Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánosításának kormánya

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást.A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása ma már több mint városi legenda.

  (Illusztráció: internet)

Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években.

 Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várba készülő, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

 Aki itt él Magyarországon - pártszimpátiától függetlenül--emlékszik a bukott miniszterelnök 2002-ben, a Dísz - téren elmondott beszédére. Az ország végletes, napjainkig tartó megosztása ekkor kezdődött. Családok vesztek össze, házasságok mentek tönkre, baráti kapcsolatok szakadtak széjjel a politika miatt. Eldurvult a közbeszéd, a Fidesz kisajátította a "nemzeti" szót, még a kokárdát is "ellopta" a nem fideszes érzelműektől. 

A  politikában veszíteni is tudni kell, emelt fővel.

Az igazi sportember is tudomásul veszi, ha van nála jobb, nem keres kifogásokat, nem  kiabál kígyót-békát a vetélytársaira. A sport többek között arra is tanít, hogy tisztességes versenyben, egyenlő esélyek mellett, nem szégyen veszíteni. Aki sportolt bármilyen szinten, tudja mindig jöhet olyan versenyző, aki jobb lehet nála. Nincs kőbe vésve, az "örökös győztes" neve.

 Így van ez - vagy pontosabban így kellene lennie--a politikában is. A történelemből tudjuk, egyetlen hatalom sem tart örökké, előbb-utóbb sorszerű a bukás. Hogy erre mennyi idő alatt kerül sor, az már a körülményektől, a külső és belső viszonyoktól függ. Egy idő után, minden hatalom  képtelen megújulni, változtatni, így megérik a bukásra. 

 Jövő évben ismét parlamenti választások lesznek  Magyarországon. Sorsdöntőnek gondolom 2018-at mind a Fidesz és leágazása, mind a demokratikus ellenzék számára.

Három nagyon veszélyes idézet Orbán Viktortól

 Innen nem megyünk el, itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha a történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.  

/ 2002. május 7 / 

 Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.

/ 2009.  szeptember 5 / 

 Nincs olyan eredmény, amely megvédené önmagát, nekünk kell azokat megvédenünk. Soha sincs kész ország, soha semmit nem adnak ingyen, és a versenytársak nem adnak át jó szántukból semmit, sem helyet, sem lehetőséget, sem munkát, sem hasznot, sem jólétet. A végre valahára megteremtett egységet kell működtetni és minden nap tovább- és újraépíteni. A magyar nemzet erősödik, emelkedik, és ki fogja érdemelni a tehetsége és szorgalma alapján őt megillető elismerést az európai nemzetek közösségében.

/ 2017. március 15 / 

 De további idézetek tucatjaival bizonyíthatnám, hogy Orbán Viktor magát a magyarság messiásának tekinti, akinek egyedül van felhatalmazása arra, hogy az országot -"örök" időkig--vezesse. 2002-ben úgy érezte a nép/e/  elárulta, cserbenhagyta. A 2010 -es - kétharmados-győzelme után, már nem bízott semmit a véletlenre

A közpénzek magánositásának kormánya

  (Illusztráció:internet)                            

Az Orbán kormány, az uralkodásának több mint  hét éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást. A rendszer főideológusa szerint " amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". "Törvényesítve" öntik zsákszámra  a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót  ilyen  kreatív módon lehetővé tevő  hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

 Azt gondolom, hogy sokan  emlékeznek még a több mint 3000 milliárdos magánnyugdíj  pénztári vagyon államosítására. Vajon tudjuk e, hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel, hova és milyen célra került? Hány magyar állampolgárnak van egyéni nyugdíjszámlája, ahogyan azt a milliárdok elkobzásakor ígérte a kiflis hölgy. Több ezer családot tett tönkre a trafik mutyi, amikor a rendszer kiszolgálói és családtagjaik megszerezhették a trafikok többségét. Tudja valaki hányan rokkantak abba bele, hogy elvették tőlük a megélhetésüket, beletaszítva őket a bizonytalanságba. A föld privatizáció is --a hangzatos céloktól eltérően--kizárólag az új földbirtokos réteg kialakítást célozta meg. Talán még sohasem volt ilyen mértékű hazánkban a föld koncentrációja, mint manapság. "Megszámolta" e bárki, hogy hány ezer család lába alul vették ki a talajt, megfosztva őket, egy élet munkájától? 

Van tehát mit vesztenie a Fidesznek jövő tavasszal, hisz' egy nagyarányú ellenzéki siker esetén, lenne mit megkaparni, kiderülhetnének a turpisságok, az  ebül szerzett jószág, visszakerülhetne jogos tulajdonosához. Bárándy Péter, a 168 óra című hetilap,  2017. június  15-ei--számában többek között arról beszélt,

Több közintézmény irányítójának esetében megállhat a hűtlen kezelés tényállása. (…) Biztos vagyok abban, hogy amikor valaki olyan szédítő iramban gazdagodik, mint Mészáros Lőrinc, már nem tud ügyelni minden részletre. Fennakad majd a vizsgálatokon, és ez Orbán Viktor környezetében alighanem másokra is igaz."

A demokratikus ellenzéknek 2018-ban a lét –nem lét a tét.

 A Fidesz újabb nagyarányú, esetleg ismét kétharmados győzelme esetén, újra kell a kabátot gombolni. Lesznek pártok, amelyek az idő jótékony homályába vesznek, talán marad hírmondó közülük Orbán parlamentjében is, súlytalanul, észrevehetetlenül. Valóra válhat Orbán kötcsei álma, a húsz évről. Baloldali emberként - még mindig- hiszek abban, hogy végre befejeződik a kicsinyes torzsalkodás a demokratikus ellenzéki oldalon. A pártok vezetői képesek lesznek  a hazáért, az ország jövőjéért felelős politikusként viselkedni, félre téve személyes érdekeiket, ellenszenvüket. A mai választási rendszerben Orbánt egyedül egyetlen párt sem képes legyőzni. Rohan az idő, a maszatolásnak, az emberek ámításának ideje véget vetni. Lassan Dunát lehet rekeszteni az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel. Úgy látszik, vonzó Orbán „trónja”, vagy csak az öt százalék elérése a cél? Szómágiával azonban a  Fideszt nem lehet legyőzni. Ha ismét a 2014-es bohózatot láthatja majd  az ország, akkor törvényszerűen jön az újabb bukás. Orbán akár évtizedekre is befészkelheti magát a Várba!

Ezt akarjuk?

Szerző: bl

bl

Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen, a Papp László Budapest Sportarénában lerántotta a leplet az isteni akarat mikéntjéről és mibenlétéről.

A miniszterelnök azt mondta, szerinte nem véletlen, hanem

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.”

Azt kell mondani, hogy igaza van, Isten valóban kegyelmes, tanításai szerint minden bűnösnek kijár a kegyelem. Ebből következik, hogy Orbán és kormánya eddigi hét összefüggő évének minden népe elleni, generációkra kiható rosszcselekedete ellenére Isten előtt – és nem előttünk – feloldozást nyerhet. Persze előbb meg kellene gyónniuk és a kapott penzum őszinte megélése után járhatna nekik az égi feloldozás.

A mondandóját – láthatólag – az összes jelenlévő és a megvuduzott társadalom örömmel és lelkesen nyalta be, el sem gondolkodva annak álszent mivoltán. A vicc úgy tartja, hogy

„Tudják mi a különbség Orbán Viktor és az Isten között? Az, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni..”

A kormányfő – aki egyben a reformáció emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, amiből ők a rájuk eső részt vállalják.

Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte

„a kereszténységből kisarjadt létformák,”

az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, annak az életszemléletnek a megőrzését, amely

„a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette.”

Szegény „kisember”, amikor szembesült az isteni sugallattal és érezte vállán nem csak az ország, hanem egész Európa védelmének súlyát, rá kellett jönnie, hogy a kiváltságosok élete sem fenékig teljes.

„az embert szolgálni legalább olyan nehéz feladat a kormányzásban, mint az egyházban, ezért vagyok személyesen is hálás minden támogatásért, amit szellemi és lelki közösségünktől, önöktől, protestánsoktól és természetesen a katolikus testvérektől is kapunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nemzet összefogott, talpra állt és megerősödött (…), hogy visszanyerte életerejét, cselekvőképességét és tettvágyát is. Hálásak vagyunk, hogy sodródás helyett égtájat és csillagot választott, irányt szabott és utat épít saját élete számára.

A kormányfő azt vizionálta, hogy külön kiváltság a Mindenható részéről felé, hogy

„a gondviselés ebben a megújulásban bennünket eszközként használt: egyházainkat, a kormányt és a magyar polgárok szabad közösségeit az egész Kárpát-medencében.”,

de nincs magára hagyva szegény magyar kormány, mert csak úgy mint a fentiek alapján nem különben kiválasztott első szülött gyermeke, ős is a saját lábán áll:

„bár súlyos erők, sőt világerők ellen is sorompóba kell lépnünk, még mindig állhatunk, még mindig állunk a lábunkon.”

A kampánybeszéd innen kezdett igazán beindulni, ha már megágyazott a lelkekben annak, hogy „csak a Fidesz”, akkor rá is fordult az igazi cél kibontására:

„Mi nem csak olyan jövőt akarunk, ahol mindenkinek lesz munkája – ezt már szinte el is értük -, de olyat is, ahol a munka minden formája az Isten dicsőségét is szolgálja, az utcasepréstől az ország kormányzásáig.”

A miniszterelnök szerint

“a körvonalak már látszanak”

hiszen a mi közpénzünkből hidak épülnek a Dunán, magyar egyetemek Erdélyben, több száz óvoda a Kárpát-medencében, és ma is együtt ünnepel Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Erdély és a közelgő választáson az áhított iksz megfelelő rubrikába biggyesztésével ezt meg is tudja a kiválasztott felé hálálni megannyi félrevezetett.

„látszik a békés, határok feletti nemzetegyesítés valósága.”

        fotó: MTI

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a hű csatlós, Balog miniszter, amikor este hazamegy, miként áll a tükör elé, hogy ezt a rengeteg zagyvaságot alázattal, szervilisen végighallgatta a többi jelenlévővel együtt.

Gábor György vallásfilozófus szavaival:

„Orbán – szerényen, ám röhejes tudatlansággal – hitvallónak nevezi kormányát. A hitvalló (confessor) eredeti jelentése a szentként tisztelt emberekre vonatkozott, akiket megöltek Krisztusért, vagy akik kínok, szenvedések, gyötrelmek között vallották meg Krisztust. Ami ezt illeti, azt majd meglátjuk, hogy milyen üldöztetések közepette fogják megvallani a kormánytagok Krisztust…

A későbbiekben amúgy ugyancsak hitvallóknak nevezték azokat, akik tiszta életükkel, aszkétákként, vezeklések közepette, erkölcsileg tiszta, feddhetetlen életet élve, jámborságukkal és erkölcsi tökéletességükkel tettek Krisztus mellett hitet. Akkor most képzeljük magunk elé egy pillanatra a tiszta, erkölcsös, feddhetetlen életű és jellemű, jámbor, erkölcsileg tökéletes, amúgy aszkéta életet élő kormánytagokat.

Egyébként a hitvalló jelzőt az egyháznak áll jogában adományozni. Most már csak az érdekel, hogy vajon melyik egyház ajándéka volt a kormány egészét illető, kollektív „hitvalló” jelző? És a református egyház milyen mértékben vesz részt a „szent férfiak” tiszteletében? Szerintük tehát szentek márpedig vannak?”

Mátrai Anna