbé. 

 images_2.jpg

kisa-crop.JPGimg_6948-crop.JPG

wp_000458-crop.jpg

sz.JPG

ig.JPG

h.JPG

wp_000465_1.jpg

 Városi Kurír Press

süti beállítások módosítása