A hétvégén kiadott rendőrségi közlemény cáfolta a hírt, a Városi Kurírnak maga az érintett meséli el az esetet:

Nem látom értelmét olyan hazugságnak, amelyről látlelet, ambuláns lap bizonyítja, hogy nem igaz. Már az maga is furcsa, hogy miért cáfolja a rendőrség egyszerre azt, hogy megsérültem, és azt, hogy mindez előállítás közben történt, szerintük a nem létező sérülést tettenérés közben szenvedtem el.  Azt hiszem, nem kell komolyabb bizonyíték, mint az ambuláns lap, amin öt sorban hosszan sorolják a zúzódásaimat és, hogy az állapotom miatt szoros megfigyelésre van szükségem. Az tény, hogy nem tört el a vállam, hiszen az nem is tud eltörni, „csak”a nyakra merőleges csontból törött le egy darab. Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

A helyszínen tartózkodó más aktivisták szerint az esetben az is különös, hogy a rendőri atrocitásnak semmi előjele nem volt.  Negyedórás, higgadt hangnemben zajló beszélgetés után, amely a biztonsági őrök, a rendőrök és az aktivisták – köztük Sebestyén Eszter - között zajlott, egyszer csak letámadták őket a rendőrök. Sebestyén Eszter ekkor a felszólítást követve, békés tempóban elindult a kocsi felé, de az ott lévő három rendőrből kettő rávetette magát.

 Amikor már le voltam fogva, össze voltam csomagolva - veszi át ismét a szót a sérült aktivista, akkor mondták, hogy ne álljak ellen. Nem tudom mit képzeltek, hogy miközben békésen beszélgettem, úgy, hogy náluk volt a személyim, elszököm?

A sorrend tehát az volt, hogy nem én álltam ellen és ezért kellett engem, mint nagyon veszélyes elemet lefogni és e-közben csavargatni a kezeimet, ami többször is megtörtént, nem, előbb voltak agresszívak, és csak aztán figyelmeztettek, hogy én ne legyek az. 

A sérülésem - nem vagyok orvos, csak, mint szenvedő fél beszélek a testemmel történtekről - akkorra tehető, amikor betettek a kocsiba, akkor ugyanis még a közelben állók is hallották a reccsenést. Aki figyelmesen megnézi, az esetről a helyszínen készült videónak ezt a részletét, észlelheti is a jellegzetes hangot, ami akkor hallható. Most is állítom, semmit nem tettem, amivel felingerelhettem őket, ami indokolta volna, hogy rám vessék magukat.

Az én esetem is bizonyítja, hogy a hatalom nagyon fél.  Magyarországon nincs érett demokrácia.

Az is az én álláspontomat erősíti, hogy a polgári engedetlenség első, legfontosabb szabálya a fegyelmezettség, és én végig fegyelmezett voltam.  

Részlet hivatalos kezelőlapból:

A kivizsgálás során a jobb váll rándulását, valamint a jobb kéz középső ujj rándulását és zúzódását kórisméztük

Azt, hogy törést szenvedett-e az aktivista, majd néhány nap múlva, a látlelet alapján lehet kimondani. Azt viszont az idézett kezelőlap is igazolja, hogy Sebestyén Eszter rándulásokat és zúzódásokat is szép számmal elszenvedett miközben civil aktivistaként védte a természetet.

Mit gondol az angolok kilépésérő?

A brit népszavazás annak a bizonyítéka, hogy Európában számos politikus belpolitikai taktikai játszmákba kezdett, amik aztán elszabadultak és kézbetarthatatlanokká váltak.  David Cameron gyakorlatilag a belpolitikai kampánya elemévé tett egy estleges népszavazást Nagy-Britannia kilépéséről, majd elvesztette az irányítást az események felett, mert az EU-ellenes közbeszéd és kampány megtette hatását és a finisben már hiába érvelt a bennmaradás mellett, a britek a kilépésre szavaztak.  Fordulóponthoz értünk, mert az eredmény világosan megmutatta, nem csak Nagy-Britanniának, hanem az uniónak is, hogy az EU a jelenlegi formájában nem igazán képes meggyőzni a polgárainak jelentős részét arról, hogy szükség van rá.  

Olyan uniót kell felépítenünk, - okulva a történtekből - amelyik nem csak erősebb, átláthatóbb, demokratikusabb, hanem meg is győzi állampolgárait az Európa Uniós tagság fontosságáról.

Áttérve beszélgetésünk valódi témájára, ami persze nem választható el a világ-, de legalábbis az európai folyamatokról, milyen atomenergiával foglalkozó konferencia volt a Brexit napján az Európai Parlamentben?

Konferenciánk alapvetően a paksi bővítésről szólt, de olyan keretben, amelyben vizsgáltuk az atomenergia európai helyzetét is. A paksi új erőmű volt tulajdonképpen az esettanulmány, amin keresztül a résztvevők megvitathatták a helyzetet. 

A konferencia bebizonyította, hogy nem csupán magyar ügynek, nem csak a magyar kormány és az EU közti vita tárgyának tekintik a Paks 2-es bővítést, hanem európai jelentőségű döntésnek is.

Az Unió álláspontja a tagállamok nukleáris projektjeivel kapcsolatban tisztázatlannak és következetlennek tűnik.

Ez így igaz, ám ugyanakkor nagyon érdekes volt, hogy a bizottság részéről felszólalók egyöntetűen úgy látták, hogy a jelenlegi pénzpiaci helyzetben rendkívül nehéz nukleáris erőműveket építeni Európában, egyszerűen azért, mert szemmel láthatóan nem képesek profitot termelő módon működni. Az is tisztázásra vár, hogy az EU hogyan viszonyul azokhoz a kísérletekhez, amelyek részben a nukleáris ipar részéről tapasztalhatók, hogy közpénzeket - legyenek ezek tagállami, vagy uniós közpénzek - szerezzenek az atomerőmű-építésekhez, látván, hogy nem életképesek a piacon. A tagállamok részéről is tapasztalható erőfeszítés, hogy például a belső piaci, a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás kereteit feszegetve próbálnak meg átnyomni számukra kedves projekteket. Pontosan ez történik a paksi bővítés esetében is.

Volt olyan felszólaló, aki védte Paksot?

Nem nagyon, a bizottság igyekezett semleges álláspontra helyezkedni, tekintve, hogy nincs végleges döntés a paksi bővítéssel kapcsolatos eljárásokban. Amiket elmondtak, az azt mutatta, hogy nagyon komoly aggodalmak vannak és nagyon komoly kritikák fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy életképes-e és összefér-e az egyáltalán a paksi bővítés projektje az Uniós joggal. Természetesen a végső döntést a biztosok kollégiuma hozza majd meg, erre vonatkozóan nem bocsátkoznék jóslásokba. Az látszik, hogy a bizottságban a paksi esetet egyfajta precedensnek tekinthetjük, aminél lemérhető, hogy az effajta kérdésekben milyen álláspontot alakít majd ki az Unió.  A felszólalások élesen bírálták részben a finanszírozást, a megtérülés szempontjából pedig jeles nemzetközi szakértők mutatták ki, hogy gyakorlatilag nem lehetséges olyan atomerőmű-építést megvalósítani Pakson, amelyik kifizetődő.

Megvitatták a biztonságosság kérdéseit is?

Jelen volt többek között Oleg Bodrov, az orosz Green World környezetvédelmi szervezet vezetője, akik a Paks mintájának szánt Leningrád 2. erőmű építésénél tártak fel nagyon súlyos hiányosságokat, visszaéléseket és problémákat. Ő arról számolt be, hogy az a konstrukció - ami egyébként teljesen kipróbálatlan, hiszen ilyen típusú erőmű még sehol sem működik a világban, így kísérleti nyulakként nézünk az erőműépítés elé – csak papíron működik, kulcskérdés tehát a gyakorlati kivitelezés.

Amennyiben nincs nagyon szigorú és erős ellenőrzés az építkezés fölött, akkor komoly biztonsági kockázatok jelenhetnek meg.

Magyarországon az ellenőrző hatóságok függetlenségét az Orbán – kormány meglehetősen aláásta, kérdéses, hogy a paksi bővítésnél képesek lesznek-e kiharcolni az építkezés során elfogulatlanul és politikai nyomástól mentesen, kizárólag a maximális biztonság és a környezeti szempontok érvényesítését.

Végül is megépül Paks 2?

A kétségek egyre erősödnek. Nem csak az Uniós vizsgálatok eredményei áshatják alá a bővítést, hanem az a pénzügyi bizonytalanság is, ami az orosz finanszírozás körül kialakult, mivel a kijelölt orosz állami bank – a Vnyesekonom Bank – gyakorlatilag csődbe ment, az orosz állam jelenleg annyi pénzt biztosít a banknak, hogy a fennálló kötelezettségeit egyelőre teljesíteni tudja. A tőkehiányt nem tudják pótolni, ezért nem tudható, hogy az oroszok képesek lesznek-e az építkezéshez szükséges pénz biztosítására. Magyarországnak nyilvánvalóan nincs erre pénze, máshonnan pedig ilyen futamidejű, és nukleáris projektre szóló hitelt nem nagyon tudunk szerezni, márpedig ebben az esetben pont kerülhet az egész kaland végére.

Mintha mára a magyar kormány is hezitálna.

A magyar kormány izgalmas pályát fut be, mert amikor felvetek egy-egy problémát, akkor heves tagadásba ütközöm, aztán hosszabb-rövidebb idő után csúszásokkal ugyan, de maguk is elkezdenek válaszokat megfogalmazni az általam említett problémákra. Másfél évvel ezelőtt vetettem fel először például a finanszírozás nehézségeivel kapcsolatos kételyemet, és fél éve mondom, hogy a finanszírozó bank csődben van.

Eddig hevesen tagadták, hogy bármilyen pénzügyi probléma lenne, most pedig már Lázár János is alternatív finanszírozási lehetőségekről beszél, és Szijjártó is elismerte a bank súlyos helyzetének tényét, bár ő még bizonygatja, hogy a probléma megoldódott.

 Az Unió eddig minden eljárásban az általam felvetett szempontok érvényessége mellett tette le a voksát. Ezzel előbb-utóbb a kormánynak is szembe kell néznie.

Az nagy kérdés, hogy amennyiben a kormány is belátja az új erőműépítés képtelenségét, vagy a feltételek nem teszik lehetővé, hogy megépítsék, Magyarország milyen feltételekkel tud kiszállni?

A múlt héten a párizsi székhelyű nemzetközi választott bíróság ítéletében az orosz Atomsztrojekszportnak – ugyanannak a cégnek, amely a paksi bővítésben is részt vesz – ötszázötven millió euró kártérítést ítélt meg Bulgáriával szemben, mert Bulgária a korábbi megállapodást felmondva abbahagyta a belenei atomerőmű építését. Attól tartok, hogy a magyar kormány, amelyik rossz feltételekkel szerződött Oroszországgal, kártérítési kötelezettséggel tartozik az esetleges felmondás után, de biztos vagyok benne, hogy még akkor is messze ez lenne a jobb megoldás.  Azért, hogy a legkevesebbet kelljen ilyen jogcímen fizetnünk, lehető leghamarabb fel kell mondanunk a szerződést.  Itt az ideje, hogy a magyar kormány is belássa, hogy az adófizetők érdekében – ha már belehúzta az országot ebbe a csőbe – cselekednie kell, mert csak így csökkentheti a minden állampolgárt érintő későbbi fizetési kötelezettséget.

Azt gondolom, hogy a hidegháború lezárulása óta nem volt ekkora biztonságpolitikai válság Európában, mint most - kezdi Tarjányi.  A menekültválság semmi, ehhez képest. Egyrészt mostanra lettek igazán fenyegetőek a hihetetlenül erősödő szélsőjobb mozgalmak, másrészt az olyan rejtett és lecsendesedett terrorszervezetek, mint az IRA visszaerősödése is várható.  A skótok leválási szándéka, Hollandia kilépési törekvése, az olyan politikusok gondolkodásmódja, akik eddig is - ilyen a magyar miniszterelnök agresszív kommunikációja is - kacérkodtak a kiválás gondolatával, fel fognak erősödni, és ezzel az egekbe repítik a biztonságpolitikai kockázatot.  

Mit tehetnek a mostanra megrogyott mag-országok Franciaország és Németország?

Az ő feladatuk kézben tartani az Uniót, mert például rengeteg kihelyezett pénz van olyan fejlesztésekben, ahol ezeket - ellentétben a nálunk megszokottal - nem lopták el, de ne legyünk igazságtalanok, itthon is van olyan projekt, ami megvalósult és megvalósul, tehát előre lendítheti az unió országait. Ezeket a pénzeszközök ki vannak helyezve, nem hagyhatják őket elveszni.

Mi várható biztonságpolitikai területén?

Fontos, hogy megértsük, hogy sem Oroszországnak, sem az USA-nak nem érdeke egy erős, egységes Európai Egyesült Államok, ami felé a történelem terel bennünket. Képletesen szólva,

amikor kiderült, hogy Angliában győztek a kilépéspártiak, a Kremlben hangosan durrogtak a pezsgők, de úgy vélem, a Fehér Házban is elpukkantottak szép csendben néhány palackot.

Az orosz birodalom eddig is látványosan arra törekedett, hogy szétzilálja az Európai Uniót és lám, a hármas egység – Németország, Anglia, Franciaország - egyik alappillérét – mint egy háromlábú szék egyik lábát – most sikeresen kirúgták. Ez óriási biztonsági probléma, hiszen Oroszország bizonyítva látja, hogy működnek a szétzilálás érdekében tett hírszerzési lépései, és igenis, az EU-t sakkban lehet tartani. Azt gondolom, hogy Nagy- Britanniában sem a biztonságpolitikai következményeket, sem  a várható  erőszakhullám mértékét nem gondolták végig sem az elszakadáspárti politikusok, sem az erre szavazó állampolgárok.

Az eddigi megszólalók zöme gazdasági kérdésekről beszélt, csak elvétve lehetett társadalompolitikát firtató hangokat hallani.

Mindenki kamatlábakban, tőzsdékben gondolkodik és a terror, a háború – és higgye el, nem horrorizálok - biztonságpolitikai kérdéskörét egyáltalán nem vizsgálják. Ez pontosan azt mutatja, hogy az EU elsősorban gazdasági közösség, ezért elsődlegesen gazdasági folyamatokban gondolkodik, pedig ennél már jóval előrébb járunk, és az EU nem csak gazdasági közösség. Óriási kudarcnak gondolom a Britek kilépését, ez arculcsapása Európának. Állítom, hogy nem tudják, hogy miről szavaztak. A mai világban csupán kommunikációs eszközökkel is elő lehet idézni olyan biztonságpolitikai helyzetet, amit öt, vagy nyolc évvel ezelőtt nem gondoltuk volna.

Mi vár az Európai Unióra ezek után?

Ezt az elkövetkező hónapok, illetve egy év határozza meg, hiszen nem kisebb a tét, mint az, hogy megjelenik-e a következő tíz-tizenöt-húsz évben a bolygónkon egy hihetetlenül erős nagyhatalom, a fentebb már említett Európai Egyesült Államok, vagy nem. Ettől tartanak a jelenlegi nagyhatalmak, és ezért építettek fel az elmúlt években folyamatosan, szisztematikusan egy rendszer, amivel megpróbálták és megpróbálják – Nagy-Britannia kapcsán sajnos sikeresen – szétzilálni ezt a rendszert.

Ez mindenkinek fáj, és fájni is fog. Így igaz, hiszen

aki azt állítja, hogy a Britek milyen vagányak, az nincs tisztában a realitásokkal.

Lehet, hogy egy évben még nem jelent problémát a kiválás, de négy-öt éven belül biztosan, hiszen előrevetítheti és vetíti is egy katonai válságnak a rémképét. Ez nem vicc. Nem holnap szólalnak meg a légvédelmi szirénák, de elindulnak olyan folyamatok, amelyek ennek a lehetősége felé is mutatnak.  Sajnos a szélsőjobb nagyon hatékony, és mindezek mellett Nagy- Britanniában a konzervatív politikusok is - rövidtávú gondolkodásuk mentén- nagy butaságot követtek el. A döntés előkészítésbe a biztonságpolitikát, a katonapolitikát és a stratégiai megfontolásokat egyáltalán nem kalkulálták be. .  Ezt bizonyítja az is, hogy oda se figyeltek arra, hogy az Írek és a Skótok már a döntés előtt kijelentették, hogy amennyiben a kilépéspártiak győznek, ők nagyon komolyan elgondolkodnak azon, hogy kilépnek a Brit Nemzetközösségből. Abban a helyzetben, amikor az Íreknek egyáltalán felrémlik, hogy lehet szavazni, függetlenné válni Nagy Britanniától, olyan régi sebek tépődnek fel, amiket egyébként a szélsőséges gondolkodású kommunikáció erősíteni tud, mert ez olyan idea, amit leginkább az erdei gomba spórájához tudnék hasonlítani, ami állandóan jelen van, és ha elkezd esni az eső, pillanatok alatt tele lesz minden gombával. Ezzel egy időben majd felszínre tör a Brit birodalmi gondolkodás, miszerint a birodalmat egybe kell tartani, hiszen az egy több száz éves rémkép, hogy Skócia, vagy Írország függetlenné válhat, és, hogy akkor mi lesz, abba szinte nem is szabad belegondolni sem.

Aki a reggeli órákban könyvébe temetkezve olvasgatott, és nem figyelt fel rögtön, az csak a hangszóróból értesülhetett arról, hogy eltérítették a 4-es, 6-os villamost, ugyanis a Király utcai és a Nyugati téri megállók után ( ki merről utazott ) a Kammerer Zoltán tér következett.

Az ok, amiért virtuális kitérőt tett a kötöttpályás az volt, hogy 68 éve, 1948. június 23-a óta ezen a napon ünnepeljük világszerte az Olimpia napját. 1894. június 23-án Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összeült Párizsban a „Kongresszus az olimpiai játékok felújítására”, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését.

Ebből az alkalomból több eseménnyel köszönti hazánk is a magyar olimpikonokat és a 2024-es budapesti olimpiai pályázatot. A BKK azzal támogatta az Olimpia Napját, hogy villámcsődületet szervezett a reggeli órákban, melynek során a már korán is tikkasztó időben a már fent említett 4-es - 6-os vonalon egy-egy villamosszerelvényre fiatal sportolói csapatok, vízilabdások, bokszolók, birkózók, vívók szálltak fel, így tisztelegve a magyar olimpiai hősök teljesítménye előtt. Ezen a napon a 4-es és a 6-os villamos minden megállója új nevet kap, egy-egy olimpiai bajnokét, és a megállókban régi sportközvetítések hangját is hallhatják majd a várakozók.

Aki elég idős, emlékezhet a Ludas Matyi című egykori sikeres vicclap egyik 1961-es címlapára, amin a Harold Macmillan-arcú Brit oroszlán (ő volt akkor a konzervatív miniszterelnök) meghunyászkodva könyörög a peckesen álló, nem kis orr-szerkezetét még magasabbra tartava, mint egyébként, de Gaulle-küllemű francia Marianne-nek, hogy fogadja be az Európai Közösségbe. Most viszont itt a Brexit. A kilépés-pártiak érvkészlete szinte szóról szóra megegyezik a magyar miniszterelnökével, aki viszont egy fontos brit lapban egész oldalas hirdetésben kampányolt a bennmaradás mellett. A hirdetés természetesen kontra produktív lett, de ezt hagyjuk most. Elég, ha csendben csak azt kérdezzük, hogy hasonló esetben mit szólna a magyar kormány és bércsahosai, ha egy idegen kormányfő buzdítaná a magyarokat? Menne itt ezerrel a háttérhatalmazás, (ami jól tudjuk, nem más, mint szalonzsidózás) migráncsozás, stb.

Előzmények

A brit jelentkezést a francia elnök kétszer is megvétózta, először 1963-ban, majd másodszor pedig 1967-ben, amikor már a Harold Wilson, minden idők legszürkébb brit miniszterelnöke ismételte meg a kérést. A vétók oka röviden de Gaulle személyiségében és politikai filozófiájában keresendő, hiszen egy részt nem tudott túllépni a sok évszázada kriminálisan rossz francia-brit viszonyon, de ami egyes elemzők szerint még ennél is komolyabban esett latba az a tény volt, hogy féltette a franciák elképzelt európai vezető szerepét a Britektől, akik ráadásul az általa gyűlölt és megvetett USA-val szinte szimbiózisban működtek. Végezetül persze sok éves, eléggé megalázó sorbaállás után a brit oroszlán 1973-ban bebocsátást nyert a közösségbe.

„Kint is vagyok, bent is vagyok”

Európa és az angolok frigye azonban a megkötés pillanatától fogva viharos, elég itt a valuta unió megtagadására gondolni, de ezen kívül is számtalan kisebb-nagyobb összezördülés szegélyezi a közös utat.

Arra azonban, ami ma történik, még néhány éve is, mint lehetetlenre, nagy odds-ot adtak volna az országszerte virágzó fogadóirodák.

Nem tudom mi lesz az eredménye a mai népszavazásnak, de már létrejötte is felér egy kisebb attakkal az Európa Unió ellen. Mondhatják persze erre, hogy miért olyan nagy ügy ez, a Grexit is lezajlott, és nem kavart ekkora vihart. Erről csak annyit, hogy az államcsődbe merült görögök egyetlen, számukra és az unió számára fontos ügyben a valutauniós tagság kérdésében szavaztak, az angolok viszont magát az uniós alapelveket, és döntéshozatalt kérdőjelezik meg, annak ellenére, hogy országuk az egyik legfőbb oszlopa az EU-nak,  a mai napon.

Jelenődő

Minden eddiginél riasztóbb az a hangnem, ahogy a két párt: a kilépés támogatói és ellenzői kampányoltak. A magyar demokratikus oldal teljes joggal állandóan számon kéri a kormánypárt(ok)on a demagógiákat, amiket kormányzás helyett alkalmaznak. Jól látszik, hogy sajnos az egy főre eső demagógok arányában Anglia sem marad le kishazánktól, hiszen mintha csak Habony Árpád és csapata adná a tanácsot a témák földszintes exponálásokhoz.

Az egyik oldal legfőbb érvei: a kilépés bedönti a külkereskedelmet, City megszűnne a világkereskedelem és pénzügyek vezető ereje lenni, nem lennének új beruházások.

Az elszakadás hívei arról szónokolnak, hogy sokkal könnyebb lesz az élet az EU-s bürokraták nélkül, akik úgy döntenek az Angliát is érintő ügyekben, hogy nem ismerik az országot. Másik örökbecsűjük: meg kell védeni az országot a bevándorlóktól, és még hosszan sorolhatnánk az ezekhez hasonló, de csak a felszínt kapirgáló, ám jól hangzó kérdéseket. Egy szó, mint a száz: az igazság itt is félúton van, tehát tárgyalni kellene, még mielőtt a XX.-XXI. század legnagyobb, legfontosabb vívmánya, az Egységes Európa a semmibe hull.

Úgy látszik, és ez figyelmeztető jel kellene, hogy legyen Európa valamennyi felelősen gondolkozó polgárának, hogy egyre nagyobb a térhódítása a legmocskosabb, leghazugabb demagógiáknak, pedig a múltszázad harmincas- negyvenes évei már bebizonyították hova vezet ez az út.

Fontos lépés, hogy intézményesítsük a reinkarnáció folyamatát

- magyarázta a vallási ügyekben illetékes kínai hivatal tisztviselője közleményükben.

A törvényhozók igazi szándék arra irányult, hogy az hatvanöt éve Kína megszállása alatt álló Tibetben a dalai láma elveszítse befolyását. A himalájai országban élők őt tekintik politikai, spirituális és vallási vezetőjüknek, ám eddig is többször kinyilatkoztatta, hogy amíg országa kínai befolyás alatt áll, addig nem hajlandó ott újjászületni.

A vallási hagyományok értelmében a dalai láma lelke folyamatosan új testben reinkarnálódik, hogy ezzel is enyhítse hívei szenvedését. Mivel a törvény tiltja a Kínán kívül élő buddhisták legális újjászületését, a kínai hatóság kezébe került a jog, hogy kiválaszthassák a következő dalai lámát.

Az is előfordulhat tehát, hogy a következőkben két dalai láma lesz, - akárcsak anno a rom.kat. egyházban a pápák és az ellenpápák hosszú sora - az egyik, akit a buddhista szerzetesek találnak meg, a másik pedig, akit a kínai kormány ítél megfelelőnek a poszt betöltésére.

Hatalmas a pálya előttünk, még van hová (vissza) fejlődnünk!

(Boboca)

Csak semmi kapkodás!

Még mielőtt valaki délibábos álmokat kergetne, leszögezzük, hogy a technológia még kísérleti stádiumban van, és talán több mint egy évtized is beletelik, amíg rutineljárásként alkalmazhatják. Tény azonban, hogy már hazánkban, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészi Biotechnológia tanszékén is működik ilyen nyomtató.

Ma még, nagyon drága a technológia, ezért csak kisméretű szerveket „nyomtatnak”, ezek az apró májak, vesék, agyak leginkább a betegségek még tökéletesebb megismerését segítik, illetve komoly szerepük van a gyógyszerek fejlesztése terén is, hiszen az így nyert információkkal finomítják azok hatóanyagtartalmát, csökkentve adott esetben a mellékhatások hosszú sorát. Később azonban, már akár személyre szabott gyógyszerek is kikísérletezhetőek lesznek még a rákos betegeknek is. Gondoljunk csak bele akár laikus aggyal is: egyes betegeknél elég néhány nem túl drága kemoterápia, ami le tudja fedni és tökéletesen kiirtja a beteg sejteket, másoknál pedig nagyon drága immunterápiára van szükség. A jövőben nem egyen-kezelést kapnak a betegek, hanem mindenki azt, amire szüksége van. Egy másik megközelítés szerint, nem csak donorszervek kellenek, amiből kétségkívül kevés van, de nagyon sokszor, például sportsérülések esetén elég lenne, csak egy apró porc a térdízületbe, ennek a növesztése is nagyon fontos, és erre legalkalmasabb a szövetnyomtató.

 Hogy is van ez?

Fontos megérteni, hogy ha a sejteket - ahogy azt Hollywood a filmekben bemutatta - csak úgy magukban, egy Petri csészében tenyésztjük, akkor még a saját őssejtjeink is elvesztik képességüket a már említett porccá alakulásra.  Szükségük van a szoros sejt-sejt közötti kapcsolatra, a többi sejt támogatására, megfelelő számú sejt megfelelő mintázatban kell jelen legyen, mert csak ez esetben képes a sejthalmaz porcforma felvételére, a porccá alakulásra.

Olyan gélben történik a sok-sok sejt egymás mellé, mintára nyomtatása, - mondja kérdésünkre Dr. Pongrácz Judit professzor, a pécsi egyetem tanszékvezetője - amelyben azok ott maradnak, nem mászkálnak el, megtalálják, a kapcsolatot. Mi pedig ezen közben tápanyagokat adhatunk hozzájuk, ezzel biztosítva, hogy végig tudjanak menni a kívánt szervvé alakulás útján.  A nyomtatóban egyszerűen szólva, a „tinta” maga a sejt.  Először nagyon sok sejtre van szükség, utána lehet belőlük „tintát” formálni, amiből a hasonlatnál maradva, ebben az esetben is van piros, sárga, kék, zöld. Mi ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy egyénre szabott szövettenyészetek felhasználásával biztosítsuk az utat a betegség megértéséhez és a gyógyuláshoz.  

Őssejt-keringő

Az őssejtek önmagukban semmire sem jók, de az az előnyük, hogy bármilyen szövetté, szervé alakíthatók. Nem képesek mondjuk a levegő felvételt, vagy a méregkiválasztást segíteni, ám ha megfelelő környezetbe helyezzük őket, ahol, mondjuk a nyomtatóban a szomszédaik is megfelelő helyen vannak, nos, akkor lehet belőlük tüdő- vagy akár májszövet is, így segítve a levegő felvételt, vagy a méregtelenítést, mert az őssejt szinte mindig célhoz ér.

Fizikai behatásokra is szükség van, hogy a 3D-ben kinyomtatott anyag jól működő, funkcióképes szövetté alakuljon. A tüdőt sem elég egyszerűen csak kinyomtatni, hiszen akkor még nem képes gázcserére, hogy funkcionálni tudjon, szükség van arra is, hogy a nyomtatás befejeztével levegővel is érintkezzen. Más esetben ugyan ilyen fontos, hogy a létrehozott csontot, is megfelelő ideig nyomásnak tegyük ki, hiszen különben nem bírná el a beültetés után a test tömegét.

Epilógus

A technika egyik fontos előnye, hogy nem okoz etikai problémát, nem úgy, mint olykor még ma is a szervátültetés, különösen halott donorból, arról nem is beszélve, hogy a „nyomtatott” szövet élettartama is sokkal hosszabb, mint a halott, vagy az élő donorból kiemelté.

A szervnyomtatás lehetőségei mai gondolkodásunk szerint határtalanok.

Korgó gyomorral nagyon nehéz élvezni a nyarat. Civilszervezetek szerint évről évre több gyerek éhezik, és az ő mosolyuk nem minden keserűség nélkül való.

A kormány egy ideje végre úgy rendelkezett, hogy minden, a közoktatásban résztvevő gyereket megillet az étkezés öröme, a baj csak az, hogy se a kormány, se az önkormányzatok nem tudják pontosan, kik azok, és hányan vannak, akiket a társadalom jó lelkiismerete okán meg kellene etetni, és nem szöveggel, hanem valódi, igazi, tartalmas élelemmel.

A Nemzeti Minimum névre keresztelt civil szervedződés egyik vezetője, Horgas Péter a Városi Kurír kérdésére elmondta:

Felvettük a kapcsolatot az önkormányzatokkal, és egy kérdéssor megválaszolását kértük. Kérdéseink arra vonatkoztak, hogy milyen problémákat látnak a gyermekétkeztetésben, illetve, hogy a tavaszi szünetben a rászoruló gyerekek hogy, és milyen körülmények között kaptak enni. Összesen száztízen válaszoltak a megkeresésünkre. A válaszok feldolgozása a jövő hétre várható, annyit azonban első ránézésre is látunk, érzékelünk, hogy a rászorulók közül nagyon sokan nincsenek tisztában azokkal a lehetőségekkel, amik segíthetik őket.

Az önkormányzatoknál is súlyos problémák vannak, hiszen sok helyen még értelmezni sem tudták kérdéseinket, de több településen van gond az infrastruktúrával is. Kíváncsiak vagyunk, és egyelőre nem nagyon kapunk megnyugtató választ azokról a gyerekekről, akik nem kötődnek intézményhez, – óvodához, iskolához – konkrétan a 0-3 éves korosztályra és a terhes anyákra gondolok. Látszik, hogy nem nagyon van ellenőrzés, ezt a kérdést központilag nem tartják kézben. Az önkormányzatoknak törvényi szinten nem csak mérlegelés kérdése, hogy pályáznak-e közétkeztetésre, de kötelezettségük is, hiszen megkapják a keretet, az is igaz persze, hogy ennek felhasználásához tudni kellene, kik a jogosultak, márpedig a legtöbb helyen még csak fel sem mérték ezt. 

Mi - bár ez nagyon pici minta – a problémafelvetést továbbítjuk a minisztériumnak, az önkormányzatoknak, és további kérdéseket teszünk fel azzal kapcsolatban, hogy ők mit érzékelnek gondnak, nekik milyen javaslatuk van a jobb, biztonságosabb működés érdekében.

Két éve, amikor megalakultunk nem voltak illúzióink, nem gondoltuk, hogy egyik pillanatról a másikra megoldódik a probléma. A Nemzeti Minimumnak az volt az egyik legfontosabb alapvetése, hogy magáról az ügyről beszéljünk, és úgy gondolom, hogy ezt sikerült elérnünk. Ma már épeszű ember nem állítja, hogy nincsenek Magyarországon éhező gyerekek, de hogy valójában mekkora a számuk, azt nem tudjuk és ez az, ami a legaggasztóbb. Az biztos, hogy nagyon sok az ilyen gyerek. Mi a továbbiakban is megpróbálunk - ugyanúgy, mint eddig - pártpolitikától függetlenül és mentesen, csak az ügy mentén haladni. Nagyszerű szövetségeseink vannak, kiváló embereket ismertünk meg. Törekszem arra és bízom benne, hogy mozgalommá válik, amit csinálunk, és valódi nemzeti ügy lesz belőle.

Egy másik civilszervezet: az Élelmiszerbank más irányból közelít, ők nem tudják felvállalni a teljes spektrumát az éhező gyerekeknek, viszont azokon, akik megkeresik őket, igyekeznek többféle módon is segíteni. Sczigel Andrea, a szervezet szóvivője telefonon elmondta nekünk:

Azok a szerződött partnerszervezeteink, amelyek családokat látnak el, nem csak a tanév közben, hanem nyáron is folyamatosan tevékenyek. Mi egész évben segítjük őket abban, hogy a szünetben hozzájuk beérkező megnövekedett igényeket is kitudják elégíteni.

Ezen kívül lehetőség van egyszeri szerződéskötés keretében - táborra, nyári eseményre, olyan alkalmakra, amikor gyerekeket, rászorulókat akarnak ellátni – alkalomszerűen igényelni a segítséget.

A tavalyi évben a nyári extra kérések teljesítésére több mint tizenháromezer kiló élelmet adtunk ki. Ez a tizenhárom tonna a működésünkhöz képest kevés, de ahhoz képest, hogy a szóban forgó szervezetekkel alkalomszerű a kapcsolatunk, nincs folyamatosság, ezt már látható mennyiségnek gondolom. Arra törekszünk, hogy nem csak nyári, vagy évközi, hanem folyamatos ellátást biztosítsunk, és a partnerszervezeteink is ezt az elvet vallják. A családsegítőink is egész évben segítik a rászoruló családokat, a különböző bentlakásos intézményeknél pedig ugyancsak egészéves a tevékenységünk.

Az is igaz, hogy nem csak nyáron vetődnek fel időszakos igények, hanem például gyereknapkor, Télapókor, Karácsonykor természetesen ezekben az esetekben is segítünk.

Ennek az írásnak összesen annyi volt a célja, hogy felhívja a figyelmet egy olyan embertelen helyzetre, aminek már régen nem lenne szabad mérgezni a családok mindennapjait, a gyerekek lelkét, és a világba, valamint saját jövőjükbe vetett hitüket.

A fentiekben csak két civilszervezetet szólaltattunk meg - azt is mondhatnánk, találomra - a sok száz hasonló közül, jelezve, hogy micsoda lehetőségeket rejt magában a civil humánum.

A fentiekben csak két civilszervezetet szólaltattunk meg - azt is mondhatnánk, találomra - a sok száz hasonló közül, jelezve, hogy micsoda lehetőségeket rejt magában a civil humánum.

Ha pártunk és kormányunk végre befejezné a teljesen értelmetlen boszorkányüldözést és a permanens háborút ezek ellen a civil szerveződések ellen, több más lemaradás mellett a gyermek éhezést is felszámolhatná ezeknek a felelősen gondolkodó, szolidáris embereknek a segítségével. Ehhez persze rá kellene ébredni a hatalom urainak arra az egyszerű tényre, hogy jobb dolog az együttműködés, mint a háború.

A járványok elleni vakcinák kidolgozásához az 1770-es évek vége felé Rendall Plet és kollegái nyitották meg az utat azzal, hogy megfigyelték, hogy a fejőasszonyok miután átestek a tehénhimlőn a fekete himlőre is immunissá váltak. Ezután Plet és társai igen veszélyes elhatározásra jutottak, beoltották saját magukat és családjukat. A kísérlet - mindenki legnagyobb megdöbbenésére - sikeres volt.  1796-ban - a nagy járvány idején - Edward Jenner a tehénhimlőben szenvedő Sarah Nelmes váladékát az egészséges James Phipps karjába karcolt sebbe dörzsölte. A gyerek felgyógyulása után a fekete himlővel szennyezett anyaggal szemben is immunisnak bizonyult. Ezt a dátumot jelölhetjük meg az idő-egyenesen, mint a védőoltások megszületésének pillanatát.A vakcinák eredményessége ellenére is sokan vallják még napjainkban is, - ezt a témát dolgozza fel Dan Brown is legújabb sikerkönyvében, az Infernóban - hogy a világot megtizedelő járványoknak nagyon fontos, akár népességszabályzó szerepe is lehet, mivel a bolygó hamarosan drámai módon túlnépesedik, hiszen már most is több mint 7 milliárdan lakjuk. Nem kevés azoknak a száma sem, akik - mint Brown antihőse is - valami borzalmas, ám szükséges, a természet által forgatott fegyvernek véli a pusztító járványokat, hiszen a nagy pestisjárások idején volt olyan város, ahol naponta tízezrével haltak meg az emberek.

Az oltás átok! - sulykolja az egyik tábor, mert szerintük az oltások túlterhelik az immunrendszert, ennek köszönhető többek között az allergiások számának gyors növekedése. Az oltáspártiak úgy vágnak vissza, hogy azokban az országokban, ahol nem helyeznek kellő súlyt a védőoltásokra, időről-időre átszáguldanak máshol már szinte elfeledett járványok, mint például a szamárköhögés.

Magyarország élen jár a kötelező oltások elrendelésének terén, hiszen Európában sehol sem kötelezik a szülőket 9 csecsemő és gyermekkori védőoltás beadatására.  Belgiumban például, csak a gyermekbénulás elleni védőoltás kötelező. Angliában, ahol nagyon sok a magyar gyermek is, egyetlen védőoltást sem köteles beadatni a szülő.

Arról általában hallgatnak az oltásellenes csoportok, hogy azokban az országokban, ahol nem kötelező a gyermekek oltatása, szinte sehol sem veszik be az állami oktatásba azokat a gyerekeket, akik nincsenek beoltva, és ez egy általános szabály, ami egyaránt érvényes például Németországban, és Angliában is.

Magyarországon viszont alig pár hete jelent meg az ombudsman állásfoglalása, amiben aggályosnak nevezi, hogy az óvodák nem veszik fel azokat a gyerekeket, akik nem kapták meg a kötelező védőoltásokat. A jelentés azt is megfogalmazza, hogy a törvényi háttér megalkotása a törvényhozók feladta.  

Kulcsár Andrea doktor, védőoltás tanácsadó a Szent László Kórház Védőoltási Szakambulanciájának munkatársa arról beszél, hogy egyes oltásellenesek sok esetben a kötelezőség kérdésén lovagolnak, azt mantrázva, hogy a fejlett európai országokban nem kötelező oltani, ők szinte nem is foglalkoznak a hasznosság kérdésével.  Tény, hogy vannak konkrét reakciók, adott esetben oltási betegségek, amik a védőoltásokkal összehozhatók, de minden, ami ezeken túl van, csak mese. Ne feledjük, attól, hogy a fertőző betegségek nincsenek látható módon jelen Magyarországon, még nem irtottuk ki azokat, és ha nem oltunk, csak „idő kérdése, hogy mikor veszi a természet vissza az uralmat”. A járványmentességet, átoltottságot és védelmet csak akkor lehet megőrizni, ha folyamatosan megtartjuk a védőoltási rendet.  Nem véletlenül van a már említett nyugat európai országokban megbetegedés, hiszen az átoltottság nem megfelelő. Ha mi is abbahagynánk az oltást, itt is egyre több lenne a fertőző betegség.

Azok a szülők, szervezetek és orvosok, akik ellenzik a kötelező védőoltásokat, a szabadságjogaik megsértését, valamint - amit még fontosabbnak vélnek - gyermekeik felesleges veszélyeztetését látják a védőoltások kötelezőségében. Salzburgban például az oltásellenes szülök egy csoportja elvitte a gyerekeket egy kanyarós társukhoz, hogy essenek át a betegségen, így természetes úton szerezve meg a legmagasabb szintű védettséget. Az akció nem várt következménye komoly szövődményekkel járó, tomboló kanyarójárvány lett.

Mindezek után nem csoda, hogy Dr. Vass Ádám, a kiváló szakember szerint:

Ha a szülő nem oltatja be gyermekét az olyan, mint aki egy autópályán a csúcsforgalomban zavarja keresztül őt csak azért, hogy tesztelje a kicsi reflexeit.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ 2015-re akarta elérni az uniós országok lakosságának 95 százalékos kanyaró elleni átoltottságát, mert ezzel az arányszámmal már azok is megvédhetők, aki valamilyen objektív oknál fogva, vagy valamilyen betegség, esetleg szervátültetés miatt nem olthatók.A jövőben is csak a szinte teljes társadalmat átjáró ismeretterjesztés, szakemberek képzése segíthet cáfolni minden alaptalan, csak az érzelmekre ható érvrendszert.A társadalom olykor köteles kikényszeríteni az egyes emberből azt, ami nemcsak neki, de a közösségnek is jó.

Alig néhány hete, hogy nagy csinnadrattával átadták Buda – sokak által vitatott - fonódó villamos rendszerét. Akik elszenvedték az építkezést felsóhajtottak és abban bíztak, most jön végre egy kis nyugalom a Duna jobb partján. Tévedtek.

A nyári hónapokra a főváros minden előkészítés, hírverés nélkül, egyik napról a másikra lezárta a Dél Budára vezető legfőbb útvonalat, a Gellért tértől kifelé végig a Bartók Béla úton. Az indok mi is lenne más, mint a fonódó villamoshoz kapcsolódó megálló felújítások.  Tarlós uramék tehát már megint átadtak valamit, ami nincs még befejezve. Úgy látszik a főváros mai urai is az egykori Samsula György Közlekedési, Hírközlési és Vízgazdálkodási Miniszter (van-e ki e névre még ma is emlékszik?) emlőin nevelkedtek, ő volt az, aki az MDF kormány idején, a választások közeledtét érezve szinte méterenként adott át autópályát, persze kellően ünnepélyes keretek között. Őt utánozza most már nem csak „pártunk és kormányunk”, de a főváros vezetése is, hiszen amikor eszébe jut, átad  valamit, nem törődve azzal, hogy készen van-é a objektum.

Most azonban minden eddigi szakszerűtlen felelőtlenségen túl dobott Budapest vezetése nemcsak a Gellért tértől kifelé zárta le a forgalom elől egész nyárra az utat, hanem für alle felle, hozzácsapta a nem régen felújított Szabadság hidat is, hiszen ki venné észre – gondolták - egy híd hiányát a nyárban.

Gy. Német Erzsébet, a Demokratikus koalíció talán legprobléma-érzékenyebb politikusa, aki egyben a fővárosi közgyűlésnek is tagja, utána kérdezett a miértnek:

Azt sikerült kiderítenem, hogy azért vették ki a forgalomból a nagyon fontos hidat, mert egy rövid szakaszon, a budai felhajtónál a kanyarban síncsere szükséges, de, hogy erre az alig tíznapos munkára mikor kerül sor, és utána gyorsan visszakapjuk-e hidat, ki tudja?