Elmondása szerint az egész úgy kezdődött, hogy ment, mendegélt az országban, és egyszer csak elérkezett a kies  Zalacsányra, ahol a kocsmában – mint minden információ tárházában – érdeklődött: van-e erre eladó kúria. És volt! Sebtiben meg is vette, és hipp-hopp ****-os szállodává varázsolta csakúgy, mint a közeli Batthyány Kastélyszállót is. Mint tudjuk, „evés közben jön meg az étvágy” – ha már volt két szállodája, arra gondolt, hogy ne csak lébecoljanak ott a pihenni vágyók, vett hozzá egy lerobbant golfpályát is, aminek akkora sikere lett, hogy a múlt évben már 5000-en ütögették a labdát a szintén újjávarázsolt hektárokon. A nemvárt érdeklődés nyomán a patinás klubház mellé felhúz még 55 luxusminőségű apartmant, penthouse lakást is, hiszen aki sportol, annak pihegnie is kell valahol.

Itt jön be a képbe a sármelléki – egykori orosz - reptér, ami – mit ad Isten – a közelben van, és ha már a több-milliárd „befektetődött”, valamiből élni is kell, amire biztos forrásnak ígérkezik az 5 milliárdos, majd ezt kicsit megtoldva, 6,6 milliárd forintos állami támogatás, amit a mi – vagy a többi Uniós kisemberek – pénzünkből kap a repülőtér és a környék, amit eddig emberbarátságból Széles vállalt magára:

"És ne feledjük, én a reptérbe csak invesztáltam eddig"

Amíg az állami igérvény teljes valójában beteljesül, addig sem jár rosszul a kormányközeli nagyvállalkozó, hiszen az évi bő 100 milliós állami támogatással működő reptér-üzemeltető 36 milliós bérleti díjat is fizet neki. Erről így vélekedik:

"Ilyen hozamért azért nem fektetnék be ekkora összeget, tíz év alatt sem jönne vissza a pénzem"

Kérem a hozzám hasonló "ehhez kisembert" ne háborodjon fel, mindenkinek megvan a maga gondja. Kinek a napi vacsi, kinek más, emlékezünk csak: hányszor, de hányszor izzadt át szegény jó Jockey Ewing hátán a zakó rongyos néhány milla miatt. Hősünknek most az okoz kisebb fejfájást, hogy a tőkéje le van kötve a már említett Zalacsány és környéki projektjeiben, de úgy tűnik,  a világmindenség és az UFO-k segítenek, és eljött végre az ő ideje, ha a gravitáció kikapcsolása még nem is megy tökéletesen, legalább ezt a gondját megoldják a csillaglények, mert: 

"a kormányzati beruházási tervek szinkronba kerülhetnek a különböző magántőkére épülő fejlesztési tervekkel."

Tehát nyugodjon meg mindenki, lesz itt pénz!

Amikor a Népszava újságírója arról kérdezte az igen-nagy vállalkozót, hogy szerinte van-e - és ha igen, milyen – szerepe annak az el nem nem hanyagolható ténynek a sok-ezer milliós kormányzati támogatáshoz, hogy éppen Ő jelent meg a térségben  így reagált:

“Hülyeségeket lehet mondani, de a valóság más”

és, hogy

“központi kormányzattól senkivel” nem tárgyalt ezügyben.

Ja, persze!  Biztosan ez történhetett!

Most már csak attól kell tartanunk, nehogy az élet - mi más - így aktualizálja a jól ismert népdal szövegét: "Széles(é) a Balaton vize, keskeny a híd(ja) rajta".

Mátrai Anna

És lőn! Révész Bringusz, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kerékpározásért és az aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztosa, és jól tudjuk minél hangzatosabb, egy titulus, annál üresebb, na, szóval, a születésétől fogva „férfiasan” nyafogó kormányfi kapott a megszólalási lehetőségen és kinyilatkoztatott. Régen volt már az a „fejbe verős” sztori, ennyi kihagyás után nem csoda, ha megéhezik az ember fia és örömittasan, s nem kevésbé büszkén jelentette be a szavaira éhes hon polgárainak, hogy harmincmilliárd – elöl egy 3-as és azután 9 nulla!!! – forintnyi, „turisztikai szempontból legfontosabb útvonal” fejlesztéséről döntött pártunk és kormányunk. Hogy kicsit még rátromfoljon, hozzátette: mindez a nemzetgazdasági szempontból legfontosabb útvonalakat érinti majd. Néhány a „nemzetgazdaságiak” közül: Dózsa György út, Bartók Béla út, esetleg a Hungária körút, – elnézést azokért, amiket kihagytam, de az biztos, hogy a „belső kör” tagja lesz: a Budapest-Balaton kerékpárút, a Balatont a Kis-Balatonnal összekötő kerékpárút, a Balatoni bringakör, a Tisza-tó körüli kerékpárút hiányzó szakaszának kiépítése, valamint a Rajka-Dömös, Szentendre-Budapest, Dunakeszi-Budapest, Budapest- Érd-Százhalombatta szakaszainak komplex kialakítása, jobbítása.

A fejlesztésekhez szükséges pénzt uniós (Üzenjünk Brüsszelnek!) és hazai forrásokból tervezi biztosítani a vezetőség, a fejlesztések többsége – mikorra máskorra? - 2018-ra megvalósulhat. Azért itt érdemes a feltételes módra figyelni!

Hogy a dolgok tuti rendben menjenek, külön főosztályt hoztak létre, amit ősztől Berencsi Miklós vigyázó szemei irányítanak majd. Ez azért is volt Révész szerint iszonyúan fontos, – nem, nem azért, hogy minden fillér, vagyis eurocent azokhoz kerüljön, akiket illet, ne legyen még csak a gondolat szintjén sem rossz az indulat! – mert az eddigi fejlesztéseket nagyban nehezítette, hogy nem volt egységes – központosított – az irányítás, azok a fránya önkormányzatok, minisztériumok, civil szervezetek nem értettek mindenben egyet ezzel hátráltatva az áldásost. De ennek szerencsére vége, R. Bringusz teljes odaadással és szakértelemmel várja a kihívásokat.

Rávilágított, hogy nem csak a kialakítással, a fenntartással is gondok voltak, de – mint mindenre – erre is kész a megoldás: a Magyar Közút veszi át az országos és regionális jelentőségű, vagy főutakkal párhuzamos külterületi kerékpárutak működtetését és fenntartását.

Annak érdekében pedig, hogy személyi feltételek ne gátolják a grandiózus terv megvalósítását, Berencsi Miklós vezetésével létrehoznak még egy, a keresztségben „kerékpáros főosztály”- névre keresztelt képződményt – persze alfőosztály-vezetővel és helyettesével, meg annak a helyettesével, ők is ősztől állnak hadrendbe.  Az új seprő szűzbeszédében kitért a legfontosabbra: költségvetési forrásra van szüksége! Hozzátette, hogy amennyiben a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szárnya alá kerül a kerékpárforgalmi hálózat összes szakasza, akkor megszűnik a jelenlegi karbantartási, működtetési problémák sora és tisztázódnak a hatáskörök, ami magyarra fordítva az elmúlt évek tapasztalata szerint körülbelül azt jelenti, hogy „megáll az idő, az égen néma álló csillagok” és közben minden csendben rothad lefelé.

Révész kormánybiztos belengetett még némi távlatos célt is, 2018-ig, az országgyűlési választások vélt évéig, országos turisztikai kerékpárút-fejlesztési programot terveznek kidolgozni, hogy az országszerte egységes turisztikai útirányjelző táblarendszer kialakításáról ne is beszéljünk, ami – jelezte - illik majd a Bejárható Magyarország program információs rendszerébe.

A szokásos tusványosi éves hakni, - mint anno évekig a Loksi Tabán május 1-én (Bocs fiúk!) - okán juthatott eszébe a főnöknek, hogy „az elszakított nemzettest” is kapjon valami bringósat, különösen, ha a Magyar Királyi Posta segedelmével jól voksol októberben, így Révész Kerékpárusz vett egy nagy levegőt és bejelentette:

„Reményeink szerint egy-másfél év múlva Debrecen és Nagyvárad között kerékpárral kerékpárúton lehet majd végig tekerni”

Lelkes örömködésem elé csak az emel  gátat, hogy még alig néhány hétnyi víz sem folyt le a Dunán, amióta a kormányfő, kevéssé se Mátyás királyos álruhás, sokkal inkább csinnadrattás, „parasztvakítós”-bejelentős, ígérgetős, átadós, csili-vili országjárása  során mint eldöntött tényt nyilatkoztatta ki új grandiózus autóút programját,  majd egy másik aktuális re-bejelentő az mondta, hogy bocsi, de mégsem lesz belőle semmi.

A felfestett tervek mindig nagyívüek, de Orbán és udvartartása mintha elfelejtené, hogy az ígéret csak egy szép szó… s idő teltével, az alattvalók sokasága, lehet, hogy nem ma, vagy holnap, de egyszer biztosan számon kéri, mert ne feledjük a nagy migráncs költő, bizonyos Petrovics Sándor szavait: „Még kér a nép…”

Pálmai