Ma ismét kormányzati sajtótájékoztatót tartottak a közvéleményt érdeklő legfontosabb kérdésekről. Az ügy sürgősségére tekintettel Orbán Viktor miniszterelnök úr személyesen jelentette be, telefonon felhívta Macront, és felajánlotta neki, a leégett Notre-Dame helyén stadiont építünk a francia népnek.

Macron még nem adott választ,

de közölte, hasznosítja a magyar tapasztalatokat, és nemzeti konzultációt tart majd az ügyben a franciáknak.

Szijjártó Kakadu Péter külügyminiszter bejelentette, hogy ha ezt nem fogadnák el, akkor szakembereket ajánlunk fel az építési munkákhoz. Pénzt nem küld a kormány, mert az jó helyen van a magyar katolikus egyház műfüves fociakadémiáinál is. Ellenben a Mészáros és tsa kft. mérnökei szívesen vesznek részt Szajna parti kiruccanásokon, amiket francia pezsgővel dobnának fel a keresztény magyarság lelki jólétének emelése érdekében.

A stadion neve egyébként Notre-Felcsút II. lenne

A névadó ünnepségre meghívnák Platinit is, hogy legalább egy focista is legyen az avatók között… Orbán maga végezné el a kezdőrúgást a bokafogást végző Gyurcsányon. Arról még nincs információ, hogy a DK elnöke a magyar-francia barátság keretében hajlandó lenne-e erre?

A sajtótájékoztatón Quasimodo személyesen is megjelent,

és előre meg akarta köszönni a magyar nép segítségét. Viszont amikor meglátta Németh Szilárdot a kormányzati delegációban, akkor idegesen elrohant. Utólag tudósítónk megtudta, azért került erre sor, mert azt hitte, hogy migráncs munkaerővel akarják helyettesíteni, és komoly konkurenciát vélt felfedezni a mi Sziszinkben…

Semjén Keresztény Nemzeti Fővadász Zsóti a magyar katolikusok üzenetét tolmácsolta,

miszerint szigorúan a francia polgárok adóiból képződött uniós támogatásból állatparkot hozunk létre a stadion mellett. Itt gondozzák majd a Svédországból importált, szelid rénszarvasokat. A győztes meccsek után a gólszerző focisták dupla csövű puskákkal lőhetnek az Idegen Légió helikopterein lengedező döglött szarvasokra, és az azokat tartó kötelekre. Ha sikerül ellőni a madzagot, az állatot hazavihetik vacsorára!

Lesznek egy pálcikás, madzagos, és több madzagos szarvasok, attól függően, hogy ki hány gólt lőtt a meccsen. A jegyárakból befolyó pénzt nem is kell leadózni, bankszámlára befizetni, hanem mindjárt bőröndben elviszik Mészáros Lölőhöz, hogy a rengeteg pénzügyi adminisztrációtól megszabadítsák a nagyra becsült francia népet, a szurkolókat!

Orbán Viktor, mini – szter - elnök: kérlek, hosszabbítsd meg legalább Moszkváig a kisvasutam!

Kósa - Sötét lovag Lajos, Fidesz frakcióvezető: hozzál nekem egy öt percnél hosszabb szavatossági idejű magánvéleményt.

Mészáros Lőrinc, polihisztor: Tehetségemnek és hozzáértésemnek megfelelően újabb tendergyőzelmeket kérek.

Ps: Na jó, elég lesz néhány újabb pénzcsap is, ugye Viktor, ja?

Orbán Ráhel, gyeses kismama: Még vastagabb saját lábakat kérek, hogy kis családommal még biztosabban állhassak rajtuk.

Tiborcz István, vőgyerek: Hozz, kérlek valamit, mert Pharaon-megvonási tünetekben szenvedek, szerintem Szaúd-Arábiában keresgélj! Hamar, hamar!!!!

Rogán Tóni (paraszt gyerők), miniszter: Csak egy szép, új táskát kérek, de legyen benne egy közjegyző által hitelesített nyilatkozatod, hogy Te adtad ajándékba, mert nem akarok már megint - legalább táska-ügyben - hazudozni.

Lázár János, kancelláriaminiszter és Kovács Zoltán, kormány szóvivő (sziámi ikrek): Cinizmust, és demagógiát, valamint pléhpofát kérünk, mert nekünk ezekből soha nem elég.

Tállai Agymen András, NAV vezér: Mit is akartam kérni, mit is? Hopsza, meg is van, vagy mégse, de, de, de, szóval kellene egy kicsit jobb emlékezet, hogy többet ne felejtsem el, hogy mindennek, még az Irén-, dehogy is, pardon az Erzsébet-utalványnak is van adóvonzata. Hihi!

Semjén Lófara Zsolt, KDNP elnök, miniszterelnök-helyettes: Szerény leszek, mint mindig, 10 új párttagot kérek, hogy azt mondhassuk végre, hogy két számjegyű a mögöttünk álló támogatók száma.

Harrach Dörgedelem Péter, KDN frakcióvezető: Vitesd el, kérlek a krampuszaiddal a kommentelőket a kommentjeikkel együtt!

Ps: Ja, meg egy új pápa is jól jönne, mert ez a "migráncs-simogató" nem tudja, hol lakik az úristen, hiszen szembe megy a NER-rel.

Szili Katalin, volt MSZP-s házelnök, köztársaságielnök-jelölt, jelenleg miniszterelnöki megbízott: Virtuális gerinc helyett valódit szeretnék, de annak minden kockázata nélkül.

Schiffer András, volt LMP elnök, jelenleg magányos bozótharcos: Néhány új machetét, ja és, hogy el ne feledjem! - egy Karinthy-persziflázzsal: „Fulladjon meg Gyurcsány Ferenc, lehetőleg máma még!”

Tarlós István, Budapest főpolgármestere: Csak halkan ”írom”, és csak neked, Mikulás, nehogy a főnök is meghallja, na, szóval a sok szivatás után, jól jönne egy kis tisztelet, és megbecsülés, az Orbán-Lázár-Seszták triótól, de pszt!

Molnár Gyula, MSZP elnök: az 1994-es MSZP- t kérem vissza.

Juhász Péter, az EGYÜTT külön alelnöke: Drága kedves Télapó! - hozzál nekem egy Kárpát-medencei Tódító-Lódító Tóni bőrt az ágy elé.

Gyurcsány Ferenc, pártelnök: Szeretném megkapni a világ legnagyobb törpéjét.

Volner János, Jobbik (kinél?) frakcióvezető: Bocs öreg, de megugorhatnám a télanyót a susnyákosban?

Terry -Vissza a jövőbe! - Black: Legyenek fele annyian a múltamban, mint amennyire most pontosan emlékszem, hogy megvoltak!

Schmuck Andor: Mindenből sokat, és még többet, bármi áron, hiszen mint látod, magam sem vagyok „kevesen”. Bevegyelek cserébe a nyugger-bizniszbe? - nekem jól tejel, akárcsak anno a Xénia-láz.

Kövér László, házelnök: Kalasnyikovot akarok!!!!!

Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke: Még egyet, mert három a magyar igazság!

Pálmai Tamás

Aligha hihető, hogy a magyar nép teljes flegmaságban szenved, így csak az magyarázhatja a hatalmon lévő rablópandúrok érinthetetlenségét, -a lelkek zugaiban- hogy nem is tudnak arról, hogy „mik vogymuk”, és mik történnek Magyarországon.

Emlékezzünk csak Budai Gyula 2006-os ámokfutására, aminek következtében ugyan senkit sem sikerült bűnösnek találtatni az ügyészséggel, de arra pontosan megfelelő volt, hogy a felületesen szemlélő állampolgárok szemében lejárassák az akkori kormányt és a benne résztvevő pártok politikusait. Sem Molnár Gyula akkori XI. kerületi polgármestert, sem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, sem Szitka Péter akkori kazincbarcikai polgármestert, sem Juhász Ferenc leköszönt honvédelmi miniszter, sem Tátrai Miklós egykori nemzeti vagyonkezelő-vezető nem bizonyult bűnösnek. Számszerűen 1400 kisebb-nagyobb ügytől zengett azidőtájt az Orbán-sajtó minden darabja, és ezekből 50-nél is kevesebb esetben indult nyomozás.

Még a 2010-es kampánynak is ez a téma volt a mozgatórugója, itt már beszállt a hülyítésbe Orbán Viktor, Kövér László, Budai Gyula és Répássy Róbert is, és mivel a baloldal ekkorra már elkövette azt az ostobaságot, hogy a médiát szinte teljes mértékben, önként és dalolva átengedte, nekik elég volt csak belengetni a neveket. Elég volt tehát néhány színes lufi pár vörös masnival, majd hátra dőlve várni, amíg az Istenadta elvégzi a rá váró feladatot. És mi végeztük is lelkesen, szájról-szájra terjesztettük a vadabbnál vadabb, direkt erre a célra kitalált történeteiket és felmagasztalódva éreztük, hogy mi vagyunk hivatottak ezt a sok mocskot eltakarítani.

A nóvum a ma reggeli kávéval érkezett.  A gondolat nem is igazán új, csak rég elfeledett, de azért használható lehetne az ellenzéki töltetű hírek célba juttatására.

Ugyanis innen, Pestről érthetetlen, hogy miért nem veri ki a biztosítékot az a szinte mindennapra jutó hírdömping, hogy fideszes politikusok és rokonaik, barátaik hogy lopnak szét mindent, ami megfogható. A kisebb városokban, a falvakban alighanem nem tudnak semmit az orbáni rablógazdagságról, mert a Fidesz-média pont az ellenkezőjét sulykolja. Utolsó információjuk, hogy „én soha nem hazudok”, meg, hogy „dübörög a gazdaság”, esetleg, hogy „a migráncsok elveszik a munkát” és a legújabb, miszerint „a baloldal feláldozza a nemzet biztonságát, tehát hazaáruló”.

Az ellenzék pedig hiába is  bazírozna arra, hogy az interneten molyol majd a magyar falu apraja-nagyja az elkövetkező évtizedben, hiába ígért Deutsch Tamás fűt-fát, virágot. Azt a helyzetet, amibe a baloldal ebben az ügyben belekormányozta magát, nem lehet gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, az illiberális helyzetre „ilmegszokott” választ kell adni.

Javaslom tehát, hogy élesszük fel a kisbírók által még az 1950-es években is oly jól üzemeltetett „kidobolás” intézményét, és ha a népszavazásra nem is sikerült összetrombitálnia az össz-ellenzéknek a megfelelő létszámú tagot a szavazatszámláló bizottságokba, – ami elég szégyenletes dolog – de talán érdemes lenne ezzel a régi-új funkcióval bepróbálkozni, hátha nagyobb lesz a kereslet rá!

„Közhírré tétetik” – hangozhatna a bevésett szlogen, és az odagyűlők szemelvényeket hallhatnának a valóban megtörtént eseményekről. Így módjukban állna esténként otthon, baráti körben, vagy a kocsmában megbeszélni a hírek teljes palettáját, hogy aztán saját véleményt alkothassanak. Kiderülhetne, hogy nem Soros a felelős azért, hogy nincs a faluban orvos, gyógyszertár, iskola, óvoda, hogy nem a Gyurcsány miatt nincs munka, s bizonytalan, hogy meddig lesz nyugdíj, hogy nem a legújabban átkosra keresztelt balliberális kormány hibájából nem tanulhat tovább a gyerek, vagy a "kisunoka".

Első országos, kidobolásra ajánlom: dobpergés, utána: „Közhírré tétetik, - újabb dobpergés, majd - MEZTELEN A KIRÁLY!

Mátrai Anna

Szinte hallom a felháborodott, lekicsinylő, az intézményt és az egész amerikai földrészt földbe döngölő szólamokat, amivel a közeljövőben találkozhatunk majd Orbanisztáni regnálók részéről. Az Orbán-tv esti (híradós) meséjében - felteszem - már úgy hangzik el a hír, hogy a magyar embereket és a szabad demokrácia, valamint a szólásszabadság eszményét alázta meg az USA azzal, hogy köszöni, de nem kér a „magyar sámánból”. A még durvábban fogalmazó, szintén mindannyiunk pénzével kitömött kormánymédia biztosan megemlíti a Soros György által vezényelt háttérhatalom hadseregét: a szabadkőműveseket, és az illuminátusokat is, akik ezzel újabb támadást intéztek virágzó államunk boldog népe ellen.  Csodálkoznék, ha Gyurcsány neve nem kerülne elő, hisz az ő keze is biztosan benne van, nem beszélve a baloldali és a liberális eszmék csahosairól.

Holott egy épp ésszel gondolkodó, a demokráciát fontosnak tartó közösségben teljesen normális , hogy tartózkodik minden olyan eseménynek, megnyilvánulónak teret adni, ami veszélyeztetheti azt, amit fontosnak, alapvetőnek gondol. Így érthető, hogy a Wilson Központ döntnökei – ’56-os emlékév ide, ’56-os emlékév oda – inkább nem tesznek eleget a magyar kormány felkérésének, és nem rendeznek nemzetközi konferenciát a témában.  Ott, a nagyvízen túl ugyanis jól tudják, hogy a mai magyar vezetésnek - és hangsúlyozni kell: a vezetésnek, nem magának a magyar népnek - a forradalom igazsága olyan magas, mint hajdúnak a harangöntés, hogy nemzeti gerincű népiesch-eknek is kedvezzünk egy fél mondattal.  A megtisztelő felkérésnek valószínűleg azért nem tesznek eleget, hogy Orbán legalább George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Franklin D. Roosevelt, vagy, hogy néhány polgárjogi harcost is említsek: Booker T. Washington, Martin Luther King, Rosa Parks, stb. hazájában még véletlenül se szónokolhasson.  

A magyar diplomácia bohócügyi minisztere és egész minisztériuma blamálta magát, hiszen nem ez az első pofon, sőt ellentétben az Orbán által hazug, fellengzős módon hangoztatott Európának kiosztott sallerektől és kokiktól, ez az elutasítás egy glaszékesztyűs kézzel bevitt valódi gyomros volt.

Mondanám, hogy a hatalom fura urainak érdemes lenne elgondolkodni a történteken, de tudom, hogy ők semmiből nem tanulnak, és szinte bármiből képesek levonni a megfelelő hamis következtetéseket. Emlékezzünk: „ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”  Éééérteeeeeddd?

Hogy élte meg mindazt, ami a háború után következett?

Mindig éreztem, hogy valami nem jó, de nem fordultam rögtön szembe. Hittem a kultúra szerepében, úgy gondoltam, hogy a hibák kijavíthatóak, és ebben nagy szerepet játszhat a kultúra, tudni kell a népre támaszkodni, ezt elengedhetetlennek tartottam. Amikor Rajkot kivégezték, sokan sulykolták belém, hogy „Édes fiam! Fogd be a szád, ne törődj semmivel, csak végezd a magad dolgát.” 1953. július 3-án, – a születésnapomon – nem sokkal Sztálin halála után jött Hruscsov, és Nagy Imre miniszterelnök lett, akkor úgy éreztem, hogy új út következik, mellé álltam, mert hittem, hogy felépíthető a demokratikus Magyarország.

Ez az időszak egybeesett az ellenzéki csoportok megalakulásával?

Igen és mi azt tartottuk, hogy el kell menni a falig. Munkahelyemen, a Közművelődési Intézetben – lánykori nevén Népművelési Intézetben – egy Karácsony Sándor által emlegetett, Goethenek tulajdonított idézet volt a mottónk, miszerint: „Egy csata elvesztése malőr, egy parasztház leégése tragédia”.  Tehát nekünk az volt a dolgunk akkor, hogy védjük a parasztházakat. Arra törekedtünk, hogy keressük meg és segítsük azt az embert, aki jó irányba viszi a dolgainkat. 1956 után hosszú ideig nem léptem be ismét a pártba, de igyekeztem a demokratikus vonalat képviselni.  A Népművelési Intézet hosszú-hosszú évtizedeken át, egészen a rendszerváltásig, olyan központ volt, ahol mindenki megfordult, Nyers Rezsőtől Orbán Viktorig. Nem véletlen, hogy az utolsó nagy 1989-es október 23-i ünnepség fogadásán ott  volt nálunk mindenki, akinek része lehetett rendszerváltásban, köztük a folyamatok egyik legfontosabb szereplője az azóta már elhunyt Mark Palmer, akkori amerikai nagykövet is, mi a fasiszták kivételével, mindenkit szívesen láttunk.

Ugorjunk egy nagyot az időben, hogy jutott el az MSZP-től a DK-ig?

Az MSZP-ben szinte folyamatosan azt éreztem, hogy csak tévelygünk.  Láttuk ugyan, hogy mit kellene csinálni Magyarországon, hiszen Európai léptékben is az egyik legjobb tervet Békesi László dolgozta ki, de Horn mindent elkövetett, hogy Békesit félreállítsa. Akkoriban én voltam az MSZP-választmány vezetője, Békesi elkészítette a gazdaság programot, én összehoztam az ülést.

Amikor a Parlamentben találkoztam Horn Gyulával és Lendvai Ildikóval, Horn azt mondta, bocsánat a szóért, de így esett:

Iván b..meg, hogy jössz te ahhoz, hogy kitűzd vitára a Békesi programját?  Gyula, b….meg, ez az én jogom!

 - válaszoltam hasonló stílusban. Később csendesebben agitált, hogy ne tartsuk meg a vitát, de hiába, úgyhogy eljött az ülésre, és botrányt csinált. A továbbiakban is hasonlóképpen fúrta a dolgot, még a második kormányzás idején is. Később négy Fidesz - kormányozta év után Medgyessy egy őrült programmal állt elő, de a   jóléti programjáról azonnal kiderült, hogy lehetetlen sikeresen végrehajtani, mese habbal. Meg kell magyarázni a társadalomnak, hogy nehéz feladatok várnak ránk, amiket el kell végeznünk ahhoz, hogy előrejussunk. Az nem jó út, ha azt mondjuk, hogy válasszatok meg minket és akkor, abban a pillatanban tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarországon. Ezt azonban nem lehetett megvitatni. A tendencia sajnos folytatódott akkor is, amikor Gyurcsány követte Medgyessyt, őt is összehoztam Békesivel, aki elmondta, hogy szerinte mit kell csinálni, Gyurcsány egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy nem a választás előtt van ehhez az ideális időpont. Annyit mondhatok, hogy igyekszünk rendbe hozni az országot - mondta Ezt jóváhagytuk. 2006-ban Gyurcsány megnyerte a választást, lementünk Őszödre, ahol nyugodt hangon azt mondta, hogy valóban nem mondtuk el a teljes igazságot, de ezt nem lehetett a választás előtt megtenni, mert abban az esetben nem kaptunk volna lehetőséget mindennek a feltárására, javítására. Most kell ezt megtennünk, nem egyszerre, de minél hamarabb. A szocialista párt „nagyjai” – élükön Horn Gyulával és Veres János pénzügyminiszterrel – úgy reagáltak, hogy

Ferikém, nem kell ezt ilyen komolyan venni! Hirdesd meg, hogy megteremtjük a jóléti államot, és majd egyszer eljutunk oda.

Én akkor egy nagyon politikus beszédemben kifejtettem, hogy nem értek egyet ezzel, mert nem a hatalom mindenáron történő birtoklása a fontos.

Ez Őszödön történt?

Igen, de nem sokkal később a dolog bedöglött. Éreztem és láttam, hogy ez a Szocialista Párt ilyen szempontból tehetetlen és képtelen egységes módon megnyilvánulni ebben a végtelenül fontos dologban, hogy Gyurcsány képes lesz-e minderre, azt nem tudom, de mindenesetre kimondta, elmondta. Sajnos azt kihagyták a Népszabadságnak erről írott cikkemből, hogy Szabó Dezső – kiskorom olvasmányában – azt mondja, hogy ha

az ember felébred a házában és azt látja, hogy ég a szoba, akkor mi a helyes, a racionális cselekvés? Felülök az ágyban és azt mondom, hogy: Ejha! – a jelenlegi körülmények arra mutatnak, hogy tíz percen belül iszonyatos kínok között fogok meghalni, vagy kiugrom az ágyból, majd az ablakon és azt kiabálom eszeveszett hangon, hogy: Segítség?

Szerintem az utóbbi a racionális. Gyurcsány ezt a racionális megoldást választotta, így híve lettem., azt nem tudom, hogy ebben a nehezülő helyzetben képes lesz-e továbbvinni, amit elkezdett. Valószínűleg igazi nagy összefogásra van szükség, hogy ez sikerül-e, nagy kérdés, de Gyurcsányban legalább megvolt nemcsak a felismerés, de a megértés és a tűz is, az MSZP-ben pedig nem.

Pálmai Tamás